Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)
1931-04-01 / 74. szám
1931. április 1. JNYÍRYIDÉK. 7 82. A biró szemrehányó hangon mondja: — Mégis csak vakmerőség, hogy maga pont a temetőben íopott egy biciklit. — Kérem biró ur, — szólt a vádlott — a bicikli ofyan szomorúan támaszkodott eegy sirkőre. hogy azt hittem, meghalt a gazdája. Dómján László Nyíregyháza Árpád-u. i. 83— Na végre én is egy állandó foglalkozáshoz jutottam. — Hogy hogy? —- A Kohn megbízott, hogy a Griintői inkasszáljak be neki 10 pengőt. Nagy Margit- Nyíregyháza. 84. — Ez rémes kedves ügyvéd ur> nyolcszáz pengőt kér a valóperem költségéiért... Hiszen ez többe kerül, mintha az ember megnősül. — Ez igaz. de viszont több öröme is fesz belőíe. Nagy Margit. Nyiregyháza. 85. Két ismerős találkozik áz utcán. — Jó, hogy összeakadtunk, éppen el akartam búcsúzni tőled. — Miért? — Utazom. — Egyedül? — A fefeségemet is maagammal viszem. — Kofferben? Nagy Margit. Nyiregyháza. 86. Egy ferencvárosi bérkaszárnya kapujában cédula "lóg ezzel' a fefVással: »Ágy kiadó!!« Egy pasas bemegy a jelzett lakásba, ahol egy asszonyság megmutatja neki a kiadó ágyat. — Kályha nincs? — kérdi a pasi. — Nincs, de nem is szükséges, — feleli az asszonyság —, pont maga mellett fekszik egy lakóm, annak láza van Sós István, Nyiregyháza ' 87. "! A skót és felesége utaznak atvo-? naton. Megismerkednek egy úrral, aki elmeséli nekik Schreibei Tamás és Nagy Mária esetét a kofferrel. Elbeszélés közben a skót hirtelen a homlokára csap és igy szói a feleségéhez: — Nahát.... és én két jegyet váltottam. Veit Károy. Nyíregyháza 88. Kohn, az utazó, egy óriási kofferben viszi magával mintakollek- , cióját a Keie'tii pályaudvarra. Az inspekciós detektimek gvanu s a dolog és rászól: — Nyissa csak ki azt a koffert, barátom.. — Hála az Istennek, — tör fel a sóhaj Kohnbói —, három hónap óta most történik először, hogy valaki erre felszólít. Weisz Ignác, Nyiregyháza 89. — Ugy n ézd megr rajtam ezt a télikabátot, hogy ez egy norvég télikabát. — Miért norvég ? — Mert ki van fjorditva. Vén Károly, Nyíregyháza Biztos jövedelemmel jár a fajtaazonos jól megválasztott gyümölcsfacsemeték lelepitése. Ne gondolkozzék tehát, hanem siessen a VÁROSI KERTGAZDASÁG FAISKOLÁJÁBA (volt Csapat-kórház mellett) az Önnek legjobban megfelelő minden betegségtől mentes garantált fajtiszta gyümölcsfa csemeték legszebb példányait saját részére biztosítani. Díszfák, diszbokrok, cserjék, örökzöldek és évelő növények nagy •választékban. 1798-10 Legolcsóbb napiárak! Telefon 201. Nagy képes árjegy* ék ingyen. Telefon 156. 90. A zsugoriságáról ismert skótnak meghalt a felesége. Bement egy koporsóüzíetbe és igy szólt: — Kérek égy használt koporsót! Palicz Mary Nyíregyháza 91. Kohn találkozik Griinneí, aki egy kisállatkát visz a "hóna alatt. •— Mit visz maga Griirí' ott a hóna alatt ? — Képzelje, a feleségem már hónapok óta rágja a fülemet, hogy vegyek neki egy mókust. Voltam az állatkereskeclőnél, áki azt mond-" í ta. hogy jelenleg mókussal nem Szolgálhat, ellenben adhat egy görényt. AlTat ez is, áltat az is. Mit csináljak? Megvettem a görényt. — Mondja, és hol fogják maguk •ezt tartani? — Majd ei" lesz a hálószobában. — No és az a szpr'?... — ^egér^l'ke, majd csaR megszokja valahogy. Szrrefioczkí A. "Nyíregyháza ^ Az eevik fővárosi Kiskocsmába felháborodott arccal befeü e£y ur. — .rjjiflja kocsmáros ur! Ez mégis csak abszurdum. Tegnap itt ettem egy adag borjúsültet, és egész éjjei nem tudtam tőle aludni. — Tessék csak nyugodt fenni — válaszol a kocsmáros rezignáltán — én 6 hónapig nem aludtam tőle, mert minden éjjel ugatott a fülembe. Sztrelioczkv A.. Nvireg/háza — Wilde Oszkár: Dorian Gray arcképe, két kötetben, finom papírra nyomva, leszállított ára z pengő 20 fillér. Kapható az Ujságboltban. 1 A harminckettes ház REGÉNY. 9 Irta: Tartallyné Sthna Ilona. — Ne emlegesse. Szép. komoly szavai voltak. Öt soha sem lehet elfelejteni. — Nem. Elhiszem. Aki ilyen hatalmas ütést ad a szívünkre, azt nem is lehet elfelejteni. Ha be is heged a seb. a forradás dörcögős. mindég megérzik. Különösen ilyen két héten tul gyógyuló sulvos lelki sérülésnek a nyoma... — Már újra igy kezdi? Miért is tűröm én magának ezt az örökös leckéztetést? 1 Mondja? — Ezt igazán magam sem értem — mondta most már nevetve Vidovich. — Hai legalább kárpótolni tudnám- De egyelőre nem vagyok gyöngédségre alkalmas, bárhogy szeretném is. Karmok vannak a szavaimban, melyeknek élét semmi önfegyelem nem tompíthatja. Mintha sötétségbe lennének ott benn s felfegyverkezve mernek csak kinyúlni a világos térbe. Talán meg is szokta már. hogv ilyen vagyok; — Megszoktam-e? Nem. De annyira bá" tor vagyok már, hogy ezt meg is merem mondani magának. Első időben féltünk magától Vidovich nevetett— Igen, nagyokat sóhajtott s mi valami titokzatosat gondoltunk. Hogv talán valami bűnnek részese. — Pedig sokat kellett tanulnom. Orvosnak készülök: ezzel talán eleget mondtam. És minden lehetőt tudni akarok! ErzenW hogy a test betegségei egyidejűleg megnyilvánulnak a lélekben is, ami azt jelenti, hogy a szervek és a lélek közös idegszálakba feszülnek... De már újra elkalandoztam. — Elkalandozott. Érdekes dolgok ezeki szeretem hallgatni, ámbár sokszor érzem(, hogy a sok tudás káros befolyással van az emberre. A tudás: örök szomjúság, mely örök kutatásra kárhoztat, uj forrásoknak felkutatására. Miatta elmegy a szomjazó csönde9 és egyszerű örömek mellett, melyek az élet igazi szépségeit tartalmazzák. Az igazi bölcs, a primitívség és a nyugalom hive. Mondja: nem kedves és primitív dolog például itt a harminckettes házban ez a sok kis pislákoló petróleumlámpa? — Fordította kissé gúnyosra a hangját. — Igaz, milyen misztikusan kúsznak mellette a falon a svábbogarak s egyéb hasznos házi rovarok. Mennyi báj van bennük, ahogy semmibe se veszik az ember jelenlétét a pislogó lámpa mellett. Nagy tapasztalatokat szereztem ebben Kotsiséknál, mig az öreggel beszélgettem. Az asszony a hátunk mögött összesodort papiroscsomókat gyújtott meg és úgy pörkölte őket á fásláda szélein. Micsoda remek esteli szórakozás, olcsón vásárolja Kotsis néni a szádizmus gyönyöreit, — Ugyan hallgasson! Rémesen undorodom. hozzánk csak tévedésből jönnek ezek a kis rovarok, mert mama szörnyű ellenségük. hikább mondja már. hogv mi lesz a fiatal asszonnyal? Jöhet reggel. Olvan az a vén ember, mint a vaj. Kenyérre lehetne, kenni. Talán ő miatta van ilyen lazult formája az egész díszes családnak. Egy bolond fiu, egy kis girhes asszony, egy titkolt feleség és égy titkolt gyerek. Kell ennél külömb kis társaság? Beszélgetésüket nagy lárma zavarta meg* A lárma egészen mélyről. verődött fel hozzájuk, de nem tudták hirtelen, hogy az utcáról-e. vagy az udvarról? Egy lövés hallatszott. Szempillantások alatt minden ajtó kifiyilt s kíváncsi fejek hajlottak le az emeletről. Milyen furcsák voltak. Keskeny, sápadt arcúak. Fonnyadt kezek. Kopott ruhák. Cipőtlen lábak. Borzos fejek. Füst és ételszag. Éhesek. Riadtan kiáltoztak egymás felé. Némelyek örömet érezve, hogy esemény van valam szenzácfió lesz. A földszinten idegenek, rendőr. Egy jól öltözött nő állt a tömeg közepében s a rendőr fogta egyik karját. — Hogy a maga fia színművész? — kiáltotta rekedten a leány — majd kimondom én, hogy mi! Csak vigyen be biztos úr! Megmondok mindent! — Hogy az én fiamat! ez a rongy, ez a senki, ez az utcai fajzat! Szerencse, hogy nem találta el! Megölte volna a fiamat, az én jó. egyetlen fiamat! Egyetlen gyermekemet! A rendőr erélyesen rájuk szólt és megindult a leánnyal. Ment utánuk az asszony és az egész tömeg. Rumpák néni az utcán fennszóval sirt. Hogy mily nagy baj érhette volna a szegény Gombosékat. Milyen jóravaló népség pedig. Kifőzésük van a Hunyady-utcában. És jó' szivüek. A kommün alatt a szegény Kotsisné asszonyságot ők tartották egy kis erősitő> meleg étellel, mikor odarekedt az ura Fiúméba. a fia meg a szanatóriumban volt. Na? nem igaz, asszonyság? Ugy-e úgy volt? — Ugy-ugy — bólogatott Kotsisné, aki szintén ott álldogált a kopott gallérjában^ szatyorral a kezében, melynek egyik füle göbös spárgából volt. Boriskáék ezeket már az utcai ablakon kihajolva nézték és hallgatták. A szemben lévő nagy ház ablakain is többen kihajoltak s a szobák villanyfényes miliője előtűnt pár pillanatra. Szép csillárok, képek a falon, zongora. teritett asztal, s Ízléses kárpitok. Áz uri élet illata is átallendült az utcán, nem nagy volt a távolság, Mzük az utca. Az egészen más ház volt- mint a harminckettes. Elegáns, négyemeletes bérpalota, fürdőszobás lakásokkal. (Folyt, köw) l