Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-08-15 / 184. szám

«lSff»eté»S Arak halyben A* vidéken : %r feésra ? P S9 i. ~ NegyeeSívre T P 50 f. iÉíeaieirtvíss'íjkjí«k tsnftóknak 20®/» ssigedmény %y<*« kéik3sisa» !ö }., vmáraap 13 i. '&mmaammgmmBaccmmüammmmmam Szerkesztőség és kiadóhivatal címe • Saóchanyi-úi 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1—39. Hosiacbeqac SW6 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvexz. Bethien-u. 2. Ái*p!toKa: JOBA ELEK síwrkemitWS: VERTSE K. ANDOR Ma: Gazdamelléklet Ara te Nyíregyháza, 1931. augusztus 15. Szombat JLaXI évtoiyam. 184. sz. Kozák István Irta: Szohor Pál. A mult század elején szokása;volt a magyar íróknak, hogy mü

j veik megjelölésénél kettős cimetí használtak: »Kemény Simon, vagy* a szabadság áldozatja.« Nekem a' magyar íróknak ez a régies szokása! jut eszembe, mikor Kozák István; földi porhüvelyétői búcsúzom é^

1 szeretném odatenni áldott nevet után ezt az archaistikus jelzőt] f Kozák István, vagy a kötelesség-) tudás apostola. ( Kevesen kisérték élete pályáját; a tapasztalás annyi sokféle szemüvegén keresztül, mint éppen e so^ rok irója, aki nyolc éven keresztül tanítványa volt, majd sok mü-, vészeti és kulturális kérdés hevi-j tette őket közös rajongásba, végül a cserkészet és testnevelés lo-l bogó nemzeti fáklyafényénél taláHtak baráti együttműködésre. \ modern kor lázas emberét az jel-; lemzi, hogy egyszerre két telefon, kagylón keresztül beszél, intézkedik, vesz és hallgat rémhíreket s. csak ritkán van ideje befejezni gondolatait. Kozák István még nemi ezt az ideges tennivágyást hozta át ánna — A Nvirvidék eredeti tárcája. — Irta: Kazár Gábor, i. Estére járt az idő. Tavaszi szellői futkározott a sudár fenyők között. Megkondult egy távoli falucska harangja, 'szelíden hívogatta az ájtatos keresztényeket a tempfomba.j Hirtelen kocsirobogás verte fei a csendet. A rossz hegyi ütőn, amely, tele volt göröngyökkei, ugyancsak} nehezen haladt volna más kocsi,, imás lovakkal. Hosszú, fáradságod vágtatás után, habosan, tágult orrlyukkal futattak be a paripák a várba. A zaj kicsalta az udvarra a cselédséget. Később a vár ur: Vadász Géza is megjelent. — Mit bámultok itt!? Ripakodott a cselédekre. — Miért nem) néztek dolgotok ütán? Azonban ő ís szemét meresztette a csodálkozástól. A vendég kocsijaj előtt aranyos kantárban gyönyörüj négy fekete paripa kapálódzott. Szőrükön pajkosan játszott a lenyugvó nap fénye, de szemük talán annái "is erősebben izzott. Ezüsti patkójukkai Türelmetlenül kapáltak a földben. — Uram! — üdvözölte Vadász a vendégét. — Önnek olyan lovai vannak, ámeiyék mellett Illés próféta táltosai említésre sem méltók. Ezeket a lovakat megszerzem Öntői, ha fele vagyonomba kerül is. a mult századból, honnan erkölcseit! és erényeit merítette a tanári pályára. A nyiregyházi ág. h. ev. Kossuth Lajos reálgimnázium egy hónap muiva érkezett volna büszke családi ünnep határnapjához. Az értesítők sárga lapjainak tanúsága szerint 1901-ben kezdte meg ez intézetben működését: Kozák' István! helyettes tanár. Azóta harminc esztendőn keresztül hadsereggé emelkedett azoknak száma, akik a gimnázium rajztermében érezték művészi kutturájának melegét, akiket a cserkészet összefogó erejévéi dacos nemzeti erényekre nevelt. Mint tanar a mult század jóságát és emberszeretetét mentette át izgatott jelenünkbe. Szelid" tekintetével bizalmat öntött a diákgyerímekbe, nemes versenyre sarkalta, és inkább barát volt, mint szigorú tanár. Gémes.kut. kancsók^ kalotaszegi szürminták, kitömött madarak suhannak el iijra előttem s érzem a lázas formakeresést, a színek diákos diszharmóniáját. Ott volt mindég a hátam megett s ha nem tudtam megbirkózni a kőkancsó karcsú vonalával, máris felállított s az ő kezében mintha máskép fogott volna az írón. A tanári erények micsoda hősies magassága kellett ahhoz, hogy harminc esztendőn keresztül vezetgesse kis diákok remegő kezét és nemzedékeket tanítson m'eg a kitömött pápaszemes bagoly formáinak meglátására. 0 maga pedig istenáldotta mü-< vész volt. Valamikor rajzlapokat} vittem

1 haza Kállói-utcai íegényia-t kására. A falnál óriási vászon S rajta megkezdett bibliai tárgyú kép: a vízmerítő leány, amint odakínálja korsóját Jézusnak. És sok más kisebb-nagyobb vászon, mint fia'tai művész ember otthonában. Még akkor hosszú hátrafésült haja volt, csokorra kötött müvésznyakkendő s nekem aztóa is — ha' műteremre gondolok — mindég ennek a szobánák romantikája jut eszembe. Karikatúráit talán nem sokan ismerik, pedig éles megfigyelő képessége, nagyszerű szinérzéke és az emberi *éfet gyöngesége iben jelentkező fonákságok felismerése: igazi torzkép rajzolóvá! avatta, örök mosollyal gondolok a régi tollas, zászlós, függetlenségi választások idejéből fennmaradt s ma is egyik nyíregyházi uriház fa_ !

lán ékeskedő »Gye bugye töbség« cimü humoros rajzára, mely a már, már kiveszőfélben lévő, ingadozó, | pörkölt és borkedvelő, tanyasi j laszlópofgárt örökíti meg. | Művészi "ihletettsége különben örökéletet nyert Benczúr Gyula szü lőházán elhelyezett márványtáblán melyen az idegenből ideszakadt, de nyíregyházivá lett művész-rajztanár áldozott a magyar festészeti minden időkben legnagyobb mesterének. " ; , Eletének utolsó évtizedét a cserkészetnek és testedzésnek szentem te. Lelkére ólomsullyai nehezedtek a magyar keserűségek és tanár ember nem vehetné ki jobban részét a nemzeti újjáépítés munkájából, mintha az ifjúságot testileg is előkészíti "a jövő nagy megerőltetéseire. Pedig ebben az időben már valami keserű vonás jelent meg az arcán. Talán az eljövendő be-» tegség előjele. Eleinte csak saját intézetének ifjúságát állította öszsze árvalányhajas csapatokba, majd Ijassan ő jutott élére az egész vároá testnevelésének. Ki ne látta volna katonás alakját a cserkészcsapatok és leventék élén. amikor dacosan jobbra fordította fejét s a szemében lángolt hivatásának egész tüze és mélysége? A táborozásokat művészi oktatással is egybekötötte. Ki — Azt nem fogja a gróf ur megtenni, mivel én azokat semmi kincsért oda nem adom. Öriási pénzen vettem őket és két annyiért sem akarok túladni rajtok. A cselédek ámulva haíigatták aá urak beszédét. Vadászt bosszantotta a jobbágyok szájtátása. Lekapta az óítort a bakról s dühében ala_ posan szétvágott köztük. Az egyik férfi cseléd jajgatval esett le a földre — János — szólt Vadász az egyik pórnak — akaszd lei ezt az embert, hogy többet ne ordítson. i János felvette a szerencsétlen! az ölébe. — Nagyságos ur, kifolyt szegény; nek mind a két szeme. Vadász arca rákvörös fett az indulattól — Hogy mersz te e_gy szót ís szólni, ha egyszer én azt parancsoltam, hogy akaszd fel?! ; Oda fordult a remegő cselédek- f hez. — Fogjátok mieg e

zt a két gaz- J embert és húzzátok fel — de rög- \ tön. i Azok szó nélkül, remegve fggták ímeg a két »bünöst« és vonszolták a vesztőhelyre. Vadász pédig, mintha semmi seml történt volna, 'karonfogta vendágét és felvezette a várba. Este a szokottnál is tovább volt világos a vár néhány ablaka. Vadász kártyázott meg a vendége, Sziótianul "játszottak. Minél jobban derengett kint a hajnaf, annál ko- \ imorabb lett a vendég arca. Reggelre négy íován kivül mindent elveszített. Sóhajtva állt fel az asztaltól. — A lovaimat már nem játszom ei. , ' Vadász is felállt, a szemét törölgette. — Most mit fog csinálni? — Valami 'hivatalt vállalok. — Ha eladja a lovait, az árából még meg tud élni. Megegyeztek. Vadász két lóért két szép "falut adott cserébe. 2. Ugyancsak a Büdös-hegy alatt iákott Vadász Géza bátya: Albert. A két testvár mindenben vetekedett egymással. Egyik hatalmasabb, előkelőbb akart lenni a másiknál. Gézának első dorga volt bátyjának bemutatni *a fogatját. Aranyzsinóros szolgát ültetett a bakra, aki aranykantáros paripákat hajlott. Albert kékült, zöldült az irigy, ségtő

1. Géza jókedvűen mosolygott, hogy bátyának fájdalmat okozott. Mmt minden látogatás, ez is kártyázással végződött. Reggel jó kedvvef szállt fel a fiatalabb gróf a kocsíraj — Bátyám, ilyen lovakat szerezz, akkor az éjszakai vesztessél1 gedet kétszeresen adom vissza. A pénzt csak tartsd meg magadnak — telelt bosszúsan Albert — és ha olyan fogatot nem hajto^ eléd, amilyet még sohasem fáttál,, akkor vedd 'le a fejem. Géza nagyot kacagott és elhajtatott. Jó kedvében az ostort is otí felejtette. Albert gróf hivatta intézőj'ét és megparancsolta, hogy gyűjtsön össze minden hajadont. Az intéző ugy tett. Vadász kiválasztotta közülök a; legszebb nyolcat, a többit elengedte. Előhozatta az aranyos kocsit és szerszámokat. Azután felszólította a szüzeket, hogy vetkőzzenek le. A' pórnők vonakodtak eleget tenni a kívánságnak. Vadász ordított dühében. — Vetkőztessétek le őket —• kiabált a férfi cselédekre — jnert rögtön felhuzatom mind a nyolcat, ^\zok rávetették magukat a védtelen füzekre s kéjjel cibálták ie hófehér testükről a ruhát. A gróf felszerszámoztatta őket. A hajadonok 'térden-állva könyörögtek, hogy ha már befogják őket, legalább ruhába legyenek. Albert nem ismert kegyelmet. Szájukba adták az jjranyos zablát és megindult a menet. Elől egyedül merít Anna, a leányok közt a legszebb, a legvallásosabb. Apja elég gazdag paraszt? volt. Alig hogy a kocsi kigördült az

1 udvarról, megpillantja Albert ar öccse kocsiját. Valami baja esett »z uton s a kocsis igyekezett a hibát kijavítani. A gróf szerette volna Gézát beérni. ) .