Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-10-14 / 232. szám

1931. október 14. Erioh v. Strocheim grandiózus filmje szerdától az Apolloban JsdffRviDáie. lászinduló (Herceg és szegény leány) Hősi halottak emlékművénél Irta és a kállósemjéni hősi emlékmű felavatásánál elmondotta vitéz Deschán Benő tábornok. A Nyírvidék tudósítója beszámolt a káUósetttíjéni hősi halottak emlékmüvének leleplezési ünnepségérői, amelyen az avatóbeszédet vir téz Déschán Benő tábornok mondotta. A község lakosaira mély hatást tevő ünnepi beszéd a következő volt: i A mai'ünnepen, a vitézség és a hódolatteljes hála ezen szép ünn népén, egy hagyományos, szép |magyar idézettéi kezdem: A hazáért élni erény, halni dicsőség! Ennek a szép mondásnak eszmei, magasztos tartalma a hazaszeretet. < A hazaszeretet! Az a szinte természetfölötti hatalmas érzés, mely arra késztet, tartsuk meg és védjük meg 'azt a földet, melyen születtünk, ha kell életünk árán is; hazaszeretet, amelynek jelképe e szobor, követendő példaképei ev megdicsőül tjei a

Zok a derék kállósemjéni hősök, kiknek emlékes előtt ma itt meghajtjuk a hála; , az elismerés, a kegyelet zászlaját. De hála és elismerés illesse a község hazafias közönségét s j'nifld azokat a lelkes hazafiakat, kik e szobor létrejöttét elősegítették és lehetővé tették, hogy az ősi Szaboicsvármegye e községében is, álljon emlékjmü, mely a magyar, hősiességet, a magyar önfeláldo-j zást hirdeti s követendő példát mutat a m

!ai 'kornak, hogyan keli a, hazáért, ha a sors ugy kívánja^ áldozatot hozni. Ennek az emlékműnek a talpánál, legméltóbban akkor áldozunk a mi hőseink emlékének, a mai súlyos, gondterhes jelenben, ha azt keressük, hogyan jneritsünk bizalmat, reményt a magyar jövői iránt, hogyan merítsünk kitartást akaratot a jövő élni akaráshoz és annak a hazának talpraálütásához, amelyért ők véreztek! ' Hogy ezt a bizalmat, reményt, a mai kor csüggedésre hajlamos embert megtalálja, tekintsen a miultba. / '' A magyar iooo év óta amióta e földön él, mikor Volt boldog? Mikor a nemzeti eszmében, hazafiasságában összefogott, ' mert olyankor minden támadás ellen meg tudta védeni az évezredes történelmi határokat és megtalálta boldogulását a magyar hazája földjen. • A mi történelmünk állandó küzdelem, de ha nehéz napokban a magyar hazaszeretetben és hazája szolgálatában egymásra talált, a

( veszteséget, a bajt, mindig győzelem, diadal váltotta fel. Mi az oka annak, hogy a legnagyobb gyász, a legnagyobb vesz-; teség épen a világháborút követőleg érte nemzetünket? Hiszen ezekre a hősökre büszkék vagyunk, mert méltók voltak e'ődjéik legjobbjaihoz, méltók voltak az európaszerte rettegett honfoglaló magyar harcosokhoz, méltók voltak Hunyadi törökverő hőseihez, Rákóczj kurucaihoz, a szabadságharc dicső honvédéihez; dalolva mentek a világháborúba, győzelmeket arattak, nincs a végtelen harcterületeknek oly földje, hol magyar katona dicsőséget ne szerzett volna nemzetének, nehéz hadihetyzetben, hol győzni kellett, magyar csapatokat kívánt minden had vezető, a háború befejeztekor csapatáink mindenütt bent az ellenség földjén állottak, és mégis mi következett be? A gyászos 'összeomlás, melynek súlyos terheitől nem szabadultunk máig sem

1. Okai ennék nem ezek a hősök, kikre legyen büszke minden hozzátartozója, legyen büszke a község, melynek lakója, szülötte volt és büszke reájuk minden magyar cimiber, ki hazáját, faját szereti; de okai ennek az élve maradottak, kik elvesztették hitüket, nem bíztak Istenben, nem biztak önmagukban, hanem hittek annak a gaz ármánynak, cselszövésnek, mely elhitette a magyarral, hogy ne ő akarjon magán segítem, kívülről kap segítséget, csak hazája védelméről mondjon le, dobja el a fegyvert, nemzeti érzését vesse el s hódoljon be a mindent romboló, pusztító nemzetköziségnek. Ha igy megtaláltuk okát a mai szomioru jelennek, felvetődik a kérdés, van-e ebből a reménytelennek látszó helyzetbői újra feltámadás, következnek-e imiég a magyarra újra boldog napok? Van. És ehhez a feltámadáshoz a bizaf-i mat és reimlényt ebből! a hősi Seoborbói merítjük. Mert még van magyar pnfeiáído-i zás, még van magyar vitézség, azt hirdeti e szobor. Mégf ét a CtUkjeskben ennek az önfeláldozásnak és vitézségnek a tisztelete, mert a haza védeimében-elesett hősöket megbecsüljük, azt bizonyltja ez a mai szép ünnep. Almig pedig igy. gondolkozik és érez a magyar, addig bízik saját acélos önerejében és joggal bizhatik Isten segítségében is. i ' ' ', És most, midőn az emlékmüvet felállító bizottság megbízásából és, felszólítására' a község előljárósá-' gának adom át, azt kéretmJ, gon-i dozzák ezt a Szobort p.zzja»f a per>etettei, amely szeretet részünkről, élve maradottak részéről, annak at 8i hősnek, kik hazájukat, tűzhelyüket, magyar testvéreiket védték, jogosan kijár. ' i Nem elesettjei ők a yilághábo-i runak, hanem onlegdicsőültjei a magyar hazafiul' erényeknek. Az ő példájukon lelkesüljön az itt felnövekvő nemzeclékj akkor nem

1 fog hamis, hazafiatlan jelszavak prédájává vá'ni és lehetővé tenni,, hpgy még egyszer idegen, megvert hadak, ellenállás nélkül tiporhassák ezt az ősi magyar földet.^ Mig az ő példájukon lelkesülünk és emléküket "ápoljuk, addig nem vesz ki a remény az ide közeli ckvő trianoni halárokon túlélő magyar véreinkben, a zsákmányukra féltékeny szomszédainkban pedig fé'.elmetes marad a magyar még mai megcsonk^tottságában ís. Egy francia tőkeérdekeltség ajánlatot tett gróf Károlyi Gyala miniszterelnöknek a Budapest és Szolnok között való csatornamegépítésére Egy csapásra megszűnne a munkanélküliség ha megkezdenék a munkálatokat Debrecenből jelentik: Gróf Káró

1 yj( Gyula miniszterelnöki,qíz francia vállalkozók részérői ajánlat érkezett a Duna-Tisza csatorna megépítésére. A francia^ tőkeérdekelts'eg ajánlatával tehát ismét felverődött az Alföld csatornázásának problémája, amely első ízben 1723ban foglalkoztatta a magyar országgyűlést. Jelenleg arról van szó, hogy a franciák Budapest és Szolnok között a maguk költségén meg 'építenék a Duna—Tisza csatornát, ha ajánlatunkat & kormány, illetőleg az országgyűlés elfogadja. — Hogy az ajánlat t

ufajdonképen mit tartalmaz, még nem hozták nyilvánosságra és igy azt semí tudjuk biztosan, hogy öntöző csatorna, vagy átkelő csatorna megépítésére tettek ajánlatot, mert csak egy csatornáról tesznek említést, ezzet az egy csatornával pedig az Alföld öntözését megoldani nem lehet. A francia tőkeérdekeltség a járata ebben az esetben is óriási horderejű és elfogadás, 1*letőleg kivitel esetén annyit jeleiét, hogy ujbói elfoglalhatnánk elvesztett nyugati terménypiacainkat. A vízíuton való kivitel lényegesen kevesebb költséggel jár, mint a vasúton való exportálás. A két szállítási eszköz közti költségkülönbözet elesése versenyképessé tenné áruinkat. De belföldi viszonylatban is nagy jelentősége lenne a csatorna megépiétsének. A Hortobágy-csatorna kiszélesítése ese. tén Debrecen határától vizi yton el lehetne érni majdnem minden nagyobb Duna-Tisza közi és dunántuii várost, sőt még Sopronba is ei lehetne jutni, ha a fertő-tó aisó részét lecsapolják és a Hanság-csatornát kiszélesítve a meg( maradt tóig meghosszabbítják. — Ugyanaz áíi majdnem toinden nagyobb városunkra. Hogy ez az árucsere forgalomban mit jelentene, felesreges hangsúlyoznunk. Pillanatnyilag a fent vázolt lehetőségeknél azonban sokkat fontosabb vo'na a csatorna megépítése szociális szempontból. Abban a qercben, amikor a csatorna építési munkálatok megkezdődnének, Magyarországon megszűnne a munkanélküliség. Vadnay~Andor voh csongrádi főispán már a kilencszázas évek elején a Duna— Tisza csatorna megépítésében, illetőleg az AlTo'd csatornázásában látta, a kubikosság munkanélküliségének megszűnését, amikor igy irt: »Eiég volt 20 milliót kiadni az országház építésére s 15 milliót a Vaskapu kinyitására. A Duna—Tisztít összekötq csatorna megépítése mindegyiknél sürgősebb lett volna. j Most egyelőre csak a Duna—Tisza csatorna megépítéséről yan Szó. Ezzei keli megkezdődnie a nagy vizszabá'yozás keresztülvitelének. Nem csak azért., mert ennek a terve készen van, hanem azért iS

i mert a munkásosztálynak keresetet nyújtani égetően sürgőssé Vált. E csatorna építése pedig 10 CvíJj gyújtana lo^'aíiCoza'st, keresetét a napszámos oSztálynak.« Mennyire aktuálisabbak ezek a Sorok ma, mint 25—30 esztendővei ezelőtt voltak és még ma is csak a tervczgetésnéi tartunk, sőt már ott se, mert külföldi ajánlat-! nak ,keíf jönni ahhoz, hogy a probléma újból telszhire vetődjék. Mm denesetre háiásak lehetünk a francia tőkeérdekeitségnek, hogy a kér dest ujbói Szóbanozta. Az jelien, azonban már vétót ken emelnünk, hogy a francta tőkeérdekeltség súlyos feltételekhez kömé a csatorna megépítését, ha ajánlatukat elfogadnák. Erre azonban semmi szükségünk nincs. Épen elegendő mérnökkel, munkással és géperővel rendelkezünk ahoz, hogy a csatornát magunk is megépíthessük. Az; egyetlen ellenvetés az lehetne, —hogy nincs rá pénzünk. Erje megint csau: Vadnay Andor volt csongrádi főispán szavaival felelünk: «Tuciom, hogy nagy áldozattal jár ez az eszmém. De nem egy, nem is két nemzedékre szól az áldozat. Sokáig tart a munka, csak a megkezdése vált sürgőssé. Ha nem eiég rá 50 paiUió, rá keli áldozni kétszer ennyit és ha ez sem elég, nem szabad sajnálni az 500 miuiót sémi. Szinte zúgni halljuk az ellenvetésekét" Nagy szó manapság olyan megoldást emlegetni, amely egy milliárdba kerülhet. Fönnakad Budapest fejlődése? Eimarad a harmadik egyetem felállítása? Nem kerül pénz a véderőre, az iparpártolásra, a kormányzat javítására? Megooimik az állami háztartás egyensúlya ? Akadjon fönn minden egyéb fejlődés, bomoljék im/eg a pénzügyi egyensúly: itt a magyarság megmentéséről van szó. Adjátok meg a lehetőségét és az eszközeit annak, hogy az Alföld négymillió magyarsága, éz a csodás, erős faj, saját életrevalóságából, erejéből, Szorgalmából rnegháromszoro=odják 's mint a lucerÓriási \>álas2fék ^ Suhanes2 Lajos JJ • 1 I í-1- U..Í 1.1 /-»!-. í ír r r • ... • az idei legmodernebb bútorokban. Olcsó készpénzárak és kedvező fizetési feltételek. kárpitos és butoráru csarnoka Nyíregyháza. 6401-20 Főüzlet Luther-palota. Telefon 319