Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-01-11 / 8. szám

JNíVíKYIDÉK. 1931. jaiuár 11. Politizáló kisgazdák helyett gazdálkodó kisgazdákat! Irta: Berki Gyula dr országgyűlési képviselő Az állami márkázásról szóló törvényjavaslat parlamenti tár­gyalása alkalmával azt mondottam, hogy törekednünk kell a márkázás­ra 0 alkalmas buza termesztését a kisebb gazdaságokban is elő­mozdítanunk. Vagyis a minőségi termesztést keh elsősorban fokozni és a minő­ségi termesztés fokozására nem; csak a szigorúan vett kormányzati rendszabályokat kell megtalálni, hanem bizonyos olyan szemléltető tevékenységet is kell a kormány­nak kifejtenie, ame'yre Olaszország ban, Bulgáriában és más mező­gazdasági államokban is látunk * példát és a mi országunkban is magántevékenység folytán egy öt­letes lapvállalat részéről láttunk e nyáron egy ilyen kísérletet. Az ilyen kísérletezés, mondhatom, né­Ihány életrevaló, okos és gazdasá­gos hozzáértéssel bíró ember mun­kája fo'ytán elég jelentékeny ered­ményt tudott felmutatni és főleg sikerült annak a politizáló kisgaz­dák helyett a termelő és a gazdál­kodó kisgazdák érdeklődését fel­kelteni és azoknak számát növelni. Azt szeretném, ha ebben az or­szágban a politizáló kisgazda­társadalom helyett egy öntudatos, termelő kisgazda társadalmat le­hetne kifejleszteni. Aki azt állítja, hogy ehhez a mi népünknek nincs érzéke, az távol áll a magyar nép lelkületétől. A magyar földmives embernek igenis van ösztöne a ter^ melési érdekek iránt- Van egészsé­ges ösztöne olyan tradíciók iránt, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy a mezőgazdasági termelés te­rén egyrészt kulturális, másrészt gazdasági eszközökkel haladjon. A magyar földmives ember legelső tradíciói közé tartoznak a nemzeti tradíciók, a vallási tradíció és — A »Nyirvidék« eredeti tárcája. — Irta: Holló Lenke. A Károlyi-kert téli álmát alusz­sza. Vastagon borítja a hó és ál­modik a tavaszról, a játszó, kacagó gyermek-seregről, a piros labdáról, amelyet nem találnak meg, mert elbujt a bokrok alatt. A szerelmes párokról, akik egy darabig min­dennap eljönnek, aztán mindig rit­kábban. A tanuló diákokról, akik ugyan a kezükben tartják a köny­vet, de a leányokat nézik. A fo­gócskáról, a buj-buj zöldágról. A zenéről, amely felcsendül a Kioszk terraszán. Álmodik, pihen és vá. rakozik, várja a t avaszt... A fehér uton alig látszik láb­nyom, a szerelmesek most neím jár­ják az utakat, pedig gyönyörű a kert- De mégis jön valaki, a nagy csendben sietős, ritmikus lépések, kisportolt nyúlánk leinyalak, ki egy percre megáll, szinte fél bele­taposni a ragyogó fehér hóba. A kert felfigyel, a fák összesúgnak, azt hitték, hogy a tavasz jön, a verebek csiripelve szállnak tova-. Ö pedig megy, mosolyogva előre, mintha a tél királynője lenne. — Aranyszőke hajára rászállnak a hó" pihék és versenyt csillognak a haj aranyszinével. A szürke szemekben megelégedettség honol. Gyönyör­ködik a kertben, de íme lehajlik, előtt epiciny cipők nyoma a friss hóban és egy padhoz támaszkodva sir egy kicsi lány. Kendője lecsú­szott, arcán a könnyek nyoma. Megsiklott a havon és megütötte kicsi lábát. De közeledik már a vigasztaló, a kert másik ajtaján, a családi tradíció. Ezek olyan erők, melyeknek birtokában ezt a népet igenis rá lehet vezetni egy olyan termelési gazdálkodási rendszerre és gondolkodásra, hogy a politikai jelszavak mellett egyszerűen meg­állás nélkül ei fog menni-. És ha, mi egy termelési irányba vezetjük a politikai jelszavas irányok helyett ezeket a tömegeket, akkor azok a tömegek nyugodtak maradnak, so­ha sem lesznek kaphatók az osz­tályellentéteknek a fedezésére. — Ezért szeretném, hogy szemléltető eszközökkei is biztassuk őket a mr nőségi termelésre. Hogy képze'em ei ezeket a szem­léitető eszközöket ? Eszem ágában sincs uj adminisztrációs eszközök, re gondolni. A mezőgazdasági ka­marák vidéki szerveivel az úgyne­vezett kerületi kamarákkal rendez­tetnék, az ezeknek a kerületi ka­maráknak területen fakó földmive" lő és birtokos osztállyal nemcsak buza-, hanem tengeri-, burgonya­és csemegeszőlő-versenyt is. Öriási hatása lehetne ennek, s egynéhány ambiciózus és lelkes ember köz­reműködésével meg lehetne terem­teni. Gondoljuk el, hogy ha azo­kon a kamarai kiállításokon sze­rény pénzjutalmakkal, érdemérmek kei tüntetnék ki azokat, akik a ter, melésben első eredményeket mu­tatnak fel, minő morális hatása volna ennek. Minő morális hatást tudnánk gyakorolni erre az egysze­rű néposztályra és mennyire fo­kozni tudnók evvel az egész bir­tokostársadalom egységét. Merem állítani, hogy ha például egy-egy ilyen mezőgazdasági kerü­leti kamarának területén az ilyen termelési versenynek, vagy buza. kiállításnak, vagy gabona- és gyü­mölcs versenyek eredményeit az jön egy kisfiú, a ruha az rongyos rajta, de a fejét büszkén tartja, sapkája hátracsuszva, zsebredugott kézzel megáll: — Na aztán ki bántott? Senki? Akkor meg ne pityeregj! — és fü­työlve megy tovább... A kicsi abbahagyja a sírást és szepegve néz a fiu után, kinek éles füttye felveri a kert csendjét. örök női Sors, sírunk, megál­lunk és bámuló szemekkel nézünk -a férfi' után, aki fütyölve megy to­vább, iszonyodva a könnyektől és halálosan unva azokat- A kert ör^g fái erről sokat mesélhetnének, az esküről, a csókról, a férfiről, — régi mese, de mindig uj marad, mig ember lesz a földön, j A szőkefürtü lány megáll a kicsi 1 mellett és mig.simogatja a köny­nyes arcot, elgondolkozik, majd f megrázza a féjét és az aranyfürtök repkednek a sapka alatt, a szemek­ben erős elhatározás ül. Majd ki­néz a Széchenyi-utra és azt gon­dolja magában: — Csak jöjjön a férfi, itt va­gyok, engem ugyan nem fog itt hagyni könnyekkel a szememben, én nem akarok simi az én szép éle' tem nyugalmát nem hagyom, örü­lök az életnek, a télnek és várom hivő lélekkel a tavaszt, ami él fog jönni "és biztosan rámtalár. í íme alig látszik ki a földből és ' már is szalad a sírástól, <? könny­től, már is férfi, zsarnok... Megigazítja kicsi kendőjét, ösz­szébb húzza, hogy meg ne fázzon, letörli a könnyeket és kezét meg­fogva viszi ki a kertből. Szeretet­tei 'öleli magához,, pedig sohse látta, védelmezi, mert györge, — mert gyermek, kicsi rongyos gyer­egyes vármegyék főispánjai a tör­vényhatósági gyűlések elején ki­hirdetnék, ez mint morális erő annyira fokozná a mindenféle ren­dű gazdában az ambíciót és any­nyira elvenné az üres, lotyogó és felesleges jelszavas politizálástól a vármegyeházán is az emberek ked­vét, hogy ebben az országban egy egészséges gazdasági és politikai közszellem könnyebben tudna ki­alakulni. Faniasgiikos híresztelés Oltó királyfi Albert belga, Viktor Emánuel olasz királ? és iussolioi beszélgetése egy amerikai lapban A New-York World szenzációs cikket közöl Ottóról és Zitáról. A cikk igen érdekes, de sok tekintet­ben részleteket tartalmaz Zita ki­rályné és Ottó jelenlegi életéről. A Monarchia összeomlása és Ká­roly. király halála után Zita király­né igen súlyos anyagi helyzetbe kerii't gyermekeivel. Ekkor sietett segítségére a spanyol anyakirály­né, akinek a meghívására Spanyol­országban telepedett le Zita ki­rályné, aki sohasem mondott le ar­ról, hogy legidősebb fia visszake­rüljön az osztrák és magyar trón­ra. Azonban mindenki bizalmatlan volt Zita királynéval szemben, aki azonban olyan vasakaratu ásszony, hogy senki sem tudta eltántorítani terveitől. Az idők folyamán befolyásos ba­rátokat szerzett főleg fivérei ré­vén, akik mind nagyon jó házassá­gokat kötöttek. Zita királyné ké­sőbb unokatestvére, Erzsébet bel­ga királyné meghívására Belgium­ba ment lakni s Ottó beiratkozott a louveni egyetemre. Közben Ma­gyarországon is megváltozott a helyzet. A külföldi kormányok már nem zárkóznak el olyan ride­gen a monarchikus restauráció le­hetőségétől. Mindenki megegyezik abban, hogy Horthy Miklós kor­mányzósága bölcs és eredményes, úgyhogy enélkül az ügyek teljesen felborulnának. A Habsburg restaurációt igazán már csak a kisántánt ellenzi. Ma­gyarország és a kisántánt nyílt el­lenségeskedését aggodalommal né­zi miden nagyhatalom, főleg pe­dig Mussolini. Ezt az aggodalmat osztja Albert belga király is, aki­nek rokonszenve olasz részen van, mióta leányát elvette az olasz trón­prökös. Albert király Viktor Emáuel ki­rállyal és Mussolinivei folytatott beszélgetései során szóbahozta Zi­ta királynét és Ottót. Elmondotta, hogy Ottót Louvenban mindenki kedveli, mert nagyon szimpatikus, intelligens fiatalember. Albert azzal fejezte be a beszélgetést, hogy sze­rencsés lesz az a leány, kit a fiatal főherceg feleségül vesz. A New-York World szerint Mus­solini rögtön reflektált Albert ki­rály kijelentéseire és azt mondta volna, — hogy »Ottó nagyszerű férj lenne Mária hercegnő számá­rai Sőt még Viktor Emánuel is megjegyezte volna, hogyha Ottó a magyar trónra kerü'ne, nagyon jó lenne férjéül az egyik lányom­nak. A New-York World szerint ko­moly tárgyalás folyik arról, hogy a Savoya-házból való Mária her­cegnő Magyarország királynője lesz, ha Ottó egyszer visszakerül a magyar trónra. Ez a megoldás nagyon megfelelne Mussolini poli­tikájának. A külföldi lapnak ezt a hirét természetesen ellenőrizni nem le­het. ssasats mek. Téli pompájában ott marad a kert, a fák tovább alusznak, a ve­rebek megnyugodnak és a kettő megy tovább, nem marad utánuk semmi, csák az apró lábnyom a hó­ban... Telnek a napok. A fák meggör­nyednek a fagyos hó súlya alatt, majd jön a hideg szél és megrázza a galyajk'át, már előre félnek a szél tői, mikor érzik, hogy jön, össze­húzódnak, összebújnak, mikor pe­dig tulment rajtuk, megnyugodva suttognak tovább. — Láttad a szőke lányt azóta? — kérdezi a fiatal fa. — Tegnap este is itt jött keresz­tül, végigsimította az egyik ga­lyamat és lassan azt mondta-. De szép vagy. Hidd él, hogy jó lehet. — Aztán mindig egyedül jár. Elbúcsúzik a fiuktól az ajtónál és nem engedi, hogy tovább kísérjék­Mikor pedig ide ér a pad elé, olyan lesz egyszerre az arca, mint mikor mi a tavaszt várjuk. Csupa mosoly, mely közé azonban szomorúság is vegyiii, mint mikor mi kérdezzük félve egymástól, vájjon jó lesz-e, szép lesz-e a tavas;* ? nem lesz-e fagy? nem öli-e meg apró levelün­ket? Simogató kezét óh mennyire várjuk. Vájjon ő kit vár? — De hallga, csendbe légy, jön... ne beszéljünk tovább, mert hidd el megértjü... A szőke lány tényleg jött és el" haladt a beszélgető, suttogó fák alatt, de most nem egyedül. Kor­csolyájít csörgetve ment mellette a férfi. A leány beszél, halkán, kedvesen. Hangja muzsikált, da­lolt., mint mikor a templomban az orgona hangja diadalmasn száll az ég felé, ostromolva az ég kapuját, hogy nyíljék meg előtte és boldog megnyugvással mindég csendeseb­ben, egy végső akkorddal fejező­dik be. — Tudtam, hogy eljön, pedig nem is hívtam, de a hit csodára képes! Itt vártam Magát ebben a kertben, tudtam, hogy itt talál reám a boldogság. Maga ezt most nem érti, amit mondok, hogyimi" ért- De nézzen ide, itt e jiad előtt láttam néhiny nap előtt egy pici láb nyomát, itt sírt keservesen egy kicsi lány, és akkor, óh ne gondol­ja, nem tettem sokat, csak letörül­tem a könnyeket, csak magamhoz öleltem és attól a perctől kezdve, mikor a kicsi meleg teste itt volt a karjaimban és a sírástól köny­nyes arcát az arcomhoz szorítot­tam, éreztem, nem: tudtam, hogy itt fog rám találni a boldogság. — Láttad? — szólt az öreg fa, — már nem olyan büszke a tar­tása? — Láttam, — mondta a fia­tal —, de te ezt már nem érted, mert öreg vagy, ezt csak mi ért­jük, fiatalok. Te már elfeledted, hogy igy megyünk a tavasz elébe, várjuk az -ajándékait és meghajt­juk büszke fejünket, mert máskép nem birjuk eí a boldogság súlyát, melyet vállalunk a könnyekkel, a fájdalommai együtt Ezután megrázta karcsú testét, hogy hulljon le róla a hó és lepje be a sok-sok ezer tündöklő hgpihe a kicsi láb nyomát- A boldogság útját 1!

Next

/
Thumbnails
Contents