Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-04-19 / 88. szám

Ma: Gazdamelléklet és félárú moziszelvény Ara 16 fillér. Nyíregyháza 3931. április 19. * Vasárnap XaXI évfolyam, 88. sz. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 P 50 I. — Negyedévre 7 P 50 f. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény Egyes szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. flHaHMHHMHHBBnHDSBttHBHH Alapította : JOBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOK Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacheque 29556 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. A magyar egység határkövénél Irta: Schandl Károly dr. ny. államtitkár, országgyűlési képviselő Bethlen István gróf politikai mestermüvének fundamentuma a nemzet építő erőinek egységeutése volt. Államférfiúi nagysága, melyet az utóbbi években az egész világ politikai körei elismernek s a külföldön ellenfelei irigyéinek, abban nyilatkozott meg, hogy kellő időben fölismerte azt a körülményt, hogy a megcsonkított országot kétségbeejtő "helyzetéből csak érős és egységes parlamenti többség megteremtésével lehet kivezetni. A vilájgháboru és a forradalom utáni széttagoltság közepette nem könnyű, sőt merész vállalkozásnak látszott egységes parlamenti "többség létrehozására való törekvése. Bethlen azonban eleve ei volt határozva, hogy a koalíciós kormányzatnak véget vet és a parlamenti többséget egységes nevezőre hozza. Már kormányzásának első idejében hangoztatta előttünk, — hogy koalícióval nem hajlandó kormányozni, hanem szilárd és egységes többséget fog szervezni, mert a válságos helyze'tben az országot másképen nem fehet megmenteni. Olyan időkben mondta ki bátran és erélyesen ezt az elhatározását, amikor Európa majanem valamennyi országában a pártoknak és párttöredékeknek állandóan változó koalíciója alapján fofyt a kormányzás. Alkotmányos uton kívánta elérni az egységes nemzeti akaraton alapuló kormányzást és ezze/a célkitűzésével évekkel meg. előzte Olaszország nagy államférfiának, Mussolininek a vállalkozását, aki, viszont, az egységes par. íaimenten kívüli szabadságharccal teremtette meg. És hogy mennyire igaza volt Bethlen István grófnak, azt a mostam "idők mutatják, amikor nagyobb és a sors áltai jobban kegyelt országokban is minden tekintetben súlyosabb a hleyzet, mint a sorscsapások által üldözött és megcsonkított Magyaroszágban, ahoi a szilárd és egységes parlamenti kormányzás végzetes bajoknak vette elejét. A kommunizmus összeomlása után az 1920. évi januári választások a nemzetgyűlésen két nagy pártot juttattak sikerhez: a Keresztény Nemzeti' Egyesülés Pártja és a Keresztény Kisgazda- és Földmives Párt kerültek fölényes többségbe az efső nemzetgyűlésen. — A Kisgazda és Föld" mivespártnak néhány mandátummal többet sikerült megszerezni^ de egyik pártnak sem volt annyi manaátuma, hogy abszolút többséget iefentett volna. A két párt Horthy Miklósnak, a hadsereg fővezérének kormányzóvá választása után együtt vállalkozott a kormányzásra. A koalíciós kormányzásnak rendkívüli hátrányait érezte a kormány, ugy Simonyi-Semadam iándor, mint Teleki Pál gróf miniszterelnöksége alatt. A Teleki kormány második lemondása után a pártok és árnyalatok alkudozásai jegyében indultak meg az uj kormányalakítási kísérletek, mikor Bethlen István gróf 1921 április 15-en váratlanul miniszterelnöki niegbiza-.ást nyert s impozáns gyorsasággal még aznap megalakította kormányát. Mindenki érezte, hogy Bethlen István gróffal erélyesebb politikai éra következik, mely a széthúzás helyébe az egységet és állandóságot kívánja állítani. Sokáig egyengette az uj miniszterelnök a nemzeti egység útját, mely elé nem egyszer súlyos akadályokat gördített a királykérdés, mig végre az 1922. évi választások előtt Bethlen István gróf bejelen| jette a kisgazda- és fö'dmüves-párttal való egyesülését a következő történelmi jelentőségű szavakkal: Én megismétlem azt, hogy ez a párt az a szikla, amelyre a ]övő Magyarországot felépíteni lehet, én ezzel a párttal személyesen és barátaimmal együtt egyesülni kívánok. Az első nemzetgyűlés ideje 1922 február 16-án lejárt, amikoris kormányzói kézirattal történt a törvényhozás bezárása. Az uj választások előtt alakult meg az Egységes Párt, hivatalosan Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Párt a február 23-án nagyatádi Szabó István elnöklete alatt tartott értekezleten. Bethlen István hoszszabb lelkesítő beszéd után nagyatádi Szabó Istvánt ajánlotta a párt elnökéül. Nagyatádi Szabó István lelkes beszédben köszönte meg a párt bizalmát s az elnöki széket a következő szavakkal foglalta el: Szavunkat adtuk, kezet szorítottunk és ha a magyar magyar-ember kezét magyarosan megszorítja, azt állni is fogja. Az erő tudatával és a lelkesedés erejével indult az uj és most már egységes-párt választási harcba. A nemzet Bethlen István grófnak adott igazat és ezzel eldöntötte sorsát, mely a megcsonkított és meggyötört országot az elszigeteltségből egy évtizeden át a müveit nemzetek megbecsülésének fórumáEgy magyar gentleman Irta Gscrge A• Birmingham ír protestáns lelkész. — A »Nyirvidék« számára fordította Ercsey Rózsii III. Az uj királynak, Károlynak, aki zavartan kereste a békére vezető utat, félig-meddig abban remény kedve, hogy a clemokratiának tett elkésett engedményekkel lefegyverezheti az ellenségeskedést, nem kellett az oldala mellett egy olyan ember, mint Tisza. Fondorkodások, félreértések és egyenetlenkedések keletkeztek, amelynek a vége a magyar miniszterelnök hirtelen elbocsátása lett. Tisza, mint gondolhatjuk, minden sajnálkozás nélkül engedte ki kezéből a hatalom gyeplőit. Bevonult debreceni huszárezredéhez ezredesi ranggal. A kárpáti harcokban vezette embereit, megosztva velük a szenvedéseket, és a veszedelmekből s nehézségekből kivéve részét. Egy ilyen emberre nézve a politika szövevényeiből való kiszabadulás a legnagyobb megkönnyebbülés lehetett. Nem volt már többé felelős kétes erkölcsű bonyolult eljárásért, és vezetésért, nem kellett már többé hazafias érzése és a kötelességteljesítés között felőrlődnie. A katona kötelessége legalább tisztán áll előttünk. És Tisza számot vetett annak elviselhetetlen nehézségeivel és borzalmas veszélyeivel. Egyszer, egyetlen egyszer, még megjelent a régi helyén a parlamentben. 1918 októberében már nyilvánvaló volt, hogy elérkezett a vég. Allenby palesztiniai győzelme, a bolgár front áttörése és az osztrák katonai hatalom teljes öszszeomlása folytán, még a legelvakultabbaknak is látni kellett, hogy a vereség elkerülhetetlen. »Elvesztettük a háborút,« mondotta Tisza a legeslegutolsó beszédében. Milyen könnyen hozzátehette volna: »Nem kellett volna soha bele se mennünk,« milyen kevés ember állotta volna meg, hogy azt ne mondja: »Én mindég ellene is voltam, « de ő tul büszke volt ahhoz, hogy magát védif. A királyra való tekintettel hallgatott akkor, amikor őt a háború szerzéséért éltették és későbben önérzetből hallgatott akkor, amikor gyalázták őt ugyanazért, amiért egykor megéljenezték. Pedig volt valami mondani valója, noha nem is hallgatták, a magyar katonák bátorságáról és \ itézségéről. Ez jól kiérdemelt, és helyénvaló dicséret volt. A magyar katonák nemcsak az osztrák hadseregnek, de az egész német szövetségnek a legjobb harcosai voltak. De éppen azok az emberek, akiket megdicsért, voltak a legelkeseredettebb gyűlölettel eltelve iránta. Elszéledt katonák, megtörve, elcsüggedve, csalódottan özönlöttek vissza Budapestre, mind Tiszát átkozva, mint azt, aki őke

L ebbe a borzasztó háborúba belevitte. Nagy lármát csaptak, tomboltak. Tisza próbálta őket csillapítani. Most leveretve átkozták őt. A vég — az igazi vég — már nem volt messze. Gróf Károlyi Mihály, aki akkor a miniszterelnöki állást betöltötte, Franchet D' Espérey tábornokhoz ment a béke feltételek végett. Reményekkel eltelve indult, maga mögött hagyva egy olyan Magyarországot, amelyik meg sem álmodta azt, hogy kisebb legyen, mint a háború előtt volt. A francia fagyos megvetéssel fogadta. Sohasem volt ennci keservesebb valóra ébredés. Soha drámaibb rövidséggel még nem prédikálták azt az igét: »Vae \ ictis!« Károlyi kevés megmaradt illúzióval tért vissza Budapestre és a magyar nép végre tudatára ébradt annak, hogy egy elveszített háború mit jelent. A legnagyobb kétségbeesés és fejetlenség közepette mégis maradt egy dolog, ami kívánatosnak és le. hetségesnek látszott: bosszút állani azon az emberen, a kiről feltételezték, hogy a nemzetet ilyen hely. zetbe juttatta. Hogy Károlyi és Nemzeti Tanácsa tényleg mennyire voltak felelősek a Tisza meggyilkoltatásáért, azt lehetetlen volna megmondani. Nehéz elhinni, hogy ne akarták volna, és ha akarták, elő ne segítették volna, még ha közvetett uton is. Tiszát óva intették. Egy barátja irt neki, unokahuga próbálta rábeszélni, —• a Telesége meg könyörgött neki, liogy hagyja el Budapestet, vagy keressen menedéket egy olyan barátja házában, ahol biztonságban lehet, Tisza visszautasította. »S«haSem voltam gyáva, — mosdá — »most sem fogok megszök" ni.« Jgy beszélt a gentleman. »Aminek meg kell lenni, az előre elvégeztetett.« E? a kálvinistának a hangja volt. Ott maradt, saját otthonában, azzal 'foglalkozva, hogy iratait ren. dezze, s egynémefylket megsemmL sitse. Jellemző reá, hogy éppen azo kat semmisítette meg, a melyek tisztázták volna őt a háború vádja alól. A bécsi tanácskozásra vonatkozó jegyzeteket és annak a levélnek a másolatát, a me. ilyet 5 a királynak irt. íme, még az utolsó pillanatban is a )

0yalitás dia-, daimaskoQott afölött a vágy fö" lött, hogy magát igazolja és a büszkesége tiltotta azt, ami mfentegetődzéshez hasonlított volna.