Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-05-07 / 102. szám

1931. május 7. tuaKM Itália ni. A könytártermek végtelen során, a diszes, virágos falak deriis mi­lieujében üveg alatt őrzött folián­sok, miniatűr diszes misekönyvek, ragyogó iniciálékká!'ékesített bib­liák között ott látunk egy ideke­rült Corvin-kódexet, a Divina Commedia irott lapjait, Michelan­gelo tragikus szárnyalású szonett­jeit és a dévaj Bocaccio rajzos kézirását. Egy-egy embemagyságu por­cellánváza, virágos mozaikkal ki­rakott asztal, az ezeregyéj tündér­meséibe illő secretair, üvegfestmé­nyek, pápai és fejedelmi koronák és kecses hellénszobrok váltakoznak mig eljutunk Rafael stanzáihoz. Rafael huszonöt éves volt, amikor II. Gyula pápa megbizta a pápai szobák festésével. Fiatalság, sze­relem, szépség és dicsőség gloriázta ezt a ragyogó életet, mely teljesen ellentéte volt Michelangelo "keserű vivódásainak. Alkotásait mosolygó derűs lélekkel festette, az Olimpus napfénye ömlik el alakjain, de ugyanekkor árad belőlük a boldog lélek hidegsége az emberi szenve­déssel Szemben. Hires alkotása a Disputa a Stan­za della Segnaturában. A hatalmas freskó két részre oszlik: a menny és a föld világára. Előbbiben ott trónol az Ur és Jézus mennyei alakja, körülfogva az apostolok és megdicsőültek tündöklő seregével. A föld felett lebeg a Szentlélek. Lent az oltár körül a zsinatban pápák és egyházi tanitók tanács­koznak. A kép nyüzsgő sokadalmá­val az embernek Istenhez való vi­szonyát, a dogmákkal körülzárt vallásos érzést és a lélekben fel­támadó kétkedést állitja a szem­lélő elé. A hitnek ezen époszi meg­nyilatkozásához hasonló nagy kompozició az Athéni iskola, mely­ben a tudományt dicsőiti. Gazdag renaissance-épület lépcsőzetes bel­sejét látjuk, egyik oldalán Pla­tón, amint az égre mutat, jelké­pezve az elméleti ismeretet, másik oldalán Aristoteles, földre mutat­va jelképezi a tapasztalati ismere­tet. Két oldalt a görög bölcsészeti rendszerek az emberi gondolkodás és kutatás különféle módjainak képviselői változatos és élénk cso­portokban népesitik be a kép terét. Megnéztük a Bolsenai csodás misét, Borgo égését és a rsndkivüli fényhatásu Szent Péter menekülé­sét, melyekben már rembrandti ár­nyékokkal dolgozik a rendkívüli te­hetségű renaissance-müvész. Rafael stanzáin át jutunk Michelangelo géniuszának hajlé­kába, a sixtusi kápolnába. A terem­tés misztériuma, a kezdet és a vég dörgő szózata, vakitó fény és túl­világi homály és hatalmas virágzó emberi testek vannak itt valami mámoros életábrázolásban. A me­nyezeten egymásután a Genezis fá­zisai: Isten elválasztja a sötétet a világostól és megteremti az embert, ujjának érintésével hivja álmodó értelmét öntudatra. Majd a Nő te­remtése, az Eredeti bün és a Bűn­hődés, a pogány Sybillák giganti­kus alakjai, mind súlyos szobor­szerű ábrázolások, épppen miként az Utolsó ítélet kék szinhullámai­val, amelyekben aláhullnak az el­itéltek plasztikus szobortestei. A könyvtártermekben és a szob­rok csarnokaiban mindenfelé isko­lásgyerekekkel találkozunk, parányi oiasz elemistákkal, valamennyin a Mussolini által diktált iskolai egyenruha, amelyet a városban is sokszor látunk a csoportban menő gyerekeken. Kormosszemü talián kisfiúk sötétkék öltcnykében fehér gallérral és szalagcsokorral és ér­íelmes taliánleánykák fehér kötény­nyel és kék csokorral az álluk alatt nézik bámész szemmel a képeket és szobrokat. Valamennyinek kezében kis jegyzőkönyv, amit az édesanya, vagy talán ő fűzött össze hulladék irkalapokból. Megnézem a jegyze­teket és az ide-oda dűlő ákombákoi­mokból Praxiteles, Phidias, Ra­faello di Santi neveit olvasom. EJ lehet gondolni, hogy az ilyen nevek közt felnövő nemzedékben milyen szenvedélyes szeretet lobog a művé­szet iránt. Egy szép délután autóbuszon mentünk ki a Via Apppiá-ra. Itália langyos virágizü fevegcJje érinti ar­cunkat, lila akácok a falakon, nyiló barackfák és pázsitos mezők az épü leteken tul, melyek az évezredes ró­mai utat szegélyezik. Bemegyünk a Quo Vadis-kápolnába, hol Iájuk az Üdvözitő lábnyomát, amint a Ró­mából menekülő Pétert megállítot­ta. Lemegyünk a katakombákba, az első keresztények imahelyére. Gyer tyafény mellett nézzük végig a kő­bevájt oltárokat és szent sírhelye­ket, a vértanú Cecilia megható márványszobrát, mely eredeti sír­helyén abban a helyzetben ábrázol­ja a szépséges patriciusnőt, ahogy rátaláltak hosszú idő múlva. A mozgalmas római napok után Velencét keressük fel, itt megnézzük a Szent Márk templomot, Doge­palotát, Frari székesegyházat, etet­jük a galambokat és a holdfényes estén gondol ázunk a rejtélyes siká­torok ezüstlő vizén. Elmegyünk az Accademia di Belle Artí-ba, a velencei festőiskola nagy tárházába gyönyörködünk Ti­ziano aranyos csillámu képeiben, a Tintoretto és Veronese-festmé?­nyek gazdagon hullámzó színeiben Egy felejthetetlen délutánt töl­tünk a Lidón, az aranyfényű part és az azuros Adria szinhatásában gyönyörködve és másfél napi tar­tózkodás után otthagyjuk a szere­lem és elmúlás csendes városát, otthagyjuk a szikrázó fényt, Itália márványait, képeit, é£ virágait. —­Egy éjszakai dübörgő vonatrázás után már előttünk az almazöld Ba­laton, a még még meztelenül di­dergő magyar tavasz; a fehér pa­rasztházak és nyugalmas lépésű fa­lusi magyarok az apró állomások előtt. Azután Pest; amely magyar szivnek mégis csak legszebb a vi­lágon és az áprilisi alkonyat tüzes fátylaiban a homoki metropolis : Debrecen, majd csillagok szuród­nak a hamvaskék, lassan sötétedő estébe és feltűnik a két torony ki­világított narancsszínű óralapja, az állomás zöld-vörös szemafórjai, kapkodás, láz, a viszontlátás öröme üt át a vonaton : hazaérkeztünk. (Vége.) A Báthory mcai eredeti nesen kezeli a községek A Báthory utcai eredeti Zeiieis Intézet áldásos működését ma már minden objektíven gondolkodó, el­fogulatlan szemlélő kénytelen elis­merni. A szkeptikusok, a gúnyos kételkedők tábora elhallgatni kény­szerül, mert a bizonytalan érvelé­sekkel, alattomos gyanúsításokkal szemben a meggyógyult betegek sorakoznak a Báthory utcai eredeti Zeiieis Intézet mellé, hogy ujjongó örömmel, egészségük megcáfolha­tatlan bizonyítékával igazolják a gallspachi »csodadoktort kor­szakalkotó gyógymódjának, a magas feszül tségü áram kezelés ­nek óriási jelentőségét. A megcáfolhatatlan tények, min­den hibrid érvelésnél, minden száj­tépő szónál, minden tudományos nagyképűségnél, szebben, határo­zottabban és igazságosabban be­szélnek. Az a béna, akit tolóko­csin vittek a Báthory utcai eredeti Zeiieis Intézet rendelőjébe s né­hány kezelés után a saját lábán hagyta el az intézetet, az a köszvé­nyes, aki mankón vonszolta magát hitevesztetten, reménytelenül és egy —két hetes kúra után mankó nélkül rugalmas léptekkel távozott a ren- ™ delőből, azok a betegek akiket csuz | reuma, isiász, zsába, cukorbeteg­ség, érelmeszes-edés, idegbaj, fa­gyás, tüdőcsucshurut, vérszegény­ség, vitustánc, csontbetegség, szék- í rekedés és még Számtalan másj nyavalya sanyargatott Zeiieis Intézet ingye­szegén?sorsn betegeit azok nem a tudományos vi­ták százféleképen forgatható érveléseit fogadják ei meg­dönthetetlen kinyilatkoztatás­nak, hanem azt az egyszeri: és kétségbevonhatatlan t nyt, hogy végzetes és Jiosszu be­tegségükből kigyógyultak. A Báthory-utcai eredeti Zeiieis Intézet rövid néhány hetes mű­ködése alatt is, már számos cso­dálatos eredménnyel igazolta, hogy mindazok a rosszindulatú vá­dak ^gyanúsítások, amelyek bur­kolt formában érték az utóbbi idő­ben, teljesen alaptalanok. A Báthory-utcai eredeti Zeiieis Intézet működését a kiváló kép­zettségi orvos, dr Dobler Ferenc ellenőrzi^ aki az orvosi tudomány fanatikusa s aki a Zeiieis Valentin és dr F. G. Zeiieis vezetése alatt mű­ködő gallspachi intézet első magyar asszisztense volt, ahol hosszu ideig tanulmányozta az uj gyógymódot, hogy ké­sőbb tapasztalatait a szenve­dő emberiség szolgálatába ál­lítsa. Ez a kiváló magyar orvos min­den gáncsoskodással szemben erős vértezette! ,fölényes nyugalommal végzi magasztos hivatását és "in­tézeteit nem kapzsi nyerészkedés­sel. hanem a humanizmus jegyé­ben v'ezeuT-s irányit já7 hogy azok a szenvedő emberek is megtalál­hassák kinzó betegségükre a gyó­gyulás lehetőségét, akik Szegény­sorsuak és nem bírják a gyógyke­zelés költségeit megfizetni. A Báthory-utca iS. szám alatt lévő eredeti gallspachi Zeiieis Inté- • zet értesítette Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegyék összes közsé­geinek elöljáróságait, hogy minden községből 2—2 szegénysorsu be­teget ingyenesen kezel. Természe­tesen e nemes felhívásnak meg volt az eredménye. Vármegyeszerte özönlenek & betegek a Báthory-utca 18. számú rendelőbe ingyenes ke­zelésre. Annak igazolására, hogy ez az emberi szenvedés enyhítését célzó humánus elgondolás milyen nagy jelentőségű és milyen visszhangot kelt a községek lakosai között, cikkünk befejezéséül álljon itt az alábbi levél, amely mindennél ékesebben beszél: »Zeileis Intézet tek. Vezetőségének Nyíregyháza, Báthory-u. 18. Folyó hó 27-én kelt szives leve^­lük értelmében bátorkodom Hajnal Antalné, szül. Barnai Juliánná de­mecseri lakós, szegény jóravaló ember beteg feleségét ingyenes ke­zelésre beküldeni. Amikor a szegények érdekében teendő ingyenes gyógykezelésért hálás köszönetet mondok, maradok Demecser, 1931 április 29. kiváló tisztelettel Pecsét. Szét* Sándor főjegyző.« Részlet a várószobából.

Next

/
Thumbnails
Contents