Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-01-06 / 4. szám

J^ÍKflDáK. 1931. január 6. Szükség van-e kartell­törvényre ?! Irta: dr. Diczig Alajos, kamarai h. titkár. (Debrecen.) I. Zsitvay Tibor igazságügymi­niszter ur a napokban, a lapok­ban olvasható tudósitás szerint a Házban jelenlévők élénk tetszés­nyilvánítása mellett benyújtotta a gazdasági verseny szabadságát korlátozó megállapodásokról szóló törvényjavaslatot. Bár a törvény­javaslat cime diszkréten hallgat arról, hogy ezeknek a megállapo­dásoknak igazi neve : kartell (a törvényjavaslat tervezetében záró­jelben ez is ott volt) már a rö­vidség kedvéért is az alább kifej­tendőkben nevezzük nevén a gyer­meket : beszéljünk egy keveset a, karteUekről. A törvényjavaslat benyújtása miatt ismét fellángolt a küzdelem a körül a kérdés körül, vájjon kell-e nekünk egyáltalán kartell­törvény ? Erről szeretném ért is elmondani a Szerény véleménye­met. A kartellkérdés körül már az év­század első évei óta nagy vita folyik a magyar közéletben. Hi­szen már akkor, amikor nálunk a kartell szervezkedés embrionális ál­lapotban volt, már akkor jelent­keztek óhajok a »szipolyozó« kartel­lek megrendszabályozása érdeké­ben. Mindennek ellenére egészen 1925-ig azonban ez a vita inkább elméleti jellegű maradt. Hiszen fázok a tervezetek, amelyek a kar­teUekről a XX. század eiső évti­zedében készültek, — mint ami­lyenek voltak Ráth Zoltán jog­jkadémiai. tanár és Mandel Pál országgyűlési képviselő tervezetei, — nem annyira gyakorlati szük­ségből fakadtak, mint inkább a vi­lággazdasági jelenségekkel lépést tartó elmék szülöttei voltak. A kartellkérdés igaz jelentősé­igét a világháború után nyerte el. A kérdés szabályozásának, vagy ahogy emlegetni szokták a »kar­tell megrendszabályozásának« szük­ségessége, illetőleg ennek hangoz­tatása azonban egyáltalában nem egyidejű a kartellek tényleges ki­fejlődésével. Mert ha voltak is 1920—1925 között hangok annak érdekében, hogy a kartellelcrőj törvényt kellene alkotni, — a kér­désnek a közvélemény elé dobása akkor történt meg. amikor külön­féle, főleg világgazdasági okok nyomása következtében, mezőgaz­daságunk rendkívül nehéz hely­zetbe került. 1926-tól kezdve a magyar gazdasági élet mindinkább nehezebb és nehezebb helyzetbe ju­tott. A szanálásban hozóit hatalmas áldozatokban kifáradva, ellenállóké pessége is gyöngült azokkal a bajok­kal szemb en, amely ek az egész vilá­gon jelentkeztek. Mezőgazdasági és ipaii téren az egész világon egyaránt túltermelés jelentkezett, amelynek hatását csak fokozták a nemzetközi munkamegosztást pél­dátlanul nehezítő vámpolitikai in­tézkedések, elzárkózó törekvések. A helyzet súlyosságát mezőgazdasági téren az évről évre csökkenő s 1930 bán egészen a mélybe zuhant ter­ményárak mutatták. Ezzel szemben az ipar épen a kartell szervezeté­nél fogva az árszínvonal csökkené­se ellen, egyelőre védekezni tudott. A mezőgazdaság keresni kezdte ter­mészetesen súlyos helyzetének okát és amint ez már ilyenkor történni is- szokott, nem látván meg a fátél az-erdőt, — minden bajának okát főleg kettőben jelölte meg : a vám­tarifában és a kartellben. Mező­gazdaság vezető emberei nem ta­gadták azt, — főleg a higgadtabb vezetők, — hegy ezentúl sokkal I súlyosabb és nyomósabb okok ját­szák a főszerepet, a mezőgazda­ság helyzetének rosszabbra fordu­lásában, — mégis uralkodó szó­lammá vált az, és szinte minden mezőgazdasági jellegű gyűlések ve­zető szólamává: minden bajnak a vámtarifa és a kartellek az okai I ! A kartellkérdés igy került a köz­érdeklődés homlokterébe. Megkell állapitanunk azt. hogy azok ré­széről, akik a kartelleket minden baj okozójaként állították be, — a kartellekkel szemben elfoglalt álláspont egyáltalán nem volt kö­vetkezetes. Hiszen mezőgazdasági oldalon igen előkelő helyről hangzott el olyan irányú nyilatkozat, hogy a mezőgazdaság sok baján igazán a mezőgazdasági termelés kartelsze­rü szervezkedése segíthetne. A baj csupán az, hogy a kartelt a mező­zőgazdasági termelők körében meg csinálni rendkivül nehéz. a jelenle­gi viszonyok között csaknem lehe­tetlen. De ott. ahol lehet, a termék forgalombahozatalánál élnek ezzei az eszközzel, s a szervezetben a karteleket különösen elítélő vezető mezőgazdák is szívesen résztvesz­nek. Utalunk a Mezőgazdaság' Ki­viteli Intézetben alakult burgonya­kiviteli szindikátusra. De kereskedelmi oldalon seml annyira érett ez a probléma, hi­szen kereskedelmi részen szintén nap-nap mellett találkozunk kar­telszervezkedésekkeí vagy kartel­szerü törekvésekkel. Mit mutat mindez? Azt mutat" ja. hogy a kartel probléma |még nálunk nem érett meg teljesen ar. ra. hogy vele ,mint olyan prob­lémával foglalkozunk,, amely a maga kialakult, befejezett formá­jában végleges szabályozás tárgya lehetne. A kartell ma világjelenség, ha Magyarországon ma kartelképző" dés történik, vagy hogy kartelek vannak, az a világgazdaság terüle­tén iefolyó Szervezkedési mozga­lomnak csak egy kicsiny hullámve­rése. Erre azért szükséges különös nyomatékkal reámutatni., hogy min­denki lássa napfénynél világosab­ban azt az egyszerű igazságot, a­melyet a gazdasági élet jelensé­geinek megítélésénél oly sokszor elfelejtenek: semmi sem történik ok nélkül. Amikor a magyar gyár­ipari termelés körében a kartel­mozgalom az utóbbi esztendőkben különösen megélénkült, abban nem a gyáriparosok »nyereségvágya« a vezérmotivum, hanem a magyar gyáripar alkalmazkodása, még pe. dig szükségszerű alkalmazkodása az Európaszerte uralkodó viszo­nyokhoz. A magyar gyáripari ter­melés maia már nem támaszkodhatik az inflációra, a behozatali korlá­tozásokra és az autonom vámta­rifára. hanem be keh rendezked­nie tervszerű termelési, vásárlási és eladási szervezet megteremté­sévei és ezen keresztül a z uj viszo­nyokhoz. A kartelekkei tehát, mint a termelés szervezésének és szabá­lyozásának szükségszerű eszközével számolnunk kell. Eltiprásuk lehetetlen és eltiltá­suk csak azt eredményezné, hogy azok az óriási gazdasági erők, a­melyek emögött a világjelenség mögött feszülnek vagy súlyos gaz­dasági károkat okoznának vagy ami (még valószínűbb, más formába öltözötten uj életre kelnének. (Folyt köv.) Látogatás Nyíregyháza város ingyen ebédet os£tó konyháján A Vadász-féle ház üres termei­ben naponként izes ebéd készül Nyíregyháza város ínségesei részé­re. Eleinte tartózkodva fogadták! a munkanélküliek és más ínsége­sek a város ingyen ebédakcióját. Mindig vannak okoskodók, akik­nek semimi sem jó, akik misdenütt huncutságot, ámítást szimatolnak, holott csak önmagukat ámítják. Ezek az örök tagadás szellemet a városi inségakció ebédjéről is azt hirdették, hogy nem sokat ér, mindössze meleg »lé« az egész, amelyet szégyenkezés nélkül el sem lehet fogyasztani önérzetes sze génynek. Ma amikor immáron 200 szegény étkezik a Vadász-féle kony ha kitűnő "kosztján, elhallgat a baljós varjukárogás. Már tudják a város szegényei, hogy pompás és gavalléros ebéd jár a jelentke­zőknek és érdemeseknek & város asztalánál, amely íme nem az ala" mizsnaadas szük tarisznyájából merít, hanem a komoly segiteni" akarás az atyai szülővárosi sze­retet kanalával. Ez a kanál pe­dig öblös, mély és tejfeles, zsiros, aromás jó levesekbe, piros levü, illatos pörköltökbe merül a város konyháján. Szombatin délben csatlakoztunk a konyha számvitelét vizsgáló bi­zottsághoz és megtekintettük a szegények ebédjét. Ezen a napon már kétszáz eimf bernek főztek a konyhán sürgő, ügyes szakácsnők, akik ugy vigyáz­tak itt a rendre, tisztaságra, — tnintha a legelőkelőbb konyhán volna tisztségük. De hiszen elő­kelő is ez a konyha, Nyíregyháza város konyhája. Nézzük a heti menüt. Vasárnap: Zöldségleves rizzsel, pörkölt bur­gonyával vagy nokedlivel. Hétfő: Husieves tésztával, főtt hus, köles­kása. Kedd : Savanyu bableves, mákos vagy lekváros tészta. Szer­da: Krumplileves, borsófőzelék.— Csütörtök: Gulyáshus. Péntek: Lencseleves, túrós vagy prézhs tészta. Szombat: Rántott leves, savanyu babfőzelék. Ez az étlap tanúsítja, hogy nem meleg »Ié«, hanem ízes, táp­láló, kitűnő ebéd várja a város konyháján az ínséges szegénye­ket. Ma éppen szombat van. A hatalmas tűzhelyen 80 személyes óriási vasfazékban leves egy má­sikban jóillatu babfőzelék fő. A levesben rizs, meg burgonya pu­hul, a babot tejfel, zsír teszi Ízle­tessé. Különben is jófajta, »irásos« ÜPQLLQ KSO ZGi Hétfőn 5, 7 és 9, kedden 3, 5, 7 és 9 órakor Szenzációs hangos háborús operettfilm NIARIENNE ÉS A HADIFOGOLY Marianne Az amerikai katona , Egy hadifogoly szerelme hangos operettfilmen Marion Dawies II A francia katona . . . Cliff Edvards Lawkence Oray || A rabi fia Benny Rubin Énekek, duettek, táncok, zsidó és katona kórus. STAN és PAN burleszkje AKI MÁSNAK VERMET ÁS... Szerdán TOM M1X legújabb filmje : A REPÜLŐ BANDITÁK bab. Egy fazékkal már készen áll. Megkóstoljuk. Odakünn delet ha' rangoznak. éhesek vagyunk. Olyan jó ize van v hogy szívesen neki fog­nánk egy adag elfogyasztásának. Iiyen jó a {eves is. Az asztalon nagy garmada barna kenyér. Min­den pbédadaghoz negyedkiló ke­nyér jár. Jó darab. Bizonyára va­csorára is marad belőle otthon. — Ahová nyolc adagot visznek, oda két kiló kenyér megy naponként. Egy egész kenyér. Belenézünk a konyha számadá­sába is. Pontos kimutatás az el­fogyasztott anyagról, egységárról, végösszegről. Egy adag ebéd a v&rosnak 26 fillérjébe kerül. Bencs Kálmán dr. polgármester intézkedésére a konyha ügyme­netét vezető Pohnszky Pál dr. kulturtanácsnokon kivül a szám­vevőség kiküldötte, £ gazdasági intéző napról-napra felülvizsgál­ják a számadásokat. A Nőegylet két tagja pedig a főzést, a tála­lást fogja naponként megfigyelni. A bizottság valamennyi tagja megízleli a szombati ebédet. Min­denki dicséri. Közben megkezdő­dik az osztás, amelyre Borcsik felügyelő vigyáz. Ma csak "két munkanélküli fiatalember fogyaszt­ja el itt, a konyhán, az ebédet. A többi vendég hazaviszi. Van olyan család amelynek küldötte négy literes kondérrar" viszi "haza a babfőzeléket. Borcsik felügyelő a Városházán kapott igazolvány felmutatása ellenében sorszámot ad és igy sorrendben kapják a sze­gények küldöttei az ebédet. Leg­többje gyermek. Alig bírja el né­melyik a súlyos adagokat.. Az első sorszámú egy kis barna fiu. Egy adagot visz. — A bátyámnak viszem! — mond ja. Munkanélküli festő. Mi nem kapunk, nekünk keresetünk van. ~ De kapsz te is belőle ? — Igen. nekem is jut — mondja mosolygó szemmel. Hát ezekből az adagokból juthat is. A szakácsnő kanala félliteres. Minden adag egykanál. Félliter babfőzelék. Vacsorára is lesz be­lőle. És lesz ebédje Nyíregyháza jóvoltából, okos előrelátásából, há­romszáz embernek egész március 16-ig, amig az ingyenkonyha kémé­nye füstölni fog. Eddig vendégeli a város a munkanélkülieket, akik íme megértően és hálával látják be, hogy az ebédakció helyes, ha­tásos megoldása a nyomornak ad­dig is ,mig kisüt a munka napja­— Budapesten, a Központi Szál­lodát (Centrál), melyet Pallai Mik. sa. a Grand Hotel Esplanade, Ist­ván király. Deák Ferenc szállodák volt tulajdonosa vett át, lapunk olvasóinak melegen ajánljuk. — A polgári családoknak ez az egyik legismertebb fővárosi ott­hona alig 2 percnyire a Keleti pá­lyaudvartól, újonnan berendezve, gőzfűtéssel, hideg-meleg vízzel, telefonnal, rádióval várja vidéki és külföldi vendégeit. A főváros ide­genforgalmának nagy nyeresége az uj vezetés alatt álló szálloda, mely ben a polgári árak mellett már 5 pengőtől kezdve kaphatók szo­bák. ; | . 3423-i3i

Next

/
Thumbnails
Contents