Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-12-03 / 274. szám

JsnrÍRYIDBK. 1931. december 3. Kalandorok Csak cz a név illik arra a pár megkótyagosodott eml>erre, akik őrült e?zteienségükben arról áb­rándoztak, hogy valami nagy fel­fordulást csinálnak és átveszik a hatalmat, de ma már a margit­köruti fogház rácsai mögül gondol­kozhatnak a régi példabeszéd igaz­ságáról, hogy aki vermet ás, ma­esjk bele. Teljes politikai nai­vitásnak kellett párosulni bizo­nyos cinikus vakmerőséggel, "hogy egyáltalán elkezdték ' "szőm-foittil ezt az ügyet ) amely m^sho', mint a börtön homályában nem végződhe­tik, ha ugyan a s atárium fekete ár­nyéka a fő cinkosok számára nem rosszabb sorsot rajzol. A tény, amit a rendőrség meg­állapított, az, hogy pár olyan alak, akiket az címu't zűrzavaros kor­szakból ismerünk, nem t udni miféle megfontolások alapján arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy ismét eljött az ő idejük, a lehetőségeket ki "ken 'használni. Kalandorokról van szo, akik vagy mert a gazda­sági helyzet folytán elvesztették ál­lásukat, vagy mert nyughatatlan vérük pihenni nem hagyja őket, be­leestek olyan kísérletbe, amely csak 'biztos kudarccal végződhe­tett. Hála 'kiváló rendőrségünk éberségének, a régebben folyó szervezkedés minden részlete is­meretes volt a nyomozóhatóság előtt, amely az utolsó pillanatban tartóztatta le a gonosztevőket, ab­ban az utolsó pj lanatban, ame'yet tulajdonképpen csak a rendőrség magatartása tett utolsó pillanat­tá, hogy minér teljesebb bizonyí­tékok birtokában indulhasson meg ellenük az eljárás. Magyarország nehézségekkei küza s bizonyos szociális bajok vannak az országban, de képtelen őrültség ke lett' ahhoz, hogy va­laki feltételezze a puccs sikerülté­nek lehetőségét, örökre a múlté az az idő, amikor valaki azt re­mélhette ,hogy sjkerrei szállhat szembe az államhatalommal. Ajo­gi konszolidáció tökéletes szi­lárdságú építménynek bizonyult, s itt nem 1 hallgathatjuk ei azt, hogy ennek á konszolidációnak a meg­teremtése Bethlen István müve. azé a Bethlen Istváné,'akit ma oly gyűlölettel támadnak egyesek s még azt is elvitatnák tőle, amit tényleg jónak és maradandónak alkotott. Az emberek ma nempucs csokat, nem felfordu'ásokat akar­nak, de nyugalmat és békét. Küz­deni akarnak a gazdasági bajok ellen, egy kis lélekzethez szed­nének jutni a szociális nehézségek fojtogató bajai közepette, de Ma­gyarországon ma mindenki száz százalékig az erőszakosság 'és fel­fordulás e'íen van. E z a magyarázata annak, hogy amikor a puccskísérlet első hirei szárnyra keltek, az emberek a leg­nyugodtabban végezték tovább na­pi dolgaikat s semmi különös izga­lom nem volt tapasztalható, minden­ki előre tudta és biztosra vette, hogy azok, akiknek kötelessége a rend fenntartása, helyükön á ínak és tel­jesíteni lógják fejadatukat. Ezek a vakmerő kalandorok, akik nyil­ván s 0k mindenfélével számol'ak, kifelejtették számításaikból a leg­lényegesebbet ; a megdönthetetlen szilárdságú jogrendet és a nyuga­lomért áhítozó közhangulatot. Ök azt képzelték, hogy mert a ba­jóknak é s panaszoknak sokan han­got adnak ebben az országban, ez már olyan sze lemnek, olyan gon­dolkozásmódnak a je'e, amely az ő sötét terveiket Jesz hivatva elő­segíteni. Elfelejtették, hogy az emberek nem azért panaszkodnak, mert felfordulást akarnak, hanem azért, hogy illetékes hefyen meg­hallják és segítsenek rajtuk. A Károlyi-kormány egész eddigi mű­ködése bizonyítja .hogy teljes mér­tékben átérzi a gazdasági segítés szükségességét s amennyiben ere­jétől telik igyekszik a helyzeten jav ítani. "Az "emberek megérzik ezt a készségét s hálával fogadják s íha a panaszok nem is szüninek meg ez nem' a lelkek elégedetlenségé­ben, hanem a helyzet könyörtelen 1 ségében gyökerezik. Belsejében mm denki érzi, hogy akárki" "kerülne is kormányra a mai Viszonyok kö­zött, őszinte jóindulatnál, a se­gítésre hajló készségnek, a mai kormánynál többa- produká'ni nem tudna s tényleges intézkedéseívei sem mehetne t ul azan a határon, a-< melyet á Károlyi-kormány hosz­szas vizsgálat és megfonto'ás után mint végső lehetőséget je'ölt meg. Ennek a puccsnak a dicstelen A pénz értékét a közgazdasági definíció értelmében, az a bizalom határozza meg, amellyel azt a for­galomban elfogadják. Ennek gya­korlati értelme az, hogy a pénz is egy árfolyammal biró labiás ér­tékű áru, amely annyit ér, amennyi árat adnak érte. Ezt a közhasználat a pénz vásárló értékének mondja. Ez az értelmezés tehát teljesen független a pénz bel­ső, vagy aranyértékétől. Mivel a pénz aranyértékéről csak olyan bankjeggyel kapcsolatban lehet szó, amely teljes és korlátlan aranyfedezettel rendelkezik, — ma egyedül a svájci frank, — amelyet i-i. a kibocsátó jegybank barmikor köteles előre meghatározott kulcs alapján aranyfémre beváltani. Ezek után nem szorul bővebb kifejtésre, hogy a pengőnek tnlajdouképn kényszerárfolyama van. A Magyar Nemzeti Bank egyelőre nem köteles a pengőt aranyra át­váltani. Következésképen a magyar törvényhozás ^rendelheti ugyan a belföldi forgalomban azt, hogy a pengőt 0.26315789 gramm finom arany gyanánt fogadják el, a bel­földi fizetéseknél, azt azonban, hogy a külföld milyen belső érté­ket tulajdonit pénzünknek, nem ha­tározhatja m«g. A pengőnek jelenleg egy bel­földi és egy külföldi értéke'é­se van, mely nem fedi egymást és amely a valutaforgalom fe ­lszabadítása mellett infláció né' kiil is vásárlóértékének csök­kenésére vetetne. A vásárlóérték csökkenése általáf nos drágulást idézne elő, ami vi­szont a bankjegyforgalom növelé­sét, inflációt tenne szükségessé, mire a szükségszerűség törvénye még nagyobb értékcsökkenéssel reagálna és igy tovább. A valuta­forgalom felszabadítása tehát egy olyan circulus vitiosust indítana meg, amely a pengő értékéi napok alatt a szó legszorosabb érte'mében semmivé tenné. Elértéktelenedne a boletta, felborulna az állami és köz­háztartás, a termelők nem kapnák meg a valorizált értéket forgalma­zott termeivényeik után, a fogyaszt­tók tulfizetnék aztj mígnem az ál­lamcsőd beláthatatlan következmé­nyei után vége nemc sak azok számára tanul­ság, akítc most a jól megérdemelt biztos őrizetben ülnek, hanqm a nagyközönség számára is.' Maga az a tény, hogy ilyen esztelen és vakmerő" kísérletek történhetnek, .intő jel arra, liogy milyen szük­ségünk van a szíiárd s erő* kor­mányzatra. Ha a Károlyi "kormány nem kapta volna meg azokat a ;szi­lárd alapokat az előző kortnánytól, amelyeken egész hatalma nyugszik, akkor nem néztünk volna szembe mindannyian öTvan nyugalommal ezekke< a kalandorokkal, akiket igy csak efvétemült gazfickóknak tartunk, akik et fogják venni mél­tó büntetésüket. Az az egészsé­ges nemzeti szellem, amely a ba­jokban ís meglátja "a reményt s a jelen nehézségei között a Jövő kilátásait, ösztönszerűen is támo­gatja a közvélemény láthatatlan, de hatalmas erejével ezt a kor­ffnányt, amely a rendet, nyugalmat és biztonságot jelenti a fegyver kalandoraival "szemben. a termelök és fogyasztón vég­kép lerongyolódnának, cSu­pán a spekuláció mentené ki dagadtra hízott zsebében a vér­szegény magyar vagyont. Ezt minden áron el keli kerülinünk és e tekintetben határozottan szem­behelyezkedem Éber Antal képvi­selő úrral, aki a devizagazdálkor dás részbeni felszabadítása mel­lett tört lándzsát. Amennyiben a kötött valuta­gazdálkodás fenntartatik, e/, a köz­gazdasági vámsorompó biztosítja pengőnk belföldi értékét. Függet­leníti azt a külföldi értékeléstől. — Ugyanezt a célt akarja szolgálni az aranypengőrendelet. Mivel az ál­lamháztartásnak, pénz- és hitelin­tézeteknek hagy külföldi értékek­ben meghatározott tartozásai van­nak, behozta a kormány az arany­pengőt még a baiikzárlat ide­jén, hogy ezzel belföldi papír­pengő követeléseiket egy biz­tos elszámolási bázison stab'­lizálja. Körülbelül 10 nappal ezután meg­jelent egy^másik kormányrendelet, melynek ertelmében egy arany­pengő belföldi számolási ériékc egyenlő egy papirpengővel. Első benyomásra ez is ugy fest, mint az utóbbi időben sokat hánytorga­tott Kolumbus tojása, mely a pa­pirpengőt egy miniszteri rendelettel arannyá változtatja. A gyakorlat­ban ez a kérdés másként fest. Ám­bár a belföldön fizetések teljesí­tésekor a papirpengővel való telje­sités egyenlő az arannyal való teljesítéssel, mindazok, akiknek ki-' hitelezett papir- vagy aranypengő­pénzük van, tehát a hitelt nyújtó pénzintézetek és magánosok, vala­mint a bankbetétesek kisemmiztet­tek. Rájuk nézve nem a papir vált arannyá, hanem az arany Vált papírrá. Amennyiben t. i. a pengő belföldi árfolyama valamilyen módon meg­inogna, ők dacára annak, hogy aranypengőt hiteleztek ki, vagy tet­tek a bankba, csak a lecsökkent értékű papirpengőt követelhetnék fizetés fejében. Az aranypengő te­hát ázt jelenti csupán, hogy énv­nyiért vehetsz aranyat, ha adnak neked, de senkisem ad, csak a Nemzeti Bank előre meghatározott célra, engedélyezett külföldi fize­tések teljesítésére, és ipari célokra. A pengő belföldi értékének biz­tosítására tehát az aranypengő behozatala semmit sem tett. — Mivel annak nagysága kizárólag az érte megvehető áruk mennyiségétől függ. Általános drágulás esetén te­hát a pénz értéke éppen ugy csök­ken, mintha nem volna ilyen ren­delet. Hogy ez mégsem következik be, azt tisztán és kizárólag a va­luta rendszabályoknak lehet kö­szönni. Ennyiben osztom Nemzeti Bankunk helyes 'álláspontját. Nem oszthatom azonban ezt az álláspon­tot abban a mértékben, amint azt a jelenlegi kormány teszi, amikor az egyik véglet helyes kipariroz&aá­val a másik végletbe esik, elnéz­vén azt, hogy a Nemzeti Bank sa­ját alapszabályainak, a statuáló tör­vénynek és miniszteri indokolásnak egybevágó szavait mellőzi és ezzel államot alkot az államban. Fentiek értelmében t. i. a jegyintézet kö­telezve van a forgalom igényeit a szükséghez mérten honorálni. Ezt nem teszi, a forgalomnak jóval több pénz re volna szüksége, mint 'jelen­leg rendelkezésére áll. Az átlagos 360 milliós bankjegy­forgalom, az államháztartások és közháztartások, közüzemeknél szük­ségelt 'pénztárkészlet, a köztartozá­sok fizetésére az adózók z9ebében gyűlő pénzösszegen, a bankok, hi­telintézetek, nagyipar és nagyke­reskedelem, valamint a magánosok­nál állandóéin tezaurált készletek levonása után számitásom szerint alig marad 67 millió pengő a forgalom télies lebonyolítására. Ha figyelemig vesszük azt, hogy ebben kisipar és kereskedelem, va­lamint a hivatalnokok havifizetésa a hetifizetéses "keresménye már bennfoglaltatik, látjuk, hogy ez a pénz nem fordul meg mindennap a gazdasági életben, holott számítá­saim szerint a lakosság normális igényeihez viszonyítva, ha nem is az egésznekde napi 41 millió pen­gőnek meg kellene fordulnia. Mivel Magyarország mezőgazda állam, te­hát a lakosságnak csak igen kis hányada él a kézből a szájba, napi keresetének feléléséből, számita­nunk kell arra, hogy a pénzt átla­gosan mindenki legalább egy hétig magánál tartja. A forgalom sima lebonyolítá­sára tehát• 267 millió pengőre volna szükség szemben a fenti 67 millióval. Természetesen mindezen számada­taim csak megközelítően pontosak mivel' ezirányu pontos statisztikai adattár nem áll rendelkezésemre. Ha a fenti adatokat mégis, mint irányszámokat elfogadjuk, meg kell állapítanunk azt a sajnálatot tényt, hogy a forgalomból mintegy ) .'ö— 200 millió pengő bankjegy hiányzik. 7<il6 hángszórós Éurópavévő a 7033-as Orion rádió. Gyártja Orion Izzólámpagyér Pengő-esőt szomjaz a tikkadt magyar gazdasági élet

Next

/
Thumbnails
Contents