Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-20 / 41. szám

JSÍYÍRYIDÉK. 1931. február 20. kérdései következnek. Ezekre a kér désekre Klein elmondja, hogy fejtifusza volt gyerekkorában, majd ezután állandóan gyomorbántalmak gyötörték. Ismerteti családját, kilenc testvére közül egy meghalt. Atyja gazdag bérlő volt, szőlőjük, házuk is volt. Ismerteti gimnáziumi és kereskedelmi iskolai diákéletét azt, hogy kicsapták a nyiregyházi gimnáziumból, annak tu'ajdonitja, hogy amikor egy verekedés közben Salzmann Ottó társának melléhez kapott véletlenül/letépte a nemzeti szinü szalliagot és igy félreértve mozdulatát, nemzetellenes cselekedetnek minősítették. Az elnök azonban ezzel szemben ismerteti a gimnázium igazgatóságának iratát, amely szerint a tanári szék nemzet ellenes viselkedésért csapta ki Kleint 1920-ban. Elmondja, miként vállalt szolgálatokat apja birtokán, majd Grünbergernél. Erdődi Árminnál végre hogy került Ehrenfeldékhez. Mindenütt meg voltak elégedve szolgálataival. Ehrenfeldnét nem szerette, de néki sem volt ellene kifogása. Italozni csak tavaly kezdett és erre a nők vitték rá. Erős szexuális életet élt már 12 éves kora óta és a nők nem hagytak neki békét sohasem. A fatelepen is sokan látogatták. Azt. hogy mi van közötte és "Magda között, lehet, hogy elmonDr. Illés Andor kir törvényszéki elnök, e. tanács elnöke dotta bizalmas baráti körökben, ittas állapotban, ha kérdezték erre vonatkozólag. Da arról, hogy mi az oka, hogy nem akarják hozzáadni a leányt, nem emlékszik, hogy intimebb nyilatkozatot tett volna barátainak. Starkot ő vezette be az üzletbe. Néha mulatott is vele. A Laczkovszky vendéglőben is. Azt, hogy mi volt közötte és Magda között, Starknak sem mondotta el, de Stark tudta és mondotta is neki, hogy tudja, mennyire szereimesék esjvmásba. Elein Sándor a keresztkérdések tüzében — Több izben, a beszélgetés során mondotta Stark nekem, hogy van reményem, mert Magda szeret engem. — Arra akarok határozott feleietet kapni — vág közbe a

z elnök, — hogy mi fejleszthette ki magában azt a gyűlöletet, amelyet áldozata iránt érzett. — Én nem gyűlöltem Starkot — mondja szinte eszelős csökönyösséggel Ktein Sándor, aki előtt a tárgyalás során csak egy lebeg, hogy azt a sulyos gyanút, amely tettének előre megfontoltságátigazolná, valahogyan napvilágra ne hozza. Az elnök azonban fejére olvassa régebbi vallomásait: — Maga most állandóan csak azt hajtogatja, hogy nem gyűlölte Starkot. Pedig az előbbi vallomásaiban nem tagadta. Amikor Nagy kanizsán. először kihallgatták, őszintén bevallotta, hogy nem szívelte ellenfelét. Klein idegesen tördeli a kezét. Küzd önmagával. Kétségbeesetten keresi a szavakat és látszik rajta, hogy a válaszon töpreng. Végre kinyögi: — Akkor, amikor gúnyos modorban Magdával való viszonyomat .terjesztette a városban, boszszankodtam, de... aztán megbékültem', sokáig nem tartott a harag. A tanács elnöke azonban nem sokáig hallgatja a vádlott bizonytalan vallomásait. A kérdések pergőtüzét ontja felé, hogy a megzavarodott gyilkost őszinte vallomásra birja. Hirtelen ujabb kérdéssel" szakítja meg a vádlott dadogó előadását: — Mondja csak, a viszony miatt mikor volt összeütközése először Ehrenfeldnével? — Azonban Klein lakónikus rövidséggel válaszol: — Nem volt soha nézeteltérés közöttünk. — Maga nagyon óvatos a nyilatkozataival — állapítja meg az elnök. — Magda ellenezte azt, hogy beszéljen maga Ehrenfeldnével ? — Nem ellenezte, de nem volt bátorságom és akkor, amikor felakartam tárni helyzetiünket, Ehrenfeldnének vendége volt. — Az iroda rendbehozatalát ki ellenőrizte? Ki ügyelt fel a takarításra? — firtatja tovább az elnök. — Kiéin megakad előadásában. Egy ideig vár a felelettel. Nem tuaja, mi rejlik a kérdések mögött. Tcpreng. Az elnöknek újra fel kell tenni a kérdést, mig válaszol. — A nagyságos asszony és én — válaszol végre tétován. Szinte előrehajolva lesí ezután a következő kérdést. De az elnöknek ugy látszik nem ez a fontos. Ez csak egy bevezetője a következő kérdésnek, amire talán nem számit Kleiri Sándor: j \ — Mikor költözött az irodába? — volt a következő kérdés. — 1930. ápriüs i-én. Addig a Géza-utca 5. szám alatt laktam, — válaszolt erre a kérdésre azonnal a vádlott. ' — Mi volt annak az oka, hogy ooament lakni? — Mert szü'eim Nyíregyházára költöztek és lakásomtói messze volt a fatelep. — A szüleinél étkezett? — Igen. — Magának csak átmeneti szállása volt az iroda. Hiszen nem is volt rendes ágyneműje ott — állapítja meg az elnök. Hol volt a gyilkosság eszköze: a francia kulcs Most a tárgyalás menete megváltozik. A tanács elnöke néhány a"

aKBBBS

a*'' m 'feMuwj mamiimmá — De volt rendes ágyneműm — tiltakozik a vádlott. Bogár Mihály vitte la. — Az irodahelyiség padlóját olajozták? — Igen. j — És ki ellenőrizte azt? — Vancsisin József. áPOIiliO MOZGÓ Ma, csütörtökön 5, 7 és 9 érakor L1LÍAN HARVEY, WILL1 FRITSCH parádés haDgos operett filmje Szerelmi keringő énekes táncos vig operett 9 felvonásban Miki, hangos burleszk Ufa Híradó Pénteken, csak egy nap Víö, 3/í7 és 9

1/* órakor Lil Dagover IKIáriii Tapézia Gusztáv Fröhlich percig Klein légi vallomásairól fei vett jegyzőkönyvekbe mélyed és elébe tárja első vallomását, amelyet Nagykanizsán tett. Ebben a vallomásban azonban egészen másként monaotta ei az eseményeket a vádlott. Az elnök megkérdezi Kleint: — Ez a vallomás helyesen van felvéve? — A vádlott nem tudja, mit teleljen. Néhány pillanatig vár, de kénytelen válaszolni: — Ez a vallomás helyes — mondja végre halkan. — A kötél, amellyel összekötözte az áldozatot, hog^y került az irodába? — Azzal kötöttük össze az ágyneműt, amikor kivitettem a fatelepre. — Hát a csavarhúzó milyen célt szolgált? — mutatja fel a hatalmas franciakulcsot az elnök. — A Józsi használta a kerékpárhoz. — Általában hol tartották a kulcsot ? — A szekrényben. — Hogy került akkor este az ablakpárkányra ? — A Józsi használta a kerékpárjához. Valószínűleg ő felejtette ott. — A Józsi azonban nem emlékszik erre. Nem akkor vette ki maga a szekrényből a kulcsot, amikor az eset megtörtént ? — Nem, az ablakon volt s csak a verekedés hevében vettem észre, hogy ott van. Kiéin Sándor levelei és régebben tett vallomásai Ezután a tanács elnöke felolvassa azokat a leveleket, amelyeket Kiéin Genuábói irt Nyíregyházára szeptember 22-én, mielőtt haza indult volna. Három levelet irt a borzalmas gyilkosság következményei alatt gyötrődő gyilkos fiatalember. Egyiket a nyiregyházi rendőrkapitányságnak, egyet Ehrenfeld Magdának és egyet apjának, Klein Dezsőnek. Dr. Rácz István előadó biró olvassa fei"a levelek tartalmát. Nem vagyok képes tovább utazni — írja Klein a rendőrséghez intézett levelében. — Afrikába igyekeztem, de ha az ember vétkezik, bűnhődnie keli. Nincs sem éjjelem, sem nappalom, meg kell bűnhődnöm tettemért, bár nem előre megfontoltan követtem el. Nem vagyok gonosztevő — irja tovább a leíkiismeretfurdalásoktól gyötrődő gyilkos. — Becsületes ember voltam egész életemben. Dolgoztam teljes erőmből, mert szüleim tönkrementek és segítségemre szorultak. »Szerettem, nagyon szerettem Magdát és boldogok voltunk, amig Stark közénk nem álft.« »Folyton rosszakaratulag mtnkáit ellenünk. És széltében elmesélte szerelmünk részleteit a városban. Egy perc őrületéért elvesztettem mindent.*Őh, miért is ütött meg az a nyomorult. A level felolvasása után az elnök megkérdezi a vádlottat, hogy nincs-e észrevétele. Klein nem talál semmi megjegyezni valót. Azután édesapjának irt levelének ismertetésére kerül a sor, amelyben a gyilkos fiatalember megható hangon esedezik szülei bocsánatáért. & vádlott görcsös zokogásba tör ki Nem tudok bűntudattal élni és visszajövök, hogy levezekeljem bűnömet — irta szüleinek. — Legyetek vallásosak — inti őket a levélben — és imádkozzatok értem. Klein Sándor reszketve hallgatja lelki gyötrelmének első őszinte vallomásait. Küzd önmagával, de nem tud megbirkózni fájdalmával, szemébői kibuggyan az első könnycsepp. Előveszi zöldszélü zsebkendőjét és azzal törli le arcáról a patakzó könnyeket. A harmadik levelét Magdához intézte. — Nem tudom megírni neked, hogy mi történt, — kezdi a kétségbeesett vallomást. — Bánt a lelkiismeret s bár a szegyen fojtogat, de meg keli irnom a történteket. Nagyon szerencsétlen vagyok és belátom,' őrület volt, amit tettem. Mindent elvesztettem az életemben. Téged is, akit legjobban szerettem. Anyád az oka, hogy ez történt velem, de azért nem haragszom rá, csak szerencsétlen magamra. Visszamegyek, hogy elvegyem méltó büntetésemet. Klein Sándor Magdához irt levelének felolvasásakor zokogásba tör ki. Csak nehezen, nagy erőfeszítések árán tudta magát fékezni. Zsebkendőjét szájára nyomva, — megtörve, feicsúkló zokogással hali gatta a levél tartalmát. Én csak álmodtam az egész gyilkosságot mondotta Elein Sándor •»• a két nagy attrakció egy műsorban Ezután a tanács elnöke felolvas- • ta a budapesti és a nyíregyházi I rendőrségen, valamint a vizsgálóbíró eiőtt tett vallomásait a vádlottnak. — Ezek a vallomások helyesen vannak felvéve? — kérdezi azután az elnök. — Nincs helyesen felvéve, mert én nem haragudtam Starkra — mondja konok következetességgel Klein Sándor. ; j — Nem egészen ugy lehet az, ahogy maga most áüitja. Akiilyea hidegvérrel és óvatossággal hajtja végre tettét, azt csak gyűlölet vezethette. — Én csak álmodtam az egészet — dadogja Klein sápadtan. — Nehéz ilyesmit álmodni. Szóval fenntartja a vallomását, hogy nem volt ellentét maga és Stark között? — Én csak akkor haragudtam rá, amikor pletykázott, de sohasem gondoltam megölésére. ,