Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-17 / 13. szám

Nyíregyháza, 1932. január 17. # Vasárnap LIII. évfolyam. 13. sz. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : E*y hóra 2 P 50 ». — Negyedévre 7 P 56 f. Egyes tzám éra: hétköznap 10 f., vasárnap 16 L Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. szám. — Telefonszám: 1 39. Hirdetéseket az Ujsúgbolt is (elvesz, Bethlen-u. 2. Holnap jönnek Nyíregy házára a pesti műkorcsolyázók: Tudósítás a4. oldalon Hitelek és adósságok Irta: Pisszer János Mindkettőből vatnnak: külföldiek as belföldiek. Amilyen mértéket kívánnánk alkalmazni a kü

,

fölc"iadósságainkkal szemben, mint belföldi hitelezők, olyan mértéket illenék alkalmazni a belföldi adósokkai szemben is. Magyarán: ha adósa vagyok a külföldnek és egyben hitelezője a belföldnek, ugy illenék, hogy amint mint adós kívánok elismertetni, azt illenék hitelezi mivoltomban is adósaimmá

1 szemben alkalmazni. Kifelé ne legyek alázatos adós, befelé pedig: Shylok. Teleszky János iiy. pénzügyről nisz.t érnek felsőházi beszéde, az előbb mondottak szempontjából igen érdekes megállapításokra alkalmas. Mmdenek előtt felemlítendő, hogy őexcellenciája haj'andó elfogadni minden felfogás jóhiszeműségét,. és ezért senkit sem kíván támadni. Ezután ezt mondja: »Ha a külföldi adósságok terhét nem tudjuk csökkenteni, a belföldi adós- ( ságok terén s«m tudunk rendet tererrrteni< Hivatkozik Melion amerikai pénzügyi államtitkár amaz ismert mondására, amely szerint csak nem képzelik, hogytMagyarország eleget t

ud tenni fizetési kötelezettségeinek, amit az Economist is megállapít. Állítja, hogy fizetni akarunk, de csak azzai a feltétellel, "ha mezőgazadsági terményeinket, a kölcsönfelvétel idejekori ár ban veszik át tőlünk. Bölcs beszéd! Ebben a szellemben kívánja a külfölddel a tárgyalásokat lefolytatni. Mert ha nem vennék igy át terményeinket, ugy psdig »fizetm nem tudunk!« Utolsó betűig aláírjuk epreket a szavakat, azaz, h«gy már sok hónappal ezelőtt a Nyírvidékijén pont ekként nyilatkoztunk. Mármost applikáljuk csak ezt az észjárást hazai iszonyainkra is( A magyar adós hajlandó s

záz százalékig teljesítem 'fizetési kötelezettségét, a magyar hitelezőkkel szemben, ha a kölcsön felvétele idejekori áron tudja értékesíteni munkája gyümölcsét, és ha a kamatszám is a kölcsönnyujtáskon lesz. Nem fog zúgolódni, nem kíván inflációt, nem kíván semmiféle kivételes elbánást, c»ak azokat a gazdasági viszonyokat, amefyek akkor voltak meg, amikor adósságai keletkeztek. Ennél többet a ma- gyar adós sem kíván, éppen ugy, : mint Önagyméltósága Teleszky Já; nos iíy. pénzügyminiszter ur sem i állit fel az államadósságoknak a j külföldnek visszafizethetése tekintetében más feltételt. É3 ebben tökéletesen igaza van Oexcellenciájának! Tehát a magyar belföldi adósnak óhaja éppen az, ami 'a magyar áflamnak a külfölddel ~ szemben. Ezek a vágyak pedig be is teljesednek, ha ma még nem is, de: »Konrmt Zeit, kommt Rathk Mégis csak elkövetkeznek! Mert ebben a vágyban semmi egyéb nincsen, mint a Színtiszta igazságérzet. Ennek pedig győzedelmeskednie lehet. Lehetetlen ugyanis akként tőrbecSalni az adóst, hogy a hitelezéskor konjunktúrát csinálunk és a vissszafizetés iaejére pu

sztitó dekonjunktü." rát, hogy az adós ekként legyen fegyvertelen gazdasági háborúval kiirtható! Magyarországot is anyagi tőrbe csalták a külföldi hitelezők! Ne adták volna hiteleiket! Vagy csináltak volna akkor dekonjunktúrát és ilyen viszonyok között hiteleztek volna! Vájjon megtették volna? Nem! Egészen bizonyosan nem! Nos, akkor elégedjenek meg azzat, amit a sajátmaguk felállító-ta viszonyok mellett tenni é

s teljesíteni tudunk! Ez pedig, Teleszky szerint is, egyenlő a semmivel"! Aho

1 nincsen exportvaluta megszerzésére lehetőség, ott nem lehet kamatot fizetni! Ahol nincs kereset.. ott nincs kamatfizetés! Ahoi három szor-négyszerannyi terményt keli adni ugyanannyi kamatösszeg megfizetésére, ott elpusztul az,adós. A külfölddel szemben éppen ugy, mint a belfölddel szemben. Egyik hitelező éppen olyan mint a másik és egyik adós egyenlő a másikkal. Az teljesen mindegy, hogy külföldiek-é, vagy belföldiek. A fontos az, hogy a kölcsönfelvétel idejekori gaz'dasági viszonyok fennállta mellett lehet csak, a kölcsönfeit?teieket az adósnak teljesítenie. Az ellen fehet szónokolni, lehet végrehajtásokat vezetni, az adóst elárverezni, ,de a gazdasági lehetetlenülés igazságát, jó leiekkel ei keh ismernie a hitelezőnek, vagy pedig a független Ítélkezőnek. Külföldinek épp«n ugv, mjnt belföldinek. Tinta Matyiné Irta: Anonynra. — A »Nyirvjdák« eredeti tárcája — * Egy régi jó pajtásomról s

zói ez. a mese, akivel még akkoriban pajtáskodtam, amikor a toli még döcögő szerszám volt a kezemben. De már írogattam, agyoncsapott verseket, végtelenbe nyu'ó novellákat, amikben a cselekmény elveszett a szavak tömkelegében. Szó szaporító, gyatra, zöldfülű, köiyökíró voltam még. (Nem azért, nimt ha most valami nagy író volnék, de hát most már megy, mendega» valahogy) Ja. igent Én az én régi pajtásoméi akarok niost mesélni. Semmiség az egész, de mégis örökre megszakitotta a barátságunk fonalát, amit közei bárom évig gomboIyitott

unk. Be is mutatom önöknek, hogy megismerjék. Csinos, magas, fekete fiu volt, izmos jót tertnett> a mai Sportlédik ideálja. Rabolt ia szivet! Éppen eleget! De ő is mcgperzseJődött minden gyertya-, lángnál. Jó' mondom hogy gyertyaláng, mert a legkisebb iégvonat is kioltotta, apró Szikrák viszont magasra lobogó lángra gyújtották. Én sajnáltam őt, szerencsétlennek találtam- Mert Az én cs'élcsap léha pajtásom, aki képes volt napokon át bandukolni egy szépen iveit boka, vagy egy csinos szoknyácska után, nagy tehetségű, — csupa szivember volt. Néha, mikor egy-egy nagy, — szerinte tragikus szerelme megszakadt valami okbói, eljött hozzám vezekelni. "Nekem panaszkodta ej sokszor összetört szjve keserveit. i Én rendszerint nagy, szappamiéiküli fejmosásban részesítettem. O hallgatott, igazat adott nekem, közbe kihunyt szerelme tárgyának a nevét, százféle csodálatos betűvel 'irta le. — Igaza van magának, Sárika 1 — kiáltott, mikor én már kifogytam a szóból". — Megérdemelném, hogy agyoncsapjanak! De ez volt az utolsó, most befejeztem!. Dolgozni fogok. Meg lesz velem elégcaVe, olyan gyönyörű valamit fogok alkotni! Már megyek is! Az egész emberből valami izzó tűz sugárzott, a szemében az alkotás vágya égett, mindent átsugárzó erővel. Elrohant. Sokszor hónapokig nem láttam, csak szerelmének hírei jutottak el hozzám- A tüz tehát kihamvadt egy női szempártól. Egyszer-kétszer megtartotta a szavát. Egy hét muiva újra beállított hozzám- Diadalmas, ragyogó szemmel mutatott csodálatos, soha nem látott leheletfinom szobrocskákat. — Ezek az én álmaim;, Sárika! — dicsekedett büszke, átszellemült arccal, •— meg ezek. Kibontott egy hatalmas papírívet, amire betűk" nevek sorakoztak, virágból fonódva kecses nőalakokból alaku'va. Gu'ák, piramisok, erdő, mezőrészletek, művészi össze-viszszaságban, mégis isteni szinpompával hirdették a művész csapongó, de dinamikus erejét. Már vagy kát hónapja nem láttam az én kétlelkű pajtásomat. Egy napon éppen a huszonnyolc oldalra terjedő keserves novellám még keservesebb végét kutattam

1, mikor elrikkantja magát a veran dán vasalgató Terka. —, Kisasszony! Jön Szálai ur! Bosszúsan csaptam félre a "tollat. Eh, morogtam, megnyílik 'a lelki klinika megint. Bizony nem a legszívélyesebb! ábrázattal fogadtam a belépő Szálai Imre pajtásomat, akinek valóságos felhőtábor tanyázott a hom lokán. — Sárika! — kiáltott köszönés helyett. — Komisz az élet! Televan csalódással, nem érdemes a nőnek hinni. S ledobta magát az egyik totöjre. — Igenl — mondtam' savanyu an_ — Jónapot, kedves Imre, látom, megint tele van világfájda' lommai. Hoi zúzták már megint össze a szívét, hogy még köszönni is elfelejtett? — Jaj! — Erre olyan keserű szózuhatag ömlött reátm. hogy majd megfulladtam tőle. A sok kesergésbői kisült a végén, hogy a szép Szemző Mancika nem akart vele tenniszezm, és más partnert választott. — De fiát képzelje eí, Sárika, hogy megbántott; azt mondta, hogy ugy pofozom a labdát, rmnt macska a gombolyagot! Én elmosolyodtam

1, de nem mertem nevetni. Igaza volt a kislánynak, Imre gyatrán tenniszezett. — De nem is keü többet t — kiáltott "erélyesen. — Egy nőre se nézek többé soha, csak magára, Sárika. Mert maga megért engem®

1, ismeri az ?n szebb, jobb lelkemet, amit senki más nem tátott még. — Imre, Imre, —.próbáltam szó hoz jutni, — hagyja ezeket a nagy szavakat I — Nem! — kiáltott rání erélyesen. — Ezután csak magát nézem, amit ir, akkor nekem is fenkölt gondolataim támadnak. Nem keli más ;iő Soha! Reménytelen kísérletet tettem a szóhozjutáshoz, "de nem sikerült és ekkor olyan jelenet játszódott »e előttem, amit nem fogok soha elfelejteni. i — Szervusz, Jotánka! — hallatszott be a nyitott ablakon az udAra 16 íillér