Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-10-27 / 243. szám

1931 .október 27. MKVISÉK. Légből kapott hirek Ujabban egyre sűrűbben kelnek szárnyra olyan hirek, amelyek ft Népszövetség pénzügyi bizottságának ná'unk v>égzett munkájáról és annak következményeiről szóinak. E hirek szerint, amelyek egyre pozitivabb alakot öltenek és természetesen a legjobban informál forrásokra hivatkoznak, a népszövetségi bizottság kívánságára. állami "költségvetésünket ujabb jelentős mértékben redukálni 'fogják és minthogy ez a, redukció máskép végre nem hajtható, a tiszt viselői fizetéseket is redukálni leszünk kénytelenek. Fantasztikus összegek kóvályognak a levegőben, százalékkulcsok a leszállítás mérvéről* ánn persze érthető ijedelmet telt ugy a tisztviselői társadalomban, mint egész gazdasági életünkben. Meg kell állapifanunk, hogy mindezek a hifesztelések teljesen önkényesek és légbőlkapottak. A Népszövetség pénzügyi "bizottsága és a magyar kormány ugyanis megállapodott abban, hogy egyidőben — alkalmasint a jövő hét folyamán — hozza nyilvánosságra a bizottság munkájának "eredményét. Tehát teljesen kizárt, hogy a szigorúan bizalmas tanácskozásokból bármi 'is kiszivároghatott volna. A nemzetközi illendőség is köti kormányunkat, hogy megállapodását a legszigorúbb ngorozicássat megtartsa. A hirek lényegére tehát nem is térünk ki, mert azzai, hogy rámutattunk önkényes és képzeletbeli vjjltukra, már leszállítottuk azokat kellő értékükre. — Egyet azonban kijelenthetünk: hogy a kormány egyáltalában nem gondol a szem&yzeti kjadás^k ujabb apasztására, mert teljes tu[ datában van annak a rendkiviin áldozatnak, amelyet a magyar tisztviselői kar az eddigi fizetésredukcióval máris meghozott. Ugy szociális, mint gazdasági szempontból feltétlenül káros volna a szeméiyzeti'kiadások ifjabb és most már az eieven húsba v|gó apasztása, mert amellett hogy a köztisztviselőt megélhetési szempontból lehetetlen feladat elé állítaná, rendkívül érzékenyen Bujtaná a gazdasági forgalom megbénítása következtében egész" gazdasági életünket. Ha újra apasztani kellene a budgetet, ahogyan azt e pillanatban még nem) tudhatjuk, akkor is más módokon fogja kormánynnk ezt az esetleges kényszerű redukciót végrehajtani. Károlyi Gyula gróf kormánya kormányraléptekor a legszigorúbb takarékosságot fogadta. Á takarékossági elvet eddig is következetesen keresztülvitte és keresztül "fogja vinni ezután is

t ha azt az áUam pénzügyi helyzete és egyéb pénzügyi érdekek ugy kívánnák. Ezt jót tudja az ország és tudja azokat a körülményeket is, amelyek erre a józan takarékosságra rákényszerítik kormányunkat. De ugyanakkor megállapítjuk azt is, hogy kormányunk semmi olyan intézkedésre nem készül, amely tuLmenne a józanság liatárain és sértene olyan érdekeket, amelyek nemcsak magánérdekek, hanem az ország érdeke is. Kár tehát légből kapott riasztó hirekkei izgatni a közhangulatot olyan időkben, amelyek a már meghozott, és sokszor bizony terhes áldozatok folytán amúgy is könnyebben csüggedő polgávt minden könnyelműen költött hír iránt fogékonnyá tesznek. Káliay Miklósné nyitja meg a november 5-én kezdődő szociális knrznst November 5-én, 6-án és 7-én lesz Nyíregyházán a Missziótársulat szociális kurzusa, amelyet a városháza nagytermében tartanak meg. A kurzus iránt érthetően nagy érdeklődés nyilvánul meg ma, amikor a figyelem központjában a szociális problémák állanak A három napon át tartó kurzuson két missziós nővéren kivül több kiváló nyiregyházi előadó szerepei. A megnyitó beszédet dr Káliay Miklósné a Szociális Missziótársulat elnöke monejja, a kurzust az előadások befejezése után* dr Horthy Istvánné. alelnök zárja be. A nyíregyházi fűszer- és vegyeskereskedők nyilatkoznak az adósokra hárnló terhekről H8 az adósok november 15-ig nem rendezik tartozásukat, megfizetik a forgalmiadé-különbséget Mindannyian keservesen érezzük a léromlott gazdasági helyzet nehéz súlyát. Ma már nincs kivétel, a társadalom minden rétege, gazda, tisztviselő, kereskedő és iparos egyformán érzi nehéz, küzdelmes és bizonytalan életét. A fűszer és vegyes kiskereskedők vezetőjénél érdeklődtünk « felemelt forgalmiadó és egyéb emelkedett közterheknek áz élelmiszer üzletekre való hatásáról és a következő feivilágositást kaptuk: »A legnagyobb baj, hogy a forgalom nagyon lecsökkent, a vásárlók úgyszólván eltűntek. A gazaáknak nincs pénze, a tisztviselők a redukált fizetésükhöz mérjen nagyon mérsékelten vásárolnak. — Sz<;ptejpber 12-én lépett életbe a felemelt u] forgalmiadó. A kereskedőknek be kellett jelenteni az árukészletet és a készlet után befizettek a 2.1/2—6 százalékos lorgaimiadó külömbözetet. Kívánatos lenne, hogy « közönség az erre vonatkozó kormányrendelettel tisztában legyen. A rendelet szerint u. í- a szeptember 12-ike előtt hitelbe vásárolt áruk értékét ha november 15-ig nem fizeti ki, a később történő fizetés esetén az adósnak meg keli fizetni a " felemelt forgalmi adót azért, mert ? kinc?tár ezt a kereskedőtől behajtja. Előnyben részesül tehát mindenki, aki régebbi tartozását november 15-ig kifizeti.« »Az áruhitel teljes beszüntetése teljesen megzavarta az üzletvezetést. A legtöbb árucikket csak előzetes fizetés mellett lehet beszerzni, avval szemben a régebbi árutartozást is ki kell fizetni. A vevőközönség nincs tisztában azzal, hogy hitelben való vásárlás is csak bizonyos korlátok között tartható fenn. A kereskedő a havonta pontosat! fizető vevőjének szívesen ad árut, azonban a határnélkiih és hónapokig, sokszor egy évig is elhúzódó hitelezést be kellett szüntetni, mert ezt egy kereskedő seffl bírhatja. Sajnos, még mindig sok a régi adós, akik elfen kénytelen fesz a kereskedő a legerélyesebben fellépni, mert hiszen másképen nem birja üzletét tovább ve zetni „ Utazás — Turisztika Apróbb tapasztalatok a párisi gyarmatügyi kiállításon Dr. Gaizierng Dr. Oegezy Noémi feljegyzései. II. Arrébb az útvesztők diszes sátraiban kávészin arabok hvalós törökmézszerü anyagot, lemezes halvát és más édes hegyeket vagdosnak és café-fiitre csürcsörése közben kóstolásra' serkentik a fehéreket. A magunkfajta ember szinte megcsömörlik a s

0k kóstolásra biztató helytől, de a benszülött francia eiőszer*tettei azokat a pavilonokat lepi el, ahoi enni'és inni lefc het. Szinte hihetetlennek tűnik fel, dc tény, hogy a gyomor kultuszának többet áldoznak itt a franciák, mint a boudoir-nak. Pedig a tuniszi, algíri kereskedők világhíres kalmár-készségeiket ide is magukkai hozták. Pagodaszerü vagy más exotikus • bazárjuk a tetőtői a talpáig megállításra késztet; mert mérgezett nyii tiTásolatok, színes zászlók

%ököt' szarvak, torzonborz bálványok virítanak a tetőről s az oszlopokról, mig a szivarszinü árusok előtt gyönyörű füstölők, bálványok és bálványos füstölők, sininke'ő dobozok és gyöngyök, ál- és valódi ékszerek festői össze-visszaságban várnak a vásárlókra. S ha mindez nem elég, ha a sétálók tömegéből csák kevesen vái nak kí a megcsodálásra, akkor a ba/áros a maga jószántából előugrik és szivárványos parfüm üvegcséjéből locsolja az előtte elhaladót, Buja reklám illatfelhőbe burkot előszeretettet minden reá figyelő nőt, csak azért, mert igy reméli, hogy pár frankért túlad valami csecsebecséjén. Agyonstranálja magát itt minden bódés cs más üzletileg érdekeit. Kár, hogy néha elbiy'nakazok akiket legszívesebben néz az ember. A rikitó vörös »Afrikában« kulturált négerek árulják a még vad testvéreik miniatűr elefántcsont és faszobrocskáit, a gyöngyhalászok kincseit s nagy halmokba öntve a sivatag csudáját, a híres jerikói rózsát beszáradtan és nyilófélbtpn. Ezek a négerek már gyűlölettel néznek arra az ídegenrf, aki szeretné megcsodálni őket. S ha fotografá'ó gépet vesznek észre, —nagy burka !apjuka,t mélyen a szemükbe húzzák s addig semmiféle (még üzleti) beszélgetésbe semt bocsátkoznak, amíg a lencse feléjük van irányítva. Nekik is igazuk van. Minden pillanatnak és saroknak, meg van a maga érdekessége. Idegenek és bens^ülöttek, gyalog és jármüveken kavarognak és zsibongnak örökösen. Szépek és kikészítettek, csúnyák es eltorzitot-, tak nyomják, lökdösik egymást. Még magánautót is lehet itt-ott látni, pedig ennek behozatala a kiállítás területére csekély 50 frank ba kerüi s nem is lehet ugy körülnézni vele, mint gyalog. ' Minden szenzációs és minden nagyszerű (kellene legyen) itt; mert az evőcent rumokban éppert ugy, mint a cifra sátrakban 10 száza'ékkal felemelt ^-alkalmi áron. osztogatnak mindent. S még valamiül , Pénteken ehhez jön a négyszeres belépőjegy. ÁHitpI^g a még nagyobb parádé és "attrakció miatt ( Ez utóbbit nem tapasztaltuk. Igaz viszont, hogy a sátrak máskor is agyoncicomázva, a fény és viz fiourescálások oly maximumban éltek körülöttünk, hogy ,ymak hatását még pénteki elrendezésben sem lehetett fokozni. Egy eltakart kis helyen nagyon szerény kerti mozi játszik. AJjg- ablakszemnyi táblára vetíti képeit, a nagyon diszkrét propagandát a gyarmati életre. — Ez nem nekünk szót, a szegény nátio fiainak, hanem a gyarmattal rendelkező országok (talán) boldog gyermekeinek. Mi nyugodtan nézhettük a csalogató képeket s azon tünődheUünk, ha csakugyan olyan Eldorádó van minden gyarmaton, akkor miért kell csalogatni az embereket ? — Miért nem rohannak oda maguk tói ? Az uj-kaledonia kávé pavilkűijában a pompás krémes és krénv telén cafe-filtre meUé egy ügyes kis gyermekjátékot adnak, mely nek nemcsak az a célja, hogy> a kiállítás kaiedoniai paviílonját em fékben tartsa, hanem ameli«tt diszkrét reklámul szolgái a párisi nagy kávé üzletnek is. Hogy szolgálják egymást kölcsönösen fehérek és feketék. Az ősi formájú épületek, illetőleg remekmüvek másolatainál sajnálkozunk, ha tiszavirágszerü jövőjére gondolunk. Pl. a már közismert kngkor-t templom tökéletes ihusiót kel;ö máso'atát nem tudjuk anélkiú csodálni, hogy a gipsz-figurák közeli halálán ne sajnáíkoznánk. De a nagyon fehér és nagyon vörös monumentális »kockák« születését csak akkor tudjuk megbocsátani, ha belsejében kiállított gyarmati termékeket és terményeket (gyapjú, buza, kávé, kakaó, gyapot, rizs, ba nán, aknász, arany, elefántcsont gyöngy, szőnyeg stb.) végig nézzük. Bizony ennyi értéket, a francia frank eme erős támasztékait és kifényesitőit mindenütt maradan dóbb és ékes falakkal vehették volna körül, mint odaát a belgák Tervuercnben, a világ legnagyszc rübb gyarmatügyi palotájával. De jön az este és akkor meglátjuk (amiben a párisi felülmúlhatatlan, sőt utolérhetetlen) : a kivilágítást. Tízszerte szebb íesz minden. — Alulról, felülről, oldalt jön áramlik a sárga, kék, fehér, liia, zöld fény; vízen át és neon-csövön keresztül (mint Stuttgartban). Nem látunk mást, csak ami szép és misztikus. A Versailles-i vízmüvek modernizált leszármazottjai enyelegnek a keleti ezeregyéjszaka paLotáival s eltakarják kissé a nappali üzleti szellemet. A bejáratok, monumentális diadalkapuként ragyognak. Mögöttük tündérkertek kivilágított kutjai foly nak a fényárban. Mintha nem ís a víz, hanem a villany lenne m,