Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-07-03 / 147. szám

JNVíryidék. 1931. julius 3. HASZNOS ISMERETEK ^i!lllll!!llllllllillllll!lil!l!ililllililll!illllllllii!llllllllllllllillll fllHllllllilll!l!liiií!!!!l!!l!lll!!i!n Százéves a gynfa A tűzgyújtás törtínetéb;;! Mindannyian tudjuk a történelemből, hogy az ősember ugy fejlesztett magának tüzet, amire részben az jdők viszontagságai ellen, •másrészt az elejtett vadak húsának izletesebbé tétele céljából volt szüksége, hogy két darab fát addig dörzsölt egymáshoz, amíg azoknak a korhadtabb része tüzet fogott. Ennél egyszerűbb módja volt a tüzfejlesztésnek az égi rendszer, amikor az ősember egyszerűen kileste, hogy merre gyújtott lei egy-egy hatalmas fatörzset a villáim

1, és magáévá tette az égi tüzet, amelyet azután évtizedeken, sőt néha évszázadokon át őriznie kellett a tüzőrzésre kijelölt csoportnak. Ha másképpen nem tudott tűzhöz ju.ni az ősember, háborút indított, hogy péhány üszköt szerezhessen a szomszédos törzstől. A legszebben és a legklasszikusabban Rosny »A lüz meghódításai cimü regényében irta meg a tüzért folyó küzdelmet a történe.'emelőtti időkben. Ennek az atavisztikus tüzimádási módszernek egyik kinövése volt például Rómában a Veszta szüzek rendje, akiknek tudvalevőleg az volt a hivatásuk, hogy Veszta temp lo,mában állandóan éetben tartsák a szent tüzet. Nagyon valószínű, hogy a |mai ír alkodó vallások temp io.maiban égő örökmécses is emlékeztető arra az jdőre, amikor a tűz is csak isteni eredetben kerülhetett a földre, hogy az emberek javát szolgálja. A tüz mindig kiváltságos tiszteletben állott az emberiségnél, hiszen imtég ma is milliókra tehető azoknak a száma, akik valamilyen formában istenségül imádják a tüzet. Később következett az acé'-kova tapló korszaka, aimt'ly hosszú évszázadokon keresztül mint utolérhetetlen tüzélesztési módszer szerepelt az emberiség tudatában. Az acél, a kova és a tapló olyan szerves tartozéka volt minden háztartásnak, mint ma a semmibe sem vett gyufa és különösen akkűi vált becsessé, amikor a hozzávaló kéngyertyát is haszná'atba vették, inert a kéngyertya feleslegessé tette azt a régi szokást, hogy a fűtés befejezése után, a fnegmaradt parazsat összekaparták a (tűzhelyen és megtisztítva hamujától, valamilyen lyukas lábassal vagy fazékkai takarják be, nehogy másnapig elhamvadjon. Hanchei 1865-ben adta meg az első kegyelemdöfést a tűzgyújtás régi módszereinek, amikor feltalálta a foszforos gyújtókat. Kezdet leges kis szerszámok voltak ezek és kizárólag házi használatra voltak alkalmasak. A foszforos gyufa lényege az volt, hogy a preparált gyufaszálat egy foszforsavas oldattal telt üvegcsébe kellett mártogatni, amig a kén és foszfor gyors és sürü érintkezése lángra nem lobbantotta a kis puha fadarabot. Hogy ki találta fa a gyuf át, arróJ még ma is sok vita folyik tudományos körökben. Állítólag egy Korner István nevü magyar vegyész hozta forgalomba 1831-ben az első kezdetleges foszforral készített gyul'aszá akat, azonban >övidder később bekövetkeeztt halála után Preshei nevű szolgája ellopta a találmányt és a maga nevén kezdte kofportáíni. Romer István találmányát »iem a föltalálás évében, .1831-ben, hanem 1834 január 4-én szabadalma

2 tatta és csak ezután bocsátotta forgalomba. Ez a .szabadalom azon ban csak öt évre szólt, de nem is volt az egyedüli, mert ugyanakkor Siegei Józsel ottakringi vegyész is szabadalmat kapott ugyancsak öt évi időtartamra valamilyen hasonló találmányra. Világos, hogy ebben az időben már nem önálló találmányról volt szó, hanem csak arról, "hogy a régi' mártogatós gyufákat praktikusabbá tegyék és ezen dolgoztak valamennyien, akik a gyufa feltalálá

cára, i'letve gyakorlatiasabbá tételére törekedted Cooper angol vegyész tná

r 1821-ben készített magánhasználatra kénből és foszforból" gyújtókat, amit Walker gyógyszerész' 1827-ben jobb kivitelben állított elő. Sokan foglalkoztak még ezzel a problémával, jgy többek kö zött Krajmmerer Jakab Frigyes íudwigsburgi német iparos, aki 1832-ben már előállított ilyen gyufákat és Wüberger nürnbergi műkereskedő 1831-ben hirdette már, hogy az uj találmányú gyújtó eszközök nála korlátlanul kaphatók. Az elmondottakkal szemben az elfogulatlan történe'íma kritika már régen megállapította, hogy a mai közke'etü gyufát Irinyi János budapesti kémikus találta fel húszéves korában, találmányát azonban eleinte ciak játékszernek tekintette és ezért ötven forintért eladta Bécs ben minden feltalálói jogával együtt. Ez 1839-ben történt, de Irinyi imár a következő évben megbánta könnyelműségét és 1884-ben gyufagyárat a'apitott Pesten, ameiy azonban abban a

z időben nem tudott ke'Iő anyagi eredményeket elrni, mert az emberek bizalmatlanok voltak az uj találmány nyai szemben és ragaszkodtak az ősi módszerhez. Irinyi' 1819-ben születet Debrecenben és 1895-ben mint egy nagy mümalom igazgatója fejezte be életét. Az általa feltalált gyufát a svédek töké'etesitették és azóta js a Svédek tartják az elsőséget a gyufagyártás ter/n Villámvédelem és az antennák A városok terü'etén egyre gyakrabban ismétlődő villámcsapások arra engednek következtetni, hogy a nyíri vidék különösen kedvező féltételeket nyújt a megosztáson alapuló légköri, illetve talajelektromosságnak. A talaj és főképpen épü'etek elektrömos viszonyai oly komplikáltak és szeszélyesek, hogy haszta'anul Jakunk villámhárítóval elátott kimagasló épület, távvezeték közelében, hiába van házunkon esetleg telefon, a fejünk fe'ett dühöngő zivatar alkalmával ilyen épületben eem ülhetünk biztonságban. Közismert eset, mikor két, akciósugáron belül eső villámhárítóval •felszerelt gyár kémény közé, avagy a budapesti villámhárító és antennarengeteggel ellátott bérpaloták közt mélyen ha tadó villamosvasutba üt bele a villám. Mondanom sem kellene, hogy ugyanezek a veszélyek fennállnak a jó földeléssel nem bíró antennával ellátott házakra is. Ezeknek figye'emlbevételével, azt hiszem!, aktuális lesz foglalkozni elsősorban a villámvédeem problémájával, főképpen az antennákat illetőleg. Magát az antennát (értem alatta a levezetést is a földelésig) tekintsük ugy, mint egy nagyfeszültségű vezetéket, hisz villámcsapás esetén abban kiszámíthatatlan feszültségek léphetnek fel. Két végén szigeteljük le többszörösen s ugy azt, minit a levezetést vigyük távol minden épületrésztől. Ha ei akarjuk kerülni azt, hogy antenna huzalunkat egyetlen villámcsapás pil'anat alatt gázzá égesse, ugy minél vastagabb huzalt alkalmazzunk, leghelyesebb az áita ánosan elterjedt kábelek helyett 6 mm

2-es tömör vörösréz huzalt venni. Legtöbb gondot fordítsunk a földelésre. Ne elégedjünk meg egy darab vasplép lemezzel, minden esetben vörösrezet alkalmazzunk. Az előirt minimum fél m

2-es lemez helyett vehetünk 25—30 rn 6 mm

2-cs huza't is, melyet a nedves talajig leásva, minél nagyobb területen fektessünk le. Az eképen most már villámháritásul is szolgáló levezetést lehetőleg házunk olyan helyén helyezzük el, .hogy annak közelében zivatar alkalmával ne okvetlen u kelljen közlekednünk. Antenna átkapesolónkat sohase tegyük szobába, de még ablak közé se, mert még jó földelés esetén is károkat okozhat a lakásunkon átfutó vil ám. Vízvezetéki csövet ugyan ebből az okból kifolyólag, ha csak tehetjük, ne használjunk fel vilfámháritásra, rádiókészülék földelésére. A szivárványos kutak földdel nagy területen érintkező vas.este jó célt s olgáihat, ha vezetékünknek tökéletes hozzáforrasztásáról gondoskodunk. Kútba leeresztett, fentebb emiitett vörösréz anyagok igen jó földelést biztosítanak. Mi, vidéki város lakói ezen követelményeknek nagyrészt eleget tehetünk, a pesti bérházak lakói számára nincs más meinekvés, mint a vízvezetéki cső. Mindezek mellett természetesen antennánkat zivatar alkalmával földelni kell, annál is inkább, mert az elektromos tö'tésü felhő hatására kisülés nélkül is előállhat antennánkban nagy feszültség, mely készülékünket tönkre teheti. Az újonnan épülő házakat célszerű volna azonnal villámhárítóval fe'szerelni. Különösen exponáltak azok a helyek, ahol a villámhárító ismeretlen fogalom, még a legmodernebb vi Iákon is. A;-által, hogy a város területén szaporítjuk a légköri elektromosság ártalmat'anná té:elére szolgáló enemü berendezéseket, egyszersmint közcélt is szolgálunk, mert a sok vü'ámháritó és jól megépített antennák utján a magasba sugárzott elekromosság közömbösíti a felhők Olcsón és jól csak Laczkovszky kerthelyiségében szórakozhatunk ! 4101 Minden pénteken: bogr/c*os halpaprikás, halke csony a, rántott harc a és tepertős túrós c«u«za. Minden szombaton : lacipecsenye és fonatos fánk Frissen csapolt sörök. — Legfinomabb fr jborok ! — Minden este a közkedvelt Mocsár Géza cigányprímás hangversenyez zenekaraval. Teleion: 5-15. Asztalok előre lefoglalhatók 1 Teleton: 5-55. töltését; példa rá Budapest, ahol a sok szivócsucs, vasbeton hálózat, és fémtetők annyira Iefegyverzik a felhőket, hogy villámcsapás a város területén ritkaságszámba megy. Adámffy Z ászló, oki- mérnök. ««•»»....... 4 Fok fok szigete — Peníek —. Apolló. á villamos áram használatánál kevés a baleset Nemrég jelent meg a német statisztikai hivatal kimutatása azokról a halálos szerencsétlenségekről, melyeket a háztartásokban a vi ágitó jgáz vagy a vü'amos áram okozott. Az a'antí összeállításból látható, hogy a háztartásokban bekövetkezett összes halálos szerencsétlenségekből mennyi esik a gáz és menynyi a v il amosság rovására. Ha az alábbi adatok átlag értékét kiszámítjuk, azt az eredményt kapjuk, hogy a háztartásokban bekövetkezett halá'os balesetek i 5 százalékát gázmérgezés, illetve robbanás és égés idézi elő, míg mindöszsze 0.45 százalékot tesz ki a villamosság által okozott ha'álos balesetek száma. 1922-ben 1586 halálos szerencsétlenség 320-at gáz és 5-öt villamosság okozott. 1923-ban 1408 eset közül 20iet gáz és 3-at villamosság okozott. 1924-ben 1301 közül 169 gáz és 6 villamosság, 1925ben 1471 esetben 179 gáz és 9 villamosság; 1926-ban 1462 eset közül 155 gáz és 9 villamosság okozta szerencsétlenség volt. Jack Holt Apolló. Ralph Graves — A Festőművészet! Főiskola öt növendéke lest a Sóstón Nyíregyháza város polgármestere felismerve a Sóstóban rejlő ösztönző erejű Szépséget, elhatározta, hogy megindítja az akciót egy egy nyíregyházi művésztelep létesítése érdekében. A telep megalapozása a város szociális érzéssel áthatott elhatározásával indult meg. Nyíregyháza ugyanis értesítette Rudnay Gyulát, a világhírű festőművészt, a Festőmüvészeti Főiskola tanárát, hogy a főiskola öt szegénysorsu, tehetséges növendékét hajlandó a város a nyári hónapokra vendégül látni. A főiskola igazgatósága és Rudnay Gyula meghatottan köszönték meg Nyíregyházának a magyar művészeti nevelés érdekében tett kezdeményező lépését és az öt festőművész növendék vasárnap meg is érkezett Nyíregyházára, a Sóstór*. Itt megfelelő lakásuk és a gyermeknyaraltatási akcióvaL kapcsolatban ellátásuk is van. Az öt, egytől-egyig kiváló művésznövendék a következő: Takács Antal, Császár Viktor, KonecSny György Czeny Béla és Koffán Alajos. A Leányegylet a nagy cél átérzésében készséggel engedte át a művész ifjaknak a Szeréna-Lak felszerelését a nyaralás tartamára. A művésztelep tagjai sóstói erdőrészleteket fognak festeni és a nyaralás végeztével müveikből kiállítást rendeznek a városháza nagytermében, hogy ezzel rójják le hálájokat a város közönsége iránt. Cowboy verseny az Apollóban,