Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-19 / 64. szám

JsíIrfRYIDÉK. A fogyasztók ankétje Kartelbe akarják tömöríteni a fogyasztókat Lebegő szűz órás derűs kacagás! Péntek, szombat, vasárnap a Városi Mozgóban 1932. március 19. Gazdasági únió Irta : DEUTSCH SAMU. Tardicu, a francia miniszterelnök, midőn bejelentette a francia kamarában a dunai konföderációt, a következő bevezetést fűzte bejelentéséhez : »Arról van szó, hogy véget kell vetni annak az állapotnak, amely olyan területet darabolt szét, amelyet a természet egységesnek teremtett. Le kell rombolni a vámfalakat, meg kell akadá. lyozni mesterségesen tenyésztett iparok fejlődését és azt, hogy nagy országok megfulladjanak, mert nincs fogyasztó piac termelésük számára«. A francia miniszterelnök ezen nyilatkozata annyi igazságot tartalmaz, annyira belevág a jelenlegi kaotikus gazdasági élet mesgyéjébe jelentősége olyan fontos, hogy ha ez az eszme ténylegesen testet ölthetne, megújhodást jelentene megcsonkított hazánk polgárai részére. Mennyi igazság vam a francia miniszterelnök azon megállapításában, amely eképen szól: »Véget kell vetni annak az állapotnak, amely olyan területet darabolt szét, ame_ lyet a természet egységesnek teremtett.« Ezt az igazságtalanságot kür töljük mi is világgá a szerencsétlen trianoni szerződés megkötése óta. Magyarország, amely békében természetes adottságánál fogva jólétet, megelégedést, boldogságot biz tositott polgárainak, széttagozottságánál és feldaraboltságánál fogva a szenvedések és nélkülözések hazájává 1 ett. Ezt az axiómát dobta talán önönkénytelenül, a francia miniszterelnök szózatában a közvélemény elé. De egy nagy kérdőjelet látunk ott, hogy a sok érdekellentét, amely közreájtszik ezen nemes eszme kivitelénél, sikerre fog e vezetni ? — Mindenesetre sok függ attól, hogy a nyilatkozat, amely megtétetett, milyen intencióval történt és mik voltak a közvetlen rugói amnak, amely ezt az eszmét a francia mi_ niszterelnökban megérlelte. Bármennyire is idegein azonban előttünk az okozat, amely az eszmét a közvélemény elé dobta, egy tény tagadhatatlan, hogy a dunai államok gazdasági állapota annyira sivár és reménytelen, hogy ha azonnal nem nyújtanak részükre valamilyen sürgős segítséget arranézve, liogy a termelt produktumaikat gazdaságosan elhelyezhessék, a katasztrófa bekövetkezése feítartózhatatlaft. A tervezettet kapcsolatosan sok eszme és gondolat merült fel; egyrészt Ausztria-Magyarország, és Csehszlovákia vámuniója, másrészt Románia és Jugoszlávia bekapcsolódása, végtére pedig kiegészítő kapcsolatként, a mű teljes kiegészítéséül Olaszország és Németország részvétele. Az eszme adva van és az érdekeit államok összes tényezői bizonyára át vannak hatva az eszmében rejlő igazságoktól. Csak az a kérdés, vájjon határtalan önzésük felé tudnak-e emelkedni, pusztán azt tartva szem előtt, hogy a polgárok léte, vagy nem léte függ ezen kooperációtól, amely végeredményben arra szolgál hivatásul, hogy a polgárság boldogulását és létfenntartását biztosítsa. Bármennyire is igyekszik azonban a tervezett gazdasági térre terelni az eszme kiindulási pontját, vitán felül á'l az, hogy ezen eszme megfogamzása magánhordja a politikai előrelátás gondolatát. Mert elképzelhető-e egy harmonikus gazdasági együttműködés ott, ahoi a politikai konzekvenciák hiányoznak ? A politika szoros kapcsolatban állott és áU a gazdasági kérdéssel, jobban mondva a gazdasjági kérdés volt mindig az, amely a politikát előtérbe áüitotta. Kétségtelenül Magyarország áivdoz a legtöbhet akkor, amidőn ezen gazdasági unióval kapcsolatosan részvétét nyilvánítja, mert fels£a- I kadnak azok a sebek, amefyek az I igazságtalan békeszerződés kapcsán | ráháramlottak. És mindezek dacára, i és ezeknek tudatában is, bjzonyára örömmel kíván résztvenini Magyarország ebben az együttműködésben, csak azért, hogy az ország polgáriainak létfenntartását biztosíthassa és az a nyomor, és nélkülözés, amelybe sodródott, könnyebb ben elviselhető legyen réséére. A gazdasági elzárkózottság, amely a • II. A" mu'tkori cikkemben azt ígértem tisztviselőtársaibninak, hogy legközelebb rámutatok azokra a módozatokra, melyek jelenlegi nyomorúságos viszonyaink námt megjavítására alkalmasak. A nyíregyházi huSiparoSok azonban megelőztek, félre állítottak a katedráról s tegnapi határozatukkal ők foglalták ei az előadói széket, hogy leckét adjanak nekünk szerencsétlen ofgyasztóknak — saját jó példájukkal. Mi is történt? Nem egyéb, minthogy múltkori cikkemben a fogyasztók nevében rámutattam a nyíregyházi tulmagas hu

sárakra is. Erre egy derék hentes, és mészárosmester (Simkovits Fer

enc, Bessenyeí.tér g. és Kállói.utca 4.), számítást csinált és leszállította a húsárakat. Ezt a Nyirvidék f. hó 8-án megjelent számában közölt hirdetésében köztudomásra is hozta. E

rre a 20—25 százalékos árcsökkentésre ugylátszik felszisszent a helybeli liusiparosok szakosztálya — értsd: huskartef — és ki. mondta, hogy Simkovits FerenG kartelenkivüU áraival ráfizet az üz_ létére. Ugyanakkor a kartel a m.» gasabb, az u. n. kartel.árakat is megállapította és a Nyirvidék tegnapi számában 15 hu

siparos és két »stb.« aláírásával közétette. Nos kedves fogyasztók, megértettük a leckeórát ?! Ha igen, ak_ kor mi is csináljuk meg a fogyasztók szakegyletét — miért ne hall. gatnók ei mi is azt a kellemetlenül hangzó kartel szót? — és engedjél* meg, hogy minden további ankétezés nélkül, itt azonnal" kimondjam a fogyasztók Szakegyletének ama — azt hiszem egyhangú — határozatát, hogy mindaddig Simkovits Ferencnél vesszük a hu&. árukat, amig ő a Nyirvidékben közölt árjegyzéke szerint árusít. Egyben tisztességtelen versenyhek bélyegezzük mindazon tisztviselők magatartását, akik a szakegylet eme határozatát magukra kötelezőnek et nem ismerik, önmaguk és tisztviselőtársaik kárára másutt, — akár a stbbiknét is — me

rnek ezentúl vásárolni. Javaslom továbbá annak ki. mondását is, hogy a ml lecsökkentett fizetésünkhöz alkafmazkodó Simkovits Ferenc hentes, és m'szárosmestert feljogosítjuk arra

; hogy ugy a cimtábláján, mdnt mindenféle üzleti hirdetésén használhassa ezt a cimet: »A tisztviselők szállítója.« Azt his

zem üzletforgalmi 'szempontból ez a megkülönböztetés ér ma annyit, mint valaproduktumok elértéktelenedéséhez vezetett, bizonyára nagy segítséget fog nyújtani arravonatkozólag, hogy az együttműködésre kénysae. ritő, gazdaságilag egymásrautaltság az államokat egymáshoz közelebb hozza. De nagy kérdés, hogy az államok, amelyek ezen eszmét felvetették, képesek lesznek-e a politikumot kikapcsolni arra az időre, mig gazdasági téren az állapotok konszolidálódnak, legalább olyan mértékben, hogy a nép önfenntartást ösztönét követve napi" kenyerét a maga és családja részére biztosithassa. Vagy talán csak azért született az eszme, hogy a leigázott államok lélegzetvételhez jussanak, hogy továbbra is könnyebben viselhessék a rabláncot. A jövő igazolni fogja, mert azok az eszmék és gondolatok, amelyek szívből'fakadnak, szívhez találnak. mikor a fővárosban a »Cs. és kir. udvari szállitó« cim ért, imíert jó pár ezer vásárlót jelenthet. Kijelentjük azonban, hogy ezt az adományozott címet csak addig használhatja, amig a tisztviselők szakosztálya (karteije) tőle ezt vissza nem vonja. Kedves tisztviselőtársaim^ nm« ilyenféle módozatokkai gondolám én az árak szabályozását. A hentesek és mészárosok után jönni lógnak a többiek is, mert jönniök keh, ha azt akarják, hogy továbbra is megosszuk velük imég megmaradt csonka kenyerünket. Azonban ez még nem minden! Mozgalmunkhoz érdeméhez méltó, komoly keretet keli adnunk. E célból szerény javaslatom az volna, hogy a jovábbi teendők megbeszélése végett a nyíregyházi hivatalok vezetői és 3—3 tagból álló küldöttség a további teendők és mó. dozatok megvitatására üljenek ösz, sze minéi előbb, mert most már igazán minden percünk cfrága. — Ezen a tanácskozáson válasszunk meg egy 5 tagu árszabályozó bizottságot, mely az eladók által eléje terjesztett árjegyzéki árakat felülvizsgálja és ha azok a tiszt, viselők érdekeinek megfelelnek, a Nyirvidékben leendő közzétételre e'lenjegyzi. Mi nem futunk "az eladók után, majd jönnek ők — az arra érde., m

esek 1— maguktól is, ha felismerik érdekeiket, kezdve a fakeres, kedőktői a szatócsokig. Az első tanácskozmány összehi*. vására javaslom a Társadaltrif Egyesületek érdemes elnökének fel kérését. \ Magam részéről pedig felkérem a Nyirvidék igen tisztelt Szerkesztőségét, hogy addig is nyissa meg lapjának hasábjait a hozzászólá, sok közlésére. Most pedig nézzük a kihirdetett huskartet_árakat. Simkovits Fer

enc nein nagyzol a hirdetésében és csak szerényen leves és pecsenyének való húsról beszél. Ezzel "szemben a huskartei I. és II. oszt. marhahúst hirdet. Erre csak az a megjegyzésem, illetőleg kérdésem, hogy hoi "ár

ulják Nyíregyházán azt az I. osztályú marhahúst? Mert én már rég szeretnék ilyet venni, de három év óta még nem tudtam hoz zájutni háromszor sem

1. Hát kérem szeretettel, ne nagyzoljunk azokkal a kukcrrlcaszáron kínozott vágómarhákkal,' amiket levágnak, mert legalább 90 százalékban ilyenek kerülnek a fazekainkba és nem olyan Iiizott göbölyök, amilyenekből a főváros éttermeiben »reszkető marhahu

s« néven adagolnak. Maradjunk tehát mi jó vidékiek az egyszerű II. III. és IV. osztályú leve

s és pecsenyehusjiái, amelyek közzé még a környékbeli falvak kimustrált vörös husu bikái is belekerülnek 16—24 felérés élőSulyárban. Érdekes ,hogy a huskartei a budapesti marha és sertés vásár legj magasabb árait emlegeti itt Nyíregyházán, mintha a gazdák ís és mi is fogyasztók nem látnók hétről hétre a minimálisra leszorított élőállatárakat, amelyek jóvai anu maradnak a fővárosi árak alatt. És vájjon, miért nem ad arra is felvilágosítást a kartel, hogy a fővárosinál jóval alacsonyabb állatárak vásártéri és vágóhídi költségek, úgyszintén jóval "kisebb bolt bérek, fogyasztási és egyéb adók; valamint az ofcsóbb munkabérek me'lett miért nem tudják fővárosi áron adni a ísirt és szalonnát? Vagy miért drágább a csülökhöz göngyölt agyonfüstölt magyar sonka 20—25 százalékkal" Nyíregyházán, mint a csüJöknélküíi kötözött és prágai módra pácölt fővárost sonka? Ugyanígy kérdezhetnénk a felvágottak és kolbászáruk árkülömbségét is. Csak nem gondolják; hogy a fővárosban olcsóbb «zok.