Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-07-12 / 155. szám

Mrvidék. 1931. julius 12. zéseirői, a következő kérdést vetx fel Engels; „ ( »Vagy szerencsétlenség az, hogy, a nép Kaliforniát a mexikóiaktól — akik ugy sem tudtak vele mit} csinálni — elragadták? Hogy az{ energikus yankek az ottani arany-) bányák gyors kiaknázásával a for­galmi eszközöket gyarapítják, né­hány év alatt a Csendes-tenger leg távolabbi partjait süriin benépesí­tik, kiterjedt kereskedelmet köz­pontosítanak, nagy városokat ala­pítanak, gőzhajó összeköttetéseket; teremtenek, Newyorktót Sanfran­ciskóig vasutat építenek és a világ kereskedelemnek harmadik törté­nelmi irányát megszabják? Néhány spanyol "kaliforniai és, texasi függetlensége szenvedhetett, emiatt, az igazság és más morá­lis alapelvek is sérelmet szenved­hettek, azonban mit jelent ez ilyen világtörténeti tényekkel szem­ben ?'< i Mindezekből jjedig az is kitű­nik, hogy az oktalan feldarabolt területek újraegyesítéséért foiyq küzdelem tulajdonképpen nem is nacionalista, hanem szocialista kö­telesség. I Az összeomlás szélén álló Európának az utolsó pillanatban nyújtotta segítő kezét Amerika — mondotta Bencs polgármester a képviselőtestölet közgyűlésén Nyíregyháza város képviselőtes­tületének tegnap délutáni közgyű­lésén dr. Bencs Kálmán m. kir. kormányfőtanácsos polgármester a belügyminisztérium részéről meg­tartott vizsgálattal kapcsolatban tett elnöki bejelentése során a z elmúlt eseményekre is visszaemlékezett, a város lakosságának hazafias meg­nyilatkozását mély hódolattal és büszke örömmel köszöntötte és a yilág politika legújabb biztató je­lenségeit is vázolta a következő ha­talmas beszéd keretében: Tekintetes Képvi/gslö testületi Közgyűlés! Mély tisztelettel van szerencsém bejelenteni, hogy folyó évi április havában a m. kir. belügyminisz ter ur önagyméltósága vagyonfel­ügyeleti jogánál fogva, elrendelte Nyíregyháza város házipénztárának, számvevőségének és egész közigaz­gatási ügykezelésének vizsgálatát. Ugyanakkor elrendelte a Nyíregy­házi Városi Üzemi Rt. cimén mű­ködő Részvénytársaság teljes felül­vizsgálatát. A belügyminiszter és pénzügyminiszter urak ezen egy*üt tes vizsgálatot szakközegeikkel meg tartották, amely vizsgálatokon meg­jelent Thulics György miniszteri tanácsos, dr. Janda Károly minisz­teri tanácsos, dr. vitéz ínecs György miniszteri titkár, dr. Qö­rögh Béla miniszteri számvevői ta­nácsos, dr. Hódy Sándor miniszteri számvizsgáló és Wasz't Károly p én z üg ym ini szte riu m i kön yv Szakér ­tő —• kiküldött vizsgálóbizottsági tagok. Ezen vizsgálat több mint 4 hé­ten keresztül tartott s felölelte a vá­ros egész közigazgatási ügymene­• tét, valamint az Üzemi Részvény­társaság összes ügyeit. , A vizsgálat eredményéről a mé­lyen tisztelt közgyűlést az arra egyedül illetékes tényezők fogják felvilágosítani és a további intéz­kedések megtételére az utasításokat megadni. Amidőn tehát ezt beje­lentem a mélyen tisztelt képviselő­testületnek, kérem, hogy a minisz­teri leiratot, illetőleg rendeletet méltóztassék teljes türelemmel be­várni. Annyit azonban már itt be­jelenthetek, hogy a vizsgá'at befe­jezése után dr. Erdőhegyi Lajos fő­ispán 'ur őméltóságának elnökleté­vel záróértekezlet tartatott, amely (értekezleten a kiküldött illetékes fé­nyezők az Üzemi Részvénytársaság­nak részbeni leépítését és a sze­mélyzeti kiadások csökkentésének szükségességét állapították meg. Mindezen kérdésekre a miniszteri rendelet fog végső utasúásokat ad­ni. Kérem ezen bejelentésemnek tu­domásul vételét azzal, hogy méltóz­NE KÍSÉRLETEZZEK! A jó varrógép gyártása preciziósmunka! Ezért nem tud minden gyáe varrógépet előállítani! 5inger varrógépek azonban évtizedes tapasztalatok alapjárt, kizárólagosan varrógépeket gyártó üzemben készülnek! EZÉRT ISMÉTELJÜK: SINGER VARROGEPEK világhírűek! üing.ex'varrógép részvénytársaság Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 2. tassék utasítani, miszerint a záró­értekezlet eredményét szóbelileg közöljem az Üzemi Részvénytársa­ság Igaazgatóságávaf, hogy az ott' kialakult elvek alapján még a mi­niszteri leirat megérkezése előtt a Részvénytársaság Igazgatósága a megfelelő intézkedéseket tegye meg. áz Óceán másik partján egy derengő csillag tönt fe! örömmel kell bejelentenem a mélyért tisztelt közgyűlésnek, hogy abban a rettenetes nagy világégés­fben, amely a világháború után köz­gazdaságilag Európa, de talán mondhatnám az egész világ népeire reászakadt, talán a legsúlyosabb időkben, sőt elfogulatlanul mond­hatjuk és megállapíthatjuk, hogy az összeomlás előtt az utolsó 12-ik órában egy derengő csülag tünt fel a tőlünk távol fekvő Óceán másik partján. Azt a rettenetes világváltságot, amely ugy az egyes egyéneket, de minden köztestületet és minden közintézményt egyaránt sújtott, a tőlünk távol fekvő Amerika álla­mai is megérezték. Nem lehet elbí­rálni, vájjon ezen időkben kik szen­vedtek többet, a világháború győz­tesei, avagy legyőzöttei. Egy tény és való, hogy minden ember szeme előtt két­ségtelen ott lebegett Európá­nak és az egész világnak tel­jes katasztrófája. A történelemnek megismétlődése félelmetes, gigantikus nagysággal rajzolódott le lelki szemeink előtt. A római világbirodalomnak össze­omlása s a történelem színpadáról való letűnése jutott eszünkbe s talán Európának és a vilá­gunknak hasonló eltűnését láttuk. Az utolsó pillanatban nyújtot­ta segitö kezét Amerika, amidőn aninak elnöke Hoover, éles szemeivel látta a rövid idő alatt fel­tartózhatatlanul bekövetkezendő vi­lágkatasztrófát s hatalmas szavával s az amerikai államok erejének tá­mogatásával sietett Európának s vele együtt az egész civilizált világ megmentésére. Az első lépés megtörtént! A re­mény ismét a lelkekbe szállt! s most már türelemmel várjuk, hogy az első lépésből kifolyó eredmé­nyek lassan-lassan éreztessék ha­tásukat a világ közgazdasági pia­cin. elvonult, éjjel pedig vad portyá­zásokkai zavarták, csipkedték az eflent, mint egykor Rákóczi kuru­cai. A szerencsétlenül végződő, — 1809. évi julius 6-1 wagrami csata után történt, hogy Károly főher­ceg, az asperni győző, fényes ve­zérkarával odavágtatott az ezrede élén lovagoló Simonyihoz és né­metül ezt mondta neki: — Ezredes ur, adja be azonnat kérvényét a Mária Terczia-Iovag­rend kancellárjához és kérje leg­magasabb katonai kitüntetést a legfőbb hadúrtóí. L Simonyi kardjával megadja a szabályszerű tisztelgést és jelenti, hogy a rend nagykeresztjének már öt éve birtokosa. Mire a főherceg melegen gratulált fényes haditet­téhez és kezet szorított vele. A hires wagrajiU csatát több évi bé­ke követte és Simonyi' 1809 szep­tember havában Pesten vonult át Debrecenbe a csaták tüzében meg tizedelt Gréven-huszárezreddei. A hős ezredes és ezredének be­vonulása az egykorú krónikások szerint valóságos diadalmenet volt. Pest város határában a magyar nemesi fölkelők tábori zenekara fogadta őt, amefynek vezetője Bi­hari János (a »magyar Orpheus«) több harci nótát szerzett Simonyi óbester dicsőítésére, amelyek az 1848—49-1 szabadságharcban a magyar huszárság, lovas-, fuvós­zenekarainak közkedvelt nótái vol­tak égészen az 1866-1 szerencsét; len königgrátzi csatáig, amikor az-' tán Albrecht főherceg feloszlatta a lovasság katonai zenekarát. Híres szerzeménye voft Biharinak " »Si­Imonyi óbester huszárjai éIfogytak« c. nótája, célozva arra, hogy a vi­téz huszárok közül a véres wagra­mi csatában bizony sokan a fűbe haraptak. Ez a nóta valóságos har ci" riadó volt. Bihari bandájának három kitűnő vadászkürtöse fújta a harsonát, közbe sarkantyupen­getés hallatszott s a villámként fel szöktető hegedüfutamok hiven jellemezték a világ első lovassá­gául elismert magyar huszárok je­les kardforgatását. Bihari és ze­nekara oly hévvel játszotta ezt a (nótát, hogy a "Gréven-huszárok tisztelet ére rendezett táncon a, tisztek inkább Biharit hahgaták s Tetették táncközben a táncosnő­jüket. A 4-es huszárezred 1815-ben Debrecenbe került állomásra; itt azzai töltötte eí a hosszú béke éveit Simonyi ezredes, hogy a wagrami csatát többször eljátszat­ta ezredével. Közben 1829-ben egy főhercegi szeimíe után feljelentés következtében Simonyi óbester vizsgálati fogságba került, az ara­di vár akkori parancsnoka, Haug­vitz vezérőrnagy eleinte mint tiszti foglyot külön zárkába csukatta. Si- | monyi feleségének és Károly fő­hercegnek a közbenjárására ké­sőbb különálló lakást kapott Si­monyi a várparancsnok épülete mellett és megengedték neki, hogy saját uradalmából élelmezze magát, amikor is hetenként szekér $zámra hozatta be az elemózsiát. Simonyi ebben a helyzetében sem tagadta meg önérzetét és ere­deti katonás természetét. Az asz­talnál folytonosan ő, a várfogság­ra itélt rab, vezette a társalgást és midőn a francia háborúk nagy ese Iményeirői 'beszélt, az osztrák tá­bornokok ügyetlenkedéseit ma­gyaros őszinteséggel, sőt gyakran erős kifakadással bírálgatta. A várparancsnokkal sokat évődött. Szikta a békét. Sokszor mondta, hogy ha csak egy kis háború tör­ne ki, mindjárt vége lenne az ő rabságának. Ti itt maradnátok ebben á pat­kányfészekben, fogdosnátok a le­gyeket, én meg a huszárjaim élén verném az ellenséget. Mikor meg keserű hangulatban volt, arról pa­naszkodott, hogy ha ő nemi Simo­nyi volna, haneimi valami »Erger­Berger«, már rég a tábornokok kö­zött is az első sorban állana. Bár az ilyen évődések mindennaposak voltak, de azért nagy tiszteletet Hiusítottak iránta. A világhírű hősnek igen értékes erekfyetárgyait lehetett látni a világháború előtt a Nemzeti Mu­zeum régiségtárában, ahol ezen lá­togatásomkor méfyen meghatva vettem kezembe Simonyi óbester-" nek pompás damaszkuszi kardját, imelyet Lyonban Angereau francia tábornagytól zsákmányolt. Ott vannak még az óbester hatafmas inagy lovassági "pisztolyai, csákójá­nak kócsagforgója és a hires ezre­desi píros nagybugyelláris, amefy feltartotta a négy deka nehéz go­lyót, imelyet egy francia gráná­tos az 1813. évi lipcsei nagy csatá­ban egész közelről rálőtt. Kár, hogy a Nemzeti Muzeurn igazgatósága a muzeum átépítése kniatt raktárba tétette ezeket az ereklyéket és ezidén nem találtuk ott az újra megnyitott régiségtár ereklyéi között. Nagykálíói szülő­házáról a régi emléktáblát a Bach korszakban eltávolították; ez a dí­szes nagy emléktábla az egykori Simonyi-lakóház konyhapadoza­tába van befalazva, mint ezt a nagykállóiak érdemes református esperese, Görömbey Péter tiszte­letes ur 1927-ben megállapította. Ez uton hívjuk fel" Szabolcs vár­Imegye alispánjának figyelmét a legvitézebb huszár szüfetési házá­nak szomorú sorsára, hogy az 1832 augusztus 22-i halálának századik évfordulóján visszakerüljön szülő­házára az elásott emléktábla. IM I'; i - I

Next

/
Thumbnails
Contents