Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-06-24 / 140. szám

JNDRTFAYIDÉK. 1931. junius 24. Társadalmi problémák wiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiniíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiM Diáköngyilkosságok Nincs talán annál megdöbben tőbb, mint ha fiatal életnek hirtelen történt letöréséről hallunk hirt s fokozza ezt a megdöbbenést az, amikor az ilyen életnek megsemmisülése emberi akaratból történik. Az utóbbi napokban sürü egymás utánban felmerülő diáköngyilkosságok adják meg a kérdés aktualitását, amikor nemcsak mi, hanem általában mindenütt, hol a nevelés kérdése szóba kerülhet, megrettenve kérdezzük, mi volt az oka annak, hogy azok, akik még nem is éltek, ilyen Jiamar itt kívánják hagyná az életet ? A kérdést sok szempontból le hetne vizsgálat alá venni, kielégítő és maradéknélküli feleletet azon ban nem kapnánk. Hiszen ki tud belelátni abba a vergődő lélekbe, maelyik ilyen szörnyű gondolatot érlel talán napokon keresztül ? — Micsoda tragédia rejtőzik a gyer meklelkek mögött, amelyekre azután hirtelen csap le a könyörtelen végzet ? Pedagógusok, szülők szeretnének feleletet adini a su lyos társadlami kérdésre. Mi is fog lalkozunk vele, nem azért, hogy megoldjuk a megoldhatatlant, ha nem hogy rámutassunk egy-két vo násra, amelyek valamelyike hozzájárul a szomorú gyermektragédiák előidézéséhez. Egyik ok a társadalmi életben keresendő. Nyugtalan, lázas, elégedetlen s nagyon megkeseredett ez a mi társadalmunk. Méltán. Ha öszszehasonlitjuk a magunk gyermekségének éveit a mai fiatalság életével, bizony azt kell látnunk, hogy bennünket több kedély, öröm, megértés vett körül, mint ezt a mai nemzedéket. A nyomasztó goindok, az idegtépő viaskodás a puszta megélhetésért, az elfajuló panamák, a keresztülgázolás minden eszményin. egymás ainyagi és erkölcsi értékein való keresztülgázolás és a többi-többi jellemzői napjainknak súlyos nyomokat hagynak minden érző és gondolkodó emberi lelken. Hogyne érezné ezt meg a szeizmográf érzékenységével működő gyermeklélek, amely jobban befogáSdja a világ jelenségeiről feléje áramló gépeket, mint az a felnőtt, aki már ismerve az életjelenségeket, szembe is tud velük szállni. Hogy hol látja ezt az ifjú ? Mindenütt. Otthon, ahol gonddal kelnek és gonddal feküsznek. Az utcán, a bukásokban, a példákban, amikor a vagyonbukott menekülni akar az élet bajai elől, nemcsak nálunk, hanem mindenütt Európában. Ebben a vergődésben reá is ragad sár, csüggedés, ő is elveszti bizalmát, hitét s ha baj történik, nem mer nyilt férfiassággal szembenézni a bajokkal, s utánozza a nagyokat. Ismerünk nem egy jeles diákot, aki lézeng a jeles érettségi megszerzése óta. Nincs pénze arra, hogy tovább tanuljon. Nincs protekciója és látja, hogy bukott társai, akik ezzel rendelkeztek, megelőzték a küzdelemben. És ha ezek a bennük rejlő erények birtokában mégis tudnak küzdeni, csodálkozunk-e azon, ha azok, akikbein nem lakozik ilyen erős lélek s akik talán gyengébb útravalóval is indultak el az élet útjára, nem bírják el a harcot ? Ki áll ezek mellett ? Vájjon otthon, a szülői hajlékban is, mindenütt ismerik ezeknek a fiuknak lel'kivivódását ? Vájjon nem ugy van-e, hogy az év utolsó hónapjának utolsó napjaiban keresik fel a szülők a tanárokat s egy szorgalmi év 9 hónapján feléjük se néznek ? És ha igy mindezeket szép csokorba szedjük, akkor ott látjuk azokat a folytonossági hiányokat, amelyek a gyermek lelkében támadtak, amikor vagy nem értették meg, vagy nem akarták megérteni őket. Vissza kell adni az ifjúságnak azt ami az övé. Az élet szépségeiben való gyönyörködés lehetőségét. Biztosítani kell a becsületesen törekvők számára a küzdés szabad- 1 ságát. De persze meg kellene vál- I toztatni ehhez teljesen a világ bel- § ső képét, életét, Lennének akkor is talán — aminthogy voltak is — olyanok, akik a rossz bizonyitváraynyal elcsatangoinának egy pár napra s aggodalmat keltenének a szülői szivekben, de mégsem lenne ilyen szomorú és leverő a végük. Egyébként mindenki, legyen az szülő, vagy nevelő, ha szereti az ifjúságot, meg tudja legalább a maga személyében találni a módját annak, hogy támasza legyen a mai szomorú sorsú ifjúságnak s megóvja őket az életben való elbukástól. A modern nőnevelés új feladatok előtt A választási mozgalmak szónokai közül a fővárosban többen foglalkoztak a nevelés problémájával, a mai ifjúság jövőjét megalapozó iskola váiságávaf és Slachta Margit jelölt propaganda utján elhangzott a kritika a jnai főnevelés kérdéseiben is. Az egyik szónok azt hangoztatta, hogy a magyar nőnek igenis részt kell vennie a politikai élet küzdelmeiben, ahol sikra szállhat a nőnevelés ideáljaiért. Ezt az érvényesülési harcot azonban nem lehet és nem szabad a szüfrazset stílusában, a feminizmus célkitűzéseivé

1 megvívni. A magyar nő ideálja továbbra is az anyatipus, a háziasszony típus marad külső megjelenésben, boldogságkeresésben, életfelfogásban. Az egész nőnevelésnek át kell "alakulnia ebben az irányban, át kellene alakulnia hogy ne állhassanak elő a nőiség természetadta fizikai és etikai sajátságaitól eltérő. fius-nők, akik a férfi-foglalkozások területeit ellepve ,mind több helyről kiszorítják a férfit, a kenyerkeresőt, akit a hivatali téren való elhelyezkedésben meggátolva, elzárnak a házasságköztés lehetőségétől is és igy maga a nő is okozója fesz annak' hogy eredeti rendeltetését, azt, hogy anya, hogy feleség lehessen" betölthesse. Nyilvánvaló, hogy itt az egész nemzedékek sorsát mélyen érintő kérdésnek, a nőnevelés problémájának teljes zavarával állunk szemben. A nők nem okai annak, hogy kénytelenek voltak a hivatali pályákra tolulni és onnan a férfiakat leszorítani. A nők közül sokszor megnyilatkoznak ebben a kérdésben a hivatalok robotjában ^zines álmokat temető szomorú harcosok és még azok a nők is, akik jobb és természetadta hivatásukat kevéssé elhomályosító pályákon működnek, mint a nevelői, £ tanítót pálya, legfőbb céljuknak azt tartják, hogy családjuk légyen, hogy gyermeket nevelhessenek. Né felejtsük ei, íiogy a piros rúzs, az eton- fej, á fius divatformák alatt ott éli áloméletét, könnyen, titkon szenvedő, vergődő életét az asszony, aki vár, aki vágyva várja az uj holnap kapujának pattanását. A nő, ahol ma van s ahogyan m

a áll erőttünk, az élet és az életért való küzdelem női fegyverzetének folyton változó arzenálja, a hódítás eszközeinek változása, a megjelenés divata sodorta. Az élet ellen hiu csatázás a szóharc. Nincs semmi értelme annak, hogy örökösen a divat ellen szónokoljunk, mikor a divatot biológiai törvények mozgatják és amikor a divatnak seim'mí" köze az életideálhoz, amikor a divatnak a nő rabja, amikor a változó divatok eszközeivel élnie kell, ha csak le nem akar maradni a pagy csatázásról áz örök cél felé tusakodó életuton. Az is meddő szónoklás, hogy nekünk nem a hivatalban robotos, nem a férfiak helyét elfoglaló nő, hanem a jó anya, a jó feleség az ideálunk. Az élet kergette oda a nőt ,ahoI van. A nő korának gyermeke, a gazdasági, a szociális éiet szövevényes világának függvénye. Harcoljunk egy szebb, igazságosabb, etikusabb életért, ahol a termelés, a forgalom, a munka és a megélhetés természetes útját nem zavarja meg a kapzsiság, az önzés, a mohóság, a mammut-vagyonokra és fizetésekre törő ultra-kapitalizmus, akkor lassan-lassan, mint romboló árviz után a folyó, visszatér medrébe minden és igazi hivatása terére vonul vissza a ma onnan kitaszított nő is. Nőneveléssel fogfalkozó iskoláink típusainak változtatása. a bennük folyó munka nyugtalansága a

zt mutatja, hogy a nőnevelés kérdésében az egész vonalon zavar és ellentámadások láncolata van. Az iskola az életre keli hogy előkészítsen és ha az élet annyira megváltozik, mint ami ként ma történt, akkor azt keli keresnie, hogy ebben a változott életben mire van szüksége a nőnek ,hogy minél kevésbbé távolodjék eredeti hivatásától. Az iskola nem hunyhat szemet az előtt, hogy a mai élet harcra kényszeríti a nőt, ellenkezőleg ebben a harcban, ebben a válságban érvényesülni tudó hőket keh nevelnie. A nőneveléssel foglalkozó iskolák közül többeket át kelfene alakítani, gazdasági tipusu isko^kká. Ne hivatalnok-nők ezreit bocsássák ki az iskolák év végén. Mit tud ma az érettségizett leány? Nagyon szép és megható, hogy az érettségin jói fordította Cicerót" de vajjoti érdemes-e az ő élete szempontjából, hogy tovább folytassa bölcseleti stúdiumait, hogy tanárnői pályára menjen, amikor annyi tanárnő van állás nélkül. Ma is szüksége van a nőnek, hogy kenyeret keressen, mert a férjhez-menés lehetőségei még rosszabbak, mint valaha. De vájjon hol találja meg azt a kenyeret a nyert nevelés és oktatás adta felkészülséggel. Neveljünk ma az általános műveltség (de nem ahogyan az avult pedagógiai látás gondolja az általános műveltséget) mellett kenyeret adó, nőhöz illő foglalkozásokra Ilyenek a konyhakertészet, a bolgárkertészet, ilyen a gyümölcstermelés, az állattenyésztés köréből a méhészet és különösen a baromfitenyésztés és a háziiparok. Egész nőnevelésünkbe be kell állítanunk ezt a gazdasági elhelyezkedést nyújtó, a férfiakig konkurrenciát nem okozó, a nőiséggel összeegyeztethető, a férjhezmenési lehetőséget is realisabban biztosító uj képzési ágakat. Nem ugy, mint eddig elvétve működő iskoláink tették, fakultative, de a

Zzal az egész társadalmat átfogó nagyvonalú nevelői lendülettel, amiként Olaszországban a fascizmus intézi a jövőt átformáló köznevelés kérdéseit. A magyar nemzet minden nagy életfordulójánál előtérbe léptek a nőnevelés kérdései, ma is foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel, mert a gazdasági helyzet napról-napra súlyosabb és hasztalan reméljük többé a régi jó idők visszatértét a férjhezmenetel terén. A Füredi Zeneiskola nyilvános évzáró hangversenye Ilyenkor év végén, amikor bezárulnak az iskola kapui, pagy érdeklődéssel figyelem a vizsgára induló ifjúságot. A mai kor fiatal generációja már nem megy olyan szorongó érzéssel erre a nyilvános számadásra, mint az én gyermekkoromban. A mai fiatalság bátrabb fellépésű, öntudatosabb, de a kitartó és céltudatos munkánál oíy elengedhetetlen szívós türelem talán inkább a mult ifjúságát .jellemezte. Végignéztem vasárnap délelőtt a Füredi-zeneiskola növendékeit. Az erőpróba minden különösebb izgalom nélkül indul meg. Nem látok kipirult arcokat, a »drukko!ó« diáknak 'se hire se hamva. A Füredi müvészpár a jól teljesített munka fölényes nyugalmával irányítja a programmot. Minden egyes számon meglátszott a kiváló zenepedagógusok hatása. Az összes szereplők a tudásuk legjavát adták és precíz játékukkal őszintén rászolgáltak azokra a meleg ]tap-' sokra ,amelyekkel a szülők <és a nyiregyházi zeneértő közönségnek elitje részesítette őket. Az iskola kis zenekara bámulatos összjátékot produkált és piéltó elismerés illeti meg a Füredi-zeneiskolát, hogy a szólójáték pi ellett a kari zenét js ífy szép eredménnyel kultiválja. A hegedüszakon feltűnést keitettek Horthy Rózsa, Grosz Sándor és Döm'e István. Igazán bájos volt a kis Horthy György, aki korát felülmúló komolysággal és tudással kezelte a gordonkát. Sándor István és Győry Jenő önálló számmal is nagyszerűen szerepeltek, de mint kísérők as kiválóak voltak. A zongoránál egymásután jelentek meg a legbájosabb ieányar-. cok. Minden elfogódottság nélkül' a tudás biztonságával játszották emlékezetből a hosszú és nehéz darabokat. Zöldhelyi Magda, Osváth Ágnes ,Hartstein Lify, Brüh* M

agda, Schvarczkopf Magda, Dojnány Sári, 'Balkányi Anna, Horthy Rózsa, Mennesdorfer Melitta igazán díszére váltak a Füredi zeneiskolának. A szülők azzai a megnyugtató és felemelő érzéssel t'ávoztak a hangversenyről, hogy gyermekeik zenei kiképzése a legjobb kezekben van. A zenepártoló közönség pedig megerősödött abban a meggyőződésében, hogy a Füredi-zeneiskola megérdemli jó hírnevét. Ni