Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-04-12 / 82. szám

Ma: (íazdamelléklet és félání moziszelvény Ara 16 fillér. Nyíregyháza 1931. április 12. * Vasárnap Xall évfolyam, 82. sz. O L i T I K A I NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Fgy hóra 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 f. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény Egves szóm «ra: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapította : JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacheque 29556 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. Gröf Bethlen István és az aranykózépúf Irta: Tiz esztendővel ezelőtt lelki és világnézeti válságban vergődött az ország. A világháború, a forradalmak s a gyilkos békeszerződés ejtette sebek tufmélyre találtak. Jelszavak szélsőségei között hánykolódott a nemzet, tátongó örvények szélén járt és félő volt, hogy olyan Szakadékba zuhanunk, ahonnan nincs kivezető ut. A józan közvélemény epedve várta a megmentőt, ki az ország életét biztos és nyugodt útra tereli. Ekkor jelent meg az ország kormányrudjánái gróf Bethlen István. Történelmi hivatás várt rá: a nyugtalan szélsőségeket a nyugodt, alkotó munkának megnyerni. Nehéz munka volt, de sikerült. Csodálatos önuralommai, tapintattal, türelemmel szerelte le egymásután a szélsőségek fanatikusait. Megértést tanúsított az cltévelyedettekkei szemben, erőt a gonosztevők ellenében. Pár év alatt biztosította a jogrendet, a felekezeti és társadalmi békét. Nem lehet elfelejteni ezt a történelmi munkát. Sajnálatos, hogy £pen azok hajlandók erről megfeledkezni, kiknek olykor élete is veszélyben forgott Vigasi/alan látvány, hogy akik tiz év előtt legVáry Albert dr. országgyűlési képviselő. hangosabban kívánták az aranyközéput politikáját, azoknak ma már ez nem elég. Ma már ismét olyan szabadságjogok után kiabálnak. melyek anélkül, hogy mai helyzetünkön segitnének, a szélsőségek veszélyét rejthetik magukban. A saját szempontjukból, s a pártpolitika szemüvegén át, ha igazuk volna is, nincs igazuk az ország szempontjából, melynek népe, nyomorúságos helyzetében, —könnyen tévedhet újra szélsőségek felé'. A jelen gazdasági helyzet nem bir ei semmiféle izgatást, már pedig nálunk a több szabadság elsősorban azoknak hajtaná malmára a vizet, kik a zavarosban szeretnek halászni. Gróf Bethlen István, megítélésünk szerint, becsülette.'' szolgálta tiz éven át az arany középút politikáját. Mindén társadalmi osztálynak igyekezett megadni azt, ami az övé. Méltányos és igazságos volt akkor, mikor pedig, oly könnyen lehetett volna az egyik oldalra állani. Megbocsátást hirdetett, mikor bosszút állhatott volna. Pártolta a mezőgazdaságot, de erősítette az ipart is. A történelmi és értelmi középosztályhoz fölemelni igyekezett az ország földművelő népét. Ugyanakkor a földhözjuthatás és társadalombiztosítás révén segítségére sietett a kisembereknek is. Ez az aranyközéputas politika még nem töltötte be hivatását. Súlyos napjainkban változatIanurfon* tos szerep vár rá. A gazdasági nyomorúság ismét könnyen Szembeállíthatja az egyes társadalmi osztályokat. Annak a válságnak, mefy 1918év ő szén a rend felborulásával kezdődött. még nincs vége. Csak átalakult. Most gazdasági tüzhányó-on járunk. A megélhetés emésztő gondja, a munkanélküliség az éhség kétségbeesése Súlyos veszedelmekkel fenyeget. Változatlanul szükség van a belátó, a bölcs, a méltányos és igazságos aranyközép útra. Itt mindenkinek igaza van, aki hazáját szereti s élni akar. Nem szabad különbséget tenni emberek s társadalmi osztályok között. Mindnyájan küzködő, vergődő szegény magyarok vagyunk, kiket bajainkban a középúton meg tartani nagyon nehéz, de akiket az ország s a magyar jövő érdekében ezen a középúton meg kell tartam. Ezt a töiténeími hivatást gróf Bethlen István vállalta, ő kezdte, ő fejezze be. Az arany-középut politikájának fenntartását keli 'kívánnunk minden szélsőséges és hangos jelszóval szemben. Súlyos bajaink kpzüi egyedül ez vezetheti rá a nemzetet a föltámadás útjára. Emlékezés a nyolcvanharmadik évfordulóra Irta: Bükényi Dániel. Vannak a magyar nemzet múltjában olyan jelenetek, melyekre visszaemlékezni hazafiul 'kötelesség. A negyvennyoicadiki pesti márciusi ifjak a szabadsajté emléknapjává avatták március 15-ét. A társadalom egyeteme minden évben föltekint e napra és szivünk' szerint valljuk, hogy ezzei efeget is tettünk kötelességünknek, hfvségesen leróttuk a kegyelet adóját nagyjaink emlékezete előtt. — Térjünk be rövid sz^mfeutra a Történet Csarnokába és vegyük szemügyre az ott látható dolgokat. A világháború után számítjuk éveinket. A magyar királykoronázó város nevet cserélt: Bratiszlava Egv magyar gentleman Irta Gsorg? A. Birmingham ír protestáns lelkész. — A »Nyirvidék« számára fordította Ercsey Rózsi.\ II. Ugy mondják, hogy mikor Tnza a bécsi tanácsban való leszavaz tatása és leveretése után Budapestre visszaérkezett, egyenesen a pártkörbe ment, ahol politikai híveinek egy kis csoportja várta. Olyanok, akik a háborús politikát sürgették nála: — »Uraim« — mondá nekik — »teljesült a kívánságuk, de tönkre tették vele a hazájukat!!« Ha egyáltalán mondta ezeket a szavakat, kiváltságos helyen, — szük baráti körben mondta- A nagy közönségnek semmit sem mondott arról, hogy a háborút ő ellenezte. Szó nélkül tűrte, hogy a háborút akaró tömeg őt vaduí" éljenezze, abban a hitben, hogy azt ő taná-i csolta. Mikor a kocsijába virágokat dobáltak, helyesen becsülte meg népszerűségének az értékét: »E helyett nem sokára talán köveket kapok.« A tanácsban leveretve, Tisza még egy erőfeszítést tett a háború elhárítására, enyhébb eljárást tanácsolva Szerbiával szemben. — Egy hosszú levelet irt az akkor Ischlben tartózkodó uralkodónak. Hivatkozott azokra az érvekre, a j melyeket a tanácsban is felhozott; rámutatott, hogy ő szerinte mik lennének az ő általa javasolt mérsékeltebb eljárás eredményei: »A lkaimat keli adnunk Szerbiának a háború elkerülésére, még ha az egy erős diplomáciai megaláztatásba is kerül neki. Meg kell mutatnunk az egész világnak, hogy ha háborút viselünk, az csak egy védelmi "háború íeSz. Az én tanácsom az, hogy egy mérsékelt, és nem erőszakos hangú jegyzéket küldjünk Belgrádba, amelyben világosan kifejezzük sérelmeinket. Ha a válasz nem kielégítő, vagy ha Szerbia kibúvót keres, akkor kell nekünk egy ultimátummal feléfm, és ellenségesen fellépni. De ebben az esetben mi egy reánk kény szeritett háborúba megyünk bele, egy olyan háborúba., a melyet egy nemzetnek csüggedés nélkül mindvégig viselni "kell, ha továbbra isfenn akarja magát tartani. Egy oiyan háborúba, a melyért a felelősség az ellenséget terheli. Vissza utasítanák azt, hogy tisztességesen viselkedjenek, még a serajevói tragédia után is? Ha igy járunk él. megerősítjük a német hatást Bukarestben és talán Oroszország is eláll atcól, hogy a konfliktusban részt vegyen. Minden valószínűség szerint, Anglia békítő befolyást fog gyakorolni az Entente többi tagjára és a cár is, ha megfontolja, kétségtelenül látni fogja, hogy az nem méltó hozzá, hogy anarchisták és királygyifkosok segítésére fegyvert emeljen.» A végett, hogy Olaszországban a bonyodalmakat elkerülhessék, hogy Anglia barátságát megnyerjék, és ha lehetséges, Oroszország semlegességét biztosítsák, — Tisza azt szerette volna, ha a király azonnal, még háború esetében is kijelenti,"hogy Ausztriának nincs szándékában Szerbiát megsemmisíteni, vagy annektálni. 'Egy olyan fajta háborúnak a gyümölcsei, a milyet Tisza javasolt, szerinte kétségtelenül csak Görögországnak és Albániának jutnának. Ausztriának egy jókora határkíigazitásnái nem volna ott egyéb keresni valója. Ilyen volt az a tanács, a mellyel Tisza az ő urának szolgált. »Ha meggondolom — folytatá — azt a gazdasági' tönkremenést, azokat az elkerülhetetlen szenvedéseket és áldozatokat, amilyenekkel egy ilyen háború jár, nem tudom magamra venni a felelősséget a Szerbia megtámadását iliétő javaslat ért.« Ez a tanács nem vétetett figyelembe. Vilmos német császárnak egy kb. egyidejűleg írott levele Tiszának minden szavánál vagy soránál nagyobb befolyást gyakorolt Ferencz Józsefre. 1 Milyen utak állottak még Tisza előtt nyitva? Lemondhatott volna a miniszterelnökségről és a világnak tudomására hozhatta volna azt, hogy az osztrák politikával nem tudott egyetérteni. Megkísérelhette volna hazáját visszatartani attól, hogy a háborúba belekeveredjék. Első sorban ez nem sikerült volna neki és legfeljebb a magyarok az ő vezetése alatt azzá lettek volna, amik a csehek voltak: egy forrása a gyengeségnek és nem »iz erőnek. Egy olyan ember, mint Tisza, ilyen tettekre nem volt képes. Nem engedte a becsület és az az érzés, amelyet az angolok minden ember közt legjobban meg tudnak érteni: hogy lealázó dolog az, ha az ember megtagadja önmagát. És amellett még volt valami, egy ^gen különös dolog, ha tekintetbe vesszük, hogy kivolt az a két egyén, a kiről szó van: a gyöngéd szálai a személyes barátságnak, és szeretetnek, amelyek a királyt az ő miniszterelnökével öszszefűzték. Ferencz József, ultra kathoiikus, absoíutista és imperialista, egyszóval: Habsburg, szerette a magyar kálvinistát és megbízott benne. Tisza, a nationalista, anti-osztrák, protestáns, teljes loyaütássai viseltetett az uralkodó iránt. Egy olyan ember előtt, mint ő volt, a cselekvésnek csak egy útja állott nyitva, és ő azon haladt.