Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-03-15 / 61. szám

19391. március 15. A harminckettes ház REGÉNY. 4 Irta: Tartallyné Stima Ilona ^ersze, arra nem is gondol, hogy a talált tárgyat vissza kellene juttatni tulajdonosának. Ferde morál alakult ki benne, életviszonyai mindent összegyűrtek egyszerű lelkében. Olyanná lett, mint egy romba döntött kápolna, tömjénillattal, mosolygós Mária-képpel, melyre éktelen kövek zuhantak. Ez a fiú itt csakis az ő fia lehet Ez a bozontos, ágról-szakadt ember-forma valaki, akiben tudás és jóság lakott fegyelmezhetetlen gyávasággal vegyesen s aki démoni erőket szeretett volna felhajszolni önmagában. Állandóan hadakozott gyávaságával, bölcsek s próféták szavait idézte s az anyja fülébe ordítozta. Máskor elmerengett édesszavu költeményeken s lágy, duruzsoló hangon szavalta önmagának, míg arcában vágy és melegség fogant. Vajdáékhoz minden áthallatszott, az istenkáromlás s a szelid költemény egyaránt. Vajda Boriskának szánalom *ámadt a szivében s úgy érezte, hogy e különös ember mellé kiegészítő lény kellene. Egy nő. Nő, aki tisztaságával tisztaságra tanítaná, aki a bölcsességeket leegyszerűsítené okos gondolatokká s az édes dalokat meghallgatná. Türelmes, erős asszonynak kellene lennie, hogy lelkéhez ölelné ezt a furcsa embert és magához idomítaná. De mit is törődik ő ezzel, ezekkel, hiszen egyszer csak elkerül a petróleumszagú házybóí s hírüket sem hallja többet. Olyan érzései vannak, hogy innen »haza« kellene mennie, hiszen Rumpákné, Kleinné, Kotsisék, vagy ? másodemeleti szülésznő, akinek titkos útja,' vannak, vagy a manikürösnő, aki nagyságának hivatja magát, mind bántó képeket vetítenek lelkébe, melyek ott sajognak sötété^ és zür-zavarosan. Mialatt Vajda Boriska ilyeneket gondolt, Kotsísné kenyeret pirított a rozoga tűzhelyen s ftnre a zenei élet fejlődéséről beszélt nagy szakértelemmel. Aztán arról is beszélt, hogy a trágár beszédre oly nagy szüksége van az embernek, mint a legmagasabb rendű kulturára. Sok időbe telt, míg Boriska megszabadult tőle. Mikor kilépett Kotsiséktól, nagyot lélekzett. Jól esett látnia azt a kis kékséget az égbői, melyet a háztető négyszögbe keretezett. De hát hogy is került a petróleumszagú házba Vajda Boriska, meg az édes anyja? Ö, az ember csak sodródik s hol itt, hol ott veti partra az ár. Egy vidéki városban voltak boldog lakói egy kicsi háznak, három ablak nézett az utcára s öreg akácfák vetettek rá árnyékot. Még akkor élt Vajda János, a törvényszék öreg irodaigazgatója s hosszú pipaszár lógott a szájából, ha kitekintett az utcára a muskátlik közül- Szelid szeme vo t az pregnek s szelid szava, melyet egy szelid mosollyal a száján elvitt a kis vidéki yáros temetőjébe. Síró feleségét, okos kis leányát itt hagyta az öreg s melléjük adóságot, meg a nyugdijat. A ház, a nyugdíj, a pipa és az adóság rájuk maradt s alig tudtak velük mit kezdeni. A ház kicsi volt, a nyugdíj kevés, az adóság sok s a pipa csak arra való, hogy szomorú emlékeket idézzen egy szelid szemű öreg emberről, aki már mindezzel nem törődik ott az akácfák alatt. Szerencsére volt még ezenkívül valakijük, aki vigasztalni igyekezett a két elárvult lelket- Walter László volt a vigasztalójuk, egy özvegy iparosné fia. aki akkor szerezte meg a mérnöki diplomát- Walter László adta el a házat, fizette ki az adósságot s a megmaradt kis pénzen kibérelte ezt a petróleumszagu házban levő kis lakást- A háború után drága volt ez is és nehezen megszerezhető. Walter ILászló azt tervezte, hogy ha állást kap, összeszedi magát és feleségül veszi Boriskát. S hogy ez nem sikerült neki, igazán nem tehetett róla. Kapott volna ugyan állást, de oly kis fizetéssel, hogy még magát is alig tudta volna fenntartani belőle. Nagybátyja hívására igy ment el Amerikába- Tragikus nagy búcsúzás volt a búcsűzása. remegő teste elárulta roppant fájdalmát Boriskának, ahogy mondta: — Bár ebben a kis szobában találnám magát Boriskám, mikor visszatérek — s minden férfias ereje beleroppant ebbe a néhány szóba- Felzokogott s égő homlokát a leány tenyerével próbálta enyhíteni. A leány tenyere is forró volt s remegő teste nem tiltakozott a férfi ölelése ellen. Könnyeikkel egymás arcát nedvesítették, forróságuk, szívük dobogása s minden idegszáluk egybeolvadt, nagy érzésüket kifejezni s még sem érezték elégnek, elég döbbenetesnek ezt a búcsúzástMég több, még igazabb és tragikusabb volt a fájdalom, amit éreztek. Zenélte testük ifjúságiik édes vágyódását, mely nem juthatott kifejezésre, mely beléjük dermedt az elszakadás pillanatában és ott sajgott zsibbadt karjaikban, dobogó szívükben, idegeikbenIgy ment el Walter László szívébe ültetett örök vágyódással, melyet ott soha semmi el nem homályosíthat- A leány lényében nem volt ilyen marcangoló vágy, hanem szelídebb, tartós melegségü érzés, mely édes volt és fájt- különösen az első időben. Később megenyhült- várakozás lett, mely mindég előhívta Walter Lászlót s a leány elé állítottaörökké eleven alak volt- akinek szent húség sugárzott két szeméből- Reggel, ébredéskor igy gondolt reá: — Van egy férfi, egy Walter László, egy hűséges, egy jóságos, aki áz enyém lesz, az én párom, mindenem, csak várjak reá Várom, várom s ő eljön egyszer, s ide borúi az ölembe és megcsókoltatom vele a két szemem. melyek mindenkin túlnézve örökké őt keresték. Meghallgattatom vele a szívem dobogását, megsimogattatom vele a hajam és mindent csak ő vele éreztetek, mert az ő kefének, az ő szájának s az ő lelkének születtem és érte vagyok. A nyomorúság azonban megrövidítette ezt az imát a lány lelkében. Először egy-két szó, majd egy monda

t maradt el, később csak éppen annyi, hogy eléjött Walter László megkopva, mosolytalanúl s aztán elsuhantSokszor kitört belőle, hogy miért hagyta igy itt, miért kötötte le s ha annyira .szereti, miért engedi nyomorogni. Aztán elhessegette ezeket a gondolatokat, melyekről az anyja mit sem tudott- Az anyja hitt Walter akaraterejében és hűségében. A legutóbbi levél meg éppen megerősítette hitét s nem birt eléggé csodálkozni Boriska furcsa kitörésén. Valóban rossz hatással lehet rá Kotsis Imre. bár a leány nem tartja normálisnak kijelentéseit- Talán elhitte, hogv c>u pán autószuggesztió az »egy«-hez való ragaszkodás s hogy egy egészséges fiatal leánynak csupán egy egészséges fiatal férfira van szüksége, akihez férjhez menjen s egyéni választásról nem lehet szó. Boriska ennek mindig ellenkezőjét állította és sokszor egész veszekedéssé fajult a vita közöttükAnnyi igaz, hogy Boriska megunta a tétlen várakozást és dolgozni akar- Bele akar kapcsolódni a nagy életbe, részt venni a kenyérharcban s nem csupán várakozásban tengődni, melyben most már nem éli ki energiáját- Ezelőtt elég volt, betöltötte lelkivilágát, foglalkoztatta és minden öröme és bánata benne telt. Igy került Boriska a Oeorg Franck & comp céghez, hol előbb csekély díj ellenében tanították, később még ő kapott apró jutalékokat a befolyt összegek után- A cég egy írógépgyár képviselete volt- mellyel kapcsolatban iskolát tartottak fenn s másolni valókat vállaltak. A másolást a haladó növendékek végezték, egy hölgy felügyelete mellett, aki a legnagyobb buzgalommal töltötte be hivatását. Öreg és csúnya volt, ezért különös, kárörvendő gyönyört érzett, hogy szépek és fiatalok, kikkel hatalmát éreztethetiMégís jól érezték itt magukat a lányok s a kattogó írógépek mögött huncutkodó pillantások villantak egymás felé. Este Boriska gyorsírást tanult s így majdnem egész napja el volt foglalva. Az ünnepeket anyjával töltötte, sétáltak és nagyon elvétve egy-egy filmet néztek m£g. Nem is volt egyéb szórakozásuk. A házban lakók kínlódó életében az övék csöndes, nyugodt élet volt- A szegénységet úgy érezték, mint [egy nyűgös vendéget, aki egy napon búcsúzás nélkül szépen elillan. Csák akkor vesztette el türelmét Boriska s érezte nyomorúságnak a szegénységet, ha a két hosszú esztendőre gondolt, melyet várakozásban töltött el. Walter László még mindég nem írt hazaiöveteléről semmit. Várakozás, kételkedés, szegénység s ez a környezet, melyben élt- rongálták lelki erejét, de még mindég nem tudták összerombolni. Walter László helyét eddig senki sem töltötte be. A Walter László levelére kedves levélben válaszolt Boriska, melyben a friss reggeli hangulat, a kávéillat s vidám ifjúsága lobogtak mindenek fölött- Két hete ment el a levél, két hete lakott náluk Vídovich orvostanhallgató s ez idő nagy változást idézett elő életében. Megismerte Vídovich orvostanhallgatót, az embert- És nem hitt többé Walter László visszatérésében. Most este volt. vasárnap este s az utca másik oldalán szilaj zene szólt- Vídovich szobájában sötét volt- Vajdáné a díványon ült s a nyitott ablaknál Vídovich állott Boriskával. Áz utca mélyén a korcsmából kiáradó fényben alakok suhantak tova s e fény sápadt-fehér kockája kinyúlt egészen az út közepéig. A csatorna rácsából egy patkány kecmergett elő és fürgén futott a gyalogjáró mentén. Utána egy másik, tétován és ügyetlenül megfordult maga körül, szimatolt, aztán a párja után loholt. — Látja ezeket — súgta Vídovich a leánynak — egymás közelségében érzik mivoltukat! Mit határoz nékik a harmadik utcában lakó patkányok élete! A jelenhez igazodnak, mit rájuk parancsol létezésük. Maga nem hiszi, hogy érdekek parancsolnak az érzéseknek? Ezeket itt lenn egy csatornába hajszolta vágyuk, hogy a szennyes léből kihalásszák táplálékukat. Habzsoltak s mikor éhes gyomruk megtelt, észre vették egymástIgy keletkezett a patkányszerelem a csatornában. M i — Ne beszéljen igy! Miért meri hasonlítani az embert a patkányokhoz? Ilyen undok állat és az ember! — Elevenek ezek is. melyek a jelenben érzik önmagukat. Mert csakis a jelenben érezzük énünket- a múlt foszladozó képeiben úgy jelenünk meg önmagunk előtt, mint egy volt valaki, aki eltűnt és soha vissza nem tér- A jövő? Az meg nem is bizonyos, hogy benne lehetünk. S ha leszünk, az a valaki más lesz, akit mostani énemmel nem érezhetek, csak elképzelni tudok. A jelen: ez a valóság, mely egészen a mienk s mellyel azt tehetünk, amit akarunk. Vajda Boriska itt áll mellettem ifjúságának teljes szépségében s e szépséget s ifjúságot várakoztatja, e szépséget és Ifjúságot eseménytelenül hagyja elmúlni, mintha csak álom volna, nem valóság. Mit gondol Boriska, hogy ott az a másik valaki, az a Walter László ugyanígy vár? Walter László előkészít magának egy kellemes jövőt, de a jelent is öleli, korbácsolja és igába hajtja, hogy neki szolgáljon. — Beszéljünk már másról, jó? Olyan nehéz >ez nekem, sokszo'r félek magától ezek miatt a furcsa szavak miatt- Képzelje, a Franck cég főkönyvelője felajánlotta, hogy állásba juttat— Miféle alak az? A nyers kérdés megriasztotta a leánytMiért is mond el ennek az idegennek mindent? Vagy ennek az idegennek hatalma van hozzá, hogy lelkét mezítelenre vetkőztesse? De mégis felelt rá- Bátortalanul, idegenül, vékony hangon, mintha a torkát megfogta volna valami. j {Folyt- köv.) t ( |