Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-07 / 30. szám

% Mkiiq&L Í932. kímiár 7. á fogyasztás haláltusája Irta: Deutsch Samu. A Hivatalos Lap pénteki Száma ismét egy Szomorú hirt közöl velünk, hűen jelezve a btúlfogyasztási barométer sülyedését. Bármennyire is hivatkozunk Európában és a tengeren tuj uralkodó gazda sági depresszióra, ez a banáhs kijelentés csak arra jó, hogy saját tehetetlenségünket leplezzük. Nincs szabály kivétel nélkül, éppen azért nem takarózhatunk azzal, hogy talán máshol se jobb, más országban se fenékig tejfel. A lopás akkor i> bün, ha kényszerűségből követjük e). A pénzügyminisztérium jelentése szerint 1931. Szeptember i-tői dec. végéig a magyar cukorgyárak 11.270, mig 1930. év hasonló szakában 21.041 vágón cukrot gyártottak. A kivitei ugyanezen idő a;att 5941 vagónrői 3490-re, a belföldi fogyasztás pedjg 3334 vagónrói 2594-re csökkent. A pénzügyminisztérium eze

n hivatalos közleménye telette fontossággal bir — mert a cukorfogyasztás ilyen nagymérvű visszaesése arra a periódusra esik, amidőn a 33-aá bizottság a kormány áltai ecsetelt sivár államháztartásra való hivatkozással a cukor kincstári haszonrészesedését mázsánként 50 Pről 60 P-re emeite. Ez a haszonreá2esedes 20 százalék többletet -jelent, eltekintve a gyárak külön használó', amit szintén jogosnak véltek felemelni, hogy a kormány árdrágítását, mmt jó példát követve saját és nagyobb profltjukkal szankcionálják. Ha köz4

ebbrői vesszük izemügyre ezeket a száraz statisztika numerusokat, ha

v ezeket a 1 ideg számokat analizáljuk, az ebből nyert ana'izis annyira Szomorú éí lesújtó, hogv többé nem hivatkozhatnak szaktanácsadóink és gazdasági köreink arra, hogy az álamháztartás fenntartása érdekében szükségesek ezek a preventív intézkedések, mert különben az egyensúly megbillen. Éppen ezek a rossz tanácsok voltak eddig azok, ameiyek a korr rntq&Uz cuz ^ta^tifCu) KA»uró oyóíiyi iíittArakbaf* ' ottoeiRMi Q^JUSfiaeÉ^ mm mány szándékait keresztezték .é.i ebből kiindulva halomba döntötték a kormány minden számítását. Egyszer már be keli látni a kormánynak, hogy a polgárság rég eiiérke e t a tehe bf 6 16 tsség m xinnumátj, a többi teher, amit rárakott, csak idegbeteg lett, anélkül, hogy az államnak használt volna. A pénzügyminiszter jelentése egyharmad év statisztikáját közli vejünk. Alapúi véve és megszoroz

j va a niult év egyharmadának cukorbevéte;ét, az számszerűleg 16 millió 670000 pengőt tesz ki. Ezzei szemben az újonnan felemelt, kincs táti részesedéssel megterhelt bevétel 15,564,000 pengőt tesz ki, a hiány 1,106,000 pengő. Ha a legoptimisztikusabban is számítjuk, hogy további csökkenés a cukorfogyasztás terén nem fqg bekövetkezni, még akkor is 4,424,000 P-vei kisebb bevételt jelent, mmt ahogyan a régi kincstári részesedésnél aiakuit az állatni bevétel. A cukor kivitelének csökkenése azért következett be, mert a Brüszszeiben székelő cukorkonvenció Magyarország részére a kivitelt a fent, megállapított mennyiségben kontingentálta. Ez a kiviteli csökkenés a cukorgyárosokat egyálta-< Iában nejt] érinti, mert köztudomású, hogy a cukorexport a gyárak részi* e hasznot nem jelentett, sőt arra ráfizettek és erre való hivatkozással mindig sikerült a kormány jóindulatát megnyerni arra vonatkozólag, hogy a belföldi fogyasztást minél jobban megdrágíthassák. Maradt tehát két tehertétel: a cukortermelés és a belföldi cukorfogyasztás csökkenése, amelyet egyrészről a mezőgazdaság, misrészről az államháztartás sinysodik rég elment... A kis harmadik beteg... s a nyomor meg már itt van... — Mi. sem volna könnyebb, mint eltűnni ebből a világból gondolta. De azután felülkerekedett benne a vallásos érzület... Eszébe jutott az a kis alföldi fa-u, ahol gyermekéveit töltötte, s ahol az öngyilkosokat a temető árkába temették. ...Nemi... Neki élni kelU... Igen, élni!... óh — sóhajtott — milyen nagy ez a szó: élni!... Milyen súlyos!... Milyen nehéz: élni! ...Keres/tet vetett. A közeli templomban litániára harangoztak... — Most már nem bolyongott cél nélkül, hívta a harang szava... Egy re tovább... Egyre közelebb... Egyszer csak azt vette észre, hogy ott áll a templomban, a széfid arcú Mária szobor e'őtt. — Te csodatévő Madonna! — fohászkodott halk elfojtott hangon Bányayné, — hozzád fordulok végső szükségemben, te Játod az é nagy nyomorúságomat, segíts rajtam, Istennek szent Anyja... Néz nincs más semmim, amit nek^d fölajánlhatnék, mint gyarló bűnös lelkem, s egyet-'en egy árva fillérein, amit fogadj tőlem kegyesen..* Hiszen evvel az árva fillérrel mi..clenemet adom oda... Üdvözlégy Mária, malaszttal vagy leljes, az Ur van te veled... S az Üdvözlégy szavai patakzó könnyekbe fulladtak... Az ima végeztével Bányayné odalépett a perselyhez. Előkeresgélte a rongyos kis táskából az árva fillért... Elszorult sziwel Játta, hogy előtte egy idősebb elegáns úriasszony ezüst pengőst csúsztatott a perselybe. Bocsánatkérőleg tekintett a szűz szobrára: — sóhajtott — Mi áz én filléremi ehhez képest ? — De azért az árva fillért beledobta. Már kifelé indult, amikor egy suttogó hang megszólította. Visszafordult. A templomszolga volt az. — Jóasszony — mondotta amikor a pénztárcájába keresgélt... ezt a huszpengőst kirántotta, látom szegény asszony... nem vinne rá a lelkiismeret... Bányayné ámulva nézett a mosolygó templomszoígára. Már éppen azt akarta mondani: hogy téved Uram, nem az enyém! De valami ellenállhatafán erő vonzotta a pénz felé... Utánna nyúlt... Valami »köszönöm« félét mondott, sietett kifelé... A szive vadul vert... Odakünn ugy látta, hogy az ég végtelen szelíd s az összes csüagok mind rámosolyognak... S belül a lelkiismeret szav-a_ azt súgta neki: ...Kicsinyhitű ne félj!... ezt Mária adta... lett 'meg. A magyar mezőgazda, aki eddig a cukorrépa termelésből pótolta a szemes terményeknél elveszített önköltségi árkülönbözetet, ma odajutott, hogy ettől az egyedül rentábi'is termelési Tehetőségtől is meg van fosztva. Ezek a statisztikai adatok, amelyeket a pénzügyminiszter összegyűjtött, intő példát szolgálnak é* irányt szabnak arra, mi legyen « kormány teendője a jövőre vonatkozólag, hogy a cukorfogyasztás ®meiy elsőrendű közszükségleti cikket jeient a polgárságnál, a régi megszokott mennyiségben történjék. Nem lehet míás a leendő, mint az, hogy a cukorfogyasztást hozzáférhetővé tegye a polgárság széle* rétegei részére. Szállítsa le a jelenleg érvényben lévő kincstárihaszonrészesedést legalább a felére, revideálja a cukorgyárosok hallatlan hasznát, mert a nemzetközi piacon a cukor ára a mai napon érvényben lévő tőzsdei jegyzés szerint mázsánként 12 pengő. Igy ezáltal segély nyújt a tönkrement mezőgazdáknak, szaporítja a munkalehetőséget és adva lesz a lehetőség arra, hogy a cukor nemcsak a gourtnantok, hanem a szegény fogyasztó közönség részére ! ís hozzáférhető legyen. s. 0. s. A Bibliával kezdem most is. Deli át kezdhetném-e okosabb(al? Tehát ezeket olvasom a Lukács irása szerinti szent Evangélium! 2-ik részének 22-ik és 24-ik versében: 1 Mikor pedig felerősödött Mária az ő s-ailési fájdalmaiból a Mózes törvénye szerint felvívék a kis Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. És hogy áldozatot adjanak, aszerint, amint megmondatott az Ur törvényében: egy pár gerlicét, vagy két kis galambot. »Ez a s ent törvény ugy tűnik fel az én lelkem előtt, mintha gyémántból rakott fundament um volna, ahoz az Istenországhoz, melyet Jé us hozott e földi világra, hogy 'Igazságot, Békességet és Szentélek á-tai v;.Í5 örömet adjon azoknak, kik szivökBe fogadj ák.« Álljunk csak meg egy percre ennél a szent törvénynél. Mit jefent ez ugyan ? Azt, hogy a gyermek Isten ajándéka. Mintegy összekötő kapocs Isten és a sziÚők között. Azt, hogy a szülő mintegy megbízott Sáfára Isten tulajdonának és Sáfárságát a mennyei Gazda számonkéri! Azt, hogy a gyermek teste-lelke, egész é etfejlődése a szülők gondjába van letéve s amit a gyermek teste-'elke termel, a szülőre is áldást, vagy csapást, annak Inag. át a szülők vetették el a gyermek szivébe. Ezek a rné ységes gon dolatok és érzések támadtak a szülők lelkében, midőn felvitték gyermeköket bemutatásra az Ur oltá ránál. Nemcsak az oltárnál pedig* hanem a gyermek egész nevelésénél, életfo-'yásánál. S hogy ez mennyire való igaz, ma is látható a zsidó nép életébői, összetartásukból az egész földön s ezekb&l származó hatalmukból. Hát vajon a mi Jézusunk nem erre tanít-e bennünket? Nincsen'é sok utasítása, példázata, intése, sőt dorgál ása is arról, hogy a gyermek, — minden gyermeki — mintegy isteni nemeslevéllé, érke zik az édesanya keblére ? Hogy istenországát hozza még a szülő szivébe is! Hogy maga Isten mutatja ki, nevelése, fejlődése útját is s kis homlokán, kis mosolyában, mintegy mennyei igazoló pecsét van s eszerint kell ve'e bánni. És jónak látom itt megjegyezni, hogy ezt az isteni kijelentést mutatja a mi református anyaszentegyházunk legújabb törvényhozása is, midőn elrendeli, hogy a maguk távolmaradásával necsak nevet adjanak gyermeköknek az anyakönyv számára, hanem együtt vigyék az Ur szine elé, egyúttal elismerésül, hogy Isten csodáját és megbízó kitüntetését nézik és látják benne s alázatos hittel kérik és várják Isten segjtő erejét és bölcsességét a nevelés nehéz, de szent munkájához. Együtt az Istennel! Mert csak igy remélhetik gyermekükben azt az áldást, ami a gyennek-Jézusról fel van jegyezve, hog »gyarapodék bölcsességben, testének állapotjábpn és az Isten és emberek előtt való kedvességben* (Lukács 2. 52.) S ugyan kívánhat-e földi szüle, akár ur, akár s egény, nag obb áldást gyermekében, mint ezt?... Istenünk pedig azt akarta & mégis adott hozzá mindent, — ugy rendezte be a fő det és eget, az időjárást, az ember testi és lelki képességeit, hogy okos munkássá ga folytán megszerezhesse nemcsak testi táplálékát, szükséges ruházatát, hanem

1 Isten országának minden Igazságát, Békességét éa örömét is. Mert ha csak test: szükségek kielégítése hajtja a földi embert, akkor alantabb ál

; a földi férgeknél, ame-yek munkatörődés nélkül kapják eleségöket. Milyen szent igazsággal látja és tanítja Jézusunk az étel—ital—öltözködés miatt szün elen aggódó felséges Hegyi tanításában! Bizony jó volna ezt minden napon, az esti imádság után elolvasgatni, a Máté s ent evangéliuma 6-ik részé íben a 24. verstől végig. Mily nyugalmas éjszakát, mily üditő reggelt, mi y okos és szorgalmas munkanapot adna!... A jobb lelkek hozzá is fogtak már az ilyen szent munkához. Egye s öleteket, Szövetségeket alakítanak arra a célra, hogy javítsanak, nemesítsenek, fejlesszenek mindeiní : emberi életet, állatot, terményt s ilyen uton keressék, munkálják az emberi élet nyugodtabb zúgolódás, jajgatás nem szerez bővebb kenyeret, öltözetet, hanem az okos mun. ka, takarékosság és egymást segítő jóakarat. Éppen kapóra jött a Budapeati Hirlap tegnapi számában egy érdekes közlemény, az ilyen szép és hasznos egyesületekről, mely minket is közelről érdekelvén, megérdemli, hogy az újságból most felolvassam. Hallgassátok meg figyelemmell Olvasás. Tehát az Egyesület címe: Magyar Szülők Szövetsége. Két évvel ezelőtt alakult Budapes:en. Iskolát ia létesítettek, amelyben az anyákat, — főkép fiatal anyákat, minden rendből, sorsból, családi dolgaik okos elrendelésére, végzézésére, gyermekeik helyes nevelésére oktatják. — Ez volt az első iSkola, melyből fejlőd dött aztán több is, hogy necsak az iskolai könyveket tanulják a gyermekek és ifjak, amiket úgyis elfelejtenek hamar, hanem amire az életnek legnagyobb szüksége van, hogy legyen a család és csa-