Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-04-15 / 84. szám

jrtfmriDáiL 1931. április 15. A „Nyírvidék" viccpályázata ^initHiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiniiiiiniiiiiiiiiiiüiiiiüiiiiii iniiiiitiiiiiiiiis?ififMTTTiiiiir;ii£niiiiiiiuiiiiiiirifiii!iiEiiiiiiii«iitffirriiFi& iTviiiiiiiiiiiiiiEiititiMiiiiiiiiiiiiiitifiiiiif ^HiiiifiitnitiiiiiifiiiitiiiiiiiíiiiiiiiiiESiitiniiiNiiniiiiiuiíiiiiMiiuii)* A viccpályázat dijai Köztisztviselők ruházati áruosz­tálya Bessenyei-tér 7.: két pár fi_ nom selyemharisnya, vagy két s zép nyakkendő. Kuharek Ferenc fürdőszobabe­rendezési tárgyak eladási üzlete, Nyirviz-palota, (Telefon: 4—76.) egy fürdőszobai kettős pohártartó betéttel; a legjobb vizvicc bekül­dőjének. Kurz Béla vasúti vendéglős (Te­lefon: 5—82.) a legjobb skótvicc beküldőjének: 4 palack egri bika­vér. Laczkovszky András vendéglős (Bessenyei-tér 9. Telefon: 555.) lű liter kitűnő furmint bor a leg­jobb vizvicc beküldőjének. Lichtenberg Sándor cipőkeres­kedő (róm. kath. bérpalota, Tele­fon: 351.) egy pár papucs a leg­jobb anyós vicc beküldőjének. Mayer Ágoston női és férfidivat­kereskedő, Zrínyi Ilona-utca 2. Telefon: 537-) a legcsattanósabb vicc beküldőjének egy legújabb di­vatú elegáns női fürdőtrikó. Pilinszky András polgári és egyenruha szabó, ezüst éremmel kitüntetett helyőrségi tiszti szabó (Huszárlaktanya), a legjobb ka­tonavicc beküldőjének egy férfi nadrágot ingyen megvarr. Sándor Rezső órás és ékszerész (Zrínyi Ilona-u. 5. Telefon: 229.) egy ébresztő óra. Schildmayer Árpád tánctanár (Bethlen-utca 26.) egy egész tan­folyamra és társas táncösszejöve­telekre jogosító belépőjegyet. Schwartz Jakab férfi-, fiu és gyermekruha nagyáruháza és an- j goi un szabósága (Kossuth-tér 10., j a róm. kath. templom oldalánál) a legjobb vicc beküldőjének egy db csikós nadrágot. Szántó Ernő könyv és papírke­reskedő (Zrínyi Ilona-utca 2., sz., Telefon: 118.) egy modern tánc­album. Ungár Lipót divatáruháza (Te­lefon: 63.) hat pár kitűnő férfi­zokni. A Városi Mozgóképszínház igaz­gatósága a legjobb színházi vicc beküldőjének 10 páhofyülésre szóló jegyfüzetet. A Városi üzem Kertészete a leg­szellemesebb vicc beküldőjének 3 cserép gyönyörű virágot. A Villamossági R. T. a legjobb szalonvicc beküldőjének egy érté­kes éjjeliszekrényre való állólám­pát. Walterné és Horváthné kalap­üziete (róm. kath. bérpalota) egy nyári modell női kalapot a legjobb feieségvfcc beküldőjének. Csépány Jenő: fényképész (Bes­senyei-tér 7. Telefon: 4—56.) egy fényképnagyitás és 6 db levelező­lap a legbutább vicc beküldőjének. m Etey András bőrdíszműves (Vay 7 Ádám-utca 2.) egy női retiküi, j vagy férfi levélpénztárca. 1 Földes Márton drogériája (róm. kath. bérpalota, telefon: 148.) a legjobb gyermekvicc beküldőjének Baby.crém, Baby-puder, l'aby­hintőpor és egy üveg finom kölni­víz. Vidám esetek 102. A második elemista kislányok Írásbeli feladatul kapják, hogy mindenki irjon egy igaz történetet. Kz egyik kis feány, aki nagyon sze­rette a babát, a következő igaz történetkét irta: ...Ejgy szegény házaspárnak nem­volt égy gyermeke sem. Hiába kér­ték a jö Istent, hogy adjon nekik legalább egy kis gyermeket, a jó Isten nem adott. Egyszer a férjnek el kellett menni a háborúba, ahol hadifogságba esett. Képzel­hetiük, milyen nagy voft az öröme, mikor 5 év mufva hazatért és 3 kis gyermeket talált otthon. 103. A kis Pisti rossz fát tett a tűz­re s anyja efnadrágolta. Böimlböl­ve meneki'u a kis gyeim^'C a fenyí­tés elői s közben elkeseredve ki­áltja: — Bánom, mint a kutya, hogy ehez a házhoz születtem., G-né Nyiregyháza. 104. Kacorkáné: Gondold kedves, Baloghné levágatta a haját! Vackomé (gúnyosan): Megbo­londult? No én nem tenném, hi­szen tisztességes asszony csakis hosszú hajat hordhat. (Két év múlva), Kacorkáné: Képzeld, kedves, most már Vackomé is ráfanyalo­dott levágatta a haját! Baloghné: Igen? Már ugy érez­te, hogy le kell vágatnia? Fre (Nagydobos.) 105. T. urnái, akinek nagyon veszeke­dős a mamája, portrékat nézege­De át kellene festetni. Ross z uf si­került. — Ez kit ábrázol, kérem ? T. ur: Nem ismer rá? A mamát, kellene festetni. Rosszul sikerült. — És hogyan ? Gondolja, sike­rülne az átfestése? T. ur: Hogyne! Csendéletet kel­lene belőle csinálni! Fre (Nagydobos.) * 106. Ugyanez a T. ur: Nem ís hin­nék! Fiatai koromban azt mond­ták rólam: Milyen csinos ez a fiu, és milyen — buta! Most pe­dig azt mondják: Milyen vén és... milyen szemtelen! Fre (Nagydobos.) 107. — No, hála Istennek, nemsokára Miskolcon leszünk! — Csakugyan. Már látszik az M betű belőle! Pálóczy György, Nyíregyháza 108. III. Richárdot játssza a színtár­sulat. A címszereplő színésze extá­zisban szavalja: — Egy lovat, egy országot egy lóért! Közbekiált egy hang a karzat­ról: — Jó volna talán egy szamár is! Szinész: Jó, csak jöjjön le az ur! Pálóczy György, Nyiregyháza 109. Anyós (a vejéhez, aki orvos): Kedves vőm uram, ugy érzem, hogy a 'gyomrom 1 nincs rendben. Megmutassam a nyelvemet? — Vő: Fölösleges kedves mama. A nyelvét úgyis nagyon jól isme­rem. Pálóczy György, Nyíregyháza 110. Udvarló (a feányhoz): Az éjjel azt álmodtam, hogy megkértem a kezét. Nem tudja, mit jelent ez az álom ? Leány: Bizonyosan azt, hogy ma gának több esze van álmában, mint ébren,! Pálóczv György, Nyíregyháza : • 1 in. Három zsidó utazik. Sorra be­mutatkoznak egymásnak: — Kende vagyok! —' Kemény vagyok! Mire a harmadik igy Szól: — Én is Khón vagyok! Kátay, Nyíregyháza. 112. — Biró: Miféle ember volt az, aki a lopást elkövette? — Tanú: Egy középtermetű, je­lentéktelen, közönséges' ember. Ép­pen olyanforma, mint a bíró ur. Kátay, Nyíregyháza. 113. — Mari, mielőtt felfogadnám^ kijelentem, hogy nekem van egy fiam. Tud-e vele bánni? — Ha nagy, akkor igen! Kítav, Nyíregyháza. 114. Akasztani viszik a cigányt. A kíváncsi tömeg ott tofong körü­lötte. A cigány az előre törtetők­re néz s rájuk szól: — Hova satadtok, bibasok, ht­sen én néküíem ugy sé láttok sem­mit! ! Kátay, Nyíregyháza. t I J5- . Egy részeg jogász az Andrássy uton megkapaszkodik egy lámpa- 1 oszlopba és meredt szemmel nézi a villanylámpák végtelen sorát. — Na mi az, doktor ur — kérdi a rendőr —, miért nem megy ha­za? — Várom, mig elvonul ez a fák­lyás menet — fefelte a jogász. Nagy Margit, Nyiregyháza 116. A tanfelügyelő egyik iskolaláto­gatás alkalmával kérdi a falusi gyerektőt: — Mond csak fiam, az ökörnek hol nő ki a szarva? A tanuló, aki egyike volt az osz­tály legbutább növendékeinek, nem tud a kérdésre feíemi, mire a | tanító a tanfelügyelő háta megett rrtutatia a feleletet. A tanuló arca felderül és határozottan böki ki: — A tanitó ur homlokán. Proszepé, Szarvas-u. 68. 117. A pap türelemre inti az egyik hívét, s a hosszú kenetteljes be­széd végén igy sóhajt fel az atyafi: — De bocsánat, tisztelen3ő ur, mit köszöniek én a gondviselés­nek. Tele vagyok adó'ággal és sen­kinek sem tudok fizetni. — Köszönje meg a j<5 Istennek, hogy nem; tartozik a hitelezők kö­zé. —alugy— Nyiregyháza. 118. Megáll a vonat. Valaki meg­húzta a vészféket. A kalauz be­nyit az egyik fülkébe s megkérdi: — Itt húzták meg a vészféket? — Igen, válaszolt az egyik utas. A kisfeányom ebben a pillanatban fett 6 éves. Rá akarok fizetni a iegvemre. —alugy— Nyíregyháza. 119. Egy Nyíregyházán közismert­ségnek és közkedveltségnek ör­vendő és függőleges irányban kis termetű pénzügyőrt, talán kérlel­hetetlen szigora, vagy csínyek el­követésére való nagy haj'amos­sága miatt, itaímérési körökben »kis bandita« néven tisztelnek. A kartársai pedig »röviditve«: >kis­bandi«-nak hívják. Egyszer egy pénzügyőr az egyik kocsmába ment valami "vizsgálatot tartani. A korcsmárosné újságol­ja, hogy éppen azelőtt járt már ott qgy szemlész ur. — Ki volt az, kérdi a pénzügyőr­.— Az a Kiss Andor ur — vá­laszolja az asszony. Tsokonai dr-, Nyíregyháza.. 120. A vigéc, aki Írószerben és könyv­ben utazik, egy csodára még tönk­be nem ment hadimilliomosnak ajánlja a portékáját. ^liliomos: Nem írok, nem ol­vasok ! Vigéc (aki mindenre kapható:) Akkor bizonyára tetszik parancsol­ni agy «kutvabőr«-t...? Tsokonai dr. Nyíregyháza.. '21. Két- * telefon-barát« találkozik. — A: Mi fesz szegény Macából, ha itt is meg fasz az automata központ ?! — B: Automaca... — A: Autokukul^ m^g! (Dühö­sen ei.) Tsokonai dr., Nyíregyháza. Házsártos felesébe voft István gazdának, mégis megérték együtt házasságuk 25-ik esztendejét. Az o,§szonv fieyefmezteti is erre az urát. — Alkalmasint elfefej tetted, hogy 25 éves házasok vagyunk. Ta­lán illő volna megülni áz ezüstme­nyegzőt ? — Igaz is — válaszol István gazda, — de ugy gondolnám, hogy jobb lenne. >a még várnánk vagy 5 évet s akkor megülhetnők egy füst alatt a 30 éves háborút is. ifj- P. J. Nyiregyháza.

Next

/
Thumbnails
Contents