Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-04-26 / 94. szám

-A Ma: Gazdamelléklet és félárú moziszelvény Ara 16 fillér. Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 f. i Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény Egyes szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapította : JOBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOK Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacheque 29556 ; Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. Európa és BetMen négy pontja Bethlen István gróf miniszterelnög, mint az ország mai helyzetének alapos ismerője, nemes gesztussal hárított ei minden bizantinikus kitörést, minden görögtüzet és minden parádés ünneplést. Ehelyett ő adott jubileumi ajándékot a nemzetnek: Négy ragyogó drágakövet, amelyek nem enyésznek ei, amelyeknek a fénye maradandó és nagy átütő erejű. Bethlen István gróf, a bölcs hall gatás mestere, megnyilatkozott a jubiieum alkalmából 'és elmondott beszéde határkő. Nem képzelt határkő, mint miniszterelnökségének tizéves fordulónapja, amely tovasodródik a hömpölygő időfolyam többi napjaival együtt; nem frázishatárkő, amilyennel körült üzdefték a versengő szónokok és cikkírók ezt a napot, hanem szilárd, reális valóság, amelynél egy korszak lezárul és amelyen elkezdődik egy uj magyar korszak felépítése! »Igazságot az igazságtalanul meggyötörteknek, egyenlőséget az egyenlőtlenségbe taszitottaknafc, egyesülést az akaratuk ellenére elszakitottaknak, megélhetést min denkinek a nap alatt! Aüg mult ei kétszer huszonnégy óra, amióta ez a szózat elhangzott és máris Szállóigévé, csodabalzsammá vált. Csodabalzsammá, amelyben megfürdik minden magyar lélek, trianoni határokon innen és tui; megfürdik és erős fesz, erős és szalad! F.eiszatac'ul a <^üggec'és bilincseiből, mert látni kezd: uj, biztos célt iát a négy bethleni pont a négy jubileumi drágakő ragyogásának fényében. Ez az újonnan felgyújtott fényes ség azonban nemcsak itthon, nemcsak nekünk, nemcsak a világ magyarságának világit. Mint villám ci kázik keresztül tiz év sötét fellegein, sziporkázik egész Európa égboltozatán, hogy mindenki felfigyeljen rá s azután lássa a magyar szivek legbensőbb legemberibb és legigazságosabb akaratának szelíd, de Ietörülhetetlen és elhomályosiíhatatian szivárványhidját, a" mely a jubileumi Bethlen-beszéd" nek erre a négy sarkalatos pontjára támaszkodik. Beszédes tünemény, elkerülhetetlen intelem ez a szivárvány az európai égboltozaton. Már halljuk, dohognak róla ellenségeink! gonosz javasasszonyai, de készítik spektrumát a többi hatalmasok józan tudóssal is. Hiszen ez a jci nemcsak nekünk szól. Nemcsak egy uj magyar évtized utjának iránymutatója, hanem figyelmet követelő fényesség győzedelmes fel villanása a vajúdó európai éjszakában : az uj európai politika születésének előestéjén. Á magyar külpolitika tiz esztendeje Bethlen külpolitikai koncepciójára talán a legélesebben egy íntervju során tett, eddig ismeretlentése mutat rá. Szórói-szóra a következőket mondta: »Ne gondolja, hogy a világnak lehet a sajnálkozására »záan-iiani. Az emberek nem a gyöngéket, hanem az erőseket pártolják. És ha mi erőt tudunk mutatni, gazdasági jólétet, jogrendet, egészséges állami gépezetet^ akkor ez fogja nekünk megadni azt a tekintéfyt, amely felénk irányítja a külföld bizalmát. Igy lesz akcióképességünk és csakis igy tudjuk mégértetni a világgal jogos kívánságainkat'^ / Azóta az események is megmutatták, hogy mennyire ez a koncepció volt vezetőmotivuma Bethlen kormányzásának már abban az időben is, amikor ebből az elgondolásból á kívülállók még semmit' sem láthattak. A velencei egyezmény révén visz szaszerzi Nyugatmagyarország egyik részét. Ezután megkezdődik az országnak a megszervezése, amig a belső megerősödés már eléggé előrehaladt ahhoz., hqgy Magyarország helyet kapjon a Népszövetségben és igényt tartson annyi bizalomra, hogy felszabadítsák a Trianonban jóvátételi célokra lekötött zálogjogóknak egy részét s hogy igy megkapja a szanálási kölcsönt, amellyel stabilizálni lehetett a koronát és rendezni az állam gazdaságot, akkora teherbíró t's ellen állóképességet adván ezzel az államszervezet nek, hogy ebből kiindulva, meg lehessen kezdeni a magángazdaság szanálását is. Ennek a tervnek végrehajtását legfeljebb lassíthatta, de meg nem akadályozhatta a közben kitört világgazdasági válság. A vonalvezetés világos: A politikai konszolidáció után a közgazdaság megerősítésével és az igy koncentrált gazdasági és politikai erőkkel a 'kormányzat háta möNyiregyháza 1931. április 26. * Vasárnap Xall évfolyam. 94. sz. Ének a nyugtalan tavaszról Valami kábult éhsége a messzeségnek, kimondhatatlan vágy nyújtja belő" Jleta karját. Kint tavasz ostromolja már a [barna kertet, és lelkem nyugtalan, piros fátylak [takarják. Most néma fákban himyiiak [futkosnak éjjel, a gyönge fü smaragd lándzsáját [napra fúrta, a kertben nárciszok hajlongnak [könnyű száron, s nyúlt testű darvak szállnak fent, [sugáron úszva. Sosem látott kék hegy felett szedetnék állni a bódult áradásban, fáklyaként [kigyúlva, felfogni finom rezdüléseit a fénynek, mig sok, piros fátylam lobogva " t [szertehullna. És meztelen lelkemre sütne szűz [vidáman, fényes is órlá

s szemévei fenn a [bölcs Nap, aztán lejönnék halkult, tiszta iép[teilmmei, s lent, a völgyben köszöntene rno[solygó földszag. t M- Juhász Margit. Egy magyar gentleman Irta George A. Birmingham ír protestáns lelkész. — A »Nyirvidék« számára fordította Ercsey Rózsi. IV. Vagy lehet az is, hogy az erős ember végre is kifáradt, és annak az országnak romjai közepette, a melyet olyan nagyon szeretett, s olyan sokáig olyan híven szolgált, semmit sem kívánt inkább, mint amielőbbi, mennél gyorsabb halált. A lövések eldördültek. Tisza összeesett, felesége fölé hajolva hallotta, hogy ezek voltak utolsó szavai: »Ennek igy kellett lenni !« Holttestét egy nyugágyra fektették. De az ellenségei nehezen tudták elhinni, "hogy csakugyan meg van halva. Két követet is küldtek ennek a kipuhatolására. Az egyik szabályszerű meghatai mazássai jött a' Hadügyminisztérium részérői, a másik kevésbbé tekintélyes megbízássai *a kommunista katonatanácstól. Nagyon, nagyon kellemetlen lett volna, ugy Károlyira, mint a bolseviki katonákra nézve, hogyha Tisza életben marad. Egy kommunista újságíró ilyen dolognál nem a legmegbízhatóbb ember a világon, és a katonaszökevények sem a legderekabb emberek. Jó volt megbizonyosodni! De Tisza csakugyan halott volt, minden kétséget kizárólag halott. Igy tehát Károlyi egy koszorút küldött, nagy tisztelete jeléül régi ellenfelének. Ezt a koszorút Tiszáné a szemétre dobatta. Elég oka lévén azt hinni, hogy aki azt küldte, az szőtte a terveket a férje meggyilkoltatására. Igy halt meg egy nagyszabású élet után gróf Tisza István, a magyar gentleman. Egy ilyen történetnél kísértésbe estink, hogy találgatásokba bocsátkozzunk a sok eshetőség, a sok »ha« fölött. Ha Ferencz József király egy kicsit jobban hitt volna Tiszának, mint Berchtofdnak, vagy Stürgkhnek, és ama végzetes tanács másik három tagjának. Ha a király Belgrádba a Tisza megfontolt jegyzékét küldte volna ef, — olyan kimenetele lett vólna-e a dolgoknak, ahogy Tisza megjövenaölte? Egy könnyű kis háború, amely a semleges Európa Szeme előtt folyt volna le

4 bizonyos Balkán frontoknak a jelentéktelen kis kügazitásával? Vagy teljességgel kikerülhetetlen volt-e a nagy háború és Szerbia megfélemlítése csak egy véletlen alkalom volt, amelynek nagyobb dolgok voltak áz indító okai? Nekünk is azt kell-e mondanunk a háborúra, amit Tisza a gyilkosok golyójára mondott: — »Ennek igy kellett lenni !« Vájjon ha Károly király Tiszát megtartotta volna maga mellett, és birodalma legbölcsebb embereinek a tanácsa szerint cselekedett volna, amikor megható kis erőfeszítéseket tett egy korábbi béke érdekében, vájjon képes fett volna-e arra, hogy Ausztriát meg" Imentse s Európát a legutolsó, a legrosszabb esztendő borzalmaitól megkímélje? Biztosított volna-e ez kevésbbé szerencsétlen békefeltételeket Magyarországra nézve? Károly királyt elnyomta Németország, s nem volt elég erős ahhoz, hogy megálljon nagy szövetségesévei Szemben. De Tisza erős volt. Az ő szavára elállottak a németek attól, hogy Erdélyt Romániának felajánlják, az ő erőtel1 jes érvelései a végzetes tengeralatti campagne ellen, olyan hatással voltak még a német hadvezérekre is, hogy azok kényszerítve érezték magukat arra,' hogy a határozatot császárukra hárítsák. — Vájjon Tisza meg tudta volna-e, és ha igen, meg akarta voina-e szilárdítani az'ifjú uralkodó akaratát, és tudott volna-e égy külön békét biztosítani ? Minden találgatás között ezek a leghiábavalóbbak, de egyszersmind "a fegmegragadóbbak is. —. Talán csak azok mentek ettől a tépelődéstől, akik a Tisza hitét vallják és elég indokolást találnak a Tisza meggyőződésében: »Ennek így kellett lenni!!« (Vége.)