Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-07-12 / 155. szám

Ma: Gazdamelléklet 1© fiXlés* Nyíregyháza, 1931. julius 12 # Vasárnap évfolyam. 155. sz. POLITIKAI NAPILAP öSfi-ietés! árak helyben és vidéken : Mra i P 50 !. ~ Negyedévre 7 P 50 f. &ggi4liS3tvtaeldkHek 6s tanítóknak 20°/» engedmény Sgy** sasra hri: hétköznap 10 I., vasárnap 14 t, imrragqii niin,inimw Alapította : Feleifia wrkewtí Trianon revíziója elsősorban a munkások érdeke Irta; Surá.iyi Lajos, a prágai, parlament volt tagja. Innen-onnan tizenhárom szerencsétlen esztendő óta szenvedi a Dunavöfgy lakossága NagyAusztria és Nagy-Magyarország feldarabolásának átkát. Közbe

n kiderült az is, hogy a két nagy • ország kegyetlen megcsonkítása elsőorban a dolgozó nép soraiban végzett kegyetfen pusztításokat. A termelés és árucsere évszázadokon át kialakult rendjének oktalan megbontása révén a munkások százezrei Tettek munkanélküliekké, akiket azután ráadásul a soviniszta kormányok egyik országból a másikba dobálnak. Világos tehát, hogy a területek újraegyesítése elsősorban a munkások'érdeke. \ A negyvennyolcas forradalom idején a gazdasági elet még sokkai kezdetlegesebb volt, mint a wilsoni és masaky »békék« idején. Ennek éHenére Engels Frigyes, Marx barátja és munkatársa, rögtön észrevette azt a veszedelmet, -melyet az akkor fellépett pánszlávizmus célkitűzése jelentett és volt bátorsága ahhoz is, hogy azokkal 'szemben felvegye a harcot. ! »Ha az ausztriai szlávok — irta Engels 1849-ben — tömör tömeget képeznének ,mint a lengyelek, a magyarok, az olaszok, akkor igéSimonyi óbester tragédiája Irta: Markó Miklós. i, A véletlen ugy intézte, hogy a, népek csatájának, az 1813. én lipcsei csatának 100-ik évforduló-; ján, 1913. évi junius hó 15-én nyis

: sák meg az Arad vármegyei vadaszi s'irboltját a kegyeletes utódok a napoleoni háborúk vüághiru hősének, a legvitézebb huszárnak, . vitézvári Simonyi József bárónak, A legendás hősnek Budapesten a, kerepesi-uti temetőben 1913 j

u" nius 21-én volt a második temete-. se, amelyen e sorok írója alig. ötödmagával vett részt. Ez a szomorú körülmény arra indított, hogy megkíséreljem a hős rejtélyes halálának .és megaláztatásanak okait kikutatni, amiket egyébkent a hátramaradottjai is akartak annakidején, akik nagyobbszabásu emléket állítottak sírja fölé és ev^ tizedeken át tanácstalanul állotak abban a tekintetben, hogy a mellszobor alá milyen rangjelzést vés-, senek: közhuszári Vagy ezredesi

; minőséget-e? A világhírű hős egyik rokona, Balázsy Sándor nyugdíjas színművész, a Nemzeti Színház volt, tagja, levelet irt 1913. évben a Mária Terézia-rend kancellárján . nyeiknek mégis komolyabb jel-í I lege volna. Azonban épp az ellenkezője áll. A nemietek és magya-, rok, mint valami széles ék nyomul-í tak közéjük a Kárpátok legszélsőbb végéig; a cseheket, morvákat és tótokat 60—80 mérföldnyi" széles öv választja el egymástól. Az öv északi részén öt és félmillió szíávot választ el egymástói 10 —11 millió tömörenl lakó német és magyar, kiket a_ történetem' es a szükségesség tett, szövetségesekké! Tekintsük meg a csehek és velük nyelvrokon szomszédaik nyelv1 térképét. Kikezdve és visszaszorítva mindkét oldafról, a német eiem! áltai" ékként vannak betolva Né-} metországba. Csehország harmadrésze németül beszél; Csehországban minden 24 emberre 17 né-' met esik. És éppen a cseheknek kellene a tervezett szláv biroda1 lom magvát képezniök, mivel a. morvák és tótok erősen keveredtek a németekkel "és magyarokkai és hozzá nemzeti tekintetben teljesen demoralizálódtak. Valóban, a németek és magyarok helyzete kiválóan kellemes volna, ha az ausztriai szlávok ugyne-j vezett jogaikhoz segittetnének. —• Szilézia és Ausztria közé független hoz, Fejérváry Géza báróhoz, a-, melyben kérte, hogy Simonyi óbes. temek, aki szintén lovagja volt a Mária Terézia-rendnek, állítsanak síremléket a rend alapjából. Fejérváry báró sajátkezüleg viálaszolt a, levélre és sajnálattal tudatta, hogy, a "kérést nem teljesítheti. Simonyi József — irta — súlyos szabálytalanságokat követet el, amiért annak rendje és módja szerint lefokozták és megfosztották érdemjeieitőől. A Mária Terézia-rend lovagjainak kijáró diszsíremlék te( hát nem illeti meg Simonyit, aki Iefokozottan, mint közhuszár haí meg s nem mint a Mária Teréziarend lovagja. Végül Simonyi "Jó' zsef fiával, néhai Simonyi Lajos báró, volt miniszterrel való barátságáról Fejérváry kijelenti, hogy e jóbarátságra való tekintettel, há« romszáz koronát engedélyez a »voIt. ezredes« síremlékére és felszólítja, a Simonyi leszármazottját, hogy

( e levéllel forduljon a bécsi kancelláriához, ahol ki fogják útalni a pénzt. Balázsy színművész egy udvarias^ de határozott hangú levélben viszszautasította a kegyadományt és megírta, hogy a család egy hétezer aranykoronás emléket állit a sírbolt fölé a legvitézebb huszárnak, egyúttal másodszor is kérdést intézett Fejérváry báróhoz, hogy mi az igazság Simonyi óbesJÖBA ELEK VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe: 1 Széchenyi-úl 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. i A kiadóhivatal teleionja : 1-39. Poslacheqiie 3953a : Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2. HHHHHnoaBMn cseh-morva áüam ékelve, Ausztriát; és Stájerországot természetes piacától, az Adriai- és Középtenger-^ tői vágná el a délszláv köztársaság és Keiefnémetország szétrágcsál^, va, mint patkánytól megrágott ke

J nyér. És ez mind hálából azérty hogy a németek az önfejű csehek és szlovének civilizálásán fáradoztak, náluk kereskedelmet, ipart; türíiető földművelést, művelődést létesítettek. A németek és magyarok legnagyobb bűne az, hogy ezt a 12 millió szlávot megakadályozták abban, hogy törökké Ingyen! Mi'lett volna e szétszaggatott apró nemlzetecskékbői, melyek oly nyomorúságos szerepet játszottak a történelemben, ha a magyarok és németek össze nem tartják őket, ha Mohamed és Szolimán hadai ellen meg nem védelmezik, ha az ő úgynevezett elnyomóik nem dönti éi 'a harcokat, melyeket e gyönge népek megvédelmezésére vivtak? l j • És végre miféle biin az, mifélfe átkos politika, hogy a németek és magyarok olyan időben, amikor a nagy monarchák Európában általában »történeti szükségességgé íettek«, ezeket a kicsi, elnyomoroi dott, tehetetlen nemzetecskéket — mind egy nagy birodalommá tömöritették, hogy résztvegyenek a töténeti fejlődésben, melytől magukra hagyva, teljesen idegenek! maradtak volna. Most pedig az ipar, kereskedelem, a közlekedés hatalmas fejlődése következtében a politikai) központosítás még sürgősebb szűk ségesség íett, mint akkoriban, a XV—XVI. században volt. És most előlépnek a pánszlávokj azzal a kívánsággal, hogy a fél-, germán szlávokat tegyük szabad* dá a központosítást, melyet a szlávok minden anyagi erdeke követel, szüntessük be. Röviden az áll, hogy a németeknek és magyaroknak a kérdéses szlávok elleni bűne a íegjobtj az elismerésre legméltóbb cselekedete közé tartozik, melyeket népünk és a magyar nép a történelemben felmutathat és rája büszke lehet.« Azt hiszem, ma sincs polgári tudós, vagy politikus, aki a magyar és osztrák nép igazát ilyen világosan látná, mint Engels, a prolefárok egyik messiása, nyolc-, van esztendővei ezelőtt. És Engels ma mégis, csodálatosképen elfelejtett ember. Pedig soha aktuálisabb próféciát emberi elme *ki nem

1 gondolt, mint amit e fenti idézetek tartalmaznak. És az is rendkívül érdekes, hogy, Engels már 80 esztendővei ezelőtt; szembefordult a nemzetiségi élv, alkalmazásával is, mert előtte .—, igen helyesen — elsősorban a gazdasági fejlődés lehetőségeinek biz-, íositása volt a fontos. j Bakuninnai vitatkozva a pánszláv agitáció elszakadási célkitüter léfokozása ügyében? Ugyanis Fejérváry báró állításának, hogy Simonyi óbestert lefokozták, eüenmond az aradi vár plébánosa által 1913-ban kiállított halotti levél, amely a halott nevét és rangját, persze németül igy jegyzi: Simonjk óbester. Hasonlóképpen a lefokozás ellen bizonyít a Simonyi koporsójában most talált aranyrojtos

i sarkantyús csizma is. Az akkori rideg szabályok mellett teljesen kizárt dolog, hogy egy lefokozott' Mária Terézia-rendi lovag halott^ levelét akkor még az osztrák katonaság szolgálatában álló plébános ugy állítsa ki, hogy óbester, s^ hogv a lefokozott közhuszárt ezredesi ruhában és csizmában te-( messék el. Mert az aranyrojtos csizjma után ítélve, bizonyos, hogy az elporladt egyenruha ezredesi uniformis volt. \ Az aradi várparancsnok rendeletére kiadott halotti levélből látjuk, hogy Simonyit már mindjárt a vizsgálati fogság kezdetén, 1829-ben, magas befolyásra áthelyezték a 62. számú Turszky-féle marosvásárhelyi gyalogezredhez, aimi egykorú emlékiratok szerint mélyen bántotta a hőst. Az aradi várban, földbirtokos szomszédainak, akik meglátogatták, gyakran panaszkodott, hogy öregségére bakaezredessé tették. A halotti levélnek különben van még egy érdekes pontja. A halálok rovatában ez áll: An Brand gestorben. Vagyis, nelm természe-i tes halállal haft nxeg, hanem valamilyen mérgezés folytán. 1932-ben, Simonyi óbester ha.) tálának századik évfordulóján is rejtéfy marad elítélésének és lefokozásának hiteles története. Ugyanis nem felel' meg a valóság nak a különböző napilapok állitá^ sa, hogy Simonyi "óbester fia az atyjára vonatkozó iratokat a Nemzeti Muzeumban, a budai hadilevéltárban vagy máshol deponálta volna. Utánajártunk é dolognak a lenti 'intézmén^eknéi'és sehol semmi irodalmi 'hagyaték nincs leféteményezve, egyedül néhai 'Thury György ezredes a

z 1924 évi Haditörténelnu 'Közlemények c. folyóiratban igyekszik Simonyi tra gikus élete végét megvilágítani katonai okmányok alapján. A legvitézebb huszárról, Simonyi ezredes tüneményes és eseményekben igen gazdag pályafutásáról könyvet lehetne Írni; mi "a térszüke miatt, csak ggyes ismeretien adatokra szorítkozunk. A napoleoni hadjáratokban igen sokszor hátráló osztrák "hadseregnek Valóságos mentője voít Simonyi óbester. Huszárjai mindig a hátvédben voltak, ahol" órákig küzdöttek az üldöző ellenséggel, feltartóztatták azt, amíg a fősereg