Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-27 / 70. szám

Nyi«gyháza, 1982, március 27. m Vasárnap MII évfolyam. 70 sz A P Előfizetési árak helyben és vidéken : E*y hóra 2 P 5« f. - Negyedévre 7 P 50 f. SiKres szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapította : JÓBA ELEK Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. szám. — Telefonszám: 1 — 39. Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. Húsvét teológiája Irta : Schmiedt Béla dr. Sápadt szerepben jelennek meg a színen, mikor a mm 'légkört és gazdasági vtílamqs túlfeszültség­ben teológiát apritoK az emberek kávéscsészéjébe. Húsvét nem a materialisták ünnepe, foggal ütöm meg ezért a nSigasabb régiók hang­villáját. Hangfogót helyezek gon­dolatvilágom húrjaira. Nincsen szán dákomban tengelyt akasztani a delikát élvezetek gunnannjaivat, a- kik húsvet lelkét a hús vételében látják Ha mégis kikottázocn so­raimban az alielujás ünnep hamt- sitatlan hangjegyeit, azt azért te­szem, hogy diadalra segítsem olvasóim telkében az archaikus és egyházias hangnemet. Húsvét lelke a lélek liűsvétja. Ünnepünkön feltámad testünkben a iéie^ « > szót kér ez az ázott tollú pintyőke. Most is ezt az agyontülkölt benső hárafhangot akarom a hctkzönapo’k szürke csendjében kihangsúlyozni. Meg­mintázom a materialista átlagem­berrel szemben az állelujás ember plasztikus rehetjót s odatüzöm ol­vasóim gomblyukába a diadalmas világnézet kis bronz-plakettjét. A modern lizika sem zárkózik el már a magasabb és legmagasabb' régiók — a transzcendent-íiizmus -—elől. A realizmus bankrott Jett. Ennek a bukott tőkének csalódott hitel egymásután kopognak a feltámadt Krisztus sirkőlapján és részvényt jegyezne^ az anyaszentegyháznái. Elmondhatjuk, sokan vannak, a- kik még hisznek és Sokan, aktk már hisznek. Ezt a hivő embertí­pust .akarom húsvét reggelén kö­szöntem'. Az övé az alielujás lel­kűiét kristálytiszta békéje. A fen .támadt igazság sátrában énekét etne karizmatikus embereknek lel­kes gyülekezete. A sátoriapon kí­vül ácsorog a kor két valláspótlé­kának, a kommunizmusnak és a paganizmusnak tömege. Az utóbbi csoport a hejehuja rop; gtatása mellett masíroz el a mi világunk bronzkapuja előtt Mi pedig az al- lebija lágy melódiáiban vezetjük le örvendező lelkünk csorduló érzé­seit. Minden eszme megjárja a Golgotát. A sírból azonban csak Krisztus eszméje támadt fel. Ez a történelmi lény magyarázza meg alietujánk dinamikáját, a feltáma­dás ünnepének transzát, húsvét reggelének könnyed atmoszféráját, a megvágott lelkűiét örömét, az örömünk mélységét és a húsvéti zászlócskák győzelmes lengeiését.. A feltámadt Igazság üres sírja örömeinknek elapadhataiian forrá­sa. A sir szájáró1 ethenger^tétt kő­darab zuhanása a megnyitott más­világ ünnepélyes ajtócsapódása. Az üres sírban ülő fehérruhás i f j u monnata; »Feltámadt, nincs itt, a- kit keresztre feszítetteké, nnndeft idő örök szenzációja és a Szenvedő magyarság próféciája. Húsvét Krisztus útjának utolsó állomása. V sírban pihent miegegy kifáradt apostoli test. A lelket nem tudta »elfektetni» a gyűlölet. Krisztus útja a mi utunk is. Ugyan aeou küzdőhomokon harcolt a Fel­támadott, amelyiken arcunkra bu­kunk. K enuik. Könnyezünk. Néha talán akad nekünk is egy Cirenei Simon uns, előbb egy elítélő Pilá­tusunk... Müuiiv nem rettent vissza altói bennünket; hogy keresztfánk­ra rá ne helyezkedjünk... A prae- cedens a homlokunkra t an irva; Harmadnap pedig; feltámadunk! Mindenki átmegy életében a diadalkapun. Krisztus elkészít ein bennünket arra) hogy még virág- vasárnap hetében ránkszakadhat a nagypéntek gyászának némasága. Mindenkinek megvan a maga spé­cifiés kis Golgotája. Ott vérzik ei az élet krajzierosa, ahol az esz­mék takácsa, az egyetemek filozó­fusa. A megnemértés irályl lép­csőjén: a »sca:a regia -n mindenkit felkorbácsol az Élet durva kocsi­sa — a sors. A keresztrefeszités J diadaláig nem jut mindenki el. A hit energiakészlete nélkül fél­úton összeesünk. Győzni csak ak- .kor fogunk, ha . feltámadás esz­méjére esküszünk. Alleluja! E szóban van megadva húsvét teológiája. E ázó ejezi ki a Jég- hang-zatosabb^n a húsvéti diadalt. E szó betűi között lappang a fel­támadás hitvallása. Ez a szó a tiszta lelkűiét csengettyüszava. .— Kicseng* belőle az ember hite, a •goigotás lelkek örvendező remé- nye, a megváltott elkek hódolata, amelyet az ember csak avvaészem- ben érez. aki az emberiség nagy problémáját — a megváltást —. a maga kontójára oldotta mkg! Bezárták a bukaresti egyetemeket Bukarestből jelentik: Áz egye­temeket bezárták. A bezárási ha­tározat ápriis x-ig marad érvény­ben. A diákok ma délben szimpátia iünte-tcst rendeznek a királyi pa­lota előtt. A szimpáti»tüntetés oka .az, hogy a király tegnap fogadta a diákok küldötteit és rendkívül nagy megértéssel hallgatta a pa­naszaikat. Húsvéti harangszó ... ]rta: Krompácfn Holló Lenke. A kislány kiugrott a gyermekszo­ba fehér ágyacskájábói és amint a földre lépett, a szoba zöld sző­nyege úgy nézett ki, mintha rózsa­szirom hullt volna rá, mindegyik ujj egy-egy harmatos virágszirom. Mikor meglátta, hogy a piros ru­ha ki van készítve, megrázta ha­ragosan. a fejét és a szekrényhez szaladt és kivette a tavalyi ünnep-* löt, a kéket... Ez keli nekem — gondolta. Az égbolt, ez a nagy kékség oda­kint az is kékbe öltözött az ünnep tiszteletére, felvette az uj selyem- ruháját és feiíüzte a sok-sok gyöngyvirágot, mert az a fehérség ott rajta, az gyöngyvirág. De nem mondom el a nagyoknak hogy én ezt tudom, miért a na­gyok nem hisznek . gyermekek­nek ! Gyors kezekkel öltözni kezdett és belekötötté fekete hajába az ég­színkék szalagot. így! már jól vau — gondolta. Most elkészítem a virágot a lo­csolóknak, mert a nagy fiuknak már mílí lehet cukortojást adni, mért kinevetnének, tkü anösen Jenő, aki már nagy fiatalembernek tartja magát, rrrert ő a legerősebb a ha­todikban és a legügyesebb a tor­nában. Hátba Jenő jön el akkor, amikor megszólal imára a harang. Ezt A nagy boldogságot már nem bírtaeJ állva végig, gondolni, hanem leült a fehér székre és gondolkozni kez­dett: ' Hogy is mondta az a negyedikes nagy lány? Igen! Tudom már! X -m. ••-•mk-dni senkivel, enge- : deímesked i an . urának és a tani- tónéninek, megtartani a böjtöt, nagypéntekén semmit se enni és - akkor vigyázni arra, hogy melyik fiú locsolja meg az embert abban a pillanatban, amikor megszólal imára a harang szava! Mert aï lesz majd egyszer a vőlegénye! így mondta! Nem veszekedtem senkivel, böj­tökén» is és1 most már biztos, hogy fenő'fog megiorsolhí akkor... Jenő az összes pólg’áristák ideálja, az erős. a szép... A locsolódásra készült a kis­lány egész délelőtt. Úgy taszította volna előre az óra mutatóját, hogy csak ott legyen n»ár, amikor Jenő belép. Majd be­ment a szalonba s körülnézett. Olyan ünnepi mindenütt a hangu­lat, a fotőjök is úgy állnak a szoba sarkában, mintha vendéget \ ámá­nak ők is. A konyhában pedig tör­nek valami', biztosan vaníliás cukrot az apró édes tésztára éa mindenfelől csupa jószágok, az édes rriss tészta, a sonka illata és ez 3 sok szén világ. Mégis csak gyönyö­rű a husiét! Jenő — dobbant meg boldogan a kislány szive. Ida jött először hozzánk. Jaj de ’ rfiég nincs tizenkét óra, ’még tiz perc hiányzik, rrti lesz, ha hamárabb meglocsoí, ha hama­rabb elmegy.' És a kislány most megpróbál a azt a lei” etient, almit minden s. ■ ’ss/env megpró­bá1, vissza,a,.a i ' a fe. nt, ha az 'már menni akar... Nem látta soha senkitől, hogy csinái'ák, de meg- cstnáha. Mosolvgott kedve-.en Je­li őre és kérte, hogy még csak egy e,-,ész' kicsit ne locsolja meg és a kis piros száj mesélt és nmánko- , dott. Mikor pedig látta, hogy Jenő nem akar marádní, felkapta a he­gedűjét és amit sohase tett, hege­dülni akart neki. De Jenő az á[mök lovagja, ki­vette a parfő.mös üveget és meglo- csolta a kislányt é:> ment... A gyermek pedig ott ma adt a hegedűvel 'a kezében és könnyek­kel’ a szemében, mikor uj locsoló jött. A ferdeváUu Lajika, mert az volt az uj locsoló, meglocsolta a kislányt jószagu parfőnurpeb még a .hegedű is kapott belőle, mikor kint megszólalt a harang szava... A kislány alig tudta végig enni az ünnepi ebédet, a könnyek fojto ■gattl-k a torkát, hogyne, hisz nen Jenő, hanem Lajika, aki ugyan iegjobb tanuló volt a hatodikoso között, de a válla, Istenkém, há nekem, ha megnövök, ferdeválh vőlegényem lesz •— gondolta.-V dobostortát meg se kóstolta erre n»ár a csaiád az ünnepi aszta ‘felett' összenézett. Mi lesz ebből a gyermekből — gondolta az anya. Forró szivével, álmai, aí... ho.. f°g jutni az Élet nagy taposó mai mában? " > Az álmodozó, csodát váró kis lányból egyszerre nagy lány iett Aki ugyan nem nézi már gyöngy virágnak a fehér felhőfoszlányt é nem akar egyforma színű ruhábi öltözni a tavaszi égbolttal, de a: Élettől most is csodát vár. Az egyetlen, az igazi férfit vár ja, akj ne olyan köznapiasan jöjjöi ei hozzá egy alkonyai kor, hogy va lami bérkaszárnyába vigye el ma gávai asszonyának, hanem valam különös módon történjen meg má az ismerkedés is. Errői'áimodott a jány, amikor a ölében a hegedűjével a diványoi ült, nem játszott, csak álmodozót és olyan forrón szorította magáho: a hegedűjét, mint szerelmes vőle gánv a menyasszonyát az esküvő je reggelén. De mivel az Élet és az álon Ära. 16 íillér

Next

/
Thumbnails
Contents