Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-08 / 31. szám

JSÁÍMRIDÉK. 1931. február 8. A nemzetek sorsa nem pillanatokon múlik. Ami igazság és amit a történelmi hivatás rendelt egy nemzetnek, az várathat magára, de sorsa meddő méhében el nem g pusztul. Hivatali decentralizálást! Irta: Gyulay Sándor országgyűlési képviselő A pók (B. Kertész Kálmán.,

1 Beie őszül a lelkem... Ezernyi ránc szántja végig képét... És mégis sző, mégis sző... Kinek az átkát hordozom, Hogy lelkem fonnyadt reszkető keze Mindég sző, mindég sző. És futnak a kelmék. Arany brokát, sóhajjal, vággyal cfiszes selymek, Puha bársonyba bele csókolt, Siratott vágyak és szerelmek. Futnak a kelmék... Benne a lelkem minden szinü disze, szála, Mámor, imádat, mosoly és sirás; S élő éjek halott álma... Futnak a kelmék S rája hullnak, azokra kiket szemem óhajt... S küldök feléjük izzó lángot, Csókot, könnyet, mosolyt, sóhajt Futnak a kelmék... És lehullnak. Es letakarnak sok, sok szennyet, És nekem a lelkemnek hazudnak vissza. ' Patvolatot és hü szerelmet. Bele őszül a lelkem... Ezernyi ránc szántja végig képét... És mégis sző, mégis sző... Kinek az átkát hordozom, Hogy lelkem Fonnyadt reszkető keze Mindég sző, mindég sző. MINDEN NO gyönyörű lehet, ha divatos bársony és filckalapot vásárol, jutányos áron kizárólag Walterné kalapszalonjában, Lutherutca 20. Lovas Kovács-ház. Bársonyalakltás, filc tisztítás, festés és formálás I ingecskében. Az egyik kis kenyérdarabot talált. Majszol. A többi csámcsog a nyálával. — Ott a suton egy kis pogácsa, menjetek csak... — szói az anyjok. Most a kicsi újra felsír. Erősebben rengeti s daíot megint: Csicsijja, babája, Mézest hoz apukája... Csinnadratta, ki kopog? Haliga-csak: kop-kop-kop... Csicsijja, babája, Kis mókust hoz apája, Tenyerébe leteszi, Pogácsával eteti... Egyszer csak mély árnyékok lendülnek át a szobán. Fegyverek csörögnek. Suttogó hangok... — Szívdobogtató borzalmas titok... Bedübörög egy hang: — Hol az ember?! Valami megragadja az asszonytorkát, egy görcsös nyilallás, égető gyilok, mely a szive vad dobogásából sustorog át rajta. Zakatol, remeg, hideget borzol a testén átal. ; — Mit akarnak? — nyögi. — Ugy-e, nem volt itthon az éjjel? — dübörög az idegen hang s a fegyveresek szeméből villámok cikkáznak át a kis szennyes szobán. . A gyermekek már ott marcanNagymagyarország életében könnyű, vagy legalább aránytalanul könnyebb volt az ország közgazdasági szekerét irányítani. — Most az állam pénzügyi egyensúlyát is nehéz fenntartani ugy, hogy a magángazdálkodás létérdékeit ne veszélyeztessék. Nagymagyarország mezőgazdasága, kereskedelme, ipara egy 53 milliónyi hatalmas monarchia közös vámterületének, védett piacain moz gott, ma pedig a világháborúból szédületesen meggazdagodva kikerült Északamerikai Egyesült Államok versenye és az orosz szovjet dömpingje fojtogat bennünket. Hogy gazdasági elesettségünk minél tökéletesebb legyen, ahhoz — nagy passzióval járulnak hozzá, a minket harapófogóként szorító utód államok, amelyek a mi mesterséges gazdasági guzsbakötöttségünket fenntartják és minenféle ürügyek alatt beviteli tilalmakkal és egyéb nehézségekkei súlyosbítani igyekszenek. A hf rő.csolóknak és a fuldokIókníak egytmás ellen való élethalálharca ez. A békés kereskedelem helyébe a politikai rosszakarat ékelte magát a nemzetek közé. Az ántánt hatalmak politikai j okokból nehezítik a külföldi tőké- I nek az országba való beszivárgását 1 a még rendelkezésre álló hazai tőke pedig su'yos kamatoztatása mellett nem tud termékenyítőleg felszívódni. Csoda-e tehát, ha a magyar közgazdasági tevékenység döb benetes tőkehiányban szenved. — Csoda-e, 'ha a magyar közgazdasági élet nem bir a tudomány megállapításaival, a technika rohanásával, ugy, ahogy szeretnők, — minden tekintetben lépést tartani, ha a dolgozó magyar társadalom minden tagjának éreznie ke'i a dühöngő gazdasági krizis véres karmait. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy ejtőernyővel "siessünk vissza a kissé talán magasba tévedett léghajónkról a való élet szürke, de biztos bázisára. Igen komolylépésre szánta el magát a kormány, amikor már az 1930—31. évi költségvetés kiadási oldalán 45 millió pengőt takarít meg a közigazgatásnál és az üzemeknél. A tisztviselők létszámát hat esztendő áia'tt ió százalékkal csökkenti, a niég mindig mutatkozó kölsséghiányokat pedig a szolgálati és bérviszonyokból, valamint a tandemekből eredő jövedelmek megadóztatásával teremti elő. Hogy azonban a tervezett tisztviselő

1 normálstátus a való igényeknek és céloknak megfelelni APOLLO MOZGŐ Szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor ANNA MAY WONG Kelet Greta Garb'jának első hangos filmje HAI-TAN6 Ki-érő iDŰ-or. Rerd s h'lyárak. Csat is felnőt'eknpk Hétfőn csak 1 napig 5, 7 cs 9 órakor A E. Dupont hangos remekműve LTLANTIG Egy óceánjáró haj 1 borzalmas kat&sztófája. Magyar feliritoiki). golják az anyjok kopott szoknyáját, megbújnak, szipognak, a könny csurog murcos arcukon. — Itthon voít... Aludt... aludt — kiált az asszony. :— Hazudsz asszony! Nem igaz! Elment vért szagolni, rabolni 1 Hol a rablott holmi? Nem hozta haza? Akkor biztosan künn fekszik valahol, részegen. A disznó, a gazember... Most látja az asszony az ablakon át, hogy fut az ember. Jön haza, rémülten, összetörve. Vér kígyózik ie az arcán, a haja csapzott... Iszonyú... Bántctta va'aki... A fegyveresek is meglátják. Kirohannak. Közrefogják: — Előre! Az ember liheg. Véres gyötrött arcából az igazság szent tisztasága fénylik. De azok nem látják. Viszik. Hajszolják. Puskával ütnek rá. í Az asszony összetört odabenn. Szeretne utánuk futni, hogy az igazságot beléjük zokogja, hogy fel tépje lelkük irgalmát s elvegye tőr tük az emberét, az ártatlant. Nem' bir... Összeesik.... Mégis erőt kap az asfezony s elcsititja a gyerekeket. Valami uj áram zizzen végig a testén, uj erő, mely most nyugodttá teszi egészen. Elszánt. Erős. Keményszívű egyszerre. 1 ' ! Bekötötte a fejét egy vlastag kendővel s a pófyást a karjára vetfte. — Ne ríjjatok hát! — szól rá a gyerekekre —, ha másképen nem lehet, felszedem az apátok vérit a kötőmbe és haza hozom. Haza én! Ha addig élek is! Azután becsukta az ajtót és ment. A pólyás nyöszörgött. — Hallgass! A zapádér (megyünk ! Botorkált a folyó mentén, a város irányába. Aprószemü éles eső vágott az arcába, mely most olyan volt, mint a gyolcs. S csak megy a folyóparton, kialudt szemekkel, gép-lépésekkel. A aoigok látása nem ér a tudatáig. Minden mindegy most neki. A vizre néz. Nem .látja meg, hogy zaivaros s hogy az esőcseppek apró köröket írnak bele. Az ég szürke. Azt sem látja. A füzek, mintha sírnának a vizbe hullatva könnyeiket. Nem bánja... ...de ott, a méíy part alatt... a folyóra hajlik valaki... Belenyilall az élet! Olyan... olyan... mint az ő embere!! Az hát! Most újra reszket. Újra van szive!! Kiált neki. Az ember felnéz. Mosolyog. Jön felé. ' 1 tudjon, mindenekelőtt a polgárság jogos érdekeinek és a vidéki közigazgatás mai fejlettségének megfelelő decentra'izációt kellene végrehajtani, még pedig az egész vonalon, ie egészen a falu jegyzőjének Íróasztaláig. Ma az a helyzet, hogy a minisatériumok tisztviselői kara. legnagyobb részt olyan ügyekkel bíbelődik, amelyek, voltaképpen, nem is tartoznának a minisztérium hatáskörébe és ezeket olcsóbban, — mindenekfelett gyorsabban fehetne elintézni a vidéki, közbeeső hatóságoknál. 'Ma a minisztériumok eg>'-egy óriási községházához hasonlítanak. Pedig — nézetem szerint — a minisztériumok ügykörébe csakis a kormányzati ügyek, generális rendelkezések, legfontosabb döntések, főbenjáró engedélyezések, tervezések, ellenőrzések és országos érdekii konkrét ügyek lennének beosz tandók. Nagy kelendőségnek örvend a Bessenyei Almanach Régi terve a Bessenyei Körnek, hogy évenként Almanachot aa ki, amelyben megszólaltatja a Kör irótagjait és igy hangot ad a vármegye irói törekvéseinek. Ezt a szép tervet most valósíthatta meg első izben a Kör. A karácsonyi könyvpiacon megjelent az első Almanach ízléses köntösben .és figyelemreméltó tartalommal. Az Almanachot örömmei"fogadta mindenki, akiben él a szabofesi föld ihlette irodalom szeretete, aki féltő gondossággal jegyez föl mindent, ami itt, a nyírségi élet középpontjában történik. Azok, akiknek a Kör megküldötte az Almanachot, szívesen fogadták a külső kiállítás tekintetében is kellemesen érintő könyvet, amelynek ellenértékét — 3 pengőt — az Ujságboltba küldtek be. Az Almanach iránt való érdeklődés ma is eleven, és a könyvecskét ma is árusítják a nyíregyházi könyvesboltokban. Az Almanachot Szohor Pál főjegyző, a Bessenyei Kör Irodalmi Szakosztályának elnöke szerkesztette ki váló gonddal és az ő agilitásának jelentős eredménye a reprezentatív kötet megjelenése is. — Megmenekültem — szól csendesen. Nem ujjong, csak ugy, enyhe örömmel. \ Az asszony öleli. A csecsemő felsír. »' Csicsijja... csicsijja... ! Zokog és nevet az asszony. Az élet ébredése duruzsol* k hangjáiban. Tapogató szókat mond. Remegve simogatja az embere borostás állát. — Istenem — mondja s zenéi a hangjában a párja-féltés öröme. — Ez semmi! — legyint az ember. — Kimostam ezt a kis sebet — s a homlokára mutat. Hamar begyógyul, meglásd. — Istenem — tördeli újra az asszony — mit csináltak veled? Hogy menekültél? — A főorvos ur. Az mentett meg. Jó volt, megismert. — Mit akartok ezzel? —• mondta — hiszen ez a folyő-őr. Józan ember, becsületes... — Ennyit mondott a főorvos ur s máris elengedtek. Azután idejöttem, kimostam a sebet, hogy meg ne ijedj. S a gyei-, rekek... Ennyi az egész. Gyerünk. És elindultak. A csecsemő aludt, az asszony egyre mosolygott. Mentek egymás mellett és vitték szivükben a Dékét és az örömet. Há^ tat fordítottak a vér és halál árnyékának. mely ráfeküdt a megdermedt városra.