Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-01 / 26. szám

1931. február 1. JSÍYÍRYIDEK. •m vetkeztében a földbirtoknak az ára rendkívüli mértékben csökkent. Ezzel kapcsolatban érdekes meg­említeni egy birtok L :t, amely az utóbbi időben történt. Gróf Festetích Kristóf 2880 holdat kite­vő somogymegyei 'birtokát eladta egy pesti háziúrnak, aki a birtok­ért egy 5 emeletes budapesti bér­házat adott cserébe. A Ház a Bel­városban van, ahol a telkek értéke a legnagyobb. A csereszerződés ér­telmiben a bérház és a birtok ér­téke egyformán egy millió pengő. — A birtok értékét ugy becsülték meg, hogy a 2880 holdat kitevő földet 900.000 pengő értékűnek vet ték — a gazdasági felszerelést pedig 100.000 pengőnek számítot­ták. A csereüzletet még a földmi­velésügyi miniszternek is jóvá kell hagyni, mielőtt az életbelép. Egy ócska vasmosdö és egy sárkány: ezt taiáltnk az éléskamrában Hétszáz tölteléket fogyasztottak a szegények konyháján IN yiregyháza város szerencsés megoldást talált a nyomor leküzdé­sére, amikor beállította fcngyen­konyháját. Ma márlaz elégedetle­nek, a minden kákán csomót ke­resők is beismerik, hogy az éhség rémét Nyíregyháza szociális prog­rammszerüséggel, hatásosan győzte le a konyha beállításával. Csütörtökön látogattunk el iujra a szegénykonyhára. Töltött ká­poszta volt az ebéd. Hatalmas töl­telékek főttek óriási' lábasokban. Tejfelesen, ízesen készítette el a szegények kitűnő szakácsnéja a jóféle töltött káposztát. Hétszáz töltelék kellett az ebédhez. Egy személy két tölteléket kapott. Van­nak olyan szegény családok, akik nyolc-tíz személyre kapják az ingyen ebédet. A tiz személyes család husz tölteléket vitt el. A konyha alkal­mazottai már éjféli' egy órakor hoz­záfogtak a töltelékek készítéséhez­A legjobb rizsét és kifogástalan, elsőrendű hust töltöttek a ká­posztalevefekbe. Megízleltük a töl­teléket; a íegizesebb volt, amilyent csak készíthetnek a szabolcsi spe­cialitásból. Megírtuk, hogy a szegénykony­hán napról-napra a leggondosabb kimutatást készítenek az elfogyasz­tott anyagról és a költségekről. — Január hóban elfogyasztottak ösz­szesen 6556 adag ebédet, ajnü 1962 pengő 78 fillérbe került a városnak. Ebben a költségben ben­ne van mindenféle kiadás, a fűtés, világítás, a személyzet fizetése is. £32 -2 la nincs mepíéfek rftttjüvai, ugy vegye igénybe a RÁDIÓAMATŐR TANÁCS4DÓ ingyenes sio'gálatát, elvassa e a februári rádiósiy ugtát és írjon Budapest 62. Postafiók 178. T A I R A T. ANTAL FILM Budape st Forróvérű város Jan Kiepura világ­filmjét a horribilis ára dacára február hó 5-től kérjük színházunk részére beosztani Városi Mozgó Így egy adag ebéd januárban 29.93, kereken tehát 30 fillérjébe került a városnak, illetve a sze­gényügyi bizottságnak. A szegénykonyhán a töltöttká­posztás ebéd kiosztása természe­tesen nem ment olyan egyszerűen, mert a hétszáz tölteléket egyen­ként kellett beemelni a szegények fazékjába. Az osztásnál "fáradsá­got nem ismerve segédkeznek a Nőegyletek hölgyei, ezalkalommai dr Mikecz Miklósné, dr Flegmann Jenőné, özv. Hajdú Béláné. Po­Iinszky Pál dr, aki nem mulasztana el egyetlen ébédet "sem és szemé­lyesen néz utána itt mindennek, boldog mosollyal látta, hogy sze­gényei örvendenek az izes töltött­káposztás ebédnek. A szegények konyháján van egy kis elemi iskolás leány. ínsége­sek között találták, apja nincs, anyja már három éve a kórházban van, most a szegénygondozás érző meleg szive otthont szerzett a ma­gára hagyott árvának, aki most is­kolába jár, könyve, jó ruhája van, jóízűen fogyasztja a szegények íz­letes és bőséges ebédjét. Egy asszony kosarába, amikor a kenyeret elhelyezte benne, egy tát tejes rizsét láttam. Otthon kis gyermeke van. Előbb a Stefániá­ban volt és a kicsinek hozta el a tejes étéit, mert ott a szegény családok legkisebb éhezőinek ad­nak naponta tejet és tejes rizst, vagy grizt. A kicsinyek a tejes ételt, a nagyoknak fevest, főzelé­ket, kenyeret- *risz most haza a konyháról. annak legnagyobb része raktáro- 1 zódni fog abban annak hajszálcsö- s vessége folytán és elég lesz a néd- j vesség a májusi esőkig. ' Ez esetben a magyar föld áldá­sa, a májusi eső sem fog nyomtala­nul elmúlni róla, hanem nedvesen fogja tartani azt a Szent István napi viharokig. De ekkor az Al­földnek ma aszályos területei is hasonlóvá fognak válni a kitűnő békési és csanádmegyei hu­muszföldekkef, ahol valóban nem keli 'lecsapoló csatorna (Kondoros vidéke stb.), mert a talaj egy, csepp vizet sem enged el 'abból, ami csapadék alakjában reáhull. A cikkírók egyike tudatlanság­gal vádolja a vízügyek intézőit, — akik gyászba borítják Magyaror­szágot. I • Vessünk csak 'egy pillantást Ma­gyarországnak a török hódoltság utáni és a mai térképére. Látni 'fogjuk, hogy az országot nemcsak a töröktől kellett vissza­hódítani, haném a vizektől 'is el kellett hódítani. i Azok, a támadók szerint tudat­lan mérnökök és vezetőemberek, — akiknek munkája a térképen ezt a változást létrehozta, honfoglalók voltak és érdemeik most a leg­szembeötlőbbek, amikor csonka or­szágunk területének egynegyed ré­sze ártér, téhát olyan terület, a meiy a vizimüvek fenntartása nél­kül elpusztulna. Akijsedig mind­ezek ellenére is fenntartja ellenvé­leményét, az gondolja meg, hogy az Alföld vizmentesitése mindenütt a helyi'érdekeltség egyhangú vagy többségi akaratából eredt. Az ér­dekeltek ebből a célból saját elha­tározásukból alakultak vizrendezó társulatokká, és ezeknek az önkor­mányzattai'biró (autononr) társula­toknak vezetőségéhez még ma is sürün érkeznek kérvények az érde­kelt birtokosoktól a "káros belvizek levezetése iránt, élénk tanulságául annak, hogy a kívánalmak é tekin­tetben még máig sem nyertek tel­jes kielégítést. Sokan, de különösen olyanok, akik a hazai viszonyokat nem 1 isme­rík, most a sok nedves év után be­következett néhány Száraz év hatá­sa alatt elátkozzák azt is, aki kita­lálta a belvizlevezetést és az egész Magyar-Alföldet öntözni akarják, Akik erre gondolnak, hogyha kitalálják is a szükséges víz be­szerzésének módját, — ami ma q Felvidék elvesztése után minden hozzáértőnek egyhangú véleménye szerint lehetetlen —, azok vegyék tudomásul, hogy az öntözésnek alapteltétele a lecsapolás, még pedig, mert túlnyomóan kötött ta­laj öntözésérői van szó: az intenzív lecsapolás, mert enélkül a kötött talajú öntözött terület elmocsara­sodik, amint azt számos példa mu­tatja. ! Az Alföldön pedig a lecsapolás csakis a meglevő belvizlevezető müvek megfelélő, de igen nagy mértékű kibővitésévef indulhat meg. .Amint azt már ezelőtt öt évvel, a íecsapolási törvény életbelépése alkalmából, »Az Alföld jövője« c. cikkemben megírtam: az ármente­sitő és belvizlevezető társulatok a belvizlevezető müvekkel áz Alföl­dön megteremtették azt a helyze­tet, amely a dombvidéken, sőt a Kis-AIföldön is a terep természe­tes esésében megvan, t. 1. a vizle­vezetés lehetőségét. Tehát megve­tették az alapját a tökéletes Ie­csapoiásnak, amely a legelső lé­pés a talajnak a szükséges levegő­vei való ellátása és kellő nedves állapotban való tartására. A kötött talajok porhanyitása ugyanis tökéletesen csak akkor sikerűt, ha abba a rajta fekvő csa­padékvíz be tud hatolni, azt át tudja járni, maga után tudja vonni a levegőt és felesleges része alul, az esetleges káros sókkal (sziksó) együtt, az alagcsöveken, vagy nyilt árkokon le tud folyni. Ha már a kötött talajt a tökéle­tes lecsapolássai, mélyszántással, meszezésset és trágyázással megja­vítottuk, akkor szabad lesz azt ön­tözni, de talán már nem lesz szük­^ges; addig azonban nem 1 szabad, mert az öntözővíz éppen ugy csak felületi Viz lesz, mint a belvíz, — amely rövid időre felfrissíti" ugyan a növényzetet, de, ha idejében le nem vezettetik, elpusztítja a termést. Már 1 912-ben kifejtettem a Mér­nök- és Épitészegyletben tartott előadásomban, ahol a megelőző 10 évben Bars megyében végrehajtott talajjávitásokról számoltam be, — hogy Bars megyében, (ahol akkor köztudomás szerint az ország ieg-* Ma a • szegények uj jegyeket kaptak. Mert az ebédosztás je­gyekre történik Borcsik felügyelő gondos ellenőrzése mellett. Az egyik szegény asszonyt rajtacsíp­ték, amikor kijavította jegyén az adagszámra vonatkozó adatot. De nem csalási szándékból. Sőt. Az ő jegyére azt írták, hogy hét sze­mélyre érvényes. Pedig neki csak hat személy után jár az ebéd. — Igy hát az igazság kedvéért javí­totta ki jegyét becsületes szándék­kai. 'Megmagyarázták neki, hogy igy sem szabad... A jó ebédek hírére egyre jelent­keznek 'az ujabb ebédesek is. — Ujabb jelentkezést azonban már nem fogad et a város. Annak ide­jén hirdették, hogy akinek ingyen ebédre van szüksége március kö­zepéig, jelentkezzék. Akkor sokan vonakodtak az ingyenkony­hára járni. Ma meg már betelt a létszám amelynek határa a ren­delkezésre álló összegig terjedhet csupán. Persze, azért minden je­lentkezőt feljegyeznek a városhá­zán és a polgármester egyenes uta­sítására nem hagynak senkit tel­jesen figyelmen kívül. A feljegy­zetteket aztán meglátogatják és ha kitűnik, hogy valóban nélkü­löz, kap segélyt. Nyir.cgyháza Szegényügyének • hathatós rendezésérői már a mesz­sze vidéki városok is tudomást sze­reztek. Egyre-másra érkeznek a városhoz érdeklődő levelek, hogy oldotta meg az fngyenebéa kérdé­sét a város. Legutóbb Szombathelyi polgármestere érdeklődött ebben jobb gazdái dolgoztak,) sok urada­lom abbahagyta az öntözést, mert a kötött talajokon azzal semmi eredményt sem ért el, sőt rétjei elsavanyodtak. Amikor pedig ké­sőbb ugyanezeket a területeket megalagcsöveztette, ugyanaz a föld amelyen a mélyszántás, a meszezés, a trágyázás és öntözés ellenére is, 4—5 mázsa szemtermésnél és 70—80 mázsa cukorrépánál több holdankint nem termett, az alag­csövezés után 6 évi átlagtermésben 13 mázsa búzát és 250 mázsa cu­korrépát adott, sőt az egyik táb­lában lévő szikfolt is a most már teljesen érvényesülő mész hatására megszűnt. Az előadottak alapján óva intem a magyar gazdaközönséget attól, hogy műszaki vizi kérdésekben ah­I hoz nem értők merész bírálatainak Í hitelt adjon és ezeknek csapongó (fantasztikus) terveit komolyan vegye, mert amilyen áldás lehet­ne a maga helyén — ahoí "a talaj megfelelő, a vizbeszerzés olcsón megoldható, a nép arra való és a birtókosság arra önként hajlandó — egy 10—15000 kat. holdas mm­taöntözés berendezése, éppen olyan végzetes következményekkei járna egyeseknek az a terve, hogy Ma­gyarországban tekintet nélkül a ta­laj minőségére, az éghajlatra, az árvédelmi és belvízvédelmi hely­zetre, a nép arravalóságára, a bir­tokosság akaratára és az értékesí­tési viszonyokra, egy több millió k. holdra kiterjedő kényszeröntözés létesíttessék. >

Next

/
Thumbnails
Contents