Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-07 / 252. szám

1931. november 6. JtftfKYIDáK. Stillhalte? Irta: Pissze r János. Stiilkalte: szélcsend, várakozás, megállás, türelem, moratórium, a végén elengedés. A népszövetségi megbízottak je­lentése semími ujat nem produkált •mást/ mint azt, hogy az eddig 3440 millió pengőre becsült kül­földi adósságot 4094 millióban álla­pította meg. Minden egyéb, ami a diagnózis és a prognózis tekinte­tében a jelentésben foglaltatik, ném •más a mi számunkra, mint: köz­hely. Általán tudott. Ismétlése a már régen ismerteknek. Most 'mindenki "szanálási terve­ken, kibontakozáson tön a fejét. Olyan konjunktúrája van a terv­kovácsolásnak, mint még s 0ha. Előttünk fekszik két legfrissebb tervezet. Mindkettő ugy találja, hogy kevés a forgótőkénk, tóért 340 .milhó, az kevés. Igaz! De nemcsak ezt kellene mlegállapitaní, hanem azt is^ hogy ha már az a utomatif k us defláció kitermelte ezt az ala­csony szárdot, akkor az »arany­pengő«-rendeiet szejint most, a »papirpengőnek« ázsiójának is kellene lennie. Mégpedig a 24 százalékos fedezeti arany szerin'fi 500 milliónak 'kellene forgalomban lennie, és mert csak 340 van forga­lomban, igy a 160 millió adja a hiányt, ami 160:340... 47.1 százalék ázsiót ad a papirpengőnek. Miért nem jegyzik ezt? Miért nem hajt­ják végre az »aranypengő-rendeie­tet?« Kik gátolják ezt? Miért E kérdések azért tolakszanak elénk, mlert ha valóban jegyeznék az »aranypengőt«, akkor a Nejmh zeti Bankba beszivárgott és hiány­zó 160 millió egy-kettőre kiszi­várogna onnan. Vagy van »arany­pengő«, vagy nincsen! Ha van, ak­kor tessék jegyezni is! Ekkor 160 millióval több íenn« a pénztorga'munk. Azok a tervek tehát, amelyek most »kincstári jegy« és »foidtalIér« cime alatt óhajtanak a pengő helyébe uj fi­zetőeszközt teremteni, nem láttak volna napvilágot és »hozsannát«. A pengő, ha imár megvan^ igen test­hezálló csereeszköz, nem szükséges, hogy mindenféle hangzatos cim alatt kiüssük a nyeregből és kom­plikáljuk a csereeszköz forgalmat. Az előttünk fekvő mindkét terv, 4 százalékos hitelt kíván nyújtani, de csak 'a mezőgazdaságnak. Mi­ért csak ennek és a többi termelő­ágnak nelfa ? A többiek mit vétet­tek? Azonban örvendetes, hogy már felsőházi 'tag és ezenkívül fő­leg bankvezér is kezdi látni, hogy a mai kamatláb nem hitelkamatláb, haneirt valami más. Olyas valami, amely mellett az egyén, az üzlet, az ipar, a mezőgazdaság és igy tovább, végeredményében a közüle­tek és az állam is »csődbe« megy, amint azt ki is fejezi a tervezet. Csakhogy már egyszer ki merik mondani! Micsoda haladás! Ha igy megy, akkor még elhiszik, amit itt régtői fogva hirdetünk. Azt, hogy a imlai kamatláb mellett ter­me'm nem lehet, hanem elpu'z uli l lehet. Mire mind elpusztulunk, ak­korára már még a bankvezérek is belátják, hogy jobb ma egy veréb, (mint holnap akár száz túzok! Hát még ha ezt a kormányzat is be­látja?! Még megérjük, hogy ron­gyainkon, törmelékünkön uj 'gaz­dasági 'élet is kezdődik. De imáért keli eddig'várni? Szóval a tervek ngmi foglalnák mást magukban, mint több és ol­csóbb pénzt. Nnna! Ennyire mái több évvet ezelőtt is voltunk! Az uj tervek adta haladás tehát: »nuHa!« Csak egyben nem! az és ez nagy eredmény. A 4 százalékos hitelkamat. Eb­ben tökéletesen igaza van ugy a bankvezérnek, mint a felsőházi tagnak! Hiszen, ha lenne kurázsi ennek'életbeléptetésére! Micsoda perspektíva nyílnék imieg! Pengő bankjegy mellett éppen ugy, mt'nt akár »földtallér«, akár »kíncStárl jegy« is lenne a neve_, de teljesen feleslegesen. A 4 százalékos hitelkamat mel­lett megindulna az élet. Nem ül­nének pengőiken az emberek. Nem lobogtatnák ugy, mintha az fenne a legnagyobb kincs a világon. Ma azt hiszi a pénztulajdonos, hog"y övé a világ! »Mindent lehet pénz­ért kapni ofcsón, miég becsületet is!« Ma a »mammon« minden. — Nem jövedelmez Semmi annyit^ (mmt a pénz! Munka, ingatlan, föld, ház, ingósága tisztesség, becsület, élet, minden kapható, potom rongy pénzért! »Stiflhalte« kell ezen a vonalon is! Megálljt a pénzimádatnak! Szél­csendet, várakozást^ türelmet a végrehajtásoknál, az árveréseknél, az emberek keserves keresményei­nek elherdálásánál, elkótyavetyélé­sénél ! Moratóriumot I Türelmet . Békességet! Nyugalmat, a felzak­latott kedélyeknek! Megállítani az öngyilkosságok számát és rohanó lavináját! A külföldi Adósságoktól ne fáj­jon a fejünk. Hiszen a népszövet­ségi »0. H- E.« is »StílIhalte«-t javaSo'. Miért ne tehetnők ezt ön­magunkkal szemben is? Ez az »0. H. E.« alacsonyabb kamatot is javasol. Hát itthon ezt mi nem tehetjük önmagunkkal szemben va­lósággá? Miért nem? Vagy majd csak akkor, amikor" a kis bukások a nagyokat és ezek a legnagyobbakat eredményezik ? Csak akkorra nő b« a fejünk "lágya? Igen, több pénzt, olcsó pénzt-, türelmet, »Stf!lhalte«-t itthon, — hogy csődbe ne kerüljön mondén! Súlyos adatok merültek fel a volt Ehrenfeld-, jelenleg Ganz-fatelepen elkövetett rablás banditái ellen A rendőrségi nyomozás fejleményei — A két gyanúsított konokul tagad Jelentkeznek a tanuk, akik hallották a revolverlövéseket — A ház­kutatás nem járt eredménnyel Tegnapi számunkban részletesen megírtuk a Ganz-fatelep leg­újabb szenzációját, azt a vakmerő rablási kísérletet, amelyet két álar­cos, revolveres bandita követett et szerdán este 6 órakor a fatelep irodájában Ganz Jakab kisegítő könyvelő ellen. _ A vakmerő rablás gyanúsítottjait. Ősz József és Mikló József bünte­tett előéletű napszámosokat, a bűn­cselekmény elkövetésének idejétől számítva egy órán belül a detektí­vek őrizetbe vették s a telepre ki­sérték, ahol szembesítették őket Cianz Jakabbal, aki felismerni véli bennük a támadás tettésélt. A rablás után a könyvelő azonnal telefonált a rendőrségre, amelynek emberei a helyszínen ' nyomban megkezdték a vizsgálatot. Egyet­len pozitív nyom, a sapka volt, a­tnelyet a könyvelő a dulakodás he­vében levert a bandita fejéről. — Ennek alapján indult meg a nyo­mozás, amely szenzációs ered­ménnyel járt. Többen, közöttük egy rendőr is határozottan állította, hogy a sapka tulajdonosa ősz József. E megállapítás után a detektívek azonnal ősz lakására siettek, hogy előkerítsék a rablás gyanúsítottját. Pontosan este 7 órakor, tehát a rablás után egy órával, kopogtattak a detektívek Ősz lakásának ajtaján. Az ajtót a gyanúsított felesége nyi­totta ki, aki láthatólag megrendült ami­kor a rendőrség emberei beha­toltak a szobába. Halálsápadt arccal, egész testében remegve kérdezősködött a váratlan látogatás oka felől és amikor a de­tektívek megmondták, hogy az urát keresik, kétségbeesetten sírva fa­kadt. A rablás elkövetésével gyanú­sított ősz Józsefet az ágyban találták a de tel, tivek. Már maga az a körülmény, hogy Ősz este 7 órakor sietett lefeküd­ni, holott máskor csak a késő esti órákban szokott pihenőre térni, gyanúsnak tünit fel, azonban akkor még nem volt idő a kérdezőskö­désre. A detektiveknek gyorsan kellett cselekedni, hogy a rablás másik gyanúsítottja egérutat nc nyerhessen. ősz megrémülve fogadta a de­tektívek érkezését és hallani sem1 akart a rablásról. Kétségbeesetten tagadta bűnössé­gét s váltik azt hangoztatta, hogy alibit tud igazolni. De amikor a rendőrség emberei hirtelen meg­kérdezték, hogy kinek a társaságá­ban volt aznap este, ősz egy pilla­natra meghökkent, azután dadogva válaszolt : — Mi kő Józseffel, aki a Szarvas utcában Szüleinél lakik, voltam együtt 6 óráig• Természetesen a kijelentés után két detektív azonnal Mikó lakására sietett, ahol a rablás másik gyanú­sítottja tartózkodott. Mikó is til­takozott a terhére rótt bűncselek­mény elén, de azt nem tagadhatta, hogy este 6 óráig ősz társaságában volt. A sötét bűnnel vádolt két embert a rendőrség őrizetbe vette és Ganz Jakabbal történt rövid szembesítése után a kapitányságra kisérte. A rendőrség gyors és eredményesnek mutatkozó munkáját Nyíregyháza közönsége Osztat­lan elismeréssel 7s nagy meg­nyugvással vette tudomásul. Minden valószínűség szerint a vakmerő rablás elkövetői a gyanú sitottak s csjak órák kérdése, hogy öreczkó—Némethy—Rónai festőművészek képkiúlli iásán 10 pengőtől 200 pengőig vásárolhatók képek. A kiállítás egész nap nyitva, Bethlen-utca 2. sz. alatt. a bűntény legapróbb részlot* w tisztázódik. A két gyanúsított konok taga­dása hiábavalónak lifczík, mert a konkrét bizonyítékok egész sorozatát sikerült már eddig is beszerezni el'enük. Csütörtökön délelőtt a két gya­núsítottal helyszíni vizsgálatot házkutatást tartottak, amely több szempontból értékes eredménnyel járt. A környék lakói közül többen jelentkeztek tanúvallomásra és ezek a vallomások súlyosan terhelitek a két őrizetbe vett emberre. A kihallgatott tanuk között van­nak olyanok, akik látták őszt és Mikót aznap délután a fate'ep kö­rül ólálkodni. És ez a körülmény, ha teljes igazoUst nyer, a "további nyomozás során óriási jelentőségű lesz. Martínovszkyné, akitiek a kör­nyéken kocsmája van és Kosár Sándorné egybehangzóan vall­ják, hogy a délutáni órákban látták a két embert, amint a fatelep kapujánál ácsorogtak. De vannak olyan tanuk is, akik a revolverlövéseket hallották. Ed­dig csak a könyvelő volt az, aki mint a rablás közvetlen szenvedő résztvevője adta elő a bűncselek­mény drámai részleteit, de tanú nem volt arra, hogy a rablók re­volvert használtak volna. Mo(st azonban jelentkezett a telep őre, Van esi 5 in József és a felesége akik határozottan állatják, hogy aznap este revolver'-Övésekre leitek figyelmesek és kirohan­tak a lakásukból az udvarra. Ez. a körülmény a statáriális ren­delkezésekbe ütközik s ha beigazo­lódik, megpecsételi a rablók sor­sát. Azonban egyelőre mindez csak feltevés s az alapos nyomozás fog ja eldönteni, hogy mennyiben fe 4 leinek meg a valóságnak. A két gyanúsítottat ezideig nem, lehetett beismerő vallomásra bimí. Konokul tagadják a bűncselekmény elkövetését, és igyekeznek pontos alibit igazo'ni, azonban nem sok eredménnyel. Nem tudják megmondanij

Next

/
Thumbnails
Contents