Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-04-11 / 81. szám

J

^VÍRYIDÉK. 19391. április 11. KOZGAZDASAG Panaszkodnak a nyíregyházi vendéglősök és korcsmárosok, hogy nagyon sok italmérési engedélyt adnak ki Még a laikus szemlélő is észre-vehette, hogy Nyíregyházán az utóbbi időben nagyon elszaporodtak a korcsmák és kisebb fajta vendéglők* A bennfentesek annál inkább ismerik a helyzetet s bár a lumpok nagy része őrömmel fogadja az itaimérő helyek elszaporodását, mert a konkurrencia olcsóbbodást is jelent, azonban gazdasági és adópolitikai szempontból komoly aggodalomra szolgáltathat okot az itaimérő helyek -.[szaporodása. Voltaképen nem is arról van szó, hogy a. számbeli gyarapodás okozza a válságot, hanem az, hogy az italmérési engedélyek kiadásánál olyan sérelmek történnek az italmérési hely kijelölésénél, amely sérelmek miatt jogosan panaszkodhatnak az érdekeltek Ugyanis a város egyes körzeteiben egymás hegyén-hátán nyílnak az uj korcsmák, nem kis megrökönyödésére azoknak az engedélyeseknek, akik jelentékeny anyagi áldozatok árán igyekeztek maguknak egy-egy jó, forgalmas helyet szerezni. Azt is sérelmezik a vendéglősök és korcsmárosok, hogy vannak italmérők, akik csak egy bizonyos korlátolt keretű mérésre kértek és kaptak engedélyt, annak birtokában azonban, ha nincs finánc a közelben, könnyen átlépik az engedélyezett kereteket- Ellenőrizni nehéz őket, sok utánjárás keli hozzá, s a feljelentés kockázattal jár, miután a bizonyítás igen nehéz. Értesülésünk szerint a liyiregyházi vendéglősök és korcsmárosok memorandummal akarnak fordulni a pénzügyigazgatófághoz, és azt akarják kérni, hogy az engedélyek kiadásánál ezentúl fokozottabb mér tékben vegyék fontolóra a már meg lévő engedélyesek érdekeit és lehetőleg hallgassák meg a szakmabeli érdekeltek véleményét. Ez szerintünk igen helyes megoldás fenne, mert a vendéglősök és korcsmárosok szintén érzik a sulyos gazdasági viszonyokat és olyan sulyos terhek alatt nyögnek, amelyekét pénzügyi politikai szempontból sem ajánlatos jogosulatlan konkurrenciák létesítésével TokozmV á magyar gyarak fizetik a cukorrépáért a legalacsonyabb árat Nemrég hírt adtak arról áz öszszes fővárosi és vidéki lapok, hogy a cukor behozatali vámját felemelte a kormány s ennek kapcsán a eukor ára megdrágult. A cukor ujabb drágítását a brüsz szeli nemzetközi egyezménnyel és azzal indokolják ineg, hogy csak iiyen módon lehet a magyar cukorrépatermelést megmenteni, de még igy is múlhatatlanul szükséges lesz, hogy a répával bevetett területet lényegesen redukálják, — mert a brüsszeli egyezmény szerint a magyar cukoripar évente csak mintegy 750000 mázsa cukrot exportálhat, ami a termelésnek hozzávetőlegesen 27 százalékkal való csökkenését teszi múlhatatlanul szükségessé, ami azt jelenti, hogy a magyar gyárak évente az eddiginek mintegy negyed részévei kevesebb répát dolgozhatnak majd fel. Statisztikailag megállapított tény az. hogy Magyarországon a cukorfogyasztás aránytalanul kisebb, mint a nyugateurópai országokban. Nálunk még a városi lakosságra is fejenként évente 13.5 kg eukor esik. a vidéki lakosság pedig pláne átlagban csak 4.6 kg cukrot fogyaszt fejenként, holott Dániában az átfagos fogyasztás 52, Angliában 44, Svájcban 42.5, Svédországban 37.7, Ausztriában 30 kg. A magyar cukorf ogyasztás felfokozása tehát éppen nem; utópia, jói megszervezett, ügyesen keresztüivilt propagandával könnyen et lehetne érni. Persze ennek egyik előfeltétele az fö volna, hogy a magyar kereskedők a cukor forgalomba hozatalánál megtalálják a számadásukat.. Ma az a helyzet, hogy amíg az egyik oldalon a magyar gyárak fizetik a répáért a legalacsonyabb árat, a másik oldalon a magyar fogyasztónak a legdrágábban kell megfizetnie a cukrot. A paradoxnak látszó ebben a helyzetben nem egyedül & cukorgyárak a hibásak, hanem nagy része van ebben annak, hogy nálunk minden kg cukrot 40.6 f fogyasztási adó, illetőleg kincstári részesedés terhei akkor, amikor egy kg cukor előállításához mindössze 19 f értékű répa szükséges és a gyártási költségek 17 f-t tesznek ki, tehát a gyárnak önköltségen 36 f-jébe kerülő cukron az állam 40.6 f-t keres. Még ennek a számvetésnek az alapján is, ha a cukor átlagos gyári eladási árát mázsánként I05 P-ben vesszük fel, 28 f különbözet marad a gyár haszna gyanánt. Nem kelt bővebben magyarázni, hogy ez a 30 százalékot meghaladó gyári nyereség aránytalanul magas akkor, amikor a kereskedőnek minden fáradságáért és a delkredele vállalásáért összesen 2.5—3 százalék bruttó haszon jut.. A cukorfogyasztás felíenditesének alapvető feltétele tehát elsősorban az arányta fanui nagy állami adók leszállítása volna, ami a kincstárra nem jelentene áldozatot, mert a többletfogyasztás révén kisebb adókufes mellett lényegesen nagyobb bevétele lehetne a flskusnak. De a gyáraknak is rá kellene magukat szánniuk, hogy a mostani haszonkulcsot ofv mértékben szállítsák le, amelynél megtalálhatnák igy is számításukat. — Száz pengővel csökkent a retorta faszén ára. A Magyarország ba menő faszén árit, mert a határállomás fekvése szerint az. eddigi árnál coo P-vei olcsóbb, vagyis vagononként 680—700 P-ős árban ajánlják ab határállomás. Természetes, hogy a retorta faszén árának csökkenése a boksa-szén árát ts befolyásolja. Nem váiik be a közszállitásoknál „a legolcsóbb ajánlat" elfogadásának eddigi rendszere A Baross Szövetség felterjesztéssel fordult a kereskedelmi mi-niszterhez, melyben munkaalkalmaknak teremtése, a vállalkozói érdekeltségnek megfelelő tájékoztatása céljából elsősorban azt kéri, hogy a költségvetésben felvett beruházá-i tételeknek megfelelő közmunkákról és közszállitásokról ugy a kereskedelmi minisztérium, mint pedig egyéb állami szervek és törvényhatósági közületek utján olyan tájékoztató kimutatást hozzon nyilvánosságra, melyből a közszáílitássaí' foglalkozó vállalkozók kellő időben megfelelő képet nyerhessenek a pályázati lehetőségekről. A nagyon érdekes és tartalmas felterjseztés foglalkozik többek között a bánatpénzek mai kifogásolható kezelési rendszerévei is, de legfeltűnőbb és íegmegkapóbbían igaz a közszállitásoknál követett gyakorlatról Szóló alábbi rész: »A versenytárgyalások feletti dön tés mai rendszere általában a legolcsóbb ajánlat elfogadását teszi kötelezővé. Ez a rendszer rendkívül hátrányos és káros ugy az ipar és kereskedelem, mint pedig a közszállitások Szempontjából. Az ajánlat olcsósága ugyanis nem mindig, sőt rendszerint nem jefenti azt, hogy az a leglelkiismeretesebb és legméltányosabb kalkuláció alkalmazásával, a pályázatnál előirt feltételeknek mindenben megfelelő teljesítményt nyújtják. E'len kezőieg a reális kalkulációnál alacsonyabb ajánlatok benvujtói igen gyakran arra számítanak, hogy a szállítandó áruk, illetve a teljesítendő munka rovására tehetnek olyán engedményeket, amelyekre szolid, lelkiismeretes vállalkozó nem hajlandó. Igy ez a rendszer a tisztességes kereskedelemre és iparra egyenesen demoralizáló hatással van és ennek a rendszernek szigorú alkalmazása járult hozzá az utóbbi időben — fájdalom — gyakran felbukkanó jelenségekhez, hogy a közszállitások körül víszszaélések mutatkoznak. A külföldön — éppen fentiekre való tekintettel — csaknem mindenütt elvetették már a legolcsóbb ajánlat elfogadásának rendszerét és más sokkal helyesebb rendszerekre tértek át a közszállitási versenytárgyalások feletti döntésnél. A Baross Szövetség arra mutat rá, hogy a különböző rendszerek közül a legmegfelelőbbnek és a köz szempontjából leginkább megnyugtatónak látszik a középarányos ajánlati rendszer alkalmazása. Ezért a Baross Szövetség a kereskedelmi miniszter etött is csatlakozását jelentette be az Országos Középitési Tanács épité i szakosztályának véleményéhez s ennélfogva javasolja, hogy a beérkezett ajánlatok műszaki és számszerű átvizsgálása után az ajánlatok számának 20 százaléka a legolcsóbb és ugyancsak 20 százaléka a legdrágább ajánlatok közül egyelőre legyen elkülönítendő, a fennmaradó 60 százaléknyi ajánlatok végösszegének középértéke kiszámítandó. Döntésbe csak azok a javaslatok kerüljenek, amelyeknek a végösszege a kiszámított középértéknél legfeljebb 5 százalékkai 'kisebb, vagy annál legfeljebb 5 százalékkal magasabb. Ha az előzőleg elkülönített ajánlatok végösszegei ezen határértéken belül mardanának, ugy azok a döntésbe ismét kerüljenek bele. Közgazdasági hirek — A házadó álá eső ingatlanok illetékkiszabási álaput vehető, törvényszerű legkisebb értékének feszállitása ápii'ís hó i-én 'épett életbe. A törvény szerint a házadó alá eső ingatlanoknak illetékkiszabási alapúi vehető törvényszerű legkisebb értéke: az illetékkötelezettség keletkezésének évére kivetett házadó alapjául szolgált nyersbérjövedelemnek (haszonértéknek) a nyolcszorosa. Ez az intézkedés itvji. április 1 -tői 1940-ig bir érvennyef. — »Szédelgő feldicsérés« vétségét követi el az ofyan kereskedő, aki csődtömegből "eredőnek hirdetett áruk között uj árut is ad ef. A soproni kereskedelmi és Iparkamara igen érdekes elvi jelentőségű döntést hozott a kereskedők csődtömeg kiárusítása ügyében. — Megállapítja a döntés, hogy ha egy tönkrement kereskedő csődtömegét egy kereskedő megvásárolja, hogy az eddigi üzlethelyiségben közvetlen fogyasztóknak, tehát kicsinyben elárusítsa a csődtömeghez tartozó árukészletet. Ha a kereskedő a bolt árukészletének csődtömegbői váló származását üzleti feli átokkal, újsághirdetésekben, cégtáblán s más hasonló módon hangsúlyozza- akkor elvesztette a jogot ahho, hogy a "kifogyott árukészletet uj áruval pótolja mert »szédelgő fefdicsérés« vétségét követi ei és tisztességtelen verseny elkövetésében válik bűnössé, ha a »csődtömeges« üzletbe árut visz be uj — Ötlet— üzleti titok. A budapesti kereskedelmi és iparkamara. mei'lett működő jury állásfoglalása szerint az oíy ötlet, amely nem uj es nem eredeti, üzfeti titoknak yem minősíthető, mivei vagyoni értéke nincs és igy rendszerint pénzért sem értékesíthető. Konkrét esptbőt kifolyólag azonban kimondotta a jury, hogy üzfeti ötlet jellegével bír az oly üzleti eljárás*, amely a foígaiom tárgyává tett szabadalmi árunak minéi szélesebb körben való eladási lehetőségének megteremtése és azt lehető hosszú időre történő biztosítása végett a szabadalmi "árut felhasználó kézigépet ingyen bocsátja a közönség rendelkezésére. — A tanonc nem köteles a ta— noncszerződésben megállapított tanidő lejártáig tanonciskolába járni, ha a szerződő felek az ipartestület hozzájárulásáv al a tanoncidőt megrövidítették — a budapesti ke reskedelmi "és iparkamara elvi jelentőségű iparügyi állásfoglalása szerint. A tanonciskola igazgatója nem heíyezkedhetik arra az. álláspontra, hogy a tanonciskolái bizonyítványt ilyen esetben csak akkor állítja kí, ha a szerződésben eredetileg megállapított tanoncidő lejárt.