Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-20 / 41. szám

6 JSFTÍRYIDÉK. 1931. február 20. I l r — Igen. Több ízben beszélt ne. kezm erről, de én mindig hatá­rozott kitérő választ adtam. — De kérem az itt elmondottak és a régebbi vallomása között el­lentétek vannak. Maga az előbbi vallomásában azt mondotta, hogy szerette a fiut. Hogy értette ezt? — Nekem szimpatikus volt és becsületesnek ismertem. — De hiszen leveleztek is egy­mással. És Klein olyan bizalmas megszólításban részesítette magát, amelybői többre lehet következ­tetni. — Nem kérem Bár leveleztünk, de én sohasem szólítottam meg a levelemben bizalmasan. — Arról is említést tett a vád­lott, hogy bizonyos találkákra hívta magát apró kis cédulákkal. — Erről én semmit sem tudok. Volt idő, amikor küldött cédulát, de mindig valami üzleti üggyel kapcsolatban. Az pedig, hogy én leveleztem vele, még kérem nem jelent semmit. — Szóval határozottan állítja, bogiba pajtáskodáson kivüi semmi más szorosabb kapcsolat nem fűz­te a vádlotthoz. — Határozottan állítom. — Ismerte Stark Andort már Dr. Paksy István kir ügyész, a vád képviselője akkor is, mielőtt a fatelep cégveze­tője lett ? — Igen már előzőleg találkoztam vele társaságokban. s — És milyen viszony volt ma­guk között ? — Csupán baráti viszony. — Stark nem részesítette Önt megkülönböztetett figyelemben ? — Csak ugy viselkedett, mint ahogy egy cégvezető a tulajdonos leányával szokott. Ebből a barátságból nem lehetett házasságra gondolni —< Szóval ez a barátság nem olyan volt, amiből házasságra le­hetett volna következtetni ? — Nem. — Nem féltékenykedett Klein S farkra ? — Nem vettem észre. — Csodálatos. Maga a rendőr­ség! előtt azt vallotta, hogy Klein Sándor mindenkire féltékeny volt, aki magával érintkezett és legin­kább Starkra. Ez a hirtelen jött keresztkérdés egy pillanatig, mintha megingatta volna Ehrenfeld Magda feltűnő biztonságát. Az arcán látszott, hogy keresi a választ. — Ez kérem igaz — mondotta végül —. Stark kedves modorú volt, szívélyes volt velem szemben s én ezt igyekeztem Klein előtt pa­lástolni, mert az féltékeny volt. — Hogy lehetett ez a nagy fél­tékenység, ha maguk között csak egyszerű barátságról volt szó ? — Ha egy ember szerelmes va­lakibe, amit nem lehet neki meg­tiltani, természetes, hogy féltékeny. — Milyen viszony volt a két fiatalember között ? Nem vett va­lamit észre ? — Én ugy láttam, hogy kollegiá­lis viszony volt közöttük, sohasem vettem észre, hogy Kleinnak ellen­szenves Stark. — Nem emiitett Klein semmit Starkról soha ? — Ugy tudom, mintha egyszer emiitette volna, hogy Stark nem valami jellemes ember. Állítólag mielőtt Stark a fatelepre került volna, 300 pengőt igért volna neki és ezt nem adta meg. — Arról nem beszélt Klein, hogy hogy Starknak volt valami kelle­metlen ügye az előbbi állásában? — De igen ezt is említette. Stark nem erőszakoskodott, de egyszer megcsókolt — Egyszer juniusban a tele­pen nem erőszakoskodott magá­val ? — Nem erőszakoskodott, csak megcsókolt. Egy délután mértem a lát a mázsán és Stark hecce­lődve azt mondotta, hogy olyan ügyesen mérem a fát, hogy ezért megérdemlek egy csókot és mi­előtt meggátolhattam volna, az elhunyt hirtelen megcsókolt. De nem volt ez kérem komoly csók. — Szóval nem erőszakoskodott a hencseren ? — Nem. Ez nem igaz. — A vádlott azt mondja, hogy maga elmesélte neki Stark erő­szakoskodásainak részleteit. — Ez hazugság. Én sohasem mondtam el neki, mert nem akar­tam, hogy viszály álljon elő mi­attam közöttük. Ismertem Klein féltékeny természetét. De nem le­hetetlen, hogy valaki látta az ese­tet és igy jutott tudomására Kleinnak. — Szóval ezen a csókon kívül magával szemben nem ragadtatta el magát Stark? — Nem, de nem is lehetett kérem. Ő vőlegény volt és én is más irányban voltam elfoglalva. Abban az időben komoly szán­déka volt velem egy illető urnák. — Hát kérem — fejezi be ezt az ügyet az elnök — a szembe­sítés alkalmával majd tisztázni fogjuk az igazságot. A szerelmes levelek története — Juniusban Ön fent volt Pes­ten Kleinnal együtt, ugy-e? — Igen, fent voltunk. — Hát kérem erre vonatkozó­lag azt mondja a vádlott, hogy együtt mulattak, maga többszőr , meglátogatta őt a szállodában. — Ez nem igaz, mulatságról szó sem volt Egy párszor kint voltunk a strandon. — Szatuiiárról nem irt levele­ket a vádló ;;:ak ? — De jr lam. Válaszoltam az ő levelére, ajtnelyekben az üzleti dolgokról informált. — Ezekben a levelekben nem adott szerelmének kifejezést a vádlott ? — De igen, irt ilyeneket, én azonban csak közömbös dolgok­ról leveleztem vele. — Arról tud-e, hogy az Ön nagyanyja elfogott egy ilyen le­velet ? — Igen, felbontott egy levelet és ugy vélte helyesnek, hogy ha beszüntetem a levelezést. — Azelőtt is irt vádlottnak le­veleket, ha nem volt Nyíregy­házán ? — Igen. Küldöttem néhányszor levelet és képeslapot. — Hát akkor mégis csak a ba­rátságon túlmenő viszony volt maguk küzött ? — Ő kért, hogy irjak neki és nem tartottam annyira komoly­nak és fontosnak az egész dol­fflsgda rokonsága visszaköveteli a szerelmes leveleket Kleintöl got. En sohasem irtam neki azt, hogy szeretem, legfeljebb kedve­sebb modort használtam. — Szóval — ismétli most már másodszor az elnök — fenntartja azt, hogy semmiféle bizalmasabb viszonyban nem volt a vádlottá?. — A leghatározottabban fenn­tartom. — Vádlott nem tudta, hogy Stark Andor augusztus 30-án ha" zajön a Tátrából. Arra nem em­lékszem, hogy szeptember i-én, vagy 2-án láttam-e vádlottat, csaíf azt tudom, hogy cédulát kaptam Vancsisin utján Klein Sándortól, amelyen a vádlott azt kérdezte, hogy mikor megyek ki a telepre, mikor találkozunk. A cédulát Vancsisin az én kezembe adta, s máskor is hozott ilyen üzenete­ket, amelyek mindig arra vonat­koztak ,hogy mikor és hogy fo­gunk találkozni. Elnök: Ezekből a dolgokból nem vonta azt a következtetést magának, hogy Klein milyen szándékkal van Ön iránt? Ehrenfeld Magda: Nem. Elnök: A cédula megkapása után kiment a telepre? Ehrenfeld Magda: Igen, kimen­tem a húgommal. A cédulán még atft irta vádlott, hogy meg akarja nekem mutatni a Hegedűs Béla le­velét. Meg is mutatta és abban az volt, "hogy Hegedűs felszólítot­ta vádlottat, hogy adja vissza le­veleimet. Megokolás a levélben nem' volt Mindössze 5—6 levél­ről volt szó, amelyeket részben Szatmárról, részben régebben Svájcból és Budapestről írtam. áz utolsó találkozása Magdának Elein Sándorral Amikor kimentem a telepre Klein Sándor megjelölt egy idő­pontot, amelyben a Hatzel téren találkozunk és ott fogja átadni a leveleket, mert azok nincsenek a lakásán. Találkoztunk is a Hatzel téren, ahol azonban a leveleknek csak egy részét adta vissza sazt mondotta, hogy a többi a telepen van kisérjem ki. Erre egyedül ki­mentem vele a telepre, hogy me­lyik napon történt arra nem em­lékszem, de utólag annyit megál­lapíthatok, hogy akkor a bűncse­lekményt már elkövette. Ez voit az utolsó találkozásom Klein Sándorral és ezenkívül még egy nappal a szabadságkérés előtt anyámmal együtt voltam vele. A szabadságkérésnél arra hivatkozott, hogy rosszul "érzi ^pa­gát és nagyon ideges. Elnök kérdésére tanú előadja, hogy ugy emlékszik, mintha vád­lott felső ajkán látott volna egy nagyobb sebhelyet, amely több­nek látszott, mint egy közönséges lázas kiütés. \ j — Kérdeztem tőle, hogy mitől van ez, de nevetéssel elütötte a feleletet. ; ; 1. Klein heves természetű volt és a vevőkkel is gorombáskodott Vádlott általában izgatott, hir­telen fellobbanó természetű. Egyéb­ként rendesen viselkedett, de sok­szor megesett, hogy hirtelen felin­dult és sokszor a vevőkkel is össze­tűzött. Egyébként könyvelői minő­ségben volt nálunk alkalmazva, de ő kezelte a pénztárt is és a vevők­kel is foglalkozott. Egyszer emlékszem rá, hogy egy vevővel élesen vitázott és olyanokat mondott neki, amiket nem lett vol­f na szabad. Zoltán Tibor cégve­: zetővel is volt heves vitája egészen [ indokolatlanul. Stark Andorral tudomásom sze­! rint soha nem volt nézeteltérése. ] Stark Andor rövid ideig volt ná­t lünk s egy alkalommal motorbi­ídklit akart vásárolni, ezt azonban anyám ellenezte. Azt nem tudom, hogy anyám és Erdélyi József meg voltak-e Stark Andorral elégedve. Sohasem volt arról szó, hogy Stark el akar venni Stark Andor anyám engedélyével volt a Tátrában, nem is vette tőle rossz néven a hosszabb szabadsá­got, mert állandóan igazolta orvosi bizonyítványokkal, hogy neki szük­sége van az üdülésre. A Tátrából Stark levelezőlapot és leveleket, is irt anyámnak .Az ezer pengő el­sikkasztásáról nem tudok semmit. Azt a levelet, amelyet anyám ka­pott Stark aláírásával, a gyilkos­ság után láttam és nagyon csodál­koztam a levél stílusán, amelyben nem ismertem Stark modorára. Érthetetlen volt a levél és nem tud­tam magamnak megmagyarázni. Ekkor már nem találkoztam vád­lottal, aki ugy tudóm már nem is volt akkor Nyíregyházán. Elnök tanú elé tárja, hogy a levelet szeptember másodikán kel­lett megkapniok és Klein 17-én es­te utazott er Nyíregyházáról. Mire tanú kijelenti, hogy nem emlékszik határozottan a dologra. Anyámmal együtt csodálkoztunk az ezer pengő eltűnésén s felmen­tünk dr Goldmann József jogta­nácsosunk irodájába, ahol már ak­kor együtt voltak a Stark család tagjai is, akik arra kértek bennün­ket, hogy ne beszéljünk a dologról senkinek. Az én jelenlétemben sohasem volt arról szó, hogy Starknak ter­vei vannak velem szemben, hogy el akar engem feleségül venni. Nem emlékszem határozottan, íhogy mikor volt a Hatzel téri talál­kozó. Anjnyit tudok, hogy szep­tember 18-án reggel kimentem anyámmal a telepre, de Kiéin Sán­dort nem találtuk ott. Erre anyám a hetest elküldte Klein szüleinek a lakására, ahol azonban azt a fel­világosítást adták, hogy vádlott az éjszakát nem töltötte otthon. Szombatra már kiderült minden... Másnap felhívtam telefonon Simkovits Ignácot, aki tudomásom szerint vádlottnak jóbarátja volt és meg akartam tőle kérdezni, hogy nem tudja-e, hol van Klem Sándor? Simkovics azonban nem volt otthon. Erre Szamuelit kér­deztem meg, akivel az utcán ta-

Next

/
Thumbnails
Contents