Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-11 / 255. szám

1931. november \i. JAfnrnk „Akinek nincs adóssága... Irta: Pisszer János. ...az nem mehet tönkre«, mondotta dr. Éber Antal örszgy. képviselő, és ebben tökéletesen igaza lehet, .ha az, »akinek nincs adóssága«, egyben nem üzletember is. Mégis érdemes ezen a megállapításon gondolkodni, már csak-" azért is

v mert ma igen ritka az az ember, akinek adóssága ne volna. még ba ezt jóvai felülmúló követelése van is, vagy vagyona, a tartozást felülmúlja. De nem megokolatfan a gondolkodás azért sem. mert hiszen az előbbi idézetből logikusa® 'Következnék, hogy akinek pedig adóssága van, az tönkre is mehet. Sajnos ez is Jgaz'^' Az adósságok rendszerint nem keletkeznek önmaguktók. Azokat valamely szükség idézi fei. Akár üzleti, vagy vállalkozási lehetőség, melynek kapcsán az üzleti tőke eiegesdő annak lefolytatásához és igy a hitei élkerülhetetien, akár pedig a múltban teljesen jót fundáltság mellett^ ha a fedezet értéke alászáll. Üzletet, kereskedelmet, vállalkozást, hitei nélküí folytatni' nemcsak ma. hanem a múltban és a jövőben is^ aligha lehet. Itt hivatkozás történhetnék gróf Széchenyi Istvánra

v aki "a hitelt, mint a gazdasági' éiet fundjamentumát jelölte meg és akinek tanításai* a ml ofszággyülési "képviselőnk nagy szeretette

1 és hozzáértéssel magáénak Vallotta. A hitei pédig az azt igénybevevőnél: adósság. A hitei rendszerint szert

ptagozódik. A nagykereskedő, a nagyiparos hitelez a kisebbeknek. A pénzintézetek a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt. Nemcsak áruhitel, hanem készpénzhitei is szükséges és bőven talált és talál elhelyezésre. A földbirtoknál szintén. Nettn mindegy, hogy a hitei 0icsó-é. avagy drága. Nem mindegy, hogy az igénybevett hitei "kamatait az adósnak módja van-é kitermelni üzletében^ vállalatában, földbirtokában, más ingatlanában. Nem mindegy, hogy emellé a hitelmegterhelés mellé minő más terhek járulnak, amelyek együtt • túlhaladhatják a hitellel felépiteni és jövedelmezővé tenni "remélt vállaíkoi zást, avagy a jövedelmezőség alatt lmaradnak-é a "terhek? Nem mindegy. hogy az adós vagyoni viszonyaiban minő változások következnek ei

r akár az általános gazdasági ívszonyok pozítiv vagy negatív változása^ az adósnak ügyessége, vagy talán rossz üzletvitele, könynyelmüsége folytán. Még a legpontosabban vitt üzletmenet mellett is bekövetkezhetnek a katasztrófák. A nagykereskedő hitelei, a kis adóságokná^elromolhatnak

v elveszhetnek és a nagyokat Is magukkal ránthatják. Nagy pénzintézetek is magukkai rántottak a tönkbe, kis embereket. Ingatlanok értéke alászáli a rossz gazdasági viszonyok mellett, nem jövedelmeznek a hitet idejekori mértékben és az adós nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségeinek. A tönkremenetel bekövetkezik, az adós hibáján kivül, szándéka ellenére. Minthogy pedig Széchenyi tanítása mégsem dobható a sutba, a hitei és ezzel együtt az adósság, továbbra is fennáll, fennmarad és a gazdasági "élet nélkülözhetetlen kelléke marad. Éppen ezért azt keh vizsgálat tárgyává tenni, hogy a hitei mily mértékig »hitel« egyúttal, mely mértékig teljesíti »hitei«-szerü funkcióját és mikor válik az

N az adósok tönkretevőjévé. Az azelőtt 50 százalékig megterhelt ingatlan még jövedelmező volt

A 'ma 20 százalékos megterhelés mellett a tönk szélére juttathatja birtokosát. De neim volt ritka a házingatlan 75—80 százalékos megterhelése sem és emellett is jövedefmes vállalkozás lehetett, — mig ma 25 százalékos teher már árverést is eredményezhet. Ezen a területen kéH (tehát a javítás módjait kutatni és talán mégsem azon, hogy ezentúl (Senkiinek '"se legyen adóssága, mert ak> kor nem, mehet tönkre. Legjobb lenne, ha senkinek sem kellene hitellel dolgoznia^ ha mindenki készpénzzel* dolgozhatnék és a hitelezési, *de nesmkevésbbé a kamatfizetési és törlesztési gondok 'nem állanának fenn. Ez azonban a hitei .'halálát jelentené "és megszűntét azoknak az intézményeknek, amelyek éppen a hitei fundamentumán állanak, élnek, virágzanak és »nagy hasznot hajtanak«. Oda keli tehát törekedni, hogy necsak azok maradhassanak fenn és ne mehessenek tönkre, akiknek adóssága nincs, banem azok is életben maradhassanak, akik a hitelt jóhiszemüleg veszik igénybe és bár adósok^ tönkremenni nem szándékoznak. A »hitei« »árának« mértékét is szabályozni kellene, nem csupán az adósok, hanem egyben az egész gazdasági' élet tönkremenetelének kivédése céljából. á nyíregyházi pézügyigazgatóságot delegálták a debreceni Reichmann Vilmos elleni vizsgálat lefolytatására Debrecenbői jelentik: Reichmann Vilmos szesznagykereskedő ellen hosszabb ideje húzódó nagyarányú vizsgálat folyik szeszadó eltitkolás gyanúja Imiatt. A vizsgálat egyidőben indult meg ugy a pénzügyminisztérium, mint a debreceni pénzügyigazgatóság részérő^ mert mindkét helyre küldtek Reichmann elbocsátott alkalmazottai feljelentést. Mint megbízható forrásból értesülünk, a deb receni pénzügyigazgatóság vezetője felterjesztést intézett a pénzügyiminiszterhez, amelyben azt kérte., hogy más pénzügyigazgatóságot delegáljanak az eljárás lefolytatására^ amennyiben a vizsgálat a debreceni pénzügyigazgatóság ellenőrzésévet megbízott közegei ellen is folyik. A pénzügyminiszter a debreceni pénzügyigazgató előterjesztésének belyt adva, most a nyíregyházi pénzügyigazgatóságot delegálta a Reichmann Vilmos ellem vizsgálat lefolytatására, amely pénzügyigazgatóságnak a szeszellenőrzés terén is sokkal nagyobb gyakorlata van

x amennyiben a nyíregyházi "igazgatóság területén iigen sok szeszfőzde van. A vizsgálat tovabbra is zárt ajtók mellett folyik s így abból a" nyilvánosság egyelőre mit sem tudhat meg. á penészlekiek községüknek Szabolcsvármegyéhez való csatolását kérik Az egyik fővárosi fap vasárnapi számában Penészlek szabolcsvármegyei község lakosainak levelét közi^ amelyben a penészlekiek községüknek Szabolcsvármegyéhez csa tolását kérik. A község lakosságáénak kérelmét a levélírók a többek között a következő érvekkei' támogatják: Penészíek közigazgatásilag Szátmár vármegyéhez tartozik, noha kis faiunkat a trianoni határ elvágta Szatmárvármegyétői és most teljesen Szabolcs vármegyébe vagyunk beékelve ugy, hogyha a penészieki határt elhagyjuk^ hanminc kilométernyi utat ken megtennünk, hogy ismét szatmári területre érjünk. Ettői számítva még husz kilométerre esjk a vármegye és a járási székhelyünk, Mátészalka. Természetesen ilyen körülmények között Szatmár vármegye nem törődhetik .veiünk ugy, amint kellene. Szabolcsnak pedig nincs köze hozzánk. A crnai állapotunk közigazgatásilag igy fest: Mátészalkán van az alispáni, a főszolgabírói és az adóhivatal. Nyíregyházán a törvényszék 'és a pénzügyigazgatóság. Nyírbátorban a járásbíróság és a teiekkönyvi hivatal. Nyirbélteken a csendőrsig. Nyiriugoson a körorvos. JSlyiracSádon a pénzügyőrség. Váliajon az állatorvos. Ezek szerint a hivatalos hatóságaink 'két vármegye területén három járásban, hét helységben vannak szétszórva. Mi következi-k ebből? Az, hogyha a szegény penészieki embernek valaani hivatalos ügye támad. nyakába akasztja lapos tarisznyáját, hogy gyalogosan nekivágjon a hamoksivatagos útnak, és járja hetekig az egyik községet a másik t*tán, mig rátalál egyik vagy imásik hivatalos hatóságra, a. meiyek Penészlektől mind különböző irányban feküsznek. Tiltakozunk e lehetetlen állapotok "ellen, de eddig nam kaptunk orvoslást. 1930-bán többszáz aláiráso-5 kérvényben kértük a belügyminiszter urat, hogy csatoljanak minket közigazgatásilag a szaboicsvárjmegyei nyirDátori járáshoz.Szaboicsvármegye szívesen logadott voma bennünket, noha tudatában vo't annak, hogy Penészlekkel csak terhet vesz a nyakába és rátizet^miert a szegény községbői nagyon kevés vármegyei pótado folyik be. Szatmármegyének csak tehertétel "Penészíek, mert a vármegye pótadója a hivatalos . kiszállási dijakat is alig fedezi". A vo't szatmári főispán kijelentette^ hogy Penész leket nam engedheti ki Szatmárvármegye köteiéKébői, — mert azt történelmi "tradíciók fű zik 'ehhez a megyénefc^ s ez a tra* dició fon'tosabb minden gazdaság gi érdeknéf. A penészieki gazdák is nagy tisztteletben tartják a történelmi 'tradíciókat, de csak akkor, ha az a gazdasági Szükséglettel, helyesebben a létfenntartási "kérdéssel neon ellenkezik. Trianon revíziójában is azért bízunk olyan rendithetetlen hittel,, mert az elszakított országrészeket nemcsak a történelmi kapp cSoiatok, hanem a gazdasági érdekek is hozzánk fűzik. A revíziót podig ezek 'a gazdasági szükségletek fogják ellenállhatatlan erővef kikényszeríteni. Mi nem' akarunk végleg elszakadni az ősi vármegyétől, csak addig. mig a gazdasági érdekeink igy kívánják. Ha visszakapjuk az oláh megszállás alatt lévő Nagyfcá-> rolyt és Érmihályfalvát, akkor visszatérünk Szatiníárvármegye kötelékébe. Ma az egész országban takarékoskodnak, csak Penészleken nem lehet. Ha Szabolcshoz csatolnának bennünket, 1500 pengő maradna a község pénztárában^ amit hivatalos kiszállásra nem kellene kiutalni. Sok: szegény penészieki ember zsebében is megmaradna néhány pengő, ha hivatalos ügyeiben nem kellene két vármegyét, három járást és hét helységet bejárnia. Tanitógynlés A Középszabolcsi Református Egyházmegyei Tanitó-Egyiet f. hó 7-én (szombaton) délelőtt 10 órakor tartotta meg évi rendes közgyűlésé^ a nyiregyházi református elemi népiskola dísztermében. Az egyesület rendes tagjain kivüf jelen voltak a gyűlésen Ormós Lajos az Országos Református Tanitó Egyesület elnöke és Molnár János alelnök. Mint a tanügy barátai ott voltak még Porzsolt István ref. esperes, Benkő András kir. tanfelügyelő, SiíLe Dénes vármegyei népművelési titkár, Dr. Bartók Jenő és Bakos Sándor ref. lelkészek, dr. Nánássy Andor kir. kormányfőtanácsos, orsz. képviselő, Kiss Lajos múzeumigazgató, Nagy Vilmos és Bartók Miklós tanítóképző intézeti tanárok. A gyűlést Szabó Pá/ egyesületi elnök nyitotta meg. Mélyen szántó prófétai ihletségü beszédben reámutatott azokra a nagy nemzetfenntartó kötelezettségekre, amelyek a magyar nemzet mai keresztrefesíi itettségében a magyar tanítókra vár. Minél nagyobb a szenvedés, minél nagyobb az egyes társadalmi rétegek nyomorúsága s vele együtt a tanítói nyomor, minél kirívóbbak a magyar közéletből ma még ki nem küszöbölhető bántó visszásságok, a tanítói munka megbecsülésének kellő hiánya, — a magyar tanítónak annái sziklaszilárdabba® kell kiállni minden megpróbáltatást, mert amely rend mindenkor a nemzeti ideálokért rajongott; semmi körülmények között sem vetheti magát a destrukció karjaiba. A ma gyar tanitó '.coldus tarisznyával is a hátán, kell, hogy az integer Magyarország álmát és gondolatát szol gálja. Ez azonban nem jelenti azt, (hogy a magyar tanítóság jogos igényeinek, anyagi és szeJerru előrehaladásának lehetőségét hiztosiió harcát beszünteti, csak az eszközök megválogatása tekintetében mindenkor megmarad a józan belátás utján. A nagy tetszést és frappán6 taps. vihart kiváltó elnöki megnyitó után László Zoltán egyesületi főjegyző napirend előtti felszólalásra kért engedélyt. László Zoltán bejelenti a közgyűlésnek, hogy Szabó Pál, az egyesület elnöke, valamint Szabó Antal egyesületi alelnök, az egyesületben viselt legmagasabb tisztségeikben a mai közgyűlés alIkaimával épen 10 éves évfordulójukat töltik be. Úgymond — kell, hogy ez a gyűlés a legmelegebb és legőszintébb ünneplés jegyében folyjon le, mert hiszen, ha visszatekintünk az elmúlt 10 év történe* tére ,akkor lehetetlen, hogy ne a legnagyobb elismerés és kitüntető szeretet hangján emlékezzünk meg a tanítói Közösség érdekeinek e két rendithetetlen harcosáról, akiknek aktív tevékenységük nemcsak kizáró-ag a református tanítói érdekek munkásságában merült ki, hanem kezdeményező és szervező akti vitásukkai mindenkor személyesen kapcsolódtak be az Országos Tarutói Szövetség többször nagy eredroé"