Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-18 / 261. szám

1931. november 18. JtfWRYIöéK. Magyar heteket! B Irta: Písszer János. A* elmúlt évben is még és azt | idegen árut vásároltunk, azért van megelőzőleg több éven át, ílyeu-j i nálunk a munkanélküliség,^ a nyo­kor ősszel, hangos volt az ország- 1 ' csonk a Magyar Hét propagandájá­tól. Heteken át erről tárgyaltak fenn és lenn, mig végre az ország­csonk kereskedelme egy »teljes« hetet szánt arra, hogy »áldozzon« a magyar árunak, mezőgazdasági és ipari produktumnak egyaránt. Ma csend van, nem hangzik a imagyar áru, a magyar kéz munká­jának dicsérete, nem 1 gondolkodnak nem fáradnak az • emberek azon, hogy miként tegyék ismét szóvá a hazai termelés előbbrevitelének, fo­gyasztásának nagy, bennünket ma­gyarokat túlságosan is érdeklő kér­dését. Mert, ha a honi termékek fogyasztásának és felhasználásának dolga valahol a föld kerekségén fontos és nagy suüyai biró, akkor az éppen minálunk, megcsonkított, tönkrejuttatott és a térképről" ki­törölni kivánt magyaroknál az. Hi­szen látjuk, az indusok Ghandi-ja, mily elkeseredetten küzd az indus termelés felhasználása és fogyasz­tása, de egyben a nekik idegen an­gol áru behozatala ellen. Pedig ők egy nagy világbirodalom részét teszik, hatalmas területtel rendel­keznek, földjük kiaknázhatatlan kin csekket rendelkezik, mégis lát­ják, hogy saját termelésüknek pusz­ta exportálásával, nyomor és nél­külözés kél országukban. Az indus is látja, hogy amellett az országút mellett, amelyen az in­diai termést hatalmas traktorok­tól vontatott végeláthatatlan tár­szekereken viszik ki az országból, emellett az országút mellett elhú­zódó árkokban indusok kiéhezett, kiaszott teste pihen, utolsó vonag­lásban, hogy a Z után a dögkeselyük lakmározásának legyen tápláléka. E zt a biztos pusztulást akarja Ghandi és a vele gondolkodók és látók rnla már nagy tábora meg. szüntetni. E küzdelmében börtönt is ül, imlert reméli, hogy az egész ország felfigyel, feleszmél, önma­gára talái és ellentáh az idegen portéka beözönlésének, fogyasztá­sának, használatának, vásárlásának és az idegenek gazdagításának ak­kor, amikor önmaga pusztulásnak néz elébe. Az indus látja ezt, az indus tudja ezt, az indus "ellenáll és ínég tulaj­don leigázója, az angol "Világbiro­dalom hatalmas uraival' szemben is megmutatja, hogy inkább drá­gábban vásárolja az indus honi terméket, semhogy pénzét urának, az angolnak adja oda rongyért, különféle angol és nem indus ipa­ri termékek és mezőgazdasági ter­meivényekért 1 Az indus öntudat éb­redt itt fel, azé a népé, amelynek kasztrenrdszere van még, amelj nyomába sem léphet műveltség, fejlettség tekintetében a "magyar­nak! Mi 'pedig: »Vád alá!« »Biróság elé!« csatakiáltással igyekszünk önmagunkat vádolni, kormányza­tunkat felelőssé tenni azért, ami­ért mindnyájan felelősek vagyunk, akik idegen árut vásároltunk, akik külföldet jártunk, akik bármiárt ide­genbe küldtük a pénzt, ajmít pe­dig itthon is megszerezhettünk volna, vagy le is mondhattunk vol­na arról, ami itthon beszerezhető áru nem volt. Aki nem hiszi azt, amit régen megállapítottunk, az olvassa el a székesfehérvári Caritas kiadásában megjelent röpiratot. Ez kimutatja, hogy azért, mert külföldre kül­döttük pénzünket, azért adósod­tunk el. Mert nemi magyar, hanem írnor egy íjésze! Számokkai mutatja ki, hogy mily könnyelmű módon pazaroltuk nemzeti erőnket, kár­hoztattuk nélkülözésre, ahelyett, hogy hazai termelésünk céljaira fordítottuk volna azt. Ez a kész vádirat! »Vád alá!« Igen, vád alá mindnyájunkkal, akik önmagunk megrontására töreked­tünk tudattal", vagy még tudatta­talanui is! Vád érhet mindnyájun­kat, akik nem gondolkodtunk, akik bűnös módon dicsértünk mindent, ami idegen, a legalávalóbb rongy­tól kezdve fel a külföldi fürdő­zések és szórakozásokig, a nyalánk­ságok és bárminő élelmi cikkig. Minden fillér, amit kiküldtünk, a saját megrontásunkat munkálta. Bűnösök itt az iparosok mind, akik idegen árut dolgoztak fel, ha abból hazai is volt kapható. Bű­nösök azok, akik építkezések terve­zésénéi ott is fát használtak, ahoi a hazai vas, a kavics, a cement, a imész, a tégla és más honi'>áruis felhasználható, és tervezhető lett volna. Ma a fát ki keli" küszöbölni a fedeleknél, a padlóknál, idesto va az ablakóknál is. Hát még má­sutt, más idegen anyagot! Ne táp­láljuk ellenségeinket! »Vádalá!«aki idegen árut kínál! »Vád alá« aki idegen árut vesz! Nem voltam uszályhordozója a kormányzatnak. De el keli ismernie (mindenkinek, hogy külföldi adós­ságainknak dandárja kimúlásában nem hibás! Ebben hibás a nemzet vaksága! Idegen imádata! A 4094 millió pengő külföldi adósságból közei 1000 imiílió háború előtti, 2600 millió pedig idegen imá­datból eredt adósság. Kik a vád alá valók? Igen! »Magyar heteket!« nem egyet egy évben, hanem s 0kat, mind az 52-őt, ha nem is tetszik eladónak, vevőnek egyaránt! »Magyar heteket«, hogy azok eredményeként a könnyelmű gaval­lér fizetni is tudja adósságait, a­ttieiyekért nem önmagát, hanem mindig másokat óhajt »Vád alá!« cSatakíáltásaivai vonni, és bűnösök­nek kíkjáltani. »Magyar heteket«, hogy megél­hessünk! Négyszáz jegyző panasza Az ország községi jegyzői Buda- földművelésügyi miniszter urakhoz, pesten nemrégiben nagygyűlést tartottak, melyen Szaboicsvámie­gye jegyzői kara is szép számmai volt képviselve. A közgyűlés érdemleges vitá­jának tárgya két csoportra oszlott. Foglalkoztak először a falu háztar­tásának és közigazgatásának ano­máliájával, majd a jegyzők egyéni gondjaival. Különösen sok panasz hangzott ei amiatt, hogy az adóbehajtást a jegyzőkre bízzák és ezzel lehetetlenné, népszerűt­lenné teszik a falun és működésűk­ben sokszor összeütközésre kény­szerülnek, melyből a jegyzői kart sokszor óriási sérelem is én. Felpanaszolták a jegyzők ázt is, hogy egyes vármegyékben a jegy­zők hónapok óta nem kaptak fize­tést. Végűi memorandumot fogadtak el, meiyet megküldenek a kor­imánynak, kűön a belügyminiszter­nek és a képviselőház összes tag­jainak. A memorandumba foglalt határozatuk "a következő volt: »Irjon fel a közgyűlés az elnök­ség utján az országgyűlés mind­két házához, a belügy, pénzügy és hogy 1. A községi alkalmazottaknál a tizedik fizetési osztályú és ennél alacsonyabb fizetésekbői ugyan­csak az összes községi szegődmé­nyesek javada'maiibói levonások ne eszközöltessenek; 2. a földjavadalom fizetésbe való beszámításánál az aranykoronás kataszteri tisztajövedelem vétei* sék ugyanannyi pengő összeggel számításba, továbbá olyan javadai­mi tételek, amelyeket a községek amúgy is készpénzben szereznek be, töröltessenek; 3. a vármegyei fizetési alapok állandó fizetőképessége biztosittas­sék, vagy egyáltalában töröltesse­nek ; 4. a jegyzőgyermekek részére mternátus-alapra a községi anya­könyvi díjbevétele egészen enged­tessék át; 5. a Pénzintézeti Központ tiszt­viselői kölcsöneiben a jegyzők is részesittessenek, továbbá az önkor­mányzati tisztviselők égyesüiete ut^ ján a községi tisztviselők beteg­ellátási ügye intézményesen bizto­síttassák. Holnapután lép életbe a legmagasabb kamat megállapításáról szóló rendelet A kormány a. Budapesti Közlöny november 15-iki számában megje­lenő rendeletével közhírré teszi az Országos Hitelügyi Tanács hatá­rozatát. Ebben a határozatban az Országos Hiteliigyi Tanács a kö­vetkezőket állapította meg : 1. A Pénzügyi Központ 1. kúriá­jába tartozó, vagyis 10 ezer pengőt megha Tadó saját tőkével bíró pénz­intézetek kölcsönköveteléseik után következő 2. pontban meghatáro­zott vál'tóleszámitolási kamatláb ki­vételével birói uton évi 11.50/o-ot meghaladó kamatot nem érvénye­síthetnek. 2. A pénzintézetek egymásközti váltóleszámitolási ügyleteire vonat­kozólag a felszámitható és birói uton érvényes kamat felső határa a Pénzintézeti Központ 1. kúriájába tartozó pénzintézetek részéről törté­nő leszámítolás esetén évi 9.5 °/o,_ ü Pénzintézeti Központ 2—3. kúriá­jába tartozó pénzintézetek, vagy a Pénzintézeti Központ kötelékébe nem tartozó pénzintézetek, vagy- és pénzváltóügylettel foglalkozó más bejegyzett cégek fészéről történő leszámítolás esetén évi ioo/ 0-ban, az Országos Központi Hitelszövet­kezet által tagjai sorába tartozó Szövetkezet részére történő leszámí­tolás esetében évi 10.50/0-ban nyert megállapítást. 3. Takarékpénztárak betétköny­vére, folyószámlára, vagy pénztár­jegy e'lenétaen elhelyezett betétek kamatának felső határát, amennyi­ben az esetleges betéti kamat illeté­ket és folyószámlailletéket á pénz­intézet sajátjából fizeti, ennek be­számitásávaf az országos hitelügyi tanács a következőképen állapította meg : A Pénzintézeti Központ 1. kúriá­jába tartozó pénzintézetek buda­pesti főtelepeinél és budapesti fiókpénztárainál elhelyezett betétek után a legalább három hónapra lekötött betéteknél legfeljebb évi 6.50/0-ot, egyéb betéteknél legfel­jebb évi 5 és háromnegyed száza­lékot, a Pénzintézeti Központ 1. kúriájába tartozó pénzintézetek vidé ki fiókjainál, vagy a Pénzintézeti Központ kötelékébe nem tartozó pénzintézeteknél, valamint az O. K. H.-nál a tagjai sorába tartozó szö­vetkezetek részéről elhelyezett be­tétek után lekötött betéteknél leg­feljebb 7 és háromnegyed százalé­kot, egyéb betéteknél legfeljebb évi 7 százalékot szabad ezentúl fizetni. A minisztériumnak az Országos Hitelügyi Tanács e határozatát ma­gában foglaló rendélete kimondja, hogy a pénzintézeteknél betétköny­vön nyomtatásban feltüntetett felté­telek külön kötött megállapodásnak nem számítanak. E megállapítások november 19-én lépnek életbe. AFRIKA BESZÉL MAGYARUL á télen a népjóléti miniszter ntalja ki az államsegélyt a sziikségmnnkákra A népjóléti miniszter körren­deletet adott ki a városok ható­ságához, a községi elöljárósá­gokhoz és az Államépitészei Hi­vatalokhoz, amelyben pontos kimutatást kér a téli útépítés munkaprogramjáról, amelyet a miniszter szükségmunka kereté­ben akar elvégeztetni. Felszólította a népjóléti minisz­ter a város hatóságát, készítsen kimutatást arról, hogy a tervbe­vett utak kijavítása mennyibe kerül. A kimutatás beérkezése után dönt a népjóléti miniszter, hogy ezt a munkaprogrammot mennyiben tudja megvalósítani. Ugyanis az egész országból be­érkezett igénylések szerint fogja szétosztani azt a pénzt, amelyet szükségmunkákra a pénzügy­miniszter rendelkezésére bocsát. Az Országos Gazdasági fflnnkáspénztárba való beje­lentések Felhívja a Tiszántúli Mezőgazda­sági Kamara az érdekelt munkaadó kat arra, hogy felveendő idénymun­kásaikat (u. n. sommás munkások, gazdasági nyári cselédek stb.) az Országos Gazdasági Munkáspénz­támát baieset ellen feltétlenül biz­tosítsák és azok után, tenyieges szolgálatuknak megkezdése napjá­tól számított 15 napon belül, a bérmunkaszerződés bemutatása mel­lett a községi elöljáróságnál (váro­si adóhivatalnál), a hozzájárulási dijakat fizessék be. A vonatkozó törvényes rendelke­zések értelmében, a biztosításra kö­telezett alkalmazottak után, az Or­szágos Gazdasági Munkáspénztár­ba a hozzájárulási dijak pontos befizetése azért ,is fontos, mert a dijaknak az eőirt időben vaiő he nem fizetése esetén balesetbőt ki­folyó'ag a pénztár segélye nem kö­vetelhető és a munkaadó a teljes kárát a sérültnek, illetve jogutód­jainak teljes felelősséggel tartozik* amibőt a munkaadóra igen köny­nyen súlyos anyagi teher szármáz, hátik. Meghívók estélyekre, .táncmulatságokra, tes­tületi ünnepségekre ízléses kivitel­ben készülnek a Jóba-nyomdában) Nyíregyházán, Széchenyi-ut 9; — Telefon 139.

Next

/
Thumbnails
Contents