Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-03-01 / 49. szám

2 1931. március 1. t W MII* IM II I1»í WMi'iH iifiiMir-—i Í Kacagú asszony Városi Mozgó JH IflD fi r» _ ' r* r • r?f J wr I + . . . .. - " A legnagyobb és legszebb magyar beszélőfilm a _ „ a Főszereplők: BAJOR GIZI, Rajnay Gábor, Zátony Kálmán, Góth Sándor. évek tapasztalataiból leszűrve és a várható eredmények figyelembevétele mellett jött jétre. A városi választások Az 1929. év végén megtartott képviselőtestületi tag választás ellen dr. Kcwithy Gyula és társai, valamint Rimaszombathy Géza és társai nyíregyházi lakosok panasszal éltek, melyet az igazoló választmány és a vármegye kisgyülése első és másodfokon elutasított s a választást helybenhagyta. Csupán dr. Mikecz Ödön tévesein kihirdetett képviselőtestületi tag mandátumát szün tette mteíg s helyette a tényleg megválasztott Mikecz Dezső rendes tag behívását rendelte el. Ezek a határozatok azonban nem emelkedtek jogerőre, mert panasszal éltek ellene a m. kir. közigazgatási bírósághoz. A közigazgatási bíróság ítélete az év végéig nem érkezet'*, meg. i Megváltozott a városháza ügyrendje Az 1929. évi XXX. törvénycikkeid kapcsolatban a m. kir. kormány 5500—1929. M. E. szám alatt rendeletet adott ki a közhivatalok és közintézmények ügyrendjéről. Szükségesnek láttam, hogy e \ vammmam áz Amáti húrjain ... Irta: Holló Lenke. — A »Nyírvidék« eredeti tárcája. — Kint hideg őszi este, a széi fütyöl, sivit, haragosan rázza a házak ablakait, majd a fáknak az ágait hajtja jobbra-balra, mintha összeakarná törni, mikor pedig a villany drótokon megy keresztül, — azok egész siró hangot adnak és az őszi szélvihar vad harsogó kacajba kezd Majd megered a hideg őszi eső és gyors tempóban veri az ablakokat, mikor egy szélroham neki megy, mintha egy ablaktábla sem maradhatna meg a helyén és minden percben attól lehet tartani, — hogy darabokban huh az utca kövezetére. Kint esik az ólmos eső, bent pedig egy kedves, puha, meleg otthon. A nagy álló-lámpa sugara ráesik a sötét, fényes, antik bútorokra, a sok szinü puha szőnyegekre, a falon függő gyönyörű olaj képekre, a kicsi falusi liázra, a sok .virággal, a las díványra a sok Selyempárnávai és a félnyra, aki á párnák között ül, ölében tartva a hegedűjét. ' Kellemes meleg, csönd, nagynagy nyugalom, hang sem hallatszik, csak amint a fehér ujjak végig futnak időnkint a húrokon, az töri meg a csöndet, majd az áiIához szorítja a hegedűt és játszani kezd. Játssza az emlékezés dalát, amely hol vig, hol szomorú, a szerint, amint a szivéből feltörnek és útra indulnak az emlékek. Játszi boldog gyermekkor, szerelem, fájdalom, vágyakozás, mindmind előjönnek az Amáti lelkéből és sir, zokog, ujjong a hegedű és szói az emlékezés dala... a Nagy nap, a magántanulók ze- | rendeletben lefektetett elvek alapfán a városi közigazgatás egész berendezését is megváltoztassam s egyrészt uj ügyosztályokat szerveztem, másrészt pedig az ügyosztályvezetőket átruházott hatáskörben felhatalmaztam a kisebb jelentőségű ügyek önálló elintézésere. A beérkezett ügyiratok gyors elintézését azáltal is biztosítottam, hogy minden ügyosztály maga végzi a kiadmányozás munkáját is s igy a városi közigazgatás adminisztrációjában lényeges javulást tudtunk elérni. Uj ügyosztályok a városházán Mint uj ügyosztályokat állítottam fel: 1. az elnöki ügyosztályt, 2. a pénzügyi ügyosztályt, 3. a közigazgatási ügyosztályt, 4. a kulturális ügyosztályt, 5. adóügyi ügyosztályt, 6. árvaszéki ügyosztályt, 7. műszaki ügyosztályt, 8. jogügyi ügyosztályt, 9. számvevőség. Az ügyosztályok élén álló főjegyző, tanácsnokok és szaktisztviselők mellé megfelelő fogalmazási és segédhivatali tisztviselőket és alkalmazottakat osztottam í>e s ez az uj rendszer, amint 1930. év végével megállapíthatom — jól bevált és értékes eredményeket termelt. A számvevőség szervezete az 1929 évi XXX. t.-c. értelmében változást szenvedett, mert tisztviselőit ezentúl nem a képviselőtestület választja, hanem a vármegye főispánja nlevezi ki. E törvényes felhatalmazás alapján dr. Erdőhegyi Lajos főispán a város számvevőségéhez Szánthó Józsefet és Térjék Lajost 1930. évi január hó 18-án kelt rendeletével számvevővé a IX. fizetési osztályba, Maar Mihályt, majd később Aszalós Istvánt alszámvevővé a X. fizetési osztályba kinevezte. A főszámvevői állást 1930. évi április hó 16-án Tőrös Pál nyíregyházi lakossal töltötte be. A számvevőség uj tisztviselői állásukat elfoglalták és szorgalmas munkával igyekeznek a város anyagi kérdéseit rendezni. A tisztikar veszteségei A városi tisztikarban veszteségeink is voltak. Fodor Béta mérnök február hó 24-én rövid szenvedés után váratlanul elköltözött az élők sorábó.. Alig 3 esztendeje szolgálta városunkat. Tudása, szorgalma és akaratereje kiválasztotta őt a köztisztviselői pályára, ahol a város műszaki ügyeinek, a város fejlesztésének nehéz feladatkörében buzgólkodott. Átfogó egyéniségével ilyen rövid szolgálati idő alatt is megtudta érteni a mi különleges feladatainkat. 17 esztendei szolgálat után elvesz tettük Oberfánder Gusztáv műszaki tisztet. Munkáját derült kedvvel végezte mindig, mint olyan egész ember, aki meg van elégedve hivatásával és szereti városát s tisztviselőtársait. A Kormányzó jubileuma Felemelő érzéssel tartottunk március hó első napján üntnepi díszközgyűlést nagybányai Horthy Miklós kormányzó urnák 10 éves országlása évfordulóján. Elhatározta egyhangú lelkesedéssel képviselőtestületünk, hogy a 10 éves évforduló emlékére elrendeli a Kormányzó ur arcképének megfestését és közgyűlési termünkben elhelyezését. Elnevezi örök emlékezetre a Széchenyi", Zrínyi Ilona- és Szarvas-utcák, valamint az Iskola-utca torkolatában elterülő s a város központjában fekvő teret Horthy Miklós térnek. Kimondta továbbá a képviselőtestület, hogy a legközelebbi jövőben megvalósítandó karitatív intézményünket, a Kormánfyzó ur őfőméltóságáról fogja elnevezni. A képviselőtestület veszteségei A képviselőtestületi tagok sorából elvesztettük a város iparostársadalmának közszeretetben álló vezéralak neképesitő napja, együtt a sok vizsgázó leány, mind idegen egymásnak, mégis mind testvér, — testvérré teszi őket a nehéz óra, amit a várakozásban, az izgalomban eltöltenek. , Időnkint megnyílik a zeneterem nagy szürke szárnyas ajtaja és neveket kiáltanak ki: »Nagy Mária, Tóth Piroska, Szőke Teréz«; egy percre e'üi a lárma, a zsongás és templomi csend lesz. Az ajtó bezárul. Hirtelen szőke, barna fejek hajolnak a kulcslyuk felé és nagy izgalommal tárgyalják. »Mazas 10-ik, Kreitzer 25-ik gyakorlat«, a szivek riadt dobogását szinte hallani lehet. »Jaj, nehéz« mondja egy drága kis barna leány, »sokat kívánnak nagyon«. Majd ismét rpegnyilik az ajtó, ujabb neveket kiáltanak beie a nagy csöndbe, ideges gyors léptekkel sietnek a lányok a terem' ajtaja fejé, hónuk alatt a hegedűvel. A 1dnt maradottak ajkán szm je egyszerre megkönnyebbült sóhaj, >>jaj de jó, hogy még nem engem hivtak«; mondd, mit tudsz legjobban, jót elkészültél ?« Megindul a zsongás, kis tükrök kerülnek elő, egy utolsó simítás a frizurán. Egyszerre beszéd mind: — »Hova való vagy?, mikor érkeztél ?« barátkozik a sok idegen lány. Ha bent elhallgat a zene, a sok szempár félve néz a nagy ajtóra. A nagy zajban, izgalomban az egyik ablaknál nyugodtan áh' egy lány, az arca mosolyog, nem ideges, élvezettel figyeli az érdekes jelenetet. Kezében vian & hegedűje, meggyantázza a vonót, majd egy darab szarvasbőrt vesz elő és nyugodtan átfényesiti'a hegedűjét, mire a szomszédja meglöki, »na hahód, neked most ehez is kedved van, ki látott ilyet!!« és a lányok felfigyelnek és körülvceszik a nyugodtan mosolygó leányt. Mondd, j honnan jöttél, ki vagy, tényleg 1 nem félsz, vagy csak adod, nagyon ' szigorú ám az öreg! Az ajtó kinyilik és maga az öreg jön ki és kellemes hangon kiáltja a szőke leány nevét. A lányok öszszesugnak, »na a hires« és kárörömmel hajlanak az ajtóhoz, hogy halljanak valamit. Az ősz tanárnak megakad a speme a mesterhegedün, kezébe veszi, megpengeti a húrokat, majd végigszalad a szeme a lányon, a sima matróz ruhán, a nagy Szőke hajfonaton és feltűnik nekti a nagy nyugalom. Egy pár kérdést tesz: »Mióta tanul, gyermekem ? hoi vette ezt a hegedűt ?« A leány nyugodtan felel, majd álla alá szorítja a hegedűt és vár, hogy mit kell játszani. »Tudja mit, gyermekem, játszón valamit, amit szeret.«Felhangzik lágyan az Amátm az Ave Mária. Az öreg tanár mosolyog, kék szeme szeretettei nézi á növendéket és lassan a zongorához megy és a kíséretbe kezd. Kint az előcsarnokban egyszerre nagy csend lett, már nem izgulnak, csak lélegzet visszafojtva figyei a sok leány, mert felküket rabul ejtette a zene... A vihar megszűnt, csak az eső veu'ovább az ablakot. A hegedülői leány az ölébe ejti a hegedűt és mosolyog, talán ez volt az életem legboldogabb napja!! De jönnek az emlékek tovább, mind-mind a hegedűvel vannak kapcsolatban. Az öröm, a bánat mind e sárga hegedűn viharzott keresztül, a szív megdobbant az örömtői, vagy bánattól, az Amáti lelke megérezte és hangokká lettek benne a könnyek és a mosolyok. r A hegedű uj dalba kezd... Kora tavasz volt, az ibofyák nyíltak és a szőke lány, már nem a vizsgáján I | elért sikernek örült, hanem az uj1 ján lévő karikagyűrűnek, a szef.-y, lem, a boldogság szimbólumának. ^Szót a dal<, a szerelem dala, beszélt a megismerkedésről, az első csókról és boldogságról, és ha leszállt az este, ujjongott benne a szerelem. Később a dai szomorúvá változott. Könnyek hullottak a lakjára jöttek a levelek és mind-mind betegségről szóltak. Bársony tokjában némán pihent egy hosszú éven át az Amáti, meghalt az, akiről szóltak á dalok és a hosszú éjszakákon, mikor a szőke lánv jjárríája könnyes voft, elpattant a hegedűn egy-egy hur és akkor ugy erezte, mintha a hegedű beszélne. Nézdd, előtted az élet, az én lelkem tudja, hogy még boldog leszel, jöjj, játsz rajtam, annyi dal van bennem, szerelmes dalok, ezeket még erkeh játszanod... A fej mélyebbre húzódik a párnába, nem igaz, nincs már benned szerelmes dal, nem hiszem, hisz meghalt a szerelem... Teit az "idő, Amáti az elpattant hurok helyett uj húrokat kapott. A aalban most már vágyakozás csendült fel, az emlékek mellett, kérdez, ígér s benne rezeg egy leány sziv, vájjon akinek szói, meg

1érti?! \ Csöndes éjszaka, az eső is megszűnt és a hegedűn egy hur megrezdült. A szőke fej e hangra álmában megmozdult és mosolygott, mert csoda történt az éjben, egy áldott kéz lenyúlt és végig simított egy meggyötört szivén és kivette belőle a fájó emlékeket és a könnyeket és igy történt, hogy reggelre kelve az Amátiban meghalt az emlékek dala és a kelő nap tündöklő fényében diadalmasan ujjongott húrjain a szerelem...