Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-04-05 / 77. szám

1931. április 5. JSÍVÍRYIDÍK. SCHMIDTHAUER IRMANI1I Xeserflvlzéböl természetes lulllflllUI már félpobár elegendő. Használati utasítás ninden palackhoz mellékelve. törvénytervezet, az ipartestületek reformja, az ipartestületek országos központja, a kézmüveskamara, amellett a sok függő kérdés mellett, ameíyek állandóan a Szemek előtt lebegnek. Mindezekre ne volna semmi mondanivaló? Ne vofna célkitűzés, terv, gondolat, összefüggő programm? Szomorú lenne!! A hajó elindul' a kikötőből, teljes felkészültséggel, hogy a maga elé kitűzött célt elérje. Útjában lehetnek viharok, hányattatások, az iránytói eltérítő hatások. De a kapitány előtt a cél lebeg, ezt a célt mindenképpen elérni. A gyalogost, a kocsin, autón, vonaton, repülőgépen efindulót céi hajt, cél vezérei, ezért fárad, küza. nélkülöz' dacol a viharral, széllel, minden akadállyal. Ez kell, hogy lebegjen minden közület előtt .Ennek elérésére való a tervszerű előkészítés, a célkitűzés, az akadályok elhárítására irányuló törevés, minden módnak és eszköznek megkeresése és megtalálása, a bajok felismerése, azok gyógyítása, a gyógyeszközök megkeresése, alkalmazása, a közület minden tagjának érdekében való előrelátó, tervszerű és igenis a programm szerű előrelátás. Ha ez hiányzik, a célok ei "nem érhetők!! ' f Célkitüzéshiány, tervszerűtlenig, programhiány nem más, mint közéleti impotenciát! Szüleménye: kapkodás, hányattatás, tájékozatlanság, anyag-, energia és sokszor pénzveszteség, legtöbbször sötétbeugrás, minden káros következményével. Ezt pedig a bölcs vezetés elkerülni köteles! Ahol ez nincs még, ott a konzekvenciák levonása igen jav alt! Őrangyalára szólt a harang... Irta

: Krompachi-Hol.'ó Lenke A sötét felhőkkel borított égbolt ugy nézett ki, mintha egy nehéz szürke selyem palástot vett volna magára, hogy irigyen eltakarja az emberek elől a napot. Reggel gyönyörű tavaszi napra ébredtek és most egyszerre minden sötét lett, pedig mindenki ugy örült már a tavasznak, a betegek attól remélték a gyógyulást, hogy irt hoz a bajukba, a szegények, a nyomorgók, hogy végre felmelegíti átfázott tagjaikat és a kacagó gyermeksereg, hogy kint játszhatnak á szabadban és nem lesznek beszorítva a «yermekszoba négy fala közé és á szerelmesek, hogy kimehetnek sétálni és a madárdalos erdőben mondhatlak el epymásnak, hogy szerelmük örök és A fiajtai mamák, hogy kitoszit hatják kicsinyeiket a fehér kocsikban a korzóra és boldogan, büszkén mutogathatják egymásnak és a divathölgy, hogy végre leteheti a megunt drága bundát és felveheti a favaSzi kosztümöt és a kis kacér kalapot, mely alól Ioknikba göndörítve látszik ki a haj, a költők által megénekelt szőke, vagy fekete fürtök, melynek csillogása vetekedik az aranynyaf, avagy sötétsége a fekete éjjei. De az idő mindezzel nem törődött, nem vette figyelembe a sze-> gények óhaját, és a pompa és fény között a szekrények mélyén elrejt tett sok-sok drágaságot, a női fegyvereket a hóditni akarás harcában a férfi néhéz munkájából "született könnyű tavaszi dolgokat, amiknek élete csak néhány hónap, de amiért görnyedve dolgoznak a férjek és nehéz bankókat adnak érte. Mindezt nem vette figyelembe, hanem sötét felhőit tovább is kiterjesztette, sőt még elküldte hozzá az esőt. Az utca egyszerre csendes lett, KÉTRÁCIO* CtÖVEKBEN VATEA VEZET AVI LACON mindenki szaladt' a hirtelen jött eső elől, vafahova, ahof rövid időre menedéket találhat, boltokba, kapualjába, cukrászdába. A cukrászda egy kis kerek asztalánál ketten ülnek. Tömve a helyiség, nem lehet Riogatni, hogy ki és hova üi fe, ismerős, avagy ismeretlen az illető, örüinek

v hogy van hefy és megindul a renüéles a tulajdonos nagy örömére, aki áldja az esőt, hogy neki hirtelen ennyi vendéget hozott A szőke feány is megrendeli a csokoládét és mikor elhozzák, fefnéz a lapból, amit eddig olvasott és szeme találkozik egy barna szempár ráfüggesztett tekintetével. —> Mindketten elmosolyodnak, »hisz mi ismerjük egymást« szólt örömmel a férfi és megindul közöttük a diskurzus. A feány hallgatja a férfi beszédjét és ugy érzi, hogy íme igazán tavasz van, bűbájos tavasz és annak a mámorító illata lengi át a kicsi cukrászdát. Egy percre lehunyja a szemét, mert nem bírja ei a barna szemek tündöklő sugarát és azt a fényt, ami a Szivéből kiárad és mint egy habkönnyű aranyfátyol vonja be a helyiséget és e fátyolon "keresztül iát mindent és mindent szép nek. A kiszolgáló lányok fehér kabátját, a beszélgető nőket, férfiakat és az előtte ülő karcsú "alakot és a férfi szeméből feléáradó fény húzza magához és azt gondolja, hogy ha most hirtelen fei kellene állnom, nem birna meg a lábam, mint ahogy a szivem se "bírja e hirtelen jött nagy-nagy boldogságot, hanem gyors tempóban zakatol ott bent és beszél ismeretlen nagy boldogságról, hogy végre néhány pen'r« együtt lehetek azzaf, akié minden gondolatom. > A férfi a nmgas intelligenciájúnál 'és a szimpátiánál fogva megérzett valamit, ebből a feléje áradó delejes sugárból, mely felé hozta egy kicsi sziv riadt, boldog dobogását és beszélni kezdett arról, hogy mennyire szereti a leány verseit és Írásait, igaz élvezettel olvassa és elteszi őket, mint egy kedvelt írónak a dolgait. A kicsi helyiséget beborító boldogság aranyfátyofa egyszerre e iés a politikában sohasem volt lehetséges egy katholikus, vagy protestáns pártnak a megalakulása. De a mélyebben fekvő oka ennek a nagy tolerantiának abban rejlik, hogy a magyar nem nagyon vallásos nép. Az emberek nem _ igen szoktak komolyan vitatkozni, csak ha nagyon erős a meggyőződésük, a magyarok inem vitatkoznak valláskérdés felett, mert igein kevés közöttük a mély vallásos meggyőződésű ember. De azt nem lehet mondani, hogy Magyarországon is, mint bárhol másutt, a vallás ne lenne kihatással a jellemek kialakulására. Az erdélyi nemes uri családoknak a szilárd, rideg kálvinismusa hozta létre azt a fajtáját a jellemeknek, amelynek Tisza István is egyik kiváló képviselője volt. Mint minisztereitlöknek, Tiszának a háború előtti években igen nehéz helyzete volt. Égető kérdések: a zsidók elösmerése, a házassági törvény, a nők választójoga, igen felkavarták a politikai szenvedélyeket. És itt volt egy végleg nem rendezett kérdése a nemzet jogainak. A szélsőséges nemzeti pártiak semmiképp sem voltak megelégedve azzal a kiegyezéssel, amit a Deák politikájával elérni lehetett. Az ő nemzeti függetlenségüknek a teljes elösmerésére való törekvése az önálló hadsereg kérdésében érte el a tetőpontját. Évről-évre, egy vagy más szempontból, ez a kérdés foglalkoztatta a parlamentet, e felett folytak olyan heves viták, hogy komoly zavarokat idéztek elő nemcsak a parlamentben, de azon kívül is. Természeténél, és érzésénéi fogva Tisza teljesen hive volt a nemzeti törekvéseknek. De mint államférfi, belátta a veszélyt, amelyet egy Bécscsel való szakítás jelént. Sohasem volt egy erős párt a háta megett, és nem nagyon számithatott hataJmasabb egyének támogatására sem, és mégis sikerült neki az országgyűlést uralnia, s nehéz időkben az országot kormányoznia. Nem rajongtak érte, — sőt nem is nagyon szerették, de tisztelték. És ekkor bekövetkezett 1914-ben Serajevóban az osztrák trónörökösnek a megyilkoltatása, előidézve azt a bécsi tanácskozást, amelyik Szerbiáinak azt a képtelen ultimátumot küldte, amely a háború elkerülését lehetetlenné tette. Take Jonescu, az akkori államférfiak egyike, egy okos s figyelemre méltó kötetben, azon a nézeten van, hogy : azért a végzetes lépésért Tisza volt felelős, sokkal inkább felelős volt, mint az uralkodó tanácsadóinak bármelyike. És ez a vélemény elterjedt volt. Mindenfele a háborút elkerülhetetlenné tette, az ő vállait nyomja. Mi ma már tudjuk, hogy ez a népszerűvé vált vélemény mennyire téves volt. A kimerítő közlése annak a bizalmas conferentiának ugy tüntiti fel előttünk Tiszát, mint az ellenkezőjét, az egyedüli ellenzőjét annak a politikának, amelyet Ausztria követett. Ő az utolsó percig minden rendelkezésére álló eszközzel, kitartóan küzdött azért, hogy az ultimátum elküldését megakadályozza. Leszavazták, legyőzték. Az osztrák politikát teljesen Berchtold irányította. Szerbia, a rettegett pánszláv mozgalom központja, egy állandó nyugtalanságot vagy ami még annál is több, veszedelmet jelenteit az osztrák császár- • ság számára. Addig, mig Szerbia élt, a legutóbb elfoglalt tartományok : Bosznia és Hercegovina felől sohasem lehetett biztonságban lenni. Horvátország mindég a veszedelmes intrikák hazája volt, és az is marad. A magyarországi nemzetiségeknek elvenné a kedvét attól, hogy zavarokat okozzanak. Az alkalom arra, hogy Szerbiával egyszer s mindenkorra végezzenek, elérkezett. Németország seg'tségét igérte orosz beavatkozás esetére, Romániát, — bár ez kétséges volt, semlegessé tenné a Bulgáriától való félelem, amely a legutóbbi balkánháború megaláztatása Óta bosszúra szomjazott. A győzelem biztosnak látszott, és egy hosszabb béke lát1 szőtt biztosítva az által, ha Szerbiát sikerül a háborúba belekényszeríteni. És Ausztriának hatalmában állott, hogy erre kényszerithesse. Ilyen megokolásokkal szemben milyen érveket tudott volna Tisza felhozni? ; í, !| Jelieimző reá, mint emberre, hogy a becsületre hivatkozott. Ellenezte, hogy Szerbiának minden különösebb figyelmeztetés nélkül nekimenjenek. De hát egy ilyen nézetnek nem nagy suiya van semmiféle császári konferencián. A becsület kirakatba való. Az igazi politika — a német szellem meszsze kiható számítása azt követelte, hogy a tényt tett kövesse. Tisza alatt megingott a talaj. Azt állította, hogy Szerbiának ez a (megfontolt megtámadása Ausztriát rossz színben fogja feltüntetni Európa előtt. Érdemes a külvilág becsülését megőrizni, ha lehet és veszedelmes megsérteni a müveit közvéleményt. Ez az érvelés mindhiába való volt. A császár tanácsadói ugy érezték, hogy a német hatalommal á hátuk megett bátran intézhetik ugy a dolgokat, hogy az európai közvéleményre semmit sem adnak. Tiszának volt még egy érve. Szerbia megsemmisítése szükségszerüleg magával hozza egy nagy csomó szláv nép bekebelezését az osztrák Monarchiába. Tisza mindenkinél jobban tudta, hogy ez milyen veszedelmet jelent. Küzdelmes évei a magyarországi lázongó szlávokkai Szemben megtanították arra, hogy lehetetlen volna ebből az idegen népből még többet kormányozni. — Szerbia megsemmisítésében Magyarország végét látta. És Tisza elsősorban magyar volt!! És csak jóvai az'tán osztrák és császárpárti. Ebben a szoros és forró hazaszeretetben találjuk meg az igazi okát annak, amiért a háborút ellenezte. Neki voltak, sőt talán egyedül csak neki voltak kétségei a háború kimenetele felől, mert bárhogyan, akár győzelemmel, akár veszteséggel végződik is az, Magyarországnak csak hátrányára lehet. A többiek nyerhettek vagy veszthettek, természetesen mind a nyereségre gondolva, — Magyarország még a győzelem esetén is csak veszíthetett. Tisza látta ezt, de egyedül maradt. A magyarok a győzelemben bízva hevesen követelték a háborút, képtelenek lévén arra, hogy a győzelmen tuf lássanak és teljesen képtelenek a veszteség meglátására. (Folytatjuk.) Gyökeres hazai szőlővesszők fajtisztán, legolcsóbban a Kállősemjéni Szó'löbérgazdaságnál. Kállósemjén, Szabolcs m. Kérjen ajánlatot 825-10