Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-12 / 256. szám

1931. november 12. I^XSnBM s zörmebunda választék Nutriette bundák 90 P-töl Csikó bundák ... 200 P-től ur* r 6824-10 imkovics szűcsnél Luther-utca S. Mit tegyünk ezután ? Irta: Kálmán István országgyűlési képviselő A Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése — bármilyen sötét képét is'adta csonka hazánk szomorú gazdasági helyzetének — még sem keltet c nagyobb feltűnést a közvéleményben. Ennek az 'a magyarázata^ hogy egyrészt, mindazok a jelenségek, amelyeket a pénzügyi bizottság megállapított, már közismertek voltak és fegföllebb a pontos számszerüségében kapott ujat a közönség, másrészt maga a pénzügyi bizottság is elismerte, hogy az ország mai súlyos és szomorú mérlege a világgazdasági helyzet adottságában leli magyarázatát. Gazdaságilag, de különösen politikailag lehet kritikát gyakorolni é

s az efiriult kormányzati rezsim gazdálkodását bírálat tárgyává tenni. Sőt egyenesen kívánatos is az

v és pedig elsősorban azoknak az érdekében^ akik annak a korímánynak tagjai voltak. Csa'k aíz a fő'y hogy ez a kritika komoly, tárgyilagos és mindenek felett szakszerű legyen. Mert ha a kritikus tényleg ilyen szem

;szögletbői foglalkozik az elmúlt kormányzati rendszer bírálatával, akkor lehetetlen, bogy arra a megállapításra ne jusson: azokban az időkben o'ayn bei- és külpolitikai viszonyok között, mint amilyenek akkor uralkodtak a Bethlen-kormány helyett más is ugyanezt cselekedte volna. Most, utólag, lehetnek véleményeltérések afölött, hogy helyes volt-e éppen azokat a beruházásokat eszközölni, amelyek megtörténtek. — Lehet studirozni afölött, hogy pl. az egyetemi alkotások helyett nem lett volna-e célszerűbb, esetleg gabonatárházakat építeni a vasúti gócpontokon. De azt, hogy a világjelszóvá lett többtermelés szombru következményeit senki sem tudhatta előre csak ugy, mint pt. a fontsterling lezuhanását, bizonyára senki sem fogja elvitatni. Az abnormitások "korszakát éljük. A imla élő generáció ugy szédült át a lovasküldöíjc-korbói a telefon és rádió korszakába, mint, ahogy a fedezéknélküli csatárharcokkai kezdődő világháborút a tankok, repülőgépek és gázfejlesztő bombák "technikai tudománya fejezte be. Ami'yen előre soha nem láthatott méreteket öltött a vi'ágháboru, éppen olyan szédületes arányokat öltött a gazdasági válság is. Győzők és legyőzöttek,, fehérek és sárgák termelők és fogyaztókegy-* aránt belekerültek a gazdasági 'világválság hullájmaiba, amelynek sodra már mind az öt világrészt végigímosta. Ajánlatos volna azonban most már a kritika helyett talán a cselekvés terére lépni. Anélkül, hogy a kritika joga ezzti elévülne, talán mégis^ célravezetőbb volna azzai az energiával, amit a »hogyan kellett volná«-ra pazarolnak, inkább azzai foglalkozni, hogy »m!it tegyünk ezután ?« A népszövetségi bizottág a moratórium eszméjét veti fel. Nem rossz. Sőt hitelezőnek és adósnak, államnak és magánosnak egyaránt érdeke is az." De ez csak enyhítés, levegőhöz való juttatás, semlmi •más. Régi és'aranyigaz közmondás, hogy aki időt nyer, az életet nyer. de a magyar mezőgazdaságra ez a míai viszonyok között nem alkalmazható. A világgazdasági helyzet ugyanis azt mutatja, hogy csak gabonatermeléssel boldogulni nem tudunk, annak hozadéka nemi elégséges a kamatokra sem. A tisztán csak moratoriumbói álló segítség önmagában nem elégséges. Pedig a segítés sürgősen keli. Pénzre^ tőkére van szüksége a magyar mezőgazdaságnak^ hogy invesztálni tudjon hogy gazdálkodásunkat berendezhessük ugy, ahogy azt a külföldi piac, a világverseny igényei tő'ünk megkívánják. Erre is van mód. Még pedig nagyon egyszerű. Például, — hogy csak egyet említsek, — ha a nagyhatalmak — elsősorban az aranyhegyen álló Franciaország — csakugyan segitem akarna rajtunk, akkor vegyék meg tiz esztendei gabonatermésünket áüatexportunkat. Fizessék ki annak ötven százalékát előre és az összeget tíz esztendőn át vonják le a vételárból. E

z komoly segítség volna. És meg ís lehet csinálni! E vezércikk szűkre szabott kerete nem engedi meg, hogy itt a gabonámonopoliuími ésszerűségével részletesen foglalkozzami. Egy más alkalotmmat arra is sor kerül. Itt csak annyit említek meg, hogy a segítésnek ilyen módja nemcsak gabonaexportunkat biztosítaná, nemcsak %á minőségtermelést fokozná, hanem tehetővé tenné a gabona be* földi árának rendelet utján való szabáiyozasát és a magángazdaságot olyan helyzetbe hozná, hogy a termelés lépést tarthatna a Mérésiét tel. Minden egyes fillér, amelyet külföldi árnért adunk ki, a nemzet gazdasági erejének egy egy hajszálerecskéjét nyitja meg az elvérzés felé — Magyar árut vásároljunk! — Ha valamikor fontos volt, hogy a magyar nemzet a legszigorúbb fegyelmet tanúsítsa minden téren, akkor annak most érkezett el a legfőbb jdeje. Ezt a fegyelmet öntudatosan kell gyakorolnunk legkisebb napi bevásárlásaink alkalmával is, mert ha csupán garasos portékáról van szó, ezreK, s milliókra menő Kár ér: nemzetünket, ha a magyar árut háttérbe szorítjuk ^gyakran érdemtelenül is favorizált külföldi iparcikkekkel szemben. A békeszerződéseket követő időkben minden nemzet erejét megfeszítve törekedett arra, hogy ^tatárain belül önellátását biztosítsa ugy iparig mint mezőgazdasági téren. Ennek az irányelvnek súlyos következményei lettek, mert olyan államok is, amelyek kifejezetten iparukból" éltek, gabonatermelésre alkalmatlan földjeiket is művelés alá fogták abból a célból, hogy gabonabeviteire ne szoruljanak. Ehhez a szellemhez hozájárult még egy szörnyű valóság: a buza tekintetében való világtulprodukció. Amerika, Ausztrália, s ujabban Oroszország valósággal döntik a búzát Európa felé, amely versenyben Magyarország buz.atertmélése ,engő szalmaszáltá vált. Exisztenciánk attól függ, hogy biztosítani tudjuk-e exportképességünket mezőgazdasági cikkek terén s ipari cikkek terén képesek ieszünk-e kiküszöbölni azokat a külföldi árukat, (míelyeket a viszonosság alapján a kereskedelmi szerződések következtében kénytelenek vagyunk ugyan beengedni^ de fogyasztóközönségünk nagykorúságától függ, hogy ráeszméljen a belföldi hasonló gyártmányok teljes versenyképességére. Ezen az öntudaton, a dolgok ilyetén felismerésében rejlik a magyar ipar exisztenciája. Ha a magyar fogyasztóközönség még mindig idejüket mult jelszavak után indul, s külföldi gyárak bélyegzőjét keresi az iparcikkeken, ak kor egymásután hűlnek ki gyárkéményeink utcáink benépesednek munkanélküliekkel, a nyomor útját felmérni nem lehet; végeredményében pedig az ország gazdasági exisz tenciája kerül a legkritikusabb hely zetbe. Minden év őszén demonstrációt rendez a magyar kereskedelem a kezei között levő magyar gyártmányú árukkal, kirakatának első helyére helyezi azokat s jefgyujtja a fényt körülöttük, hogy lássa már meg egyszer ez a könnyen elvakitható nemzet saját érdekeit, s ne húzódozzon azok előtérbe helyezésétől vásárlásai alkalmával. — Volt idő, amikor a magyar ipar még gyermekcipőjében élt, de a nemzet látnokai már észrevették azt a veszedelmet, amely iparunk elmaradottsága miatt országunkra há(ramolhat. Ekkor indult meg a

z úgynevezett „tulipánmozgatóni«, amely sajnds abban élte ki tiszavirág életét. hogy honfiaink és honleányaink megelégedtek azzal, hogy a külföldi gyártmányú anyagból készült ruháikra kitűzhetik a tulipán-jelvényt. Azóta több évtized tel tei, végigszántott rajtunk is a háború, a forradalmak, s az összeroppanás ideje, amikor végül is arra eszmélt a nemzet, hogy úgyszólván élőiről kell kezdenie hona felépítését. — Ezekben a súlyos időkben tette előre legnagyobb lépését a magyar ipar. Ma már ott taitimk, hogy egyes gyártmányok terén nemcsak hogy versenyképesek vagyunk a külföld államaival, de határozottan erős konkurrencidba is tudunk szállni velük, Gyáraink ugyanis a legprímább gépekkel, s a legmodernebb felszerelésekkel vannak ellátva, melyeket kivál-ó készültségü szakférfiak irányítanak, s mélyekbe vüágstzatr te jó hírnévnek örvendÓ munkások dolgoznak. Ugyanékkor azok a külföldi gyárak, amelyek a háborút megelőző időkben gyártmányaikkai valósággal uralkodtak Európa pia cain, nagyobbrészt a régi, háború előtti felszerelésekkel rendelkeznek Azok pedig, amelyek modernizálták üzemeiket, épen azokkal a terhekkel indultak uj vállalkozásukba, mini amilyenekkel a semmiből megindult magyar gyáriparnak kellett számolnia. Mi az hát, amin megfordul aj a kérdés, hogy ezek az újonnan befűtött magyar gyárak fennferthatják-e üzemüket ? Erre a válását a magyar fogyasztóközanséghek k»ti megadnia. Nem szavakkal, hanem tettekkel. I ' I 1 Öntudatos fegyelmezetiség&S ke'.l minden magyar embernek bevásárlásait eszközölnie még a legjelentéktelenebíffiek tömő iparcikkékkel kapcsolatban is, mert minden egyes fillér, amely külföldi áruért adatik" ki, a nemzet gazdasági erejének egy-egy hajszálerecskéjét nyitja meg az elvérzés felé. Támogassuk tehát öntudalos fftgyeu mezettséggel a magyar ipart, mért amikor ezt tesszük, hazánknak » önmagunknak teszünk jó szolgálatot. Bűnös könnyelműség ma, féltett s nehezen megszerzett pengőnket külföldi áruért kiadni, amikor a jó magyar pénzért jó magyar árut is tudunk kapni. á városházán „5-ös bizottság" működik A szigorú takarékosságot követelő viszonyok rendkivQl súlyosan éreztetik hatásukat a városházán is. — A költségvetés egyensúlyba tartása érdekében Nyíregyháza város vezetősége óriási erőfeszítéssel csökkenti a kiadásokat. Hogy ez a takaré kosság minél teljesebben érvényesüljön, a polgármester elnökletével ötös bizottság alakult, amelynek működése mintegy az eddigi tanács működését helyettesíti. Az ötös bizottság tagjai a főjegyző, a főszámvevő, a pénzügyi és az adóügyi tanácsnok. Minden egyes kiadási tételt, amelyre szükség van, az ötös bizottság elé juttatnak, ahol eldöntik, szükség vart-e okvetlenül a kiadásra. A bizottság szombaton kezdte meg működését.