Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-07-16 / 158. szám

J^ÍRYIDÉK. 1931. julius lc. 98.000 pengőbe kerül a templom restaurálása A kimerítő és minden műemléke re kiterjedő felvilágosítás után Moher István egyetemi tanár még a restaurálási munkálatokról tájékoztatta a kultuszminiszter kép viselőjét: Petry Pát állaimtitkárt, majd a restaurálás költségelőirányzatát is előterjesztette. Eszerint a nyírbátori református templomi teljes restaurálása összesen 98 ezer pengőt igényel. A restaurálás ellenértékeként az állam tulajdonába menne át a templomban őrzött két remekbekésziilt stallum, míg minden más miiemlék, ímii be van falazva, illetőleg saját érték, az a templomiján marad. Petry Pál államtitkár elrendeli a restauráfás előkészítését. » Petry Pát áTlamtitkár elvben már a helyszínen csatlakozott Möller professzor restaurálási terve-, zetéhez s a sürgősebb természetű munkákról azonnal felvilágosítást kért. Egyben kérte Möller pro-, fesszort, illetve Kertész K. Róbert államtitkárt, hogy a Müemlé-. kek Országos Bizottságánál a 'nyírbátori restaurálás kérdését tárgyalják le és gondoskodjanak a, restaurálás költségeinek fedezetéről. s Értesülésünk szerint a szükséges tárgyalások és a fedezet előterem-, tése több időt igényei, ugy, hogy* a restaurálást valószínűleg csak a jövő évben kezdik meg és folytatni fogják két évig. Az első évben a templom tetőst kén végeznek átalakításokat, majd a boltozatot javítják ki és a jelenleg félig elfalazott főbejáratot nyitják ki, nemkülönben a karzaton véegeznek átalakításokat, szó* vai a ma sok tekintetben közveszélyes épületet állagába visszahelyezik, mig a második évben a szorosabb értelemben vett műemléki restaurálást fogják elvégezni. Kálnoky Bedő Sándor javaslatára templommúzeumot rendeznek be Nyírbátorban Kálnoky Bedő Sándor országgyűlési képviselő nagy tetszés Mellett indítványozta, hogy a templom jelenleg magtárnak használt sekrestyéjében rendezzenek be templomi-muzeumot, ahol többek között a Nemzeti Muzeumban elhelyezendő stallumok művészi kópiáit is elhelyeznék. A restaurálás alkalmával tehát valószínűleg erre az életrevaló indítványra is tekintettel fésznek. | A templomban folytatott tárgyalások után az állaimtitkárok 'a többi vendég kíséretében kívülről is megtekintették a templomot, majd a nyírbátori kath. templomba hajtattak, amely remekbe faragott oltáraival méltó ikertestvére a református templomnak. Nyírbátor díszpolgárrá választja képviselőjét Amig a fővárosi vendégek a templomokat járták, Nyírbátor nagyközség vezetősége gondosan készült a községháza disz telimében tartandó díszközgyűlésre, ahol a kerület képviselőjét a község díszpolgárává választják. A lázas munka már előtte való nap megkezdődött, amikor a büszke bátor! községházát gyors kezek zászló-, fomb- és virágdíszbe öltöztették. Ebben a díszes házban, mint a -Jeg méltóbb keretben ült azután ünnepet a polgári gondolat s köszöntötte Nyírbátor közönsége, mint, ennek a gondolatnak: a polgári frontnak kiváló előharcosát: Kálnoky Bedő Sándor udvari tanácsos, országgyűlési "képviselőt és az ünneplésében osztozó fővárosi vendégeket. [, Baloghy László főjegyző átadja a díszpolgári oklevelet A díszközgyűlést Papp Ferenc főbíró, elnök nyitotta meg, s miután a küldöttség által meghívott Kálnoky Bedő Sándor országgyűlési "képviselő lelkes éljenzés köz-, ben elfoglafta díszhelyét, Baloghy László főjegyző intézett hozzá beszédet. A főjegyző a következőket mondotta-. f ; ' I Méltóságos Uram! Sokan azt tartják, hogy a beszéd az érzelmek és gondolatok elpalástolására szolgál. Ugy magam, mint akiknek megbízása., bl ez ünnepélyes órában szólok, ugy érzein. hogy a magasabb rendüségünk e kifejezője: a szó, neon érzelmeink eipalástolója, de gyönge hangszer az Isten által szivünkbe oltott és lelkünkkel egybeforrott Méltságoddal szemben táplált szerető ragaszkodásunknak. Szeretik e község lakóit a futó homokkai összehasonlítani, feledve, hogy sajnos, ma itt a végeken, — ha allegorikusán is — »Az élet mellett ott van a halál,, A boldogságnál a lehangolás, A fénynél árnyék, kétség és j rémény.« / 1 és hogy mégis akik itt születtek; vagy életükkei ide beolvadtak, azok mind egy szebb jövő reményében küzdve küzdő és mégis bizva bízó pionírjai á magyar feltámadásnak, 'őrei 'a nemzeti szent hagyományoknak. »Könnyü ítélni a felületesnek £s mily nehéz, ki a szivet f s kutatja 1 Méltányolván minden redőit...« : í 5 hisz mi oly nagy árvaságunkban, oly végtelen magunkra hagyatottságunkban is mindég hálás fzere-f j tettei zártuk és zárjuk szivünkbe, < kibecsületes, megértő magyar jobb . ját nyújtja félénk. Méltóságos Uram! Néhány hó- I nap hián öt éve, hogy szűkebb hazáját vesztetten a végzet csodá-i j latos szeszélye, nem az Isteni gondviselés bölcs igazságosságafolytán e Csonka Hazában újból ott talált testvéri "szeretetre és í reáismerésre, ahova a régmúltnak véres emléke füzí. És most öt év után nem Méltóságodat kérjük tanúbizonyságnak magunk mellett, de |mi övünk a futó, de mégis áldott homok fiai Méltóságodhoz igazságot tenni, hogy élő valósággá tette a szentírás szavait: í »A j-ó harcot végig harcoltam,) A hitet megtartottam...« Öt év! Az idők végtelen folyás sában emberi tudással meg nem mérhető villanás, de a mi katak-. lizjmatikus, keresztre feszitett magyar életünknek oly hosszú Golgota járása, amelyet a késői századok meg nem értenek, pedig jövő nemzedékek is még megbűnhődj nek. , S ha ez öt év eseményei leperegnek lelki szemeink előtt, amelyben e kerü(let országgyűlési képviselői tisztét betöltötte, ha csodát latba is ejtettek törvényhozói ténykedései, ha büszkék is voltunk választottunkra, ha megilletődéssel isi láttuk emberfeletti munkásságát, mégis a szivünk és Telkünk világához az örökké áldott veronikái kéz jutott. , < Kálnoky Bedő Sándor Nyírbátorért t 1 • ' \ Mi emlékezünk és nem feledünk. Méltóságod volt az a közéleti, férfi, aki nemcsak meglátta, hogy e csonka ország egyik legtmíagárahagyatottabb vidéke ez, s hogy a békeszerződés e község gazdasági*, kereskedelmi és ipari 'életét a hátvéd elszakitásáva^" elsorvadásra itélte s a meglevő müutato nem játsszák többé a felpezsdüléslt jelentő ütőeret, hanem hirdette és követelte, hogy az az útvonal, amelv ma kizárólag jelent lüktetői uj egészséges vért, létesüljön. — Az idők megnehezülése nem en-í gedi ugyan ezt a gyors cselekvés^ lehetőséget, de látjuk, hogy a fokozatos állandó kiépítése már ef nem maradhat. 1 * Nyíltan vallomást tett, hogy azj ezredéves község falai között, si ma határszélen nemcsak vétkesj hiba volt megszüntetni a szellemi kitermelődést nyújtó egyetlen fiuközépiskolát, hanem éppen magasabb kultúrpolitikai "érdek parancsolja a népnevelés minden eszközének fejlesztését. Ezen küzdei-i jelének első sikereit hirdető tanul ,

a már megépült népiskolák, Földműves és Gazdakör, s bizton reméljük, siker koronázza mielőbb a középfokú fiuskoláért folytatott! SZÍVÓS akarását. '' ! Megdöbbenve állapította meg, J hogy e község mily súlyos áldozatokat vállalt és viselt a magyar^ nemzet egyetemes tulajdonát jelentő s önként ádódó'.ag egyetejmes terhét is képező s itt állomá-; Sózó magyar királyi honvéd zászlóalj legalább emberi elhelyezéséért. Azóta nemcsak áh a hadserejj szellemét megkívánó hatalmas épülettömb, de a mutatkozott ter

J heknek számszerűleg is tekintélyes összegét vétette le a község adózóinak vállairól. A mai tárgyalás is eredményességévei bizonyság lesz, hogy azt az erkölcsi felelősséget, amelyet; az utókorrai szemben e nemzedék vísei, b műemlékeket képező ési nemzeti Vagyont jelentő templom) és kegytárgyai átmentéseért: teljeg odaadással, szeretetével, tanácsávái és egyéniségének egészben való sorompóba állásával mint ej község vezére érzi, viseli, megosztja. Ám! nemcsak az alkotások célki-, tűzésében jelentenek ezek e község elmúlt öt évében nagy s történeti értéket, hanem hogy azok megvalósulása oly sok magyar test, vérünk gondterhes arcáról letörölte a mindennacpi kenyérért való rettegés bánatredőit. részére kötlevél, könyvbe kötve, zsebben hordható alakban kiható a Jóba-nyomdában Nyíregyházán, Széchenyi-út 9. Telefonszám 130. S ha az elmúlt öt év kimagasló, eseményeit a közel vonatkozásban ezekben érezzük, lehetetten elhallgatnunk, azt a számtalan egyén nek talán alapjában véve kicsi, de akkor reájuk nézve mindent jelentő bajaikban nyújtott segítő kezet, meleg őszinte szót, becsületes tanácsot. Mi emlékezünk és nem feledünk 1 S legyen annak egyik tanúságtétele, hogy immár másodízben is egyhangúlag állott Méltóságod melié e község. (Éljenzés.) S nyugodt lelkiismerettel állítom e község, mert ily nyomorúság közepette nem csoda, ha lelketlen^ kufár izgatások után akad néhány; eltévelyedett, aki nem tanulta, hogy: ' 1 »Nem a kakas szavára kezd virradni. De a kakas kfált, mert hogy virrad.« (Ugy van! Ugy van!) 1 Méltóságos Uram! Amikor első ízben átvette e kerület országgyűlési megbízó levelét, több ízben, nyomatékkal kifejezésre juttatta, hogy e kerület, de főleg a község lakóihoz is az örök hála fűzi, raert az idegent oly bizó szeretettel keblére ölelte. Ezzei kapcsolatosan felidéződik emlékezetemben egy lelki élményem. Ezelőtt két évvel' első ízben fordultam meg azon a vidéken, ahol oly sok századon át élt törzsöke fámnak. Az ősi földnek ama< része, ahol az elődeim örök álmukat alusszák, már oda esik, ahova: ma az emberi gonoszság Csimborasszója miatt mint magyar földre nem léphettem, s amelytől ott a trianoni boszorkánykonyhában tiltó határvonalnak, egy hajózhatónak csúfolt néhány lépés folyócskát iktattak be. Emitt az ősi vármegye házában reám tekintett egy szebb, boldogabb múlt. S mintha itt vád és szemrehányás hullott vofna reám, oda pedig az érzések oly finom szálailiivtak epedve, s hirtelen meglepve; amelyeknek sejtései mintha határozott valóságot öltenének s hívnák vissza a tékozló fiut. Lelki vergődésemben leborultam az évszázadokat látott Oltár kikopott lépcsőjére s fohászomban én Istenem felidéztette e közséegben megélt amaz órát, amely a kis világomban ért igazi megpróbáltatásomért — kárpótolt. S szívben és lélekben megvigasztalódva siettem vissza ez akáclombos, általam örökké áldott otthonomba. Méltóságos Uram! Ott élté gyermekkorát, ahol az ösök megszentelték a földet, ott eredt sudárba, ahol minden csepp rög a dicsőségre és nagyságra emlékeztette, ott: ahot minden vidék,, minden táj megismerését már magával hozta. De ott élte meg a férfi ama legszebb éveit is, amelyet fénségesebben visszaadni csak a nagy álmodozó tudott: 4 V »Mi a hang, hogyha nincs ki , értené? Mi a sugár, ha szín nem fogja fol ? Mi volnék én, ha mint visszhang: s virágba Benned szebb létre nem feselne létem ?« » * A hatalmas tölgyet tépte ki a sors és űzte mindaddig, amíg isme* nem talált egy darab földet, amelybői az elődnek kihullt vérq visszacsapódott a halált sújtó és e) község templomának kriptájában nyugvó kézre, hogy a kései utód-, nak virág fakadjon, bujdosó ut-, jában, hontalannak sejtett világán ban. I