Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-17 / 260. szám

1931. november 17 J^tímüÉíL 3 A rizskartel mint hatalmi tényező Irta: Deutscn Samu. Napok óta arról suttognak a kereskedelem sz akköréeiben, hogy a nzskartei minden követ megmoz­gat arravonatkozó'ag, hogy a kor­mányt rábírja a hántott rizs be­hozatalának megtiltására, hogy ez­által monopohsztikus hatalmát íxiinden korkurrenciátói mentesen biztosíthassa. Nem tudom, hogy ez a suttogó hír mennyiben fedi a valóságot és Mennyiben lesz kap* ható a jelenlegi uj kormány en­nek a hatalma alakulatnak meg­dönthetetlen kiváltságát előtmioz­ditani, de hangok'hallatszanak ar­ról, bogy állítólag azzal szeretne a kormány kegyeibe férkőzni, hogy na ezen kívánságát teljesitik, ugy a lisztexportbói befolyó devizákat az általuk importált rizs fedezésé­re fogják felhasználni és nem! fog­ják a kormányt zaklatni deviza ki­utalások irányában, almiely a kor­mánynak épen elég gondot okoz. A hang valóban a Jákóbé, de a kéz az' Ézsaué; egy tányér lencsét vélnek adni azért, hogy Magyaror­szág nyolamillió lakosának rizs­szükségletét monopo'isztikusan maguknak biztosithassák és az ab­ból eredő dármsi kincset zsebre­vághassák. Jelen cikkem megírásában az az intenció vezérel, hogy felhívjam a kormány 'figyelmét a rizskartel ga­rázda, és a közgazdasági életit* romboló hatású „működésére, a­imteliyei már eddig is kiszámítha­tatlan anyagi és erkölcsi kárt okozott, ugy a kereskedelemnek, mimt a fogyasztóknak. Köztudomásu tény és a szakkö­rök 'előtt nem ismeretlen, hogy kb. egy éve a három vezető nzs­Imlalom: Schmidt és Császár, Hun­gária ima lom rt. és a Királyma­lomi »Budapesti Rizshántoló­imalmok Elszámolási Trodája« el­men kartelbe tömörültek és köz­ponti irodájuk utján bonyolítják le a rizseladásokat, amely iroda ki­zárólagossággal diktálja az ára­kat és kondíciókat. Ezen csekély működési idejük alatt szenzációt keltő cselekedetet vittek vég­hez. Működésükkel a hazánkban lévő füszernagykereskedőknek több mint 50 százalékát insolvenciába kergették olyképen, hogy ragasz­kodtak 'ahhoz a megdönthetetlen akaratukhoz, hogy minden fűszer­kereskedőt csak akkor szolgálnak ki rizzsel, ba a régi tartozását tel­jesen kiegyenlíti és a vásárolt rizs ellenértékét efőre lefizeti. Mig'ez a kartelaiakulat nemi létezett, min­den malom igyekezett a Saját ha­táskörében iébonyoütani üzleteit és majdnem minden füszernagykéres­kedőnek ugy a fővárosban, mint a vidéken bizományi raktárt ad­tak. Ezekbői a bizományi raktá­rakból szolgálta la a nagykeres­kedő vevőit. Ezen helyzet folytán meglehetős engagement felett rendelkeztek a nagykereskedők a malmokkal szemben, ugy, hogy a­midón ez a kartei "megalakult, nem voltak abban a helyzetben, hogy egyes malmokkal szemben fennálló fizetési kötelezettségüknek eleget tehessenek,' rizsét pedig, imant fentebb vázoltam, csak ak­kor kaphattak, ha összes kötele­zettségüket és a vásárolt rizsét is kiegyenlítették. A helyzet a bankzárlat, vala­% mint a devizakorlátozások foly­tán imlég s ulyosbbodott és a rizs­kartel arra használta fel ezt a s u­lyos helyzetet, hogy az általa dik-, tatorikusan életbeléptetett árakat! métermázsánként 10 pengővel fel­emelte. Nem tartom lényegtelen­nek, hogy a gazdasági körök fi­gyelmét felhívjam arra a káros hatásra, aJmiit a Magyarországon lévő karte.'ek árpolitikájukkal elő­idéznek. Néhány szemelvényben kí­vánom ismertetni a rizskartel hallatlan hasznát, hogy a kor­mánynak fogalma legyen arról, milyen haszonra dolgoznak Ma­gyarországon a karterek. A bufma nzs, amely a legszegényebb nép­osztály főtápláléka, franco minden m agyar határállomáson 25 pengő, a legfinomabb táb'a rizs ára pedig 40 pengő, amely árak jelenleg ai im'portparítást képezik. Ezzel szem­ben a rizskartel a buiima rizsért ab Budapest 45 pengőt, a tábla rizsért pedig 61 pengőt kér. A kettő közötti árkülönbözet 8cp, il­letve 50 százalék haszonnak felei meg. A mai leromlott gazdasági viszonyok mellett, amidőn az em­berek a napi megélhetésüket kép­telenek előteremteni, az ilyen cse­lekedet a hazaárulással egyet je­lent. Jelentőséggel bír az a körülmény is, hogy a rizskart ei eddig is nemzeti ajándékot élvezett a kor­mánytól, mert a magánkereskedő, vagy importeur, ha rizsét impor­tál, 6 aranykorona vámot fizet szemben a rizskartelfeí, amely a rizsét polírozott állapotban, illet­ve félig kikészítve hozza be, a­melyért egy fillér vámot sem fi­zet. Ez a 6 aranykorona váanvé­delem nemzeti ajándéknak tekint­hető, mert hiszen az ; ha félig hán­toltán, vámmentesen hozható be a rizs, már magábanvéve is busás hasznot és jövedelmet jelent a rizskartel részére, nem beszélve ar­ról, hogy a rizskartel, amely a nzset angol fontokban vásárolta és amelynek árával talán még m a is tartozik, a font zuhanása folytán külön 30 százalékos haszonra tett Fejfájásnál, ideges, csúzos é& köszvényes fájdalmak esetén kí­váiőán beváltak a Togai tabletták. Kérdezze meg orvosát! Ára: P i.go; szert, amely hasznot a fentebb' jel­zett napi árnál számításba sem vet­tem'. Való igaz, hogy a gazdasági válság nem elszigetel jelenség, de a kartelek, amefy«c működése az ország gazdasági fejlődésének szempontjából beláthatatlan káro­kat okoznak, nyomasztólag hatna'k a magyar gazdasági válságra és atinák kimélyitését nagymértékben fokoz­zák. A jelenlegi kormány, amely sok jóakarattal és jóindulattal igyekszik az országot súlyos gazda­sági válságából erejéhez képest kivezetni, legfontosabb teendői kö­zé keli, hogy sorozza azt, hogy eze­ket a rendbontó karteiéket örök­re elnémítsa. Ezekután bizonyára kötelességének fogja tartani a kormány, hogy ennek a JanuS arcú kartelnek ne legyen segítségére monopo'isztjkus tervének megvaló­sításában. A Dohánytermelők Egyesületének nagygyűlése tiltakozott a kontingens leszállítása és a dohány­termelő területek csökkentése ellen Az együttérzés, az együttműkö­dés szükségességének jegyében folyt le vasárnap délelőtt a megyeháza nagytermében a Dohánytermelők Egyesü'etériek impozáns nagy­gyűlése. Az ország minden részébői egybeseréglettek a dohánytermelő nagy- és kisbirtokosok, hogy sé­relmeiket megbeszéljék és egysé­ges frontot foglaljanak ei az ér­dekeiket veszélyeztető intézkedések­kel szemben. A monstregyü'és résztvevőinek zöme természetesen szabolcsiakból állott, hiszen Szabolcs Szolgáltatja hazánk dohánytermelésének legna­gyobb részét. Az emelvényen az elnöki székben Hadik János gró­fot látjuk, Körii'ötte foglalnak helyet Barcza Ernő földmivelési minisztériumi államtitkár, báró Vay László főis­Gróf Hadik János beszéde pán, a Tiszántúli Mezőgiazdasáigi Kamara elnöke, Hoffer Ferenc, a Dohányjövedék h. igazgatója, Sesz­tina Jenő fe'sőházi tag, Koós Mi­hály, a Mezőgazdasági Kamara igazgatója, Traitz Péte r főgeoíogus, Papp-Szász Tamás, a Dohányter­me'ők Országos Egyesületének igaz­gatója, dr. Erdőhegyi Lajos főis­pán, gróf Andráspy Sándor, gróf DeSgewffy Aurél, Virányi Sándor aüspán. dr. Benes Kálmán m. k.r. kormányfőtanácsos, polgármester, H ank Olivér kamarai titkár, Bét. teky Lajos földbirtokos, Eszenyi Jenő kormányfőtanácsos, Reviczky László ny. tábornok, Jármy Meny­hért, a Szaboícsvármegyei Gazda­sági Egyesü'et elnöke, dr. Bikich Lóránt, az IOKSZ igazgatója stb. A gyűlést Hadik János gróf nyit­ja meg általános tetszés közepette ; üdvözli a minisztérium kiküldöttjét, az előkelőségeket és a naggyülést. Hangoztatja, hogy a naggyülés egybehivását a dohányterme'ők ka­tasztrófáüs helyzete tette szüksé­gessé. Hogy a gazdatársadalom a helyzetről tiszta képet nyerjen, részletesen ismerteti az utolsó két év eseményeit. 1929 májusban a jövedék nem­zetközi pályázatot hirdetett a ma- • gyar nyersdohány értékesítésére. A határidőig egy cég je'entkezett, a­melynek ajánlatát azonban nem fogadták e|. Figyelemre méltóbb a később érkezett ajánlat, amelyet a Bataafschhe Tabacscompa'gnie amszterdami cég nyújtott be. A szerződéstervezetet megfele­lőnek találtam a gazdatársada­lom érdekében és ezért befotyá sómat érvényésitettem a sürgős megkötés érdekében. A pénzügyminiszter a szaktanács megkeresésére 8 hónapig nem vá; Iaszolt és ezért lemondtam elnöki tisztemről A tényeg igazoltak, mert Wekeríe pénzügyminiszter magatar tása miatt a cég visszalépett. Ezzel a kincstár a kedvező eladás 'ehető­ségét elmulasztotta és többé ilyen alkalom nem adódott. Ezután to­vábbi tárgyalások következtek, melynek folyamányaképen az uj pénzügyi kormány kénytelen volt egy rosszabb szerződést a Táirni. Ezután összehasonlításokat tesz a régi és uj szerződés között és ki­mutatja, hogy mig a régi szerződés 7.5 millió dolláros bevételt jelen­tett volna, addig az uj csak 2 és fél millió dollárt biztosit három év a'att. A régi szerződés szerint a Jö­vedék összes dohány fe'estegei kellő időben és megfelelő áron nyertek voCna értékesitéSst, — Igy tehát emelni lehetett volna a termelési területeket, mig most ar­ról kell tanácskozni, hogyan lehet­ne megakadályozni csökkentésüket. A régi szerződés két mi'Hós kamatmentes köl­csönt biztosított volna a Jö­vedéknek, amelyet 10 év múlva dohányban is fizethetett volna vissza. Ezt az összeget a gazdák pajtaépi­tésre fordíthatták volna. Megemlékezett még a kisgazdák nehéz helyzetéről és rámutatott ar­ra, hogy két- külföldön élő megfi­gyelő jövedéki tisztviselőnek éven­te 72 ezer pengő a fizetése, amiért a világpiac árait figyelik. Szűnni nem akaró taps és viha­ros éljenzés követte szavait. A határozati javaslat Ezután Papp-Szász Tamás a kö­vetkező egyhangúlag elfogadott határozati javaslatot terjesztette elő:, A Dohánytermelők Országos Egyesületének nyiregyházi nagy gyűlése gróf Hadik János előadásá ból megdöbbenéssel értesült arról, illetve állapította meg, hogy dr Wekerle Sándor volt pénzügyminisz ter elhibázott intézkedései és su lyos mulasztásai következtében a [magyar dohánytermelők katasztrófa lis helyzetbe jutottak. Az előző pénzügyi kortnány efsza lasztotta azt a tehetőséget hogy a raktáron levő készlet és a jövő do­hányimennyiség 10 éven át eladható legyen. Ennek a végzetes politika nak következménye pedig az, hogy a dohánytermelő területek csökken­tésével s a beváltási ár leszállitásá val foglalkoznak. A .Dohánytermelők Országos Egyesülete egyhangúlag tilta­kozik az existenciáját sújtó terv ellen, felkéri az elnökséget, hogy tiltakozását a kormány eiőtt nyomatékosan juttassa ki­fejezésre. A határozati javaslatot a nagy gyü'és egyhangú lelkesedéssel elfo­gadta . A FELSZÖLALÁSOK Vay László báró a Tiszántúli Me­zőgazdasági Kaimara nevében efis­roeréssel és köszönettel fogadta Hadik János gróf el»adái sát s a há"

Next

/
Thumbnails
Contents