Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-12-25 / 292. szám

4 JNílrfRYIDÉK. 1931. december 30. A háborús nemzedék problémái Irta; Fröhwi th Mátyás országgyűlési képviselő.. Az utolsó években a háborús nemzedék soraiban élénk mozgolódás vehető észre. A közvélemény az úgynevezett harmincévesek mozgalmai címen ismeri a fiatalságnak kezdeményezéseit. Most ismét fellobbant az álláshalmozás kérdésével a fiatafság tiltakozása. A harmincévesek mozgalmának nagyrészt anyagi okai vannak, —• azonban kétségtelen pszihologiai és közéleti okokat is fei íehet fedezni. Nagyon szomorú látvány, hogy tanult fiatal emberek, több diplomával rendelkező érett emberek kénytelenek szülők nyakán éldegélni, vagy pedig nagyon egyszerű, szerény jövedelemmel, fizetéssel megelégedni a családalapításnak minden kilátástalanságával. Nagyon nyugtalanító áliapot 6 diplomás utcaseprő, a tanári, vagy ügyvédi oklevéllel biró díjnok. — Oíyan jelenségek ezek, amelyekre rövidesen kel megoldást találni a magyar társadalomnak. Ismerjük a számokat is, amelyek megvilágítják azt a nagy nyomorúságot, amely különösen az értelmiségi fiatalság között van. Ez a,nemzetnek egy óriási problémája, amely élőt nem szabad strucc módjára a fejünket a homokba dugni, hanem nagyon komoly és elszánt lépéseket Ice'l tennünk a kérdés,megoldására. Egyik statisztikusunk kimutatta, hogy a 15 és '60 év közötti lakosság között több mint 1 millió emberrel több áu a ,^kenyérkereső és termelő munkában most, mint állt 20 évvel ezelőtt és a háború e'ején. Különösen sok leánv é3 asszony vonult be a gyárba, a .műhelybe, az irodába. Valamikor a kenyérkeresők között csak 12 százalék volt nő, most azonban máj. közei 40 százalékhoz jár a nőknek az aránvszáma a kenyérkereső pályákon. Olcsóbb a munkájuk, egyik másik szakban alkalmasabbak is, mint a férfiak és ennélfogva a nők legnagyobb versenytársai a férfiaknak. A háborúba bevonult fiatalság sok munkahelyet és munkaalkalmat hagyott üresen, amit öregek és nők töltöttek be és mik:®r a háborúnak vége volt, a sok száz es száz ezer ember, aki férfikorának teljében volt, elfoglalt munkahelyekre talált. Azóta pedig uj és uj segédcsapatok nőttek ki, akik még a munkanélküliek számát még inkább fokozták. Most már ott állunk^ hogy sok száz és százezer olyan ember van bent a termelő munkában, aki békében nem is gondolt a kenyérkeresetben való részvéteire.' Igy magyarázható és érthető meg, hogy 1 miflióvai is több van a termelőmunkában, mint volt azelőtt. Az értelmiségi osztálynak a nagy munkanélküliségét még az idős és öreg embereknek a viselkedésében is keli keresnünk. Ha a békebeli kenyérkeresők A közkedvelt, köhögés, rekedség és hurut elten igen hatásos bonbonok minde« gyógyszertárban és drogériában újra kaphatók 1 zacskó 60 fillér, 1 doboz P 120. 7943 Magyarok fekete karácsonyán A komor, fagyos magyar éjtszakába Ragyogj be ide betlehemi fény Hoi vad harcot viv a halárnak árnya Lázas homlokok kék erezetén, örömhírt vivő sze'id an^yai-szózat Itt zendülj fel, hot jajt .csuklik a száj, Jöjj fényes csillag, jöjj útmutatónak, Mert lábunk vészes, vak homályba jár! Ragyogjon ránk a vigaszos meleg fény, Mely egykor jászolt arannyal bevont, Simítsa lázas homlokunkat enyhén, H01 pattanásig feszült már a gond. S te betlehemi puszták szója: béke! OHadj remegő testünkbe belé, Hogy csittu'jon a kmok fthegése, Mely nyögve zug a föld s az ég felé! Tanits szenvedni, e türni a sok bajt, Rongyos istálló égi Gyermekei" Öleld szivedre mind-mind azt a sóhajt, MeUyei roskadón van a föld teie. Mosoiyvirágod igya föl a könnyet, Mely vigasztalan egyre-egyre hu'i — A szivtelenség büszke gőgjét törd. meg, Mely ránk térdelt s fojtogat gazu

1Karácsonyfánkra, mely csak képzeletben Án üres, szegény asztalunkon itt, Aggasd rá értünk égő szeretetben Szivednek drága ajándékait. Hitet, mely kmban, bubán meg ne törjön, Szeretetet, mely mindig összetart, Reményt, hogy itt e rab, keserves földön Fölemeled az elesett magyart- i A szenvedés, a könnyek tengerében Te fényesítsd be bus karácsonyunk Égjen ei szived megváltó tüzében A koldusbot, mit kezünkben fogunk. Megtört derekunk fölegyenesedjen, Sápadt orcánkra é.'etpir't ragassz — Mi Téged várt már ott is, Betlehemben: Jöjjön reánk is húsvéti tavasz! Ffáfc András. statisztikáját nézzük, akkor az 50 | éven felüli kenyérkeresők már csekély számban találhatók fel. Ma pedig a 70 esztendős emberek közű' is nagyon sokan vesznek részt a termelő munkában. Békében alig várták az idős emberek, hogy nyűg díjba, vagy nyugalomba kerüljenek, most pedig görcsösen ragaszkodnak hivatalukhoz, ipari és gazdasági "vállalkozásukhoz. Természetesen az is nagy ok, hogy a gazdasági helyzet oly nyugtalan, oly bizonytalan, hogy az idős emberek sem tudják. letenni a lantot. A kenyérkeresőknek a nagy felszaporodása nemcsak háborús örökség, hanem a kevés jövedelem is. Valamikor a családfő normális körülmények között anynyit keresett, hogy ebből az egész családot ei tudta tartani- Most azonban az apa mellett a felnőtt fiúnak és leánynak, de sokszor, az asszonynak is be kell áCln'ia ,a keínyérkereső munkába, hogy igy közös munkával tarthassák fenn sajátmagukat. A háborús nemzedék tehát igen kézenfekvő okok miatt mozgolódik és a nemzet vezéreinek nagyon erélyes kézzel keli hozzálá'tmok, hogy a felszabadítható munkaalkalmakat szabaddá tegyék a háborús nemzedék részére. Eré'yes de igazságos módon kell belenyúlnunk a nagy jövedelmek és jövedelem halmozások és munkanélküli jövedelmek berkeibe. Bele kell nyúlni ebbe a, kérdésbe oiyképen, hogy méltányosságot és igazságot tegyünk, de fegfőképen az vezérelje a nemzetet, hogy, az állásnéíküliséget minél kisebb fokra csökkentse le. A háborús nemzedéknek tehát csak akor lesz megnyugvása, ha a nemzet meglátja azokat a hagy okokat, amelyekének a megszüntetésére minden becsületes magyar embernek törekednie keíi. hoz! " ! l'f; I A szemei mondták a másiknak s azzat tovább sietett,^ mintha most már sikerült volna leráznia. Egy darabig jói megy, egyedül és szabadon felléiekzik s nem izgatják a mögötte kopogó léptek. De,egyszerre újból külön érzi azt a kopogást. Most elszánt erő bomlik belőle. Torrypa zugássá tömörül s ugy vág bele agyvelejébe. Erőteljes, beszélő kopogás. Nyöszörög. Sir. Panaszkodik. Mintha összetett kéz nyúlna föl belőle s, a szivébe hatot. Egy kávéház forgó ajttaja elé érnek. Ni, most ide bemenekülhetne! Megszűnne ez az ember ő benne, Künn maradna s tovább kullogna. Oda nem merné követni- Ö .pedig meginna odabenn egy feketét és elfelejtené. Enyhe füst barát sá-» gos arcok. Nők. Párfőm illatok, A főúr mosolya, a pincérek sürgés* forgása. Mint nagy fekete bogarak röpködnek és zsonglőrködnek a táícákkai s odaütődnek egy-egy asztalhoz. Valami ismerős bóhnt. Az újságos jön. Szenzációk. Friss, erős szaga a nyomdafestéknek. Ei keli felejtenie ezt a kopogást. Ezt a tekintetet. 1 De nem igy történt. Mintha ,az idegen elé állt volna. Mikor > ai ajtó felé 'fordult, már ott volt a kopott kabátu és nézett rá. Ugy nézett... Igen, ugy nézett, mintha szólni akarna- Nem kérni, nem követelni, hanem csak mondani valamit. Egészen egyszerűen közötte a tényeket. Mintha az apjáról, az anyjáról... vagy a kedvesérői., nevetséges, de egészen bizalmas közlések úszkálnak a szemeiben, A Szemei kékek és fájdalmasak. Nedvesek. Az Élet arcképe benne No, nem azé az életé, amit ő meglát, s amit más akárki. Hanemi más. egészen más. Egy ojyan élet ...ó. ván olyan élet, ami elé mindig odaáll valami és elrekeszti az utat. Elrekeszti. Menne, menne, de a homloka beleütődik abba a falba., a farba- • Milyen falba ? Milyen fai... Á vékony kabátu türelmes. Most befordulnak az Andrássy-utra- Egy kirakat előtt egy nő áU. Sovány és sóvár az is. Idegesen megtapintja kis gyűrt retiküljét. Tétovázik, de mégis belép a boltba. Ezt mind a ketten meglátták. Az öreg ur is és a vékony kabátu. Meglátták a nőt és' rajta a szegénységet. A kopott kabátu elmosolyodik j —Ennek legalább van. Van talán egy ötpengőse. Vagy talán tiz is. T?s azért tétovázott^, mert sajnálta felváltam. \ Most, most kellene az öreg urat megszólítani. Már puha, fáradt és terhére van a nagy jóléte. Érzi a különbségeket és fáj neki. Most, ha tőié függene, szórná a telt zsebek kincseit- Nesztek, nesztek, ti rongyosok... Nagyszerűen meg lehetne szólítani. Most újra csak azt mondaná neki: — Téved uram, téved. Még most is téved. Bár érzi már, hogy nem vagyok betörő, sefti, hogy a diploma itt van a zsebemben és tudja, hogy éhes vagyok! Éhes! De abban téved, ha azt hiszi, hogy pengőt akarok. Nem- Nem aztEgészen mást. — Protekciót! Érti, uram? Protekciót! — Nézzen jói a szemembe. Mindig gyűlöltem a protekciót s most megtört a gőgöm, miután a szemembe röhögtek, hogy én CsaK azért akarok valamit, mert Jeles a diplomám, mert tele vagyok munkakedvvel és tehetségem van... Ha-ha-ha... TehetségI Hallja ezt? Én azt hittem, hogy a tehetség... — Hagyjuk. Mellékes, hogy én mit hittem- Hanem ön, uram, tudja mi az a tehetség?.Arra való, hogy az ember jobban érezze . a nyomorúságot- A tehetség annyi, mintha több volna az ember másnál s mikor már teleszívja magát duzzadó önérzettel, akkor lassan minden önbizalmat kiszaggatnak a lelkéből. Először simán, a jól ismert elnéző gesztusokkal", azután türelmetlenebbül ,dhikusabbart, végűi őrült marhaságnak nyilvánítva, ha valaki magát tehetségnek men hinni, holott nincs —protekciója. Mi az a tehetség, uram? Az, hogy legyen az embernek még egy külön arravaló tehetsége is, amelyikkel protekciót szerez. — Fiát kérem, erre nekem nincs tehetségem. Ugy-e, ön belátja, hogy most megszólhatnám és kérném, és követelném, hogy ön, mmt bennfentes, (mert lehetetlen, hogy akinek ilyen egészséges arcszíne és jó bundája van, ne lennének összeköttetései) mint tekintély, nyomjon be valahová. Nyomjon be. Igy szokás ezt mondani. Bizalmasan. Szivarozás közben, a jó barátnak, a vezérnek. Igen, a Vezérnek kei szőfma. Csak szólnia. Vagy... talán... épen ön az... ön valaki ilyen, akire nekem szükségem van. Nem bankár...? Nem egy nagy gyárban...? Uram! Nem ön az, annak a nagy lapnak a főszerkesztője...? Vagy kiadója... Ahoi én... — Ha igy volna, akkor nem is kell, hogy szivarozás közben... hogy szóljon... hogy kicsit zavartan es köhmtgetve, mintha a füst csipné a légcsövét, kérjen valakit- Hanem ön, egyenesen ön, ahogy megnéz a legközelebbi kirakatná', felismer... Meglát! Meglát, uram! Éles, röntgen-szemekkei belém lát, a kívánságomba, az éhségembe, a ludbőrző mívoltomba. És barátságosan, mégis kicsit szigorúan rám szól: (Hiszen keli valami bevezetés!) — Ugy látom, ismer engem, fiatalember? Szép, szép az a Jeles di-