Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-28 / 48. szám

1932. tebruar 28. jsfVfmriDÉ*. Beszélgetés Bécs Lászlóval liráiybelmecen a plébánián. — A kritifensokróí. — Aki nem kapott kiadót az első kötetére. — Aki keresetének 20 szá­zalékát költi a msga céljaira. — A harmadosztályú ntas Intim dolgok Írókról. — „A viszontlátásra Nyíregyházán Megy a vonat nem messze az ideiglenes cseh határtól. A vo­nat ringása é-s a me eg álomba rin­gatott. A kalauz az acéljegylyu­taJztóvai tiszteleg és csehül mond­ja: Rögtön itt van Perbenyikl A túlfűtött kupéban a szabályozóké­szülék meleget mutat. Kinézek az ablakon. Sápadt téli ég. Öhözöm­A vonat a váltókon dübörög é& kisvártatva egy hatalmas zökke­oéssei megáll. Az álfomás épüle­tén, a homlokzaton nagy öles be­tűkkel egy magyarról csehre kite­kert község neve: Perbenik. Egy betűt elsikkasztottak. Néhány fel­azá-Ió utas fejvesztve keresi ko­csiját. Ki-szálok és autóbuszba ülök. Kis városka a hegy­oldalon: Királyhelmec. Egy télen kiszállok és ta álomra megyek "a katolikus templcm irányába. Egy töpörödöt öregasszony megy előt­tem. — Jónapot! Kérem a Méc« tisztelendő ur merre lakik? — Ott, ahol az a barna ráesői fcapu van. Abban a házban. Kü­lönben arra megyek én is, megmu­tatom. — És minden további nél­kül belekezd: —• Áldott egy jó ember a nn tisztelendő urunk. Mm denkin segit és s 0k szegény gyere* Ket taníttat a gimnáziumokban. É3 mindig harmadik; osztályon utazik, mint a magunkfajta szegény em­ber. Bemegyek a kapun. Csontke­ménnyé fagyott homokos udvar. Dróttal elkerített ha'.ott virágos­kert. A ház falán madáretetők. Benyitok. Egy éltes úrinő nyit a zajra jobbról ajtót. — A tiszfeiendő urat keresi? Éppen itthon van. Mindjárt szólok neki. Pár piianat és jön Mécs tehér reverendában. Köszöntjük egy­mást és bevezet a dolgozószobá­jába. Leülünk. — Barátságos dolgozószoba — jegyzem meg. Az ab aknái íróasztal, megrakva könyvekke', képekkel, levélnehezé­kekkel. A falnál, végig, majdnem menyezetig érő könyvá ivány meg­rakva temérdek Sok könyvvel. A kályhánál sez;on; fölötte rámákban sok-sok vizitkép: írók, költők, müvéí szek. Középen nagy fekete rámá­ban Ady beteges arca. — Hogy barátságos dolgozószo­bám van? — ismétli Mécs. —< Igen, egyszerű. Ez az asztal — és rámutat a szoba közepén áll<S nagy diófa asztalra, amelyiknél ülünk — még az apámitói maradt rám. Az az íróasztal, meg a Szé­kek is. Még azokat a kalitkákat is odahazu ;rói hoztam. Megfordu­lok. A falon kalitkákban színei madárkák. — Nagyon szeretem őket. — Fei áu és kinyitja az egyik ka.'ick a ajtaját, Egy "stiglinc rászáll a vál­lára. — Olyan kedves. Mécs moso­lyog. Szőke haja a homlokára bo­ni'. Leülünk vissza az asztalhoz és felhozom a legutóbbi verskötetét, az üvegiegendát, amelyet a sajtó lehurrogott, de a közönség osztat­lan és általános tetszéssel foga­dott. — Én elhiszem, hogy .voltak? benne gyenge versek. Kárpáti Auréi kritikája a Nyugatban elfo­gult volt, — mondja Mécs. — Mert tegyük fei, gyengék a versek. De kérdem én: Vörö :mar­thynak hány Vén cigánya van, Adynak hány Vér és Arany kö­tete van ? Mmden írónak van gyen­ge munkája az erős írások me lett. — Érdekes, — mondom —, hogy annak a kö'tőnek, akit az irodalmi lapokban és szalonokban a sárga agyagig levágnak, annak a közön­ségnél általános sikere van. Érde­kes eset. — Nem voltam több 26 éves­nél — beszéli Mécs —, amikor megje'ent Ungváron a saját költ­ségemen kiadott Hajnali harang­szó. A kötetemre nem kaptam ki­adót, egy évig hevert á Szent István Társu'atnál. Nem adták la, igy adtam ki Ungváron. Két hét alatt szétkapkodták az első ki­adást. Siker. É-s máris befutot­tam. Ha netalán a Szent István Társulat kiadta volna a kötetet, most talán a padláson porosod­nának. Azután jöttek a felolvasó tcör utak Berlintől Ungvárig. Igen, hogy visszatérjek rá, Fábry Zol­tánt ismeri, az Ut kultúrpolitikai folyóirat szerkesztőjét. Hát Fábry Zoltán, akitől leveleket t udnék mu­tatni és az elismerő kritikák özö­nét, a »Századunk«-ban azt írja, hogy ide/e a Mécs-báK ányt ledön­teni. Fábry Zoltán alig egy éve, hogy a legszélsőségesebb kommu­nista lett, azóta minden poigán írót levág. Pedig az én tömeg­áhítatom diada mnsabb, mert az én világnézetem mögött nem Marx, hanem Krisztu 5 van. Mig ők szédítenek, addig éh cselekszem. Amit taost m'ondok, nehogy megírja -— szakítja félbe a beszédet Mécs — a keresetem 20 száza ékát köl­töm csak magadra. Tanittatok szo» gény gyermekeket és ahogy birok, segítek a nyomorgókon. (Én megírtam, pedig tudom, ha» legközelebb ta álkozunk, mégpedig Nyíregyházán, meghúzza éite a fü­lemet, de ntm bírom megállani, hogy meg ne írjam. Olyan szép. Olyan ritka. Kivált itt ná'unk Ma­gyarországon az á lásha]mozók El­dorádójában.) — Marx megbukott, mert a tö­megnek csák a cSe'ekvé 3 imponál, a gondolat hatástalan. Gondolom hogy feltartóztatom vagy már alkafm! itlan vagyok, fel­állók és búcsúzom: — A viszontlátásra Nyíregyhá­zán! — és kikísér. Közben megkér, hogy adfarn át Pesten Fájja Gé­zának üdvözletét. Mécs: a költő, az ífju'ág, a szív. a remény, a lelkesedés. A legna­gyobb élő magyar költő, akinek si­kere is van. Mi is a sjker. Thomas Mann a Nobel-díjas német iró azt mond­ja: »A siker az a tudat, hogy pusz­ta létezésemmel nyomást gyakoro­lok magam körül az Élet mozdu­lataira.<í Akkyr és tényleg Mécsnek sike­re is van. Mécs mély emberi húro­kat penget. Mécs erős, színes, meg nyerő, igaz, tehetséges. És min­den kötetében friss., A Pesti Napló­ban és a Prágai Magyar Hírlapban minden vasárnapi számban, sokan, nagyon sokan, mindig többen ol­vassák és várják a Mécs verseket. Andreánszky István. EGÉSZSÉG NAGYBAN — Egészséges ennek a fürdőnek a levegője? — Meghiszem aztl Már tíz év óta fenná i a fürdő és kénytelenek voltunk a szomszédból két halot­tat kölcsönkérni, hogy temetőt lé­tesíthessünk.- 1 1 tlBWÜ.-tiKWBWí-VttWW Mit vár a cserkészek gödöllői világjamboree-ja a magyar társadalomtól ? Világraszóló erőpróbája lesz a magyar cserkészetnek 'az 1933­ban Gödölőn megtartandó 'IV. nemzetközi cserkész jawnorfetfj —< Annyi nagy nemzet megelőzésé­vei a kis megcsonkított Magyar­ország fiai kapták a kitüntető megbízatást, hogy összegyűjtsék a földkerekség műiden tájáról az ifjúság színe-virágát a legneme­sebb vetélkedésre: a lélek kin­cseinek és erejének összevetésére. Nem vé'etlenül nyerte ei a ma­gyar cserkészet ezt a megtisztelő kitüntetést. A cserkészet alapító atyja, Baden Pove.'i angoi tábor­nok jelentette ki hogy a világ ösz­szes nemzetei között a magyar cserkészek közelítették meg azt az ideált, amit ő megálmodott. A ma­gyar fiuk azonkívül mindenütt, a­hoi csak megjelentek, fellépésük­kel, sportratermettségükkei és tu­dásukkai "dicsőséget szereztek a magyar színeknek, a nemzetközi' v<er senyeköen százmiliós népek gaz­dag és kitűnően felszerelt fiait is legyőzték. Másfél év áh még rendelkezésre a gödö lói vi ágtábor elkészítésére és megszervezésére. De a tábor-, parancsnokság, gróf Teleki Pállal az élén, már hónapok óta a leg­szorgosabb munkában van s min­denre laterjedő gonddal "készíti elő ennek a nemzet szempontjából 13 nagyjelentőségű eseménynek má­dén rész etét. Az előkészítés egyik feladatát képezi a cserkészeten ki­vüt álló magyar társadalom figyel­mének felkeltése, szeretetének és érdeklődésének biztosítása a gö­dö lőt nagy napok iránt. Evégből a Magyar Cserkészszövetség vezér, kara az ország mmden jelentős városában propagandagyü'ést tart az év folyamán. Mesterségesen nehezítik a borkivitelt Egyes külföldi vállalkozóknak tekintélyes összegeik vannak bu­dapesti bankokná'. Minthogy eze­ket a letéteket a »devizazárlat» köv etkeztében az országból kmem vihetik, az egyik külföldi azt az ajánlatot tette, hogy pénzén bort vásároi kiviteli célra. Az ajánla­tokat a hatóságok elutasították és a kivitelt csak azza. a feltétellel lettek volna ha landók megenged­ni, ha a külföldiek külföldi valu­tával fizetnek és azt a Nemzeti Banknak szabályszerűen beszol­gáltatják. Ennek következtében semmivel sem csökkent a pincékben heverő borkészletünk. t Érthetetlen ez az eljárás. Váj­jon miért nehezítik meg mester­ségesen a mezőgazdasági tenoé­nyelc export'át, ami'-o: annak a kül föld jóvoltából úgyis túlontúl e'ég akadálya van?! Miért nem kap­tak ket kézzel ezen a kínálkozó > alkalmon, ame^y a magyar adófi­zetők zsebébe irányította volna a külföldiek itt heverő pénzét ? Mind olyan kérdések ezek, me­lyekre a józan ész ahgha tud fe­leletet adíu. Annál inkább köte­lessége azonban a kormánynak, hogy feleietet követeljenrájuk azoü tói, akik felelni kötelesek és elren­delje, hogy mindazoknak a külföl­dieknek, akiknek belföldön pengő­tőkéjük van, a mezőgazdasági ter­mények vásár ását és exportját aka dálytalanul megengedjék. Borterme őmk pedig epedve vár­ják "a kivitel lehetőségét. Vájjon nem gondoltak az il etékesek ar­ra, hogy esetleg olyan külföldiek is rászánják magukat borvlsár­Iásra, akik "uj piacokra exportál­nak. Olyan helyekre, ahol 'ama­gyar bort még nem is ismerik. •— Hátha ezek az uj' piacok mégis-, mervén és megszeretvén a magyar árut, ezután is itt fognak vásárol­ni. Ennek a lehetőségnek ki nem haszná'ásáért s uíy 0s felelősség * terheli azokat, akik a kivíieinek mesterséges akadályokat csinálnak^ TÉVEDETT A SZAMBAN a* — Tessék. Visszahoztam autóját nem ve3zem meg. — Ugyan miért? — Azt hittem, hogy az 1645-ös szám, ami hátul van rajta, a rend­számot jelenti, de ahogy beleül­tem s elindultam, rájöttem, hogy a gyártási 'évszám az. si« örömeit egy jó ridló beszerzésével tegyük teljessé. Hallgassa meg • 3 lámpás 7033-as Orion hangszórós rádiót mielőtt vásárol. Gyártja Orion Izzolámpagyár. A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents