Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-24 / 19. szám

jWVÍKYlüélL 1932. január 24. lit kell tndni a rögzített adók felmondásáról ? A Kereskedelmi és Iparkamara figyelmeztetése Az 1931 -es év a gazdasági történetben fekete esztendő volt. Erről az esztendőről kelj számot adni 1932-ben. mert az 1932. évi adókivetésnek az 1931-es esztendő szolgál alapjául. Különösen ofntos tehát, hogy mindenki pontosan tudja. hogy mi a rögzitett adók felmondása körül a tsendője? A kereskedelmi és iparkamara áldozatot nem kiméivé, már a muft esztendőben a legszélesebb körben ismertette a rögzítésre vonatkozó szabályokat. Az érvényben lévő rendelkezések szerint azok. akik kereseti-, jövedelem- és vagyonadót fizetnek, két csoportra oszthatók: Az egyik csoportba tartoznak azok. akiknek kereseti-, illetőleg jövedelmi adóalapja 1931. évben jogerősen 10.000 pengőn alul. a másik csoportba tartoznak azok, akiknek kereseti- illetőleg jövedelmi adóalapja 1931. évben jogerősen 10.000 pengőn felül volt megállapítva. Az első csoportba tartozók vallomást adni általában nem kötelesek. Hogyha sem az adózó, sem a kincstár nem mondja fel az 1931. évben megállapított adóalapot (adót ) abban az esetb&n 1932. évre rögzítik az 1931. ,évi adót, ami annyit jelent, hogy- 1932-re marad annyi az adó, mint amennyi volt 1931- évben. A kereseti adóra vonatkozó szabályok 22. szakaszának 3-ik bekezdése értelmében, az az adózó, akinek adóalapja a pénzügyminiszter rendelete értelmében változatlanul a következő évre fenntartandó lenne, szabályszerű adóbevallás csatolása mellett január hó végéig adóalapjának ujabbi megállapítását kér heti, ha az előző évi adóalapot jövedelmi viszonyaihoz képest soknak tartja. Alkalmazzuk ezt a szabályt egy példára. Ha például Nagy Pálnak 1931ben kereseti adóalapja 3.000 pengő volt (általános kereseti adója t«hát 5 százalékkal 150 pengő) és ő ugy találja, hogy 1932. évre megfelelne ez az adó, itíttrt 1931-es évben lényeges változás az ő gazdasági helyzetében nem történt, abban az esetben nem csinál semmit, hallgatvallomást beadnia nem kell. (Csupán abban az esetben, hogy jha őt a m. kir. adóhivatal erre külön levélben felszólítja. Ha azonban ugyané' a Nagy Pál azt tapasztalta, hogy 1931-ben keresete (jövedelme) lényegesen csökkent és ennek következtében 1932re kevesebb adót tud csak fizetni, akkor menjen el január hónnapban a városi (községi) adóhivatalba és szerezzen be adóviUomási űrlapot. Mégpedig általános kereseti adó vallomási űrlapot mindenkinek kell beszereznie, jövedelem- és vagyonadó vallomási űrlapot peflig annak, akinek tiszta keresete az évi 1000 (egyezer) pengőt meghaladja. Kívánatos, hogy kettő-kettő példányt vegyen mindenki, egyetegyet a beadásra, egyet-egyet pedig azért, mert gondos adózó a vallomás másolatát magának megtartja. A vallomást a II. részben foglaltak szerint kelt elkészíteni. Az adóleszákitásra indokul szolgálhat (aszerint, hogy kire mi illik,) akár a tiszta keresetnek (jövedelemnek) vagy pedig a vagyonnak csökkenése, elemi kár, baleset, az elő'fí évnél alacsonyabb értékesítési árak, veszteségek, fióküzlet megszűnés, forgalomcsökkenés, stb. —Lehet azzal is érvelni, hogy az adó már 1931. évben nagyon súlyos volt. Ezek az érvek éppen a Tiszántúlon nagyon is megvannak, hiszen itt a kereskedők és iparosok túlnyomó hányada nem kereste meg azt az összeget az elmúlt esztendőben, mint amilyen jövedelme az 1930. évben volt. A vallomáshoz a következő bélyegmentes kérelmet keh csatolni: Tekintetes m. kir. Adóhivatal! Alulírott N. N. tisztelttel kérem, hogy az idemellékelt adóvallomásom alapján 1932. évi adómat jövedelem- és vagyonadómat újra .HM ^m BLLSÜ I I&ÍjVZOJX _ iÁcííögé*' S^^SS"™, megállapítani szíveskedjék. Adóm ujramegállapitását a következő okok ból kérem (ezután részletesen ex kell mondani ennek indokait. Az indokokat kapcsolatba kell. hozni a vallomás egyes alább ismertetendő tételeivel.) Dátum. Aláírás. Külön hangsúlyozzuk, hogy nagyon kívánatosnak tartjuk, hogy az adózó ebbfi a kérelembe foglalja bele azokat az indokokat, gazdasági helyzetének mentől részletesebb vázolása mellett, amelyek őt a kérelem beadására indították. Az igy elkészített vallomást és kérelmet 1932. évi január hó 31-ig a községi vagy városi adóhivatalnál kell beadni. Végül megemlítjük még azt is, hogy mely esetben nem lehet az adóajapot rögzíteni, hanem az adóalapot uj kivetés utján kell-megállajútani. Ezek az esetek a következők: a) Ha az 1931 évi kivetés február hó végéig nem vált jogerőssé. Példán' valaki mlegfelebbezt

e adóját és a kivetés a felebbezés vagy panasz következtében még nem jogerős. b) Ha a kivetés nem teljes évi hanem; csonka üzletév eredménye alapján történt. c) Ha az adózó előző évben foglalkozást változtatott. d) Ha az adóztatás helye előző évben megváltozott és végül c) Ha az adóhivatal akár a kereseti, akár a jövedelemadó újból kivetése céljábó' bevallás benyújtására az adózót felhívja. Az itt elmondottakat nnndeu iparos és kereskedő jói jegyezze meg, mert aki ezzel elkésik, az magára vessen, hogv ha az adóját váltoüatianu' fenntartják az 1932. évre is. Kossuth reálgimnázium tanári kara ilceális előadásokat rendez kornnk problémáiról A inai nehéz idők megakadályozták a kulturális törekvéseket szabaa fejlődésükben és a gazdasági élet válsága mélyen reánehezcdik az egész társadalom beiső, lelki életére is. Természete= következménynek tűnik ez, hisz a mindennapi étet nehéz gondjai és sivársága nem i

s engedik szóhoz jutni a magasabb cé-i felé való törekvéseket s az emberi nyomorúság mindig, minden történelmi időszakban a kultúra legnagyobb é

s legveszedelmesebb ellensége volt. Mindez azonban korunk leltet életére nem illik teljesen A jelen életinek sivárságát nam egy ntagában véve, állandó világnézet' állapotban kifejlődött gazdasági válság idézte elő. hanem eredői az évtizedek folyamán kialakult és lassú folyássá' előretörő, hatalma-* világnézetnek: az uj embernek arcképet vetítik elő Igy tehát világnézeti a válság elsősorban, amely a m'uit hagyományait és a jövőt, a Qolog! Azzat fertőtlenítettem az ólat es a karámot naponta, de előbb, ugyancsak naponta, mosogattuk. öblögettük. Pénz! Pénz! Közben á'darát zsákszámra hozattuk. Mikor már az ötödik m.í zsánái'tartottunk, feIbo

szankodtaim> mert, - kérlek, — nekem csak keménymaglevesre, meg sóska.szószra tellett, mig a disznóim olyan finctai árpadarát ettek, mint a tejbegriz. Nem csodálom, hogy a bibliai hazatért tékozló megkívánta a disznók eledelét, mert én is sokszor megkívántam, de hát én is tékozló voltam: tékozoltam a temérdek pénzt arra a két ronda jószágra. Ki is keltem

1, hogy most már elég volt, többet egy fűiért, sem költök, de apósom leintett: HHová gondolsz, szerencsétlen! Most akarod elpusztítani?!! Eddig csak hízott, most érik! Hájt hallottál még ilyet? Érik! É-é-nk! Azt már hallottam, hogy á körte érik, meg hogy érik a, érik a búzakalász, de hogy a malacok erjenek! Még hozzá az én drága pénzemen! Olyan nincs! Egyenek moslékot! Ott a jő kis moslék! Jó kis moslékon nem lehet disznót hizlalni! — oktatott apósom. — A disznónak ótengertt, meg árpadarát keli venni. Azzai kell étetni, mig csak eszik. Na, ha csak ez keli, gondoltam magamban, — akkor már holnap nem eszik! Megitattam — kérlek, á két disznóval —' egy liter pálinkát a dísznóelesegbe vegyítve. Persze, hogy fei se tudtak állni másnap reggel, enni meg épen nem akartalc. Lett is lótásfűtás! Érzi a hideget, le kell vágni! — mondta anyám. Keserűsót keli aom neki, nem kell levágni, — vélte apósom. - Hívj egy állatorvost, beteg cz az állat! — mondta a feleségem. Jön épen a taligás a szalmával. Azt mondja ért ő hozzá. Odahívja a cselédet. Felegyenesítik egy kicsit. Azt, amelyik legjobb ban odáig volt, azzal odaszól Bunkóczi a malac hátsó részénéi állva a leánynak, hogy nézzen csak be a száján, majd ő ott hátul néz. Azt kérdi kis idő múlva: — Lát 1 engetm ? -— Látja a fene, hallja! — mondja Bözst. -— Na, mindjárt tudtam, — vonta le a konzekvenciát Bunkóczt, mint amatőr állatorvos, — béicsa

: varociása van. Sietősen le kel' vágni, mert még szappannak se lesz jó később! Elhívtuk gyorsan Hentes Józsid eljött Bunkócziné lányával együtt belet mosni, vizet hordám, Bunkóczi emelni, cipekedni, elszaladtunk nzskásáért, majoránnáért^ sonkapácért, kilenc órára már le is vágtuk a kisebbiket. De a másik nem akart az ólból kijönni, hallotta a párja halálorditását. Addig huztíK, addig tolták, mig Bunkócziné alá szaladt, a hátára kapta szegény, asszonyt, — (olyan nagy- állat volt, mint egy szamár) — és beszáguldott veie a kértbe. Képzelheted: j Bunkócziné, mint valami zsoké, ro' bogvs egy rétxvuit disznó hátán. ' és a segítségek persze utána- Mégse tudták eltogm! A kertben ledobta a hátáról az asszonyt, viszszaroliant az udvaron kinyújtóztatott párja mellé és hozzáfeküdtNagy, melegbarna szeme süriin pislogott ránk és szűkölt, vonyított. v — Gyorsan! Szúrják le! kiabáltam

1 Józsinak. Kegyelmezz neki, az Isten Sze relimérei — tette össze a kezét a feleségein. — Hát nem látod, milyen szomorúan néz! — Hát én nem nézek szomorúan ? Az Isten pusztítsa ei a rollba állatját! — jajgatott Bunk^-21né— Ne, ne bántsátok, ugy néz ránk, mint szegény Zizka a halálos ágyán! mondta a teleségem. — Én hiszek a lélekvándorlásban, hátha szegén) Zizka lelke remeg ebben a jószágban! - Jaj, én nem tudom, kinek a lelke van benne, de az ördög vigye éi, ahova akarja! — mutogatta a lábán, kezén a daganatokat Bunkócziné. — Még jó, — vigasztaltam, — hogy nem' elefántot öltünk, mert ha az lép a kezére, lábára, akkor lelkem — koporsóért: szaladnánk, nem hurkatöltőért. Az asszonyok sírtak még egy kicsit , de cSak levágtuk a lihegő disznót. Tüzet raktak, perzseltek a két állatot. Javában perzselte. kaparta Józsi, mikor távoli riadójelt hallottunk az udvaron. Na, hun lehet mán megmt tüz ? — tűnődött apósom, miközben kínálgatta Józsit pálinkával. Egy perc nVuKa kocsi állt meg a ház előtt nagy robajjal és benyitnak a tűzoltók. Hát, — kérlek, — tíz pengőre büntettek tűzrendészen kihágás címén, mert elmulasztottam a perzselést, huszonnégy órával előtte, bejelentem. Egye meg a macska, — gondoltuk, — itt van a sok jóféle házi. ,Lesz annyi hurka, kolbász, sajt ab-* ból a két állatból, hogy gondoltam - Szentistvánkor is yéreshurkávai fogunk ünnepeim. Még hét öi oeiet külön vettünk, (mert kevés jött ki a malacokból), hadd legyen kolbász bőven! EgyszercSak látom, hogy apósom vezényletére a kamarában külön csomókba kezdik rakni a Sok finom

1 holmit. Minek az ? — kérdem. Ezek a kóstolók! mondja. Minek? — mondom- —Megkóstoljuk mink azt csomózás néiküi is! N«m addig vau az, — mali rám apósom, ezeket ei kell kiitdeni! Ugy illik, hogy eleget tegyünk az ilyenkor való szofcásokíjak! 1 Hát. — barátom, — olyat még nem láttál! Másnap Bunkócziné egész nap c

son}pgot. hordott, mmt vafaMU postás.