Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)
1931-12-20 / 288. szám
JSfrÍRYIDáK. 1931. december 29. sm W WVWW VWVWW VIIWW I MW MI H€CI KRÓNIKA. 1 tfWWWWWVWWW Vékonypénzü tisztviselők A mult héten Nagy vitába szálkák, Hogy kinek van rosszabb dolga A nős, vagy a Nőtlen ko 'egának ? Bevallom, hogy én is sokat Töprengtem már Ezen a kérdésen, — TiszteietteL "bejelentem Íme az én Külön véleményem ; Ha a teljes igazságot Keressük mi Ennél a témánál, Bizonyos, hogy a nőtlennek Rossz a sorsa, "Rosszabb a "kutyánál. Mert a kutya mégis néha Lefekszik a Szénába, szalmába, — Mig a nődén tisztviselő Csak egyedül Jár a nagyvilágba'. Viszont igaz, hogy a nősnek, A szegénynek Ezer baja gondja, —• Mindene fáj és akkor fáj A legjobban, Mikor nem is mondja 1 Ott az assíony, ott a gyerek, Ha hazamegy, Nincs egy nyugodt perce, Ugy szeretne néha napján Kiruccani, De sohasincs mersze. Az is igaz, hogy a nőtlen Tisztviselő Elhagyatott árva, Majga varrja fel a gombját, Ha leszakad S gyűrött a nadrágja. Nincsen, aki főzzön rája És az ágyát Jó puhára vesse, — Nincsen, aki hűségesen Haza várja É s néha szeresse. Tartozunk az igazságnak Viszont ama Megállapítással, Hogy a nősök odahaza Nem élhetnek A szent szabadssággal. A választójogukról is lemondottak Valamikor rég-ni, — Zsjga bá'nak, Raksányinak, Vagy Kreskának Az anyakönyvében. Viszont aki nőtlen, annak Nincs kényelme, Nincs egy jó falatja, Az ebédet egyszer innen, Máskor pedig Amonnan hozatja. Csúf, dísztelen a szobája, Hideg, rideg Vetetlen az ágya, — Pénzbe kerül minden jó szó, Mit néha kap S minden forró vágya. ... Mégis, mégis csak azt mondom, Hogy ezerszer Jobb sorsa van néki — És azt hiszem, hogy ezt velem Igen sok nős Tisztviselő véi. Mert bár legyen a nőtlennek Akármilyen Mostoha a sorsa, — Velünk szemben van egy fórja, Tudniillik Hogy nincsen arnyósa I BONTA Gyermekek, fiatalkornak, felnőttek Irta: Korány; Aladár. II. Előző cikkemben a mindennapi életbői kikapott néhány esettet rámutattam arra, hogy milyen kevés megértéssel vannak olykor a felnőttek a jövő nemzedék iskolába járó kisebb-nagyobb csoportjainak testi épsége, m unkája iránt. A felhozott eseteket most még kiegészítem másokkal, olyanokkal, amelyek — célom szolgálatában természetszerű eg megint egyo daluan—a felnőtteknek az ifjúsággá' szemben követett má s természetű eljárásait helyezik némi megvilágításba. Ezekben az esetekben látszólag jószándék nyiivánu 1 meg az ifjúság iránt. Magukat »a s zó, a dai és a humor mestermüvészei«-nek cimezgető obsitos színészek szoktak kopogtatni az iskolák ajtain. Érthetetlen módon szerzett engedéiylyei jönnek az ifjúságot »megirredentálmx, szavalásra tanítani, alkoholról leóeszélni stb. Ki akarják ezek egészíteni az iskola munkáját, pótolnj a netán tátongó nevelési és művelődési hézagokat, akárcsak azok a »mélyenjárő« előadások és »magaSan szárnyaló« beszedek, amelyekre különösen akkor hívják meg. sőt néha rendelik ki az iskolai ifjúságot, amikor azt az előadást vagy szónoklatot esetleges közönséghiány miatt a saját dligájába való dőlés veszélye fenyegeti De közeledés történik a felnőttek részérő' az iskolák fiatal népességéhez olykor közgazdasági vonatkozásban is. Szappanból készített mohácsi emlékmű-másolatok befimájszolt s olajfestékezi kenyérbélből, gittbői gyártott más magyar remekmű-utánzatok épugy piacot keresnek - persze hazafias bekopogtatással — a tanuléi'juságnái, mint a helybeli "Szabóiparosok és ruhakereskedők nagy forgalmának tehermentesítésére bevezetett^ elnyűhetetlennek mondott táborSzernagyi-szerü jelmezek, amelyekről nem hiányzanak még az aranyo zott vá'lrózsák^vagy legalább ezüstözött vállszalagok sem. Mina ilyesmik ellen, aho' csak lehet, a felnőttekkel" szemben az ifju ságnak védelemre kelt találnia, különben elveszti a fejét, sőt amire az utóbbi esetek figyelmeztetnek (Sz'íiiei) pénzét is. Mert az egyenruha puszta szövetének érte. két ei is ismerve, a vállrózsákat, szalagokat, Szíjakat, öveket, csattokat egy Qiákon felesleges dolognak, pénzpocséko'ásnak iehet tartani a mai időkben. Ezeket c.sak az üzleti szellem »kreálta« a szokatlanul, csillogással megvesztegethető kisebb embereknek.. Ami pedig a tanító munkát kiegészítő, »megtökéietesit« isko'ánkivüh művelést illeti, csak egy kis történettel akarom felfogásomat igazolni. Egyik eim uit esztendőben a Magyar Hét-mozgalmat, a magyar ij>ar- és kereskedelempártolást az iskolák kellően ismertették és népszerűsítették a tanulóknál. Sőt az ifjúság felfogását a dologról komolyitani, magyar nyelvi dolgozatot is írattak a tanulókkai a Magyar Hétről. (Az idén már elmaradt a Magyar Hét. Miért?) — Mármost a nagyközönségnek ta, tott előadásra kivonultatták az iskolás gyermekeket is s ott is magyariparoSitotta r4 kjenesjdede mesitették őket. A felnőtteknek való magasabb színvonalú vagy nehezebb gondoiatmenetü szónokiatok s fogaiom-megzavarások következményeként azután egyik tanítványom dolgozatába a következő KARACSONYRA VIDÁM MEGHITT HANGULAT LEGYEN! CSERÉLJE KI ÖSSZES IZZÓLÁMPÁIT TUNGSRAM GYÖNGYFÉNYLÁMPÁKRA megállapítás szűrődött bele: »Nem pártoljuk e'éggé a magyar ipart; sajn 0s 5 de való, hogy sok magyar ember, főleg hölgy, párizsi parfömöt használ, londoni szövetbőt csináltatja a r uháit és bécsi szeletet eszík.« Mikor az illető tanulónak felhívtam a figyelmét erre a csacsiságra, azzal védekezett, hogy |az itt js_ ott is hallott £ a Magyar Hét-re vonatkozó sok okositás után már azt sem t udta, miről is írjon hát a dolgozatában! Egy szóval: néha akkor sem használnak a felnőttek az ifjúságnak. mikor jót akarnak tenni vete vagy neki(Folytatjuk.) Két nyíregyházi suhanc beszélgetése a Bessenyei téren Uj, ismeretlen szavak a magyar nyelv kincsesházában Épületes beszélgetésnek voltam a napokban fűítanuja. A Bessenyeitérén ballagtam, amikor a Kisvasutak sárga épiilete e'őtt különös hangzavarra lettem figyelmes. — Kopott s uhanc t mélyen a szemre húzott micisapkával, háttá' az épület falának támaszkodva elmerülve "beszélgetett. A tér aránylag csendes volt, csak néhány deIiriumos aludta mámorát a pa-, dokon elnyu (va, mmt a hulla s egy öreg anyóka szopogatta a sült napraforgómagot fogatlan szájában kéjjel, mig előtte szürke verebek billegtek mint szárnyas egerek. Mondom a két s uhanc elmerülve beszélgetett^ annyira, hogy megfeledkeztek a külső világról s ama veszedelmekről, amelyek pedig az embert minden lépten-nyomon követik. mint a végzet. Engem a legocsmányabb s ezért a legemberibb érzéSj a kíváncsiság lendített észrevétlenül melléjük. A szavak újszerű ritmusából már meszszirői kizengett, hogy két vagány, az aivi'ág két elkötelezettje találkozott össze. Nem csalódtam. Valóban értékes megfigye'éssef gazdagítottam gyűjteményemet. Én tudniillik a magyar nyelv szerelmese vagyok és lázas szenvedéllyel, gyűjtöm nemes fajtám zengő nyelvének eddig még ismeretlen "kifejezéseit. Uj szavak ezek s ezért ajánlom mindenkinek^ aki azt óhajtja_ hogy magyarnak s egyben kulturembemek is tartsák. 'Mindenkinek kötelessége megtanulni nyelvünk e 'lendületes^ zengő kife-< jezéseit. A beszélgetést pontosan lemásoltam abban a szent meggyőződésben, hogy ezzel a hálás utókornak teszek nagy szolgálatot. De nem fecsegek tovább. Beszéljenek pontos jegyzeteim., beszéljenek maguk a vagányok: — Tudod a r^glíbe jártaim s ott a tejes snasszerokkai" "dumáltam. Az eddigi tippünk kóser. A Jankó néhány napig csehbe volt és ott kapta a trillát. — Jó, jó, de bizonyos vagy abban, hogy nem ffról? — Nem. Kizárt dolog. Nem Wnit stósz. Bizonyos, iiogv capek haver. — Én inkább a Kopóra sacceIOK. No de majd meggusztáljukHahod-e, mi Van a bihortíő C3fliéjávaír — Azt a tippet kaptam, hogy kórházba került. Tudod a haverja a törvényszéki srer.k miatt a sitibe van és ezért érzi most a sztrült. Eddig "tartott az érdekes diskurzus, közben azonban észrevették illetéktelen személyemet és szemérmes hallgatásba merültek. — Azonban mégis sikerült gyűjteményemet néhány eredeti kifejezéssel gazdagítanom. Ha az olvasók között akad hozzám hasonló gyűjtő, szívesen megmagyarázom az * uj szavak rejtett, allegorikus értei-, mét. Elvégre a tudás, a kultura nem egyének, hanem mindnyájunk közö s tulajdona. Igaz? W EA róm. kat. egyházközség közgyűlése A nyíregyházi róm. kat. egyházközség tanácsa és képviselőtestülete tegnap délután 5 órakor Énekes János prelátus egyházi j£s Tóth Pál kir. törvényszéki tanácselnök vi'ági elnöklete alatt közgyűlést tartott, amelynek legfőbb tárgya az egyház anyagi ügyei terén felmerült kérdések elintézése volt. A bérletügyekben kiküldött hetes tanács javaslata alapján az egyházi "épületek bérlői közül egyeseknek 5, iletve ideiglenesen 25 százalékos engedményt adtak. Az egyházi épületek^ üzletek, iaká soJí bérének behajtását az egyik nyíregyházi 'pénzintézet fogja eszközölni a jövőben. Az anyagi ügyek után az aktuális iskolaí'kérdéseket tárgyalták meg. A gyűlést Tóth Pál világi elnök nagyhatású beszéde fejeztebe, aki 'áttekintve az elmúlt idők gazdasági és erkölcsi válságán az egyház ügyeit a lfegs ulyosabb időben is nagy lelkesedéssel és sikerrel vezető Énekes János prelátusnak és papságának meleg köszönetet mondott.
