Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)
1931-12-20 / 288. szám
T»T¥. évfolyam. 288 sz. IDÉK. KIfifizetési árak helyben és vidéken : te- kára 2 P 50 L - Negyedévre 7 P 50 I. Hllfliililnlnkint és tanítóknak20*/*engedmény <g$r«a nán ára: hétköznap 10 vasárnap 16 L Alapította • JÖ8A ELEK FelaWs «>erkesst6: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon. i. — A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Po«tacheque 29558 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Bethlen-u. A parlamenti vita egy tanulsága Irta: Herczegh Béla országgyűlési képviselő Az a vita, amely heteken át folyt most az országgyűlés képviselőházában, főleg két kérdés kön rüi forgott, a gazdasági élet rendjének és az államháztartás egyensúlyának biztosításáról Az egyik 'a múltra vonatkozólag a felelősség kérdése volt; a másik, a hasznosabb és gyakorlatibb kérdés pedig a jeien pénzügyi és gazdasági bajainak és nehézségfirek gyó~ gyitására^ vagy legalább is, enyhítésére vonatkozott. Ami az első kérdést illeti, azt, hogy kit minő felelősség terhel a magyar állam mai su'yos pénzügyi helyzetéért, e kérdésnél, a parlamenti "ellenzéknek. kétségkívül, hálásabb szerepe volt- Mert könnyű ma, a magyar nyomoru ság napjaiban, a -tékozlás hangoztatásával politikai babérokat elérni. A tényeket azonban mégsem lehet sem eltakarni, Sem pedig megvált óztatm. Tény pedig az, hogy ebben a csonka országban egy uj állami életet kellett kezdeni s evégből közjogi, külképviselet^ kulturális, szociáhs és közgazdasági intézményeket kelfett szervezni- Pótolni kellett mindazt^ amit a háború alatt mulasztottunk és mindazt a pusztítást js^ amit a forradalmak és a román megszállás okoztak. Gondoljunk csak vasutainkra, utainkra, iskoláinkra. elhanyagolt üórházügyünK ie, stb* Ezeknek a halaszthatatlan szükségességeknek következménye fett az. hogy már a szanálás első évében^ 1924-ben a Szigorú nép 1, szövetségi kontrol dacára ís. több, j mint százmillió pengő differencia ; m-utatkozott az állami költségvetés és az első évi zárszámadás között, fis kétségtelen, hogy az a nagyszabású beruházási akció, melyet a kormány folytatott^ s amelyet először költségvetési íeíesTegekbői fedezett, nemcsak az egész magyar közélet helyeslésével találkozott, hanem az egész magyar közé'et követelte is. A parlamenti ellenzék nemcsak azt felejtette most eí, hogy ezeik} a beruházások szükségesek voltak^ hanem azt is, hogy sokszor valósággal kárhoztatta a kormányt az értemért szerint® nemeié, gitette ki eléggé "a gazdasági, a kulturális és szociális igényeket 'és szükségességeket. Történhettek hibák az elmúlt tíz évi kormányzat alatt is. De ugyan melyik kormányzatnál nem történnek hibák is? Felesleges lehetettf a \ita során sokat emlegetett Lillafüred építése is, bár száz és Száa iparos és munkás, bizonyára nem tartotta szükségtelennek az építkezést, amikor ott munkaalkalmat talált. De ha feleslegesnek tartjuk [s a csonkaország ez egyedüli klimatikus gyógyhelyének oly arányú kiépítését, amint ez történt, és ha . feleslegesnek tart unk néhány más has 0nló építkezést is, amely szintén munkaalkalmakat jelentett, tárgyi'agoSan, akkor is meg kell állapítani azt, hogy a beruházások legnagyobb része valóban halaszthatatlan szükségességet e'égitett ki és hogy a mu'trói való megfeíedkezésset jelent egyet az, hogy a lemondott kormánytt a szükséges beruházásokért pazarlással vádolják. A lefolyt hosszú vitában, egyébként, több képviselő rámutatott arra, hogy ha a lemondott kormány mindazt teíje sitette volna, amit az e'muit évtized alatt éppen az ellenzék követelt, akkor még százmil'iökra menő nagyobb deficit jelentkeznék most az á'íami'költségvetésben! Az ellenzék részéről elhangzott kívánságok között sok van Ölyan, aminek megvalósítását mindenki szükségesnek tarthatná,, ennek a megvalősitása azonban," a magyar közönségnek amúgy is, nehéz próbára tett adófizetési képességét messze túlhaladta volna. Ha tehát ily telje cíthetetlen követeléseket támasztott az ellenzék gróf Bethlen István kormányávaf szemben, akkor nem tehet most szemrehányást azért, mert kevesebbet valósított meg^ mint amennyit tőle "követeltek. És Lillafüredet sem lehet példaképpen odaállítani gróf Bethlen István kormányzati rendszerének és az egész beruházási akciónak jellemzésére, mert ez nemcsak Bethlen ls tyán államférfiúi- alakjához és az ő külföldön is elismert éraekeihez méltatlan, de méltatlan ehhez a tragikus időhöz is, amelyben s u( y os gazdasági válsággal küza az egész világ és amikor a trianom "Szerződéssel gazdaságilag. éiejképteíenné tett csonka országnak — éppen Trianon miatt — még s uiy 0sabban keü e válságot éreznie. * 1 A parlamenti vita során a pénzügyi és gazdásági" kérdésekkel"kapcsoiatban a mai pénzügyi és gazdasági helyzetnek, mondhatni, minden nehézsége, minden gazdasági ágnak és társadalmi rétegnek bajai fölmerültek. Szóba került a fizetési eszköznek, a pénznek mai elégtelensége is, ami miatt éppen a legnagyobb társadalmi rétegnek, a mezőgazdálkodóknak értékei morzsolódnák ie és szóba kerültek a nehéz ^tefviszonyok, amit, ugyancsak a hitelre legjobban rászoruló mezőgazda érez íegs uiy 0s abban. fia elt'értek is a vélemények a magyar gazdasági élet je'enlegi s uiyos okára nézve, arra nézve csaknem egyhangú vélemény alakult ki hogy a mezőgazdaság az, melytői aj egész gazdasági életnek és ezzei a magyar jövőnek 'Sorsa is függ. Hogy ez mennyire igaz, ezt a közelmúlt és a jelen egyképen bizonyítja. Amig a mezőgazdaságnak konjunktúrája volt, a közelmúltban. addig nagyszerűen dolgozhattak a gyárak, boldogultak az iparosok megélhettek a kereskedők és EGY LEVÉL A postán csak egy kis levél jött A mai ködös délután: »®n nem szándékszom férjhez[menni...» Csak ennyit irt, csak ezt csupán. Oh, bár csak soh'sem kézbesítne A posta ilyen levelet, Mely széttép annyi színes álmot És megöli a lelkeket... Arany György. Hegbocsátás lrta : Kovats Erzsébet. — A »Nyirvidék« eredeti tárcája — Balázsné belépett a temető kapuján. Lassú, de biztos léptekkel baiacft tova a lombtalan fasorban, kezében egy fehér chrisanthemum csokrot szorongatva. Lábai aiatt busán zörrentek az elsárgult, lehűlt falevelek. A kóbor Szél az erdók rothadó avarjának kesernyés illatát dobálta szét a levegőben. A sápadt napsugár nem tudott előretörni, a sötét boru s feliegek féltékenyen takarták eí. ! Osz van. Az elmúlás érzése ti>i— tötte el az asszony lelkét. Három éve, mióta özvegyen maradt, gyakori látogatója lett a csöndes, szomorú sirkertnek. Amint tovább lépdelt, a saját Sorsán is gondolkozott, milyen nehéz a szegény özvegyasszony éíete. Egyedül 'küzdeni, vergődni' a részvét len. qn z ő emberforgat agban. Halkait sóhajtott, amint a jól ismert temetőrészhez ért. Mennyi változás! Lám, itt is egy uj. sír, ott is egy uj! Két hete nem volt kint., betegen feküdt és most az első utja ide vezetett. » Az egyik uj sirhantnát megállott- Milyen elhagyatott lehetett szegény. —gondolta, — hogy nem volt, aki egy szál virágot tűzzön a feketére festett fakereszt mellé A keresztre mázolt nevet betűzte; Onody István, élt 55 évet! Istenem! — s uttogta halvány ajkával Balázsné — % hát ő is ide költözött már! A sápadt arc megszinesedik, amint rámered a friss hantokra, — mintha a fehér betűk életre kelnének és suttognának halkan, csöndesen egy szomorú mesét a m ultróí. »• Ónody István valamikor gazdag ember volt v nagy hóditó, gavallér, jó táncos és hires kártyás. Balázsnét még akkoriban a városka legcsinosabb leányának tartatták. István abban az időben udvarolt neki, — mjkor már mindenki az eljgyzésüket várta, a férfi elutazott a városból. A jól értesült pietykaterjesztők megszöktetett mágnásasszonyról, meg színésznőről Suttogtak, az igazságot senki sem tudta. Az asszony lelke a múlton mereng. Milyen régen is volt mindez. Az évek repültek, fájó emlékeit Szive mélyére zárta és amikor a! csalódás okozta mély seb behegedt szivében, kezét nyújtotta a hűséges ^csöndes Balázs tanárnak. Odaadó v megértő, jó asszonya volt- A gondok, amiket az élet bőkezűen mért rá, elhomályosították a hűtlen férfi emlékét, csak olyankor keitek életre az eltemetett emlékek, ha hirt hallott róla. Azt beszélték, tékozolta, Szórta a vagyonát, a roncsokat, és a bor meg a kártya vitte eí. Elszegényedetten került vissza a kis városba, ahonnan eiindu't valamikor. Az atyafiság révén szerény kis álláshoz jutott a megyénél. Ha'igatag ember lett belőle^ aki ettői kezdve egyedül rótta az élet útját s aki mellől eltűntek a kacagó asszonyok! és a vjg cimborák. Megtépázta aa élet forgószele és a sok vihar után a hazai föld adott pihenőt a megtért vándornak. Az asszony megrázkódott, körülnézett, pár lépésnyire volt aa ura nyughelye, szépen gondozva, aa árvácskák elborították az egész sin, sötét szirmaikkal' mintha intenének, hívnák. Balázsné odament, megsimogatta az aranybetűs márványoszlopot. A virágcsokrot, ketté osztotta, a felét elhelyezte a márvány emlék mellett, a többivei odalépett az uj fakereszthea s megbocsátó sziwef rászórta a szomorú, kopár fekete rögökre, maja visszatért és lehajtott fejjel imádkozni kezdett. Ajka mintha bocsánatért s uttogna; könnyes szeme előtt az urát látja, a» csöndes, m unkás v jóságos férfit, amint megértően bó'int felé. Az asszony felnéz az égre. A boru s szürke felhőkön keresztül tört a napsugár és aranyló fényévei bevonta sötétruhás alakját, a márványoszlopot és a kis fakeresztet ts., JLtsl 16 íillér
