Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-01 / 26. szám

Ara 16 fillér Nyíregyháza 1931. február 1. ^ Vasárnap Ilii- évfolyam 26. sz. tfIDEK. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken ggy hóra 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 f. í S#s»4«ítviosiökr.ek és tanítóknak 20°/» engedmény [ ferye* »r.ám •ira: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. j Alapította : JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal ciine Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi teleion: 5—22. A kiadóhivatal telefonja: 1 39. Postacheque 29605 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz,' Bethlen-u. 2. Kölcsönös megbecsülés és közös érdek Kilencven feszülten figyelő újságíró előtt mondta ei Bethlen István á világsajtó tájékoztatására szánt nyilatkozatát Ausztria és Magyarország közös problémáiról, közös törekvéseiről és az osztrákmagyar barátságról, amelynek a két ország között létesített uj barátsági, béké tető eljárás, és dön tőbirósági szerződés tette íe Szilárd alapjait. A kilencven újságíró között mindenféle nemzetheti akadt s bizonyára volt közöttük szcp számmai olyan "is, aki Iésve várta, hogy olyasvalamit mondjon a magyar miniszterelnök, amibe bele lehet akaszkodnt, amit kí lehet forgatni lényéből, vagy amibe kétértelműséget, rejtett intenciókat lehet belemagyarázni. De Bethlen beszéde a imat^a nyíltságával, szókimondásával, kristálytiszta logikájával, amelyben leplezetlen és félremagyarázhatatlán őszinteséggel nyilvánultak meg azok a szükségszerű okok, amelyek az osztrák és magyar nép barátságához vezettek, egyetlen kis rést sem nyitott a szavak közé besurranni igyekvő rosszindulatnak. És hiába ostromolták meg az újságírók Bethlent, a beszéde után fortélyosan feltett u. n. »kényes« kérdésekkel, Bethlen nyugodtan á'lta az újságírói pergőtüzet, minden egyes kérdésre — lett légyen az politikai, vagy gazda-ági természetű, — egye nesen, kertelés nélkül megfelelt, nem bújva ei diplomatikus frázisok mögé. Nekünk nincs mit titkolni, csendült ki Bethlen minden egyes szavából, a ,mf céljaink tiszták, a mi utjamk egyenesek, a mi törekvéseink nyilvánvalók: igazság ra és békére törekszünk, azon fáradozunk, hogy más nemzetekkel való baráti közeledésünkkel megenyhítsük azt a terhes politikai es gazdasági atmoszférát, mely csak az európai ku'tura végleges bukásához vezethet. A nemzetek közötti megértés jegyében született meg az osztrák- 1 magyar barátsági szerződés és e ! szerződés által' teremtett baráti légkör fogja lehetővé tenni, hogy e két állam kölcsönös gazdasági érdekeit kielégítő szerződéseket kössön egymással. Mert kölcsönös jóindulat mellett — mondotta Bethlen —, minden lehetőség meg van arra, hogy a gazdasági forgalom Magyarország és Ausztria között a gazdasági közeledésnek természetes határain belüi addig fokozódjék, amíg el nem éri a két állam politikai barátságának a mértékét. A kölcsönös megbecsülés érzésein kivüi a közös érdek is szinte ráutalta a két országot eddig is az együttműködésre. A \i ággazdasági krízissel, amefy a kisebb országokat még érzékenyebben sújtja, mint a nagyokat, sikeresebben szállhattak szembe a nemzetek, ha egymást támogatva összefognak a közös baj elfen. De Bethlen éppenséggel nem titkolta, hogy a közös érdekek Magyarország és Ausztria között nem csupán gazdasági jellegűek, ha a gazdasági kérdések a mai gazdasági depresszió idején pillanatnyilag az aktualitás előterébe kerül-, nek is. Ott is egymásra talált a két ország, ahot Valamely nemzetközi "fórum előtt küzdeníök kellett Uj Európa igazságtalanságai ellen, ahol küzdeniük kellett azért, hogy a népek közösségében egyen•HWHtncnMMH lő jogaik '.egyenek, és ne sülyesszék le őket proletárnetazetekké. Mert közös érdekek a nagy európai kulturnemzetekkel egy kulturális szinten álló Magyarországnak és Ausztriának, hogy egyesült erővel küzdjenek a békeszerződések olyan igazságtalanságai ellen, amelyek minden államot sújtanak és amelyek ma már Európa határait is tulszárnyalón nemzetközi \ i'ág problémákká lettek. Ez az együttes küzdelem békés, mert a béke és a megengesztelődés jegyében történik. Az elkövetett hibákat reparálni kell, ha netm akarják, hogy azok megbosszulják magukat. Vagy, ahogyan maga Bethlen mondta: »A legyőzöttek küzdelme egy jobb sors után nemcsak jogosult és igazságos, de az egész világra nézve hasznos is, — mert előmozdítja a népek gazdasági szolidaritását.« Hiába halmoznák el bizonyos oldalról Magyarországot és Ausztriát rágalmakkal minden olyan megmozdulásuknál, amelyeknek célja, a megerősödés és a gazdasági kibontakozás előkészítése, tagadhatatlan, hogy a két ország barátsága, amely szélesebb gazdasági megegyezésekre is előkészíti a talajt, végeredményében a középeurópai bajok enyhítésére szolgál. Belvízlevezetés és anoak hatása az Alföldön Irta: Becker Ádám mm. tanácsos. Csonka-Magyarország területének körülbelül egynegyed része — mintegy 4 millió katasztrális hold — árvíz, vagyis a folyók legmagasabb árviz-szine alatt fekszik. Ezt a területet védtöltések védik a folyók évről-évre megismétlődő árvizei ellen. Bármilyen sikeres is ma már az árvédelem, hasztalan volna tiz és nemcsak az exportképes tiszai buza termelése, de az ország lakosságának élelmezése is kockán forogna, ha egyúttal" az ármentesitett területen magán lehullott csapadékokból keletkezett, úgynevezett belvizekkel szemben is, nem védekeznénk. Az ármentesitett területen, tehát az Alföldön, az évi átlagos csapadékmennyiség 500—600 mm. Ezt a vízmennyiséget csak a jó minőségű talaj bírja felvenni és megkötni. Sajnos, az Alföld talajának túlnyomó része nem ilyen természetű, hanem erősen kötött, amelybe a ráhullott csapadéknak csak kis része bir behatolni. De van sok szikes terület is, amely alig esm/észt meg valamit a reá eső csapadékból. V i A csapadékvíz nagy része tehát inint felületi víz jelentkezik az Alföldön és a magasabb területekről az alacsonyabb fekvésüekre összefutva, ott tócsákat,, sokszor egész tavakat képez. Ha ezt idejében ei nem vezetik, megfojtja a vetést és lehetetlenné teszi a mezőgazdasági munkát. Az ármentesitett területek néha erekkel (holt medrekkel) vannak átszőve. Az ezeket környező területekről a belvíz ezekbe fut össze és lefolyik a folyó felé, a folyó partja közelében azonban útját állja az árvédelmi töltés. A belvizlevezetés a legrégibb időben csak annyiból állt, hogy ezeken a helyeken a védtöltéshez zsilipet építettek. A folyó árvizének levonulása után a zsilipet felnyitották és a belvíz szabadon befolyt a folyóba. Az erek néha több kilométer hosszúak voltak, a befvfz tehát az ér alsó végén a védtöltés előtt nagy magasságra emelkedett, ha a zsilip sokáig volt zárva a hosszas árvíz miatt és a szomszédos területeket is elönthette. Ennek megakadályozása végett a belvizet az úgynevezett »fokozatos e!zárások« elve szerint a felsőbb területeken, az ereknek több helyen való áttöltésévei vissza kellett tartani és csak akkor volt szabad az áttöltésben épített zsilip segélyével tovább leereszteni, amikor az alsó vízállás azt megengedte. Az ártereken az egyes erek között zárt laposok, teknőalakumély területek is vannak. Az itt megrekedt belvizeket csak mesterségesen, nyílt árkokkal lehetett az erek be beereszteni és ezen az uton levezetni. Szükség esetében az egyes teknők vize zsilippel visszatartható volt a teknő szélén levő vízválasztónál, a vízjogi törvényben is megállapított fokozatos elzárás elve szerint. Utóbb az ereket főcsatornákká fejlesztették ki, hogy a káros belvizet minél gyorsabban, még a folyó árvizének megérkezése előtt, nyíltan (tehát szivattyúzás nélkül) levezethessék a befogadó folyó medrébe. Azonban az árvíz gyakran hamarább érkezett le, mintsem hogy a belvíz előtte levonulhatott volna és huzamosan tartott. Ezért keilett szivattyútelepeket építeni a fő-, csatornáknak az árvédelmi töltésekkel való keresztezésében. A szivó-nyomó szivattyúkkal azután a belvíz a legmagasabb külviz mellett is be volt nyomható a folyóba. A háború előtt az volt a helyzet, hogy az ármentesitő és belvizlevezető társulatok túlnyomó része a téli és kora tavaszi csapadékból szánmazó belvizet — a leirt berendezéssel — rendes körülmények között, (mintegy 30 nap alatt tudta levezetni. Az 1913., 15., 19. és 1922-es nedves években azonban ez nem sikerűit. A belvíz ezekben az években óriási kárt okozott. 1922-ben, március es április havában, egyik panasz a másikat követte. Hat hétig jártam a belvizboritotta területeken, egészen április közepéig, hogy a bajok okát megállapítsam. Sok , ezer hold vetés pusztult ei' és imég i több ézer holdon késett ei a tava- | szí munka. ' 1 . A baj okát minden esetben a bei vízlevezető-berendezések elégtelen méreteiben találtam meg. Azóta az ármentesitő társulatok majd nem kivétel nélkül kibővítették berendezéseiket, csupán egy-két társulat nem készült még el a munkálatokkal. Általában azt lehet mon dani. hogy ma már normális csapadékviszonyok mellett a társulatok a tavaszi káros belvizeket körülbelül két hét alatt, rendkívüli esetekben pedig négy hét alatt le tudják vezetni. Ez a mi gazdasági viszonyainknak meg is felel. A belvizfevezető müvekkei tehát 111a már a belvíz levezethető, de le is vezetendő. Ha egy társulat érdekeltsége azt kívánná, hogy a belvizei ne vezettessenek le, igazgatósága egyszerűen lezáratná a zsilipeket, nem szi vattyuzna és néhány vízválasztónál eltömné a csatornákat. Azonnal elő állna az ősi állapot és bebizonyítaná, hogy a belvizet egyszer s mindenkorra elvezetni nem lehet, d« bizonyítaná azt is, hogy belvizlevezetés nélkui az ármentesitett területeken gazdálkodni lehetetlen. A vizimérnök, aki a mezőgazdák érdekeiért ét'és állandóan harcol az elemekkel, megdöbbenéssel olvassa a beívizlevezetés ellen néhány év óta folyó ádáz harcot a legelőkelőbb hírlapok hasábjain. E cikkek szerint véglegesen elvezettük a belvizet, ezzel kiszorítottuk a talajt és aszályossá tettük az Alföldet. A jóhiszemű cikkírók mellett van olyan is, aki egyenesen