Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-03-10 / 56. szám

1931. március 10. ssnmceün JWVÍMRIDÉK. -^sasssai Beszélgetés fflaknla Marival, a rablásért 12 évi fegyházra itélt fflaknla József cigány vajda feleségével Két izgatottan beszélgető ci­gányasszony ácsorgott szombaton délelőtt a nyiregyházi rendőr­palota előtt. Szurtos képük rikitó szinü kendőbe volt burkolva és vil­iogó. fekete szemük bizonytalanul méregette a palota magas tornyát. Valami nagy bánat mardosta szivüket. Izgatott tagiejtésükbői arra lehetett következtetni, hogy sorsdöntő elhatározás előtt álnak. Kétségbeesett arcuk, sirástól vö­rösre sirt szemük is ezt a felte­vést igazolta. Azonban nem volt elég merszük .a cselekvésre. (Ez a két nomád lé'ek megtorpant a(ci-> vilizáció hatalmas védbástyája. a rendőrpalota előtt. A szabad élet e kóbor teremtései megrettentek a rend és fegyelem zord őrétől,* a kapu előtt méltóságteljesen lép­kedő villabajszu rendőrtől. Ijedten tanakodtak, hogy mit te­gyenek. A családjukat ért nagy csa pás cselekvésre hajszolta őkett. Makuia József a karaván vajdája rablásért 12 évi fegyházat kapott. Makuia Mari, a rablóvezér felesége ebbe nem tud belenyugodni. De a sudártermetű villogó szsemü Ma­kuia Pepi, a vajda fiatat 'huga is kétségbeesett az itélet hallatára. Mert az lehetetlen, anu történi — mondják, amikor kérdezőskö­döm. hogy rríi járaátban vannak. Egy közönséges rablásért 12 évi fegyház. Jó. jó, halállal fenyegette meg áldozatát a Józsi. Ez igaz... De nem ölte meg. Csak a husáng­gal egy kissé fejbe kólintotta. És 12 évi fegyház. Szörnyül! Ott voltak a tárgyaláson. Tanu­ként voltak beidézve. A folyosón kiváncsjan festék a tárgyalás vé­gét a többiek. Cigánylegények, a Józsi barátai, asszonyok és fél­meztelen purdék. És elhangzott az itélet: 12 év! — Hát nem borzsastó, kezsit csókolom tekintetes urü — jajdul fel rimánkodva Mari és barna, csontos kezeivei megragadja a ka­bátom szélét. Nem tudom mi történt a bí­róságon. Jaj. jaj Jóska mit tet­tél mi lesz belőled!! — sikoltoz­tam eszeveszetten szegény hú­gommal együtt. Az a néhány ci­gány. aki a teremben volt csití­totta babusgatott, de hiába, nem tudtam belenyugodni nagy fáj­dalmamba. Sivalkodtunk kérem, mint a szopós malacok. Arra még emlékszem, hogy a méltóságos el­nök ur utasítására csakhamar ki­vittek minket a folyosóra. Ott aztán körémgyülekeztek a többiek is. Az asszonyok sírva fa­kadtak, a kis purdék visongattak, de nem sokáig. A börtönőrök kiza­vartak minket a törvényszék épü­letéből. Bár akkor láttam volna ezt a házat, amikor a hátam kö­zepét. De a szegény Józsi is... — Nem fenyegetőztek a tárgyaló teremben? — kérdeztem a két el­keseredett asszonytól. — A, szó sem igaz abból kérem. Nem is lett volna időnk. Mert alig. hogy feljajdultunk, már kinn is vo tunk a folyosón. A mé t V-ágo elnök u r mindnyájunkat kiutasított, alig hogy elkezdtünk sivalkodni. — Na és most mit keresnek itt a rendőrpalota előtt? A Józsi érdekében jöttünk. Me­gyünk a kúriához. Kormányzóhoz, de nem hagyjuk annyiban a dol­got— válaszolt Makufáné és ijed­ten sandított a kapu előtt posztoló harcsabajszú rendőr falé. Az ág. b. ev. leánygimnázinm műsoros estje Szombat este az ifjúság tava­szos szépsége ragyogta be a Ko­rona nagytermét. A leánygimná­zium műsoros estjére érkezett az iskolaügy iránt fogékony közönség. Fehér formaruhás, kék-piros kar­szalagos rendezők fogadták az ér­kezőket. szebbnéi-szebb leányok, a gimnázium nyolcadikosai. Meg­telnek a széksorok, a páholyok, szülők, iskolabarátok, diákok, diák lányok, kiknek arcán a szereplés iz­galma van. ha nem is tényleges szereplők: »szoritanak«a társakért. Valami nagy meleg szo'idaritás lesz úrrá itt a termen. Mosofygó arcú szülők, tanárok, érdeklődő notabi­litások várakozásában a jövendő asszonyainak nevelése, leányainak készségei, művészeti téren va­ló, tehát legintimebb megnyilat­9 kozásai iránt való érdeklődés jeleit látjuk. Ez az est kiválóan alkal­mas leányközépiskoláink nevelői tendenciáinak megérzésére és ez ad az estnek általános vonatkozás­ban is nagy jelentőséget. A meg­jelenők élén ott látjuk Erdőhegyi Lajos dr főispánt, dr Bencs Kál­már kir. kormányfőtanácsos, pol­gármestert, Geduly Henrik ág. h. ev. püspököt, Szohor Pál főjegy­zőt. az ág. h. ev. leánygimnázium felügyelőjét, iskolai életünk vala­mennyi reprezentánsát. A függöny pirosa mögül az eiső számként az énekkar kék egyenruhás csapata tűnik elénk. Rőder Ede dr tanár dirigensi pálcája int és a íeányaj­kakon megzendül finom, mélyről szálló muzsika szárnyán az ima, Auber Imája a Portici néma c. Háziasszonyoknak a Nagymosás Y már nem probléma! A „Sas" Y HÁZI GŰZMOSÓGÉP I egy óra alatt egész napi mosást végez. Március 11-én szerdán és 12-én csütörtökön délután 4 órakor ismét Próbamosás lesz a Korona-szálló éttermében, ahol min­mindenki díjtalanul láthatja a Házi Crőzmosógépef munkában Ára mindössze 80 Pengő. A képviselet Szabolcsmegyére átvehető. 1487-2 CSAK A KE K DOBOZBAN VALÓDI! AMIT KIMÉRVE ÉS NYITVA ÁRULNAK AZ NEM LUX! mübői. Megkapó erő és ragyogó harmonizálás, mesteri dinamikai hatások jellemzik a kart, amelyhez fogható női kar még nem énekelt Nyíregyházán. Most GeduH Henrik püspök jó­ságos szava hangzik az ima áhíta­tát elmélyítő bensőséggel. Megnyi­nyitót mond s hogy. amint mon­dotta. a setét tónusa háttérből itt is világosabban előtűnhessenek majd a műsor vidámabb számai, komoly tárgyról fog elmélkedni. Az egyenlőségről beszél. A politi­kai. társadalmi életben hangozta­tott egyenlőségről. Természetes­nek hirdetik az egyenlőséget. A természetben azonban a hó fehér takarójának egyenlősége csak a hálái egyenlősége. Az életre kelt természetben szinek pompáznak, az élet sokezer változata differenciá­lódik. A természet nem egyenlő, hanem a végtelenség felé lendül. Erkölcsi vonatkozásban is azt lát­juk, hogy csak a gyarlóságban, bűnökben vagyunk egyenlők, az ér tékekben. erények gyakorlásában, művészi teremtésben fokozatok vannak. Az egyenlőség hirdetése fantisztikus álmodozók tanitása, a­tneiytői óvakodnunk kell. Éppen igy tartózkodni keíi az iskolának is a tetszetős jelszavaktól, ame­lyek a nőnevelés jól bevált utaivai ellentétben veszélybe sodorhatják a magyar ifjúság, a magyar nem­zet jövendőjét. Ha valamiben egyen lők vagyunk, fejezte be nagyha­tású szavait a püspök, —• egyek vagyunk ennek az iskolának szere­tetében és a mai est sikerének őszinte kívánásában. A megnyitó után, amelyet ün­neplő tapssal fogadtak, megkezdő­dött a műsor, amefynek ragyogó számai lebilincselők és mindvégig gyönyörködtetők voltak. Egy kis aranyos ruhás, nyilas tündér állt elénk, a kis Simonídes Klára, aki Arany A méh románca c. versét adta el őbájos közvetlenséggel, ízes,, szép magyar mondatok mu­zsikájában. Nagy tapsot kapott. Most egy sor fekete köpenyes diák kisasszony bóbiskol előttünk. Ko­mor pápaszemes nevelőnő ügyei rájok. mig tanulnak. Egyszerre aztán a nevelőnő eltűnik, a fekete, komor diákokból, balett szépségek bontakoznak ki és a Duna-keringő zenéjére összhangzatos kecses tán cot jár a kis csoport: AUodiatons E.. Ballay A., Fried Ágnes, Len­gyei Juci, Adari L, Komáromi Kató. Szilárd Agi, Tatos Ilona. A stí usos zongorajáték Vargha Erzsébet VI. o. muzsikah'tását di­cséri. Újra tomboló taps, virágok halmaza. Propper Ede a'ig győzi a hatalmas \irágkosarak fe'adását a kis l>a Hermáknak. Mo t magyarruhás leány daliás alakja rajzolódik elő. Bibormente símui fehér vállára, színes, gyön­gyös párta szorítja hollófekete ha­ját: Oláh Sári, szép magyar jelen­ség, festői kép a színpadon. A .hát­térből kuruc zene sír, magyar ke­sergő. Balkányi Anna VI. o. zon­gorán, Rőder Ede tanár hegedűn játsszák a Rákóczi zászlóját si­rató melodráma kíséretét. Oláh Sári átérzéssel. Telkesen szavalja a dicső magyar mu^t emlékeit idéző verset és a teremben mély megil­letődéssel hallgatjuk a kuruckor lelkét megelevenítő szép műsor­számot. A karének magyar dafok precíz előadásával szerepel, újrázó taps köszöni nagyszerű számait, majd rövid szünet után rendkívül hatá­sos színpadi jelenetben gyönyörkö­dik a hallgatóság. Demjén Magda pótvizsgás diák unalmasnak talál­ja a históriát, elásitva tanulja az utolsó Árpád-házi királyokról szóló részt. Körötte a tanu'ó szo' á an ott vannak őseinek szobrai és mig ő elalszik, megelevenednek a szob­rok. A magyar pár: Brüli "Magda és Hartstein Li i tüzes, délceg tán­cot járnak, amefyet meg kelfuj­rázniok. azután a rokokovilág két szép fiatalja, a gáláns lovag és pár­ja elevenednek meg. Kék selyem ruhája, háromszögű kalpagja van a parókás ifjúnak, narancsszínű ro­kokóruhája a fehérhajú graciőz le­ánynak. A fiu, Borbély Sári igé­zően néz a menüett édes mu­zsikájú tánca közben a leány — Rajky Magda — fehér parókája alól "kivillanó fekete szemébe. — Minden táncmozdulatuk kellem, szépség, fiatalság, a mozdulatok muzsikás harmóniája. Újra nagy taps. ujrázás. Most a szigorú Ka­talin tánti ébred fel' és hajlik aa alvó kisdiákleány fölé. Gergelyffy Margit, akt a nagyasszonyok ma­gyar szivének aggódásával szói a jelen nemzedékhez. Meggyőződés­sel. szép magyar mondatok zengé­sében hirdeti a női ideál igéit, a­meflvei uj életre avatja a kis paj­kos leányt. A táncokai Menesdor-

Next

/
Thumbnails
Contents