Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)
1931-12-25 / 292. szám
JSFVÍRYIDÍHC 4 iiiyi iiiiMiJiM 11—ÍII INN'FLMMWIMWRRÍRWIIB IIIIÍH LÍIMMR i'unk 'három nagy forrongó pro- j blémájának egyike, a szociáhs és a béke kérdése mellett a házasság is. Egyelőre csak annyit láthatunk, amennyit Westermark E- a következő szavakban foglai össze: »AJ emben "házasság története, oly viszony története, amelyben a nők fokonkint diadalmaskodtak a férfiak szenvedélyei, előítéletei és önző érdekei fölött.« így is kell! Győzzön a jobb! A kérdést tehát te:jes tisztelettel nyitva tartja. Styx. á kis fenyő áima... Irta: Krompacfti Holló Lenke. A hó sürü pelyhekben hullott a főidre mindaddig, mig fehér ruhába nem öltöztetett mindent- É s akkor nem esett tovább. Mintha csak az* mondta volna, hogy most már elég volt! Földanyó mo st már nyugodtan pihenhet, nem fog fájni neki a hideg csipős szél, a fagy- Fehér meleg bunda borítja a testét és gyüjtheti az erőt, a tavaszra, a kikeletre. Az erdőben olyan nagy volt a csend, .hogy szinte várták a fák, hogy valaki fcsengően belekacagjon. hogy egy kis élet, egy kis vidámság Jegyen körülöttük. Hogy tudják, hogy ők is élnek! Az emberek mikor sétáinak a fák között^ nem is sejtik, hogy a fák megértik a beszédjüket és lassan, hangtalanul de ők is beszélnek. És félnek, ha huncut suhancok járnak közöttük^ féltik az águkat | Félnek á fájdalomtól, — csakúgy. mint az emberek. — És örülnek. ha simogató kezek érik karcsú törzsüket! De a fehér fák közé nem jött senki és nem zavarta a fenyők beszédjét! A csöndben, a nagy fehérségben megrázta magát a kis fenyő és ruhájáról egyszerre hullani kezdtek a fehér csillagok. Olyan volt, mint mikor porzik az ut, egyszerre fehér felhő támadt. És a fehér felhőben mesélt a kicsi... — Hallgass rám, — kérte az öreget, — olyan szépet álmodtam! Álmodtál? — kérdezte az oreg. — Az nem jó jel, ha a fenyő álmodni keid. mert akkor már az élete vége felé közefedik! Én ugy félek az álomtól^ mert még élni Szeretnék! A kicsi csengőén felkacagott. —• Mit mondasz? Nézz meg jói engem. aztán beszélj. Látod, milyen fiata'i vagyok! Enyém az élet! Hoi van ép tőlem még a vég! É s kacagott boldogan, hosszan. A többi fák i s figyelmesek lettek a kacajra és megrázták ők is tehér ruhájukat. Éledni kezdett az erdő, hajladoztak a fenyők a hoszszu á'om után v mozgatni' kezdték a karjukat, hivogatólag a város, emberek felé. Mintha csak azt mondták volná, hogy olyan rossz itf nekünk egyedül, jöjjetek ki hozzánk. Az emberek megértették a fenyők hivő s zavát és útnak indultak. Csak az volt a különös, hogy baltákat, ásókat raktak f ei a szekerekre. Éles szerszámokat, melynek minden vágása fájdalmat okoz. _életet olt ki- De ezt a fenyők nem t udták hanem cSak néztek a vár© s felé. Olyanok voltak, mint a fiatal lányok, akik várják a holnapot, kitárják felé két karjukat, siettetik a perceket, hogy csak már itt yolna. Mert azt hiszik^ hogy az öröm elé mennek és nem is sejtik. hogy az a holnap, könnyt, fájdalmat is hozhat. Igy járt a kis fenyő is várta az embereket és mesélte kacagva az álmát... — Csillagot, ragyogó, tündöklő csillagot kaptam a koronámra, olyan szépet, mint aminő felgyúl este itt felettünk, ami után olyan vágyakozva nézek. Aztáo hossz^ aranyszálak futottak rajtam végig, és csillogni kezdtem és hallottam, amint egy csengő hang azt mondta: Miiyen gyönyörű szép! Szép voltam, a legszebb... engem díszítettek, engem néztek. Aztán nem volt már rajtam a hófehér ruha, Szép zöld ruhám volt és illatommal tele lett minden. Te is ott voltál öreg. tudtam, hogy ott vagy, beszéltek rólad. Megértettem! Olyan aranyos, rózsaszinü langyos levegő vett körül és olyan jó volt szépnek, csillogónak lenni- De aztan felébredtem, itt ébredtem fel melletted. És most már tudom, hogy csak álom volt. Pedig dc jó volna, ha igaz lenne és én ugy ragyognék. mint az Esthajnal csillag az égen. De miért nem szólsz hozzám?, miért hajtod le a fejedet? Haragszol? Az öreg megrázta Szomorúan a fejét és ugy mondta; — Nem haragszom. csak sajnállak és magamat is sajnálom. Jaj, mert az álmod az rettenetes! — Rettenetes? — kérdezte a kicsi. — Miért volna az rettenetes. szépnek lenni, illatozni és érezni inár egyszer az emberek szeretetét és közöttük lenni! Van ennél Szebb? — Ha csak a szeretet lenne! —mondta az öreg. — Ne is kérdezd, mert nem bírom elmondani. Csak egyet mondok neked, hogy karácsony hetében vagyunk, ez a hét dönt az élet és halál felett. — Élet és halál? — ismételte a kicsi szája. —- Majd ismét nevetett hitetlenül, mintha csak azt mondta volna: Beszélhetsz, enyém az élet a szépség, a fiatalság! Tied a kétkedés, a bánat!... Pedig a kicsi végzete felé közeledett; a szekerek elindultak. Karácsony szombatjára virradt a város. Rt-.ggei volt. Az ébresztő órs hosszan, élesen csengett a konyhában. A fehér cselédágyból kiugrott Juhs és öltözni kezdett. Egy kis tenyérnyi tükröt vett le a falról é s megnézte benne üde, rózsás arcát. melyre aranyos pirt vont a fai u levegője égető napja. Tiszta szemében a búzakalász nngott, a nap tüzelt, a pipacs virított és hajladozott a selymes fü. Mert J ulis a faiura gondolt. Az otthonára. Látta a mezőt, a rétet, a kis fehér házat a padkávai a kemence körűi. Látta anyja kidolgozott kezét, Jancsit és belemosolygott a tükörbe, mert azt hitte, hogy mindezt ott iátja ? pedig a szemébői kacagott elő a Szülőfaluja. Majd a nagyságos asszonnyal a piacra ment 5 aki "hosszas alkudozás után megvett egy gyönyörű nagy fenyőt. Ju'i s mindjárt meglátta. hogy a nagy fa meüett egy kis fenyő fekszik. Ártatlan kék szeme tele lett kéréssel, mikor ijiondta ; hogy engedje meg a nagyságos asszony, hogy a kicsit megvehesse, mert ő is szeretne a konyhába egy karácsonyfát. Minek az neked? — kérdezte az asszony, — hisz odabent lesz a nagy fa és alatta neked is lesz ajándék. De Juüs addig rimánkodott, mig a nagy fa mellé feltették a szekérre a kicsit is. Ju'isnak ettői kezdve csupa izgalom volt az egész napja. Százszor is kiszaladt a konyhából megnézni, bogy megvan-e a fenyőiNem törik-e az ága? Majd földet ásott és egy nagy virágcserépbe beleültette a kicsi fát. És vitte boldogan a konyhába- A ragyogó, a tiszta konyhába, melynek faláról a piro s edények lemosolyogtak Ju'isra a falról. Minden olyan szép volt. A fehér bútorok, a sok kézim unka. A függöny, amit Juüs félrehúzott, hogy lássa odakint azt a nagy fehérséget, ami olyan tiszta. ragyogó fehér, mint otthon a haz fala. Vájjon mit csinál most otthon az Édes? — gondolta- — Na, majd holnap meglátom, —• biztatta magát, — és ment be a kisasszonyhoz diszitem a nagy fát. És mikor meglátta a nagy dobozban a csillogó angyalhajat, az ezüst boát és a sokféle díszt, a meglepetéstői összecsapta a kezét. A nagy fa alatt Szorgalmasan dolgozott együtt a kisasszony és a kis cseléd és ammt teleaggatták a fát disszei, édességgel, az a ledönthetetlen fal, amit a születés, a nevelés, az iskola, a tudás vont a két lány közé, a féltveőrzött, jó módban nevelt leány és a falu gyermeke közé, mintha leomlott volna. Egymásra nevettek a karácsonyfa mellett, amelynek az illata betöltötte a szobát és már mesélt a szenteste boldog óráiról. 1931. dscemLa • 25. Az örömről, az összetartozásról. Nem volt most is különbség köztük. mert a szenteste varázsa kitöltötte a kettőjük között lévő nagy iirt, kitöltötte szeretettei és a lányszemekben az elkövetkező percek boldogsága csillogott. Felkerült a fa tetejére a diszes nagy csiíiag. s amikor Juüs meglátta. nem tudott tovább dolgozni csak "nézett fei a fára vágyakozva. Ibolyakék szeme, mintha csak azt mondta volna: Nekem ilyen soha-soha nem lesz. A leány belenézett Julis vágyakozó szemébe és előkeresett a dobozból egy kisebb csillagot és odaadta. ' Juüs megkapta a lány kezét és hálásan összecsókolta és szaladt la a konyhába, feltenni a csillagot. Majd mikor kigyönyörködte magát benne, kezét önt udatlau' összekulcsolta, az anyjára, az édesre gondolt, a tavalyi karácsonyra, Mimikor még nem kellett a városba jönni "szolgálni, mert volt otthon kenyér bőven. De ma már nincs elég! Szivét összeszorította a honvágy fájó érzése. De aztán megny ugodottómért a kisasszonyra gondolt, akitői mindig jó szót, meleg tekintetet kapott'és kezét szorosabbra ku'icso>ta és egy érzés vitte magával, — amiről ő nem tudott magának számot adni. "Egy érzés, ami vitte a kis paraszt lányt, ami jó volt, ami meleg' volt, mert maga a szeretet volt!! Este lett... A hó ismét hutai kezdett és csillogó fehérséggel beborította az egész utcát, amelyen énekelve mentek végig a betlehemesek... Bent pedig az ünnepi díszbe öltözött lakásban összenyitották a szobákat. Az ebédlő sarkában teljes diszben állt a nagy fa és amint egy percre a konyhaajtó megnyílt, a nagy tükörben feltűnt, —mintha csak egymás mellett lett volna, — az erdő két beszélgető fája, a kicsi és a nagy. A nagy fa a disztőí, az édességtől^ meiy lefelé húzta, egy kicsit oldalra dőlt, mintha csak mondta vo'na: Ugy-e, igazam volt? A kicsi pedig áUt a virágcserépben, fején a ragyogó csjllaggal, testén a fénylő aranyszálakkai* büszkéi, boldogan. Az egész tartása azt fejezte ki, hogy megérte, megérte, mert rövid élete alatt, megkapta a legszebbet, a legnagyobbat, amiért érdemes élni, á szeretetet! És a koronájár, apró fény villant meg és mintha megmozdult volna a csillag attól, amit látott, a boldog emberpártói és haüo'tta az álombeli Esengő hangot, ámmt mondta; Ugy-e, hogy gyönyörű? Nézze ezt a csillagot, ^én ugy érzem, mintha nem is kereskedésben vásárolt disz volna, hanem egy igazi, fénylő, ragyogó csillag, amely a Szentestétői kezdve vezet bennünket az uj otthon, a boldogság puha fészke felé! < Ezt hallotta a kis fa és látta a lány sötét szemét, amely oiyan volt most, mint mikor éjjei egy nagy hajó Szeli keresztül a tenger sötét habját, egy darabig hullámzik utálnia a tenger, de aztán lecsitul lassan és feltűnnek a habjaia az ég csillagai. Olyan volt ez a sötét szempár is. A gond, a két* ség. a boldogság utám vágyakozás felkavarta a mélyét, de jött a szent e ste és elhozta magával* az örömet és erre kigyúltak benne az öröna apró csillagai. A lány szeme is azt mondta*^ amjf a kis fenyő, megérte^ mindent megért, mert elhozta a legnagyobbat, a legszebbet, a szeretetet! Kint a fehér éjszakában lassan megkondult a harang, mikor a fc* fenyő á'ma beteljesedett és végzet* betelt. Szeretetet kapott és adott és ragyogó csillaga uj utat matatott!! ' r .-.;•.. * A NNL I N KARÁCSONYI ÜNNEPNAP A F U11 U ** BR1LLIÁNS, UJ;HANGOS MŰSOR Karácsony első napján, pénteken. Szenzációs hangos filmujdonaág A CIRKUSZ ÖRDÖGE (AZ ÖRDÖG CIMBORÁI) Főszereplő: Lon Chaney, Elliot Hugent Stan és Pan : Végre egyedül... Karácsony másodaapján, szombaton csak I napig John Gilbert, Mary Nolan exotíkus hangosfilmje A SIVATAG RABJAI Izgalmas kalandok a sivatagban Kisérő műsor; Anyós te csalsz és Híradó Vasarnap, hétfőn, Kedden, dec:mber 27, 28, 29. GRETA GARBÓ az isteni Garbó idei 100%-os hangos újdonsága ROMÁNC a vllágszinpadok legnagyobb sikere, hangos filmen. Férfi partner: Lewis Stone, Gavis Gordon A NŐK BARÁTJA William Haynes 7 felvonásos vígjáték újdonsága Vetítés a legtökéletesebb fotocellás gépen 1 Előadások kezdete: Ae ünnepeken 3, 5, 7 és 9 órakor.
