Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-08 / 31. szám

JSÁÍMRIDÉK. 1931. február 8. A nemzetek sorsa nem pillanato­kon múlik. Ami igazság és amit a történelmi hivatás rendelt egy nemzetnek, az várathat magára, de sorsa meddő méhében el nem g pusztul. Hivatali decentralizálást! Irta: Gyulay Sándor országgyűlési képviselő A pók (B. Kertész Kálmán., 1 Beie őszül a lelkem... Ezernyi ránc szántja végig képét... És mégis sző, mégis sző... Kinek az átkát hordozom, Hogy lelkem fonnyadt reszkető keze Mindég sző, mindég sző. És futnak a kelmék. Arany brokát, sóhajjal, vággyal cfiszes selymek, Puha bársonyba bele csókolt, Siratott vágyak és szerelmek. Futnak a kelmék... Benne a lelkem minden szinü disze, szála, Mámor, imádat, mosoly és sirás; S élő éjek halott álma... Futnak a kelmék S rája hullnak, azokra kiket szemem óhajt... S küldök feléjük izzó lángot, Csókot, könnyet, mosolyt, sóhajt Futnak a kelmék... És lehullnak. Es letakarnak sok, sok szennyet, És nekem a lelkemnek hazudnak vissza. ' Patvolatot és hü szerelmet. Bele őszül a lelkem... Ezernyi ránc szántja végig képét... És mégis sző, mégis sző... Kinek az átkát hordozom, Hogy lelkem Fonnyadt reszkető keze Mindég sző, mindég sző. MINDEN NO gyönyörű lehet, ha divatos bársony és filckalapot vásárol, jutányos áron kizá­rólag Walterné kalapszalonjában, Luther­utca 20. Lovas Kovács-ház. Bársonyala­kltás, filc tisztítás, festés és formálás I ingecskében. Az egyik kis kenyér­darabot talált. Majszol. A többi csámcsog a nyálával. — Ott a suton egy kis pogácsa, menjetek csak... — szói az any­jok. Most a kicsi újra felsír. Erő­sebben rengeti s daíot megint: Csicsijja, babája, Mézest hoz apukája... Csinnadratta, ki kopog? Haliga-csak: kop-kop-kop... Csicsijja, babája, Kis mókust hoz apája, Tenyerébe leteszi, Pogácsával eteti... Egyszer csak mély árnyékok lendülnek át a szobán. Fegyverek csörögnek. Suttogó hangok... — Szívdobogtató borzalmas titok... Bedübörög egy hang: — Hol az ember?! Valami megragadja az asszony­torkát, egy görcsös nyilallás, ége­tő gyilok, mely a szive vad dobo­gásából sustorog át rajta. Zaka­tol, remeg, hideget borzol a testén átal. ; — Mit akarnak? — nyögi. — Ugy-e, nem volt itthon az éjjel? — dübörög az idegen hang s a fegyveresek szeméből villámok cikkáznak át a kis szennyes szo­bán. . A gyermekek már ott marcan­Nagymagyarország életében könnyű, vagy legalább aránytala­nul könnyebb volt az ország köz­gazdasági szekerét irányítani. — Most az állam pénzügyi egyensú­lyát is nehéz fenntartani ugy, hogy a magángazdálkodás létér­dékeit ne veszélyeztessék. Nagy­magyarország mezőgazdasága, ke­reskedelme, ipara egy 53 millió­nyi hatalmas monarchia közös vámterületének, védett piacain moz gott, ma pedig a világháborúból szédületesen meggazdagodva kike­rült Északamerikai Egyesült Ál­lamok versenye és az orosz szov­jet dömpingje fojtogat bennünket. Hogy gazdasági elesettségünk mi­nél tökéletesebb legyen, ahhoz — nagy passzióval járulnak hozzá, a minket harapófogóként szorító utód államok, amelyek a mi mestersé­ges gazdasági guzsbakötöttségün­ket fenntartják és minenféle ürü­gyek alatt beviteli tilalmakkal és egyéb nehézségekkei súlyosbítani igyekszenek. A hf rő.csolóknak és a fuldok­Iókníak egytmás ellen való élet­halálharca ez. A békés kereskede­lem helyébe a politikai rosszaka­rat ékelte magát a nemzetek kö­zé. Az ántánt hatalmak politikai j okokból nehezítik a külföldi tőké- I nek az országba való beszivárgását 1 a még rendelkezésre álló hazai tőke pedig su'yos kamatoztatása mellett nem tud termékenyítőleg felszí­vódni. Csoda-e tehát, ha a ma­gyar közgazdasági tevékenység döb benetes tőkehiányban szenved. — Csoda-e, 'ha a magyar közgazda­sági élet nem bir a tudomány meg­állapításaival, a technika rohaná­sával, ugy, ahogy szeretnők, — minden tekintetben lépést tartani, ha a dolgozó magyar társadalom minden tagjának éreznie ke'i a dü­höngő gazdasági krizis véres karmait. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy ejtőernyővel "siessünk vissza a kissé talán magasba tévedett léghajónkról a való élet szürke, de biztos bázisára. Igen komoly­lépésre szánta el magát a kor­mány, amikor már az 1930—31. évi költségvetés kiadási oldalán 45 millió pengőt takarít meg a köz­igazgatásnál és az üzemeknél. A tisztviselők létszámát hat esztendő áia'tt ió százalékkal csökkenti, a niég mindig mutatkozó kölsség­hiányokat pedig a szolgálati és bérviszonyokból, valamint a tan­demekből eredő jövedelmek meg­adóztatásával teremti elő. Hogy azonban a tervezett tiszt­viselő 1 normálstátus a való igé­nyeknek és céloknak megfelelni APOLLO MOZGŐ Szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor ANNA MAY WONG Kelet Greta Garb'jának első hangos filmje HAI-TAN6 Ki-érő iDŰ-or. Rerd s h'lyárak. Csat is felnőt'eknpk Hétfőn csak 1 napig 5, 7 cs 9 órakor A E. Dupont hangos remekműve LTLANTIG Egy óceánjáró haj 1 borzalmas kat&sztófája. Magyar feliritoiki). golják az anyjok kopott szoknyá­ját, megbújnak, szipognak, a könny csurog murcos arcukon. — Itthon voít... Aludt... aludt — kiált az asszony. :— Hazudsz asszony! Nem igaz! Elment vért szagolni, rabolni 1 Hol a rablott holmi? Nem hozta haza? Akkor biztosan künn fekszik vala­hol, részegen. A disznó, a gazem­ber... Most látja az asszony az abla­kon át, hogy fut az ember. Jön ha­za, rémülten, összetörve. Vér kí­gyózik ie az arcán, a haja csap­zott... Iszonyú... Bántctta va'aki... A fegyveresek is meglátják. Ki­rohannak. Közrefogják: — Előre! Az ember liheg. Véres gyötrött arcából az igazság szent tisztasá­ga fénylik. De azok nem látják. Viszik. Hajszolják. Puskával üt­nek rá. í Az asszony összetört odabenn. Szeretne utánuk futni, hogy az igazságot beléjük zokogja, hogy fel tépje lelkük irgalmát s elvegye tőr tük az emberét, az ártatlant. Nem' bir... Összeesik.... Mégis erőt kap az asfezony s elcsititja a gyerekeket. Valami uj áram zizzen végig a testén, uj erő, mely most nyugodttá teszi egé­szen. Elszánt. Erős. Keményszívű egyszerre. 1 ' ! Bekötötte a fejét egy vlastag kendővel s a pófyást a karjára vetf­te. — Ne ríjjatok hát! — szól rá a gyerekekre —, ha másképen nem lehet, felszedem az apátok vérit a kötőmbe és haza hozom. Haza én! Ha addig élek is! Azután becsukta az ajtót és ment. A pólyás nyöszörgött. — Hallgass! A zapádér (me­gyünk ! Botorkált a folyó mentén, a vá­ros irányába. Aprószemü éles eső vágott az arcába, mely most olyan volt, mint a gyolcs. S csak megy a folyóparton, ki­aludt szemekkel, gép-lépésekkel. A aoigok látása nem ér a tudatáig. Minden mindegy most neki. A vizre néz. Nem .látja meg, hogy zai­varos s hogy az esőcseppek apró köröket írnak bele. Az ég szürke. Azt sem látja. A füzek, mintha sír­nának a vizbe hullatva könnyei­ket. Nem bánja... ...de ott, a méíy part alatt... a folyóra hajlik valaki... Belenyilall az élet! Olyan... olyan... mint az ő em­bere!! Az hát! Most újra reszket. Újra van szive!! Kiált neki. Az ember felnéz. Mosolyog. Jön felé. ' 1 tudjon, mindenekelőtt a polgárság jogos érdekeinek és a vidéki köz­igazgatás mai fejlettségének meg­felelő decentra'izációt kellene vég­rehajtani, még pedig az egész vo­nalon, ie egészen a falu jegyzőjé­nek Íróasztaláig. Ma az a helyzet, hogy a minisa­tériumok tisztviselői kara. legna­gyobb részt olyan ügyekkel bíbe­lődik, amelyek, voltaképpen, nem is tartoznának a minisztérium ha­táskörébe és ezeket olcsóbban, — mindenekfelett gyorsabban fehet­ne elintézni a vidéki, közbeeső ha­tóságoknál. 'Ma a minisztériumok eg>'-egy óriási községházához ha­sonlítanak. Pedig — nézetem sze­rint — a minisztériumok ügyköré­be csakis a kormányzati ügyek, ge­nerális rendelkezések, legfontosabb döntések, főbenjáró engedé­lyezések, tervezések, ellenőrzések és országos érdekii konkrét ügyek lennének beosz tandók. Nagy kelendőségnek örvend a Bessenyei Almanach Régi terve a Bessenyei Körnek, hogy évenként Almanachot aa ki, amelyben megszólaltatja a Kör irótagjait és igy hangot ad a vár­megye irói törekvéseinek. Ezt a szép tervet most valósíthatta meg első izben a Kör. A karácsonyi könyvpiacon megjelent az első Almanach ízléses köntösben .és fi­gyelemreméltó tartalommal. Az Almanachot örömmei"fogadta min­denki, akiben él a szabofesi föld ihlette irodalom szeretete, aki féltő gondossággal jegyez föl mindent, ami itt, a nyírségi élet középpont­jában történik. Azok, akiknek a Kör megküldötte az Almanachot, szívesen fogadták a külső kiállí­tás tekintetében is kellemesen érin­tő könyvet, amelynek ellenértékét — 3 pengőt — az Ujságboltba küldtek be. Az Almanach iránt való érdeklődés ma is eleven, és a könyvecskét ma is árusítják a nyíregyházi könyvesboltokban. Az Almanachot Szohor Pál főjegyző, a Bessenyei Kör Irodalmi Szak­osztályának elnöke szerkesztette ki váló gonddal és az ő agilitásának jelentős eredménye a reprezentatív kötet megjelenése is. — Megmenekültem — szól csen­desen. Nem ujjong, csak ugy, eny­he örömmel. \ Az asszony öleli. A csecsemő felsír. »' Csicsijja... csicsijja... ! Zokog és nevet az asszony. Az élet ébredése duruzsol* k hangjái­ban. Tapogató szókat mond. Re­megve simogatja az embere boros­tás állát. — Istenem — mondja s zenéi a hangjában a párja-féltés öröme. — Ez semmi! — legyint az ember. — Kimostam ezt a kis se­bet — s a homlokára mutat. Ha­mar begyógyul, meglásd. — Istenem — tördeli újra az asszony — mit csináltak veled? Hogy menekültél? — A főorvos ur. Az mentett meg. Jó volt, megismert. — Mit akartok ezzel? —• mondta — hi­szen ez a folyő-őr. Józan ember, becsületes... — Ennyit mondott a főorvos ur s máris elengedtek. Azután idejöttem, kimostam a se­bet, hogy meg ne ijedj. S a gyei-, rekek... Ennyi az egész. Gyerünk. És elindultak. A csecsemő aludt, az asszony egyre mosolygott. Men­tek egymás mellett és vitték szi­vükben a Dékét és az örömet. Há^ tat fordítottak a vér és halál ár­nyékának. mely ráfeküdt a meg­dermedt városra.

Next

/
Thumbnails
Contents