Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-20 / 41. szám

JSÍYÍRYIDÉK. 1931. február 20. kérdései következnek. Ezekre a kér désekre Klein elmondja, hogy fej­tifusza volt gyerekkorában, majd ezután állandóan gyomorbántalmak gyötörték. Ismerteti családját, ki­lenc testvére közül egy meghalt. Atyja gazdag bérlő volt, szőlőjük, házuk is volt. Ismerteti gimnáziumi és kereskedelmi iskolai diákéletét azt, hogy kicsapták a nyiregyházi gimnáziumból, annak tu'ajdonitja, hogy amikor egy verekedés közben Salzmann Ottó társának melléhez kapott véletlenül/letépte a nemzeti szinü szalliagot és igy félreértve mozdulatát, nemzetellenes csele­kedetnek minősítették. Az elnök azonban ezzel szemben ismerteti a gimnázium igazgatóságának iratát, amely szerint a tanári szék nemzet ellenes viselkedésért csapta ki Kleint 1920-ban. Elmondja, miként vállalt szolgá­latokat apja birtokán, majd Grün­bergernél. Erdődi Árminnál végre hogy került Ehrenfeldékhez. Min­denütt meg voltak elégedve szolgá­lataival. Ehrenfeldnét nem szerette, de néki sem volt ellene kifogása. Italozni csak tavaly kezdett és erre a nők vitték rá. Erős szexuális éle­tet élt már 12 éves kora óta és a nők nem hagytak neki békét soha­sem. A fatelepen is sokan látogat­ták. Azt. hogy mi van közötte és "Magda között, lehet, hogy elmon­Dr. Illés Andor kir törvényszéki elnök, e. tanács elnöke dotta bizalmas baráti körökben, it­tas állapotban, ha kérdezték erre vonatkozólag. Da arról, hogy mi az oka, hogy nem akarják hozzáadni a leányt, nem emlékszik, hogy inti­mebb nyilatkozatot tett volna ba­rátainak. Starkot ő vezette be az üzletbe. Néha mulatott is vele. A Laczkovszky vendéglőben is. Azt, hogy mi volt közötte és Magda kö­zött, Starknak sem mondotta el, de Stark tudta és mondotta is neki, hogy tudja, mennyire szereimesék esjvmásba. Elein Sándor a keresztkérdések tüzében — Több izben, a beszélgetés so­rán mondotta Stark nekem, hogy van reményem, mert Magda szeret engem. — Arra akarok határozott fele­ietet kapni — vág közbe a z elnök, — hogy mi fejleszthette ki magá­ban azt a gyűlöletet, amelyet ál­dozata iránt érzett. — Én nem gyűlöltem Starkot — mondja szinte eszelős csökönyös­séggel Ktein Sándor, aki előtt a tárgyalás során csak egy lebeg, hogy azt a sulyos gyanút, amely tettének előre megfontoltságátiga­zolná, valahogyan napvilágra ne hozza. Az elnök azonban fejére olvassa régebbi vallomásait: — Maga most állandóan csak azt hajtogatja, hogy nem gyűlölte Starkot. Pedig az előbbi vallomá­saiban nem tagadta. Amikor Nagy kanizsán. először kihallgatták, őszintén bevallotta, hogy nem szí­velte ellenfelét. Klein idegesen tördeli a kezét. Küzd önmagával. Kétségbeesetten keresi a szavakat és látszik rajta, hogy a válaszon töpreng. Végre kinyögi: — Akkor, amikor gúnyos mo­dorban Magdával való viszonyo­mat .terjesztette a városban, bosz­szankodtam, de... aztán megbékül­tem', sokáig nem tartott a harag. A tanács elnöke azonban nem sokáig hallgatja a vádlott bizony­talan vallomásait. A kérdések per­gőtüzét ontja felé, hogy a megza­varodott gyilkost őszinte vallo­másra birja. Hirtelen ujabb kér­déssel" szakítja meg a vádlott da­dogó előadását: — Mondja csak, a viszony miatt mikor volt összeütközése először Ehrenfeldnével? — Azonban Klein lakónikus rövidséggel válaszol: — Nem volt soha nézeteltérés közöttünk. — Maga nagyon óvatos a nyi­latkozataival — állapítja meg az elnök. — Magda ellenezte azt, hogy beszéljen maga Ehrenfeldnével ? — Nem ellenezte, de nem volt bátorságom és akkor, amikor fel­akartam tárni helyzetiünket, Ehren­feldnének vendége volt. — Az iroda rendbehozatalát ki ellenőrizte? Ki ügyelt fel a takarí­tásra? — firtatja tovább az el­nök. — Kiéin megakad előadá­sában. Egy ideig vár a felelettel. Nem tuaja, mi rejlik a kérdések mögött. Tcpreng. Az elnöknek új­ra fel kell tenni a kérdést, mig válaszol. — A nagyságos asszony és én — válaszol végre tétován. Szinte előrehajolva lesí ezután a követke­ző kérdést. De az elnöknek ugy látszik nem ez a fontos. Ez csak egy bevezetője a következő kér­désnek, amire talán nem számit Kleiri Sándor: j \ — Mikor költözött az irodába? — volt a következő kérdés. — 1930. ápriüs i-én. Addig a Géza-utca 5. szám alatt laktam, — válaszolt erre a kérdésre azonnal a vádlott. ' — Mi volt annak az oka, hogy ooament lakni? — Mert szü'eim Nyíregyházára költöztek és lakásomtói messze volt a fatelep. — A szüleinél étkezett? — Igen. — Magának csak átmeneti szál­lása volt az iroda. Hiszen nem is volt rendes ágyneműje ott — álla­pítja meg az elnök. Hol volt a gyilkosság eszköze: a francia kulcs Most a tárgyalás menete meg­változik. A tanács elnöke néhány a" aKBBBS a*'' m 'feMuwj mamiimmá — De volt rendes ágyneműm — tiltakozik a vádlott. Bogár Mihály vitte la. — Az irodahelyiség padlóját olajozták? — Igen. j — És ki ellenőrizte azt? — Vancsisin József. áPOIiliO MOZGÓ Ma, csütörtökön 5, 7 és 9 érakor L1LÍAN HARVEY, WILL1 FRITSCH parádés haDgos operett filmje Szerelmi keringő énekes táncos vig operett 9 felvonásban Miki, hangos burleszk Ufa Híradó Pénteken, csak egy nap Víö, 3/í7 és 9 1/* órakor Lil Dagover IKIáriii Tapézia Gusztáv Fröhlich percig Klein légi vallomásairól fei vett jegyzőkönyvekbe mélyed és elébe tárja első vallomását, ame­lyet Nagykanizsán tett. Ebben a vallomásban azonban egészen más­ként monaotta ei az eseményeket a vádlott. Az elnök megkérdezi Kleint: — Ez a vallomás helyesen van felvéve? — A vádlott nem tudja, mit teleljen. Néhány pillanatig vár, de kénytelen válaszolni: — Ez a vallomás helyes — mondja végre halkan. — A kötél, amellyel összekötöz­te az áldozatot, hog^y került az iro­dába? — Azzal kötöttük össze az ágy­neműt, amikor kivitettem a fa­telepre. — Hát a csavarhúzó milyen célt szolgált? — mutatja fel a hatal­mas franciakulcsot az elnök. — A Józsi használta a kerék­párhoz. — Általában hol tartották a kul­csot ? — A szekrényben. — Hogy került akkor este az ab­lakpárkányra ? — A Józsi használta a kerék­párjához. Valószínűleg ő felej­tette ott. — A Józsi azonban nem emlék­szik erre. Nem akkor vette ki ma­ga a szekrényből a kulcsot, ami­kor az eset megtörtént ? — Nem, az ablakon volt s csak a verekedés hevében vettem ész­re, hogy ott van. Kiéin Sándor levelei és régebben tett vallomásai Ezután a tanács elnöke felol­vassa azokat a leveleket, amelye­ket Kiéin Genuábói irt Nyíregyhá­zára szeptember 22-én, mielőtt ha­za indult volna. Három levelet irt a borzalmas gyilkosság következ­ményei alatt gyötrődő gyilkos fia­talember. Egyiket a nyiregyházi rendőrkapitányságnak, egyet Eh­renfeld Magdának és egyet apjá­nak, Klein Dezsőnek. Dr. Rácz István előadó biró ol­vassa fei"a levelek tartalmát. Nem vagyok képes tovább utazni — írja Klein a rendőrséghez intézett leve­lében. — Afrikába igyekeztem, de ha az ember vétkezik, bűnhődnie keli. Nincs sem éjjelem, sem nap­palom, meg kell bűnhődnöm tet­temért, bár nem előre megfontol­tan követtem el. Nem vagyok go­nosztevő — irja tovább a leíkiis­meretfurdalásoktól gyötrődő gyil­kos. — Becsületes ember voltam egész életemben. Dolgoztam tel­jes erőmből, mert szüleim tönkre­mentek és segítségemre szorultak. »Szerettem, nagyon szerettem Magdát és boldogok voltunk, amig Stark közénk nem álft.« »Folyton rosszakaratulag mtn­káit ellenünk. És széltében elme­sélte szerelmünk részleteit a város­ban. Egy perc őrületéért elvesz­tettem mindent.*Őh, miért is ütött meg az a nyomorult. A level felolvasása után az elnök megkérdezi a vádlottat, hogy nincs-e észrevétele. Klein nem ta­lál semmi megjegyezni valót. Az­után édesapjának irt levelének is­mertetésére kerül a sor, amelyben a gyilkos fiatalember megható han­gon esedezik szülei bocsánatáért. & vádlott görcsös zokogásba tör ki Nem tudok bűntudattal élni és visszajövök, hogy levezekeljem bű­nömet — irta szüleinek. — Legye­tek vallásosak — inti őket a le­vélben — és imádkozzatok ér­tem. Klein Sándor reszketve hall­gatja lelki gyötrelmének első őszinte vallomásait. Küzd önmagá­val, de nem tud megbirkózni fáj­dalmával, szemébői kibuggyan az első könnycsepp. Előveszi zöld­szélü zsebkendőjét és azzal törli le arcáról a patakzó könnyeket. A harmadik levelét Magdához intézte. — Nem tudom megírni ne­ked, hogy mi történt, — kezdi a kétségbeesett vallomást. — Bánt a lelkiismeret s bár a szegyen fojto­gat, de meg keli irnom a történ­teket. Nagyon szerencsétlen va­gyok és belátom,' őrület volt, amit tettem. Mindent elvesztettem az életemben. Téged is, akit legjob­ban szerettem. Anyád az oka, hogy ez történt velem, de azért nem haragszom rá, csak szeren­csétlen magamra. Visszamegyek, hogy elvegyem méltó büntetése­met. Klein Sándor Magdához irt le­velének felolvasásakor zokogásba tör ki. Csak nehezen, nagy erőfe­szítések árán tudta magát fékezni. Zsebkendőjét szájára nyomva, — megtörve, feicsúkló zokogással hali gatta a levél tartalmát. Én csak álmodtam az egész gyilkosságot mondotta Elein Sándor •»• a két nagy attrakció egy műsorban Ezután a tanács elnöke felolvas- • ta a budapesti és a nyíregyházi I rendőrségen, valamint a vizsgáló­bíró eiőtt tett vallomásait a vád­lottnak. — Ezek a vallomások helyesen vannak felvéve? — kérdezi azután az elnök. — Nincs helyesen felvéve, mert én nem haragudtam Starkra — mondja konok következetességgel Klein Sándor. ; j — Nem egészen ugy lehet az, ahogy maga most áüitja. Akiilyea hidegvérrel és óvatossággal hajtja végre tettét, azt csak gyűlölet ve­zethette. — Én csak álmodtam az egé­szet — dadogja Klein sápadtan. — Nehéz ilyesmit álmodni. Szó­val fenntartja a vallomását, hogy nem volt ellentét maga és Stark között? — Én csak akkor haragudtam rá, amikor pletykázott, de soha­sem gondoltam megölésére. ,

Next

/
Thumbnails
Contents