Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-12-03 / 274. szám

JsnrÍRYIDBK. 1931. december 3. Kalandorok Csak cz a név illik arra a pár megkótyagosodott eml>erre, akik őrült e?zteienségükben arról ábrándoztak, hogy valami nagy felfordulást csinálnak és átveszik a hatalmat, de ma már a margitköruti fogház rácsai mögül gondolkozhatnak a régi példabeszéd igazságáról, hogy aki vermet ás, maesjk bele. Teljes politikai naivitásnak kellett párosulni bizonyos cinikus vakmerőséggel, "hogy egyáltalán elkezdték ' "szőm-foittil ezt az ügyet

) amely m^sho', mint a börtön homályában nem végződhetik, ha ugyan a s

atárium fekete árnyéka a fő cinkosok számára nem rosszabb sorsot rajzol. A tény, amit a rendőrség megállapított, az, hogy pár olyan alak, akiket az címu't zűrzavaros korszakból ismerünk, nem t

udni miféle megfontolások alapján arra a következtetésre jutott, hogy ismét eljött az ő idejük, a lehetőségeket ki "ken 'használni. Kalandorokról van szo, akik vagy mert a gazdasági helyzet folytán elvesztették állásukat, vagy mert nyughatatlan vérük pihenni nem hagyja őket, beleestek olyan kísérletbe, amely csak 'biztos kudarccal végződhetett. Hála 'kiváló rendőrségünk éberségének, a régebben folyó szervezkedés minden részlete ismeretes volt a nyomozóhatóság előtt, amely az utolsó pillanatban tartóztatta le a gonosztevőket, abban az utolsó pj lanatban, ame'yet tulajdonképpen csak a rendőrség magatartása tett utolsó pillanattá, hogy minér teljesebb bizonyítékok birtokában indulhasson meg ellenük az eljárás. Magyarország nehézségekkei küza s bizonyos szociális bajok vannak az országban, de képtelen őrültség ke lett' ahhoz, hogy valaki feltételezze a puccs sikerültének lehetőségét, örökre a múlté az az idő, amikor valaki azt remélhette ,hogy sjkerrei szállhat szembe az államhatalommal. Ajogi konszolidáció tökéletes szilárdságú építménynek bizonyult, s itt nem

1 hallgathatjuk ei azt, hogy ennek á konszolidációnak a megteremtése Bethlen István müve. azé a Bethlen Istváné,'akit ma oly gyűlölettel támadnak egyesek s még azt is elvitatnák tőle, amit tényleg jónak és maradandónak alkotott. Az emberek ma nempucs csokat, nem felfordu'ásokat akarnak, de nyugalmat és békét. Küzdeni akarnak a gazdasági bajok ellen, egy kis lélekzethez szednének jutni a szociális nehézségek fojtogató bajai közepette, de Magyarországon ma mindenki száz százalékig az erőszakosság 'és felfordulás e'íen van. E

z a magyarázata annak, hogy amikor a puccskísérlet első hirei szárnyra keltek, az emberek a legnyugodtabban végezték tovább napi dolgaikat s semmi különös izgalom nem volt tapasztalható, mindenki előre tudta és biztosra vette, hogy azok, akiknek kötelessége a rend fenntartása, helyükön á ínak és teljesíteni lógják fejadatukat. Ezek a vakmerő kalandorok, akik nyilván s

0k mindenfélével számol'ak, kifelejtették számításaikból a leglényegesebbet ; a megdönthetetlen szilárdságú jogrendet és a nyugalomért áhítozó közhangulatot. Ök azt képzelték, hogy mert a bajóknak é

s panaszoknak sokan hangot adnak ebben az országban, ez már olyan sze lemnek, olyan gondolkozásmódnak a je'e, amely az ő sötét terveiket Jesz hivatva elősegíteni. Elfelejtették, hogy az emberek nem azért panaszkodnak, mert felfordulást akarnak, hanem azért, hogy illetékes hefyen meghallják és segítsenek rajtuk. A Károlyi-kormány egész eddigi működése bizonyítja .hogy teljes mértékben átérzi a gazdasági segítés szükségességét s amennyiben erejétől telik igyekszik a helyzeten jav ítani. "Az "emberek megérzik ezt a készségét s hálával fogadják s íha a panaszok nem is szüninek meg ez nem' a lelkek elégedetlenségében, hanem a helyzet könyörtelen

1 ségében gyökerezik. Belsejében mm denki érzi, hogy akárki" "kerülne is kormányra a mai Viszonyok között, őszinte jóindulatnál, a segítésre hajló készségnek, a mai kormánynál többa- produká'ni nem tudna s tényleges intézkedéseívei sem mehetne t

ul azan a határon, a-< melyet á Károlyi-kormány hoszszas vizsgálat és megfonto'ás után mint végső lehetőséget je'ölt meg. Ennek a puccsnak a dicstelen A pénz értékét a közgazdasági definíció értelmében, az a bizalom határozza meg, amellyel azt a forgalomban elfogadják. Ennek gyakorlati értelme az, hogy a pénz is egy árfolyammal biró labiás értékű áru, amely annyit ér, amennyi árat adnak érte. Ezt a közhasználat a pénz vásárló értékének mondja. Ez az értelmezés tehát teljesen független a pénz belső, vagy aranyértékétől. Mivel a pénz aranyértékéről csak olyan bankjeggyel kapcsolatban lehet szó, amely teljes és korlátlan aranyfedezettel rendelkezik, — ma egyedül a svájci frank, — amelyet i-i. a kibocsátó jegybank barmikor köteles előre meghatározott kulcs alapján aranyfémre beváltani. Ezek után nem szorul bővebb kifejtésre, hogy a pengőnek tnlajdouképn kényszerárfolyama van. A Magyar Nemzeti Bank egyelőre nem köteles a pengőt aranyra átváltani. Következésképen a magyar törvényhozás ^rendelheti ugyan a belföldi forgalomban azt, hogy a pengőt 0.26315789 gramm finom arany gyanánt fogadják el, a belföldi fizetéseknél, azt azonban, hogy a külföld milyen belső értéket tulajdonit pénzünknek, nem határozhatja m«g. A pengőnek jelenleg egy belföldi és egy külföldi értéke'ése van, mely nem fedi egymást és amely a valutaforgalom fe lszabadítása mellett infláció né' kiil is vásárlóértékének csökkenésére vetetne. A vásárlóérték csökkenése általáf nos drágulást idézne elő, ami viszont a bankjegyforgalom növelését, inflációt tenne szükségessé, mire a szükségszerűség törvénye még nagyobb értékcsökkenéssel reagálna és igy tovább. A valutaforgalom felszabadítása tehát egy olyan circulus vitiosust indítana meg, amely a pengő értékéi napok alatt a szó legszorosabb érte'mében semmivé tenné. Elértéktelenedne a boletta, felborulna az állami és közháztartás, a termelők nem kapnák meg a valorizált értéket forgalmazott termeivényeik után, a fogyaszttók tulfizetnék aztj mígnem az államcsőd beláthatatlan következményei után vége nemc

sak azok számára tanulság, akítc most a jól megérdemelt biztos őrizetben ülnek, hanqm a nagyközönség számára is.' Maga az a tény, hogy ilyen esztelen és vakmerő" kísérletek történhetnek, .intő jel arra, liogy milyen szükségünk van a szíiárd s erő* kormányzatra. Ha a Károlyi "kormány nem kapta volna meg azokat a

;szilárd alapokat az előző kortnánytól, amelyeken egész hatalma nyugszik, akkor nem néztünk volna szembe mindannyian öTvan nyugalommal ezekke< a kalandorokkal, akiket igy csak efvétemült gazfickóknak tartunk, akik et fogják venni méltó büntetésüket. Az az egészséges nemzeti szellem, amely a bajokban ís meglátja "a reményt s a jelen nehézségei között a Jövő kilátásait, ösztönszerűen is támogatja a közvélemény láthatatlan, de hatalmas erejével ezt a korffnányt, amely a rendet, nyugalmat és biztonságot jelenti a fegyver kalandoraival "szemben. a termelök és fogyasztón végkép lerongyolódnának, cSupán a spekuláció mentené ki dagadtra hízott zsebében a vérszegény magyar vagyont. Ezt minden áron el keli kerülinünk és e tekintetben határozottan szembehelyezkedem Éber Antal képviselő úrral, aki a devizagazdálkor dás részbeni felszabadítása mellett tört lándzsát. Amennyiben a kötött valutagazdálkodás fenntartatik, e/, a közgazdasági vámsorompó biztosítja pengőnk belföldi értékét. Függetleníti azt a külföldi értékeléstől. — Ugyanezt a célt akarja szolgálni az aranypengőrendelet. Mivel az államháztartásnak, pénz- és hitelintézeteknek hagy külföldi értékekben meghatározott tartozásai vannak, behozta a kormány az aranypengőt még a baiikzárlat idején, hogy ezzel belföldi papírpengő követeléseiket egy biztos elszámolási bázison stab'lizálja. Körülbelül 10 nappal ezután megjelent egy^másik kormányrendelet, melynek ertelmében egy aranypengő belföldi számolási ériékc egyenlő egy papirpengővel. Első benyomásra ez is ugy fest, mint az utóbbi időben sokat hánytorgatott Kolumbus tojása, mely a papirpengőt egy miniszteri rendelettel arannyá változtatja. A gyakorlatban ez a kérdés másként fest. Ámbár a belföldön fizetések teljesítésekor a papirpengővel való teljesités egyenlő az arannyal való teljesítéssel, mindazok, akiknek ki-' hitelezett papir- vagy aranypengőpénzük van, tehát a hitelt nyújtó pénzintézetek és magánosok, valamint a bankbetétesek kisemmiztettek. Rájuk nézve nem a papir vált arannyá, hanem az arany Vált papírrá. Amennyiben t. i. a pengő belföldi árfolyama valamilyen módon meginogna, ők dacára annak, hogy aranypengőt hiteleztek ki, vagy tettek a bankba, csak a lecsökkent értékű papirpengőt követelhetnék fizetés fejében. Az aranypengő tehát ázt jelenti csupán, hogy énvnyiért vehetsz aranyat, ha adnak neked, de senkisem ad, csak a Nemzeti Bank előre meghatározott célra, engedélyezett külföldi fizetések teljesítésére, és ipari célokra. A pengő belföldi értékének biztosítására tehát az aranypengő behozatala semmit sem tett. — Mivel annak nagysága kizárólag az érte megvehető áruk mennyiségétől függ. Általános drágulás esetén tehát a pénz értéke éppen ugy csökken, mintha nem volna ilyen rendelet. Hogy ez mégsem következik be, azt tisztán és kizárólag a valuta rendszabályoknak lehet köszönni. Ennyiben osztom Nemzeti Bankunk helyes 'álláspontját. Nem oszthatom azonban ezt az álláspontot abban a mértékben, amint azt a jelenlegi kormány teszi, amikor az egyik véglet helyes kipariroz&aával a másik végletbe esik, elnézvén azt, hogy a Nemzeti Bank saját alapszabályainak, a statuáló törvénynek és miniszteri indokolásnak egybevágó szavait mellőzi és ezzel államot alkot az államban. Fentiek értelmében t. i. a jegyintézet kötelezve van a forgalom igényeit a szükséghez mérten honorálni. Ezt nem teszi, a forgalomnak jóval több pénz re volna szüksége, mint 'jelenleg rendelkezésére áll. Az átlagos 360 milliós bankjegyforgalom, az államháztartások és közháztartások, közüzemeknél szükségelt 'pénztárkészlet, a köztartozások fizetésére az adózók z9ebében gyűlő pénzösszegen, a bankok, hitelintézetek, nagyipar és nagykereskedelem, valamint a magánosoknál állandóéin tezaurált készletek levonása után számitásom szerint alig marad 67 millió pengő a forgalom télies lebonyolítására. Ha figyelemig vesszük azt, hogy ebben kisipar és kereskedelem, valamint a hivatalnokok havifizetésa a hetifizetéses "keresménye már bennfoglaltatik, látjuk, hogy ez a pénz nem fordul meg mindennap a gazdasági életben, holott számításaim szerint a lakosság normális igényeihez viszonyítva, ha nem is az egésznekde napi 41 millió pengőnek meg kellene fordulnia. Mivel Magyarország mezőgazda állam, tehát a lakosságnak csak igen kis hányada él a kézből a szájba, napi keresetének feléléséből, számitanunk kell arra, hogy a pénzt átlagosan mindenki legalább egy hétig magánál tartja. A forgalom sima lebonyolítására tehát• 267 millió pengőre volna szükség szemben a fenti 67 millióval. Természetesen mindezen számadataim csak megközelítően pontosak mivel' ezirányu pontos statisztikai adattár nem áll rendelkezésemre. Ha a fenti adatokat mégis, mint irányszámokat elfogadjuk, meg kell állapítanunk azt a sajnálatot tényt, hogy a forgalomból mintegy ) .'ö— 200 millió pengő bankjegy hiányzik. 7<il6 hángszórós Éurópavévő a 7033-as Orion rádió. Gyártja Orion Izzólámpagyér Pengő-esőt szomjaz a tikkadt magyar gazdasági élet