Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-06-21 / 138. szám

Ma: Gazdamelléklet <£Lx»a 16 fillér. Nyíregyháza 1931. junius 21. <$ Vasárnap £mIT évfolyam. 138. sz POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben éa vidéken : G«y hóra 2 P 30 f. ~ Negyedévre 7 P 50 f. I ÜA tf eztviselőknek és ianítóknak 20°/* engedmény i &gy «sám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 13 f. j Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: yERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : j Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22> ! A kiadóhivatal telefonja : 1 - 39. Postacheque 2955a Hirdetéseket az Ujságboit is felvesz. Bethlen-u. 2. A külügyminiszter beszéde Károlyi Gyula külügyminiszter a napokban mondotta el programmbeszédjét Székesfehérvárott. Jól átgondolt, logikusan felépített beszéd volt ez

) nyugodt, előkelő modorban előadva. A külügyminiszter a kormányban viselt hivatalánál fogva természetesen az önálló magyar külpolitika tokozott fontosságából indult ki s ügyes fordulatok során át tért rá a magyar belpolitika kérdéseire. Azzal kezdte, hogy mai helyzetünk külpolitikai szempontból teljesen elüt attól, amely a monarchia fennállása idején volt. Ma namtsak kívánatos, de szükséges, hogy az eg'ész ország közönsége necsak érdeklődést mutasson a külpolitika kérdései iránt, de mindinkább tájékozottságot is nyerjen bennük. A magyar küípolikának óvatosságra és nyugalomra van szüksége. Tartózkodnunk kell minden kalandos lépéstői, mert ezek ugysemi vezetnek célra, s még azt a keveset is kockára tehetik, amit fáradságos munkával elértünk. ' j|| Kétségtelen, hogy a imai európai béke nem helyes alapokra van fektetve- Azok az igazságtalanságok, amelyek erőszakos módon raboltak meg történelmi jogú országokat és teremtettek úgyszólván a semmibői uj államokat, amelyeknek történelmi tradíciójuk nincs, legfeljebb halvány reményük a jövőben, gazdasági téren is olyan nehézségeket és bajokat okoztak, amelyek ma világszerte érezhetők. Nem csoda ilyen körülmények között, hogy a békeszerződések revíziójára vonatkozó törekvés, ha lassan is> de annál biztosabban mind több és több elfogulatlan főt foglalkoztat Európában és Amerikában. Kezd tért hódítani az a belátás, hogy az általános • és tartós békét csak az biztosíthatja, ha a niai állapot lényegesen megváltozik az igazságos ság érvényesülése folytán. Elhibázott békeszerződések s a vehető nagyhatalmak elhibázott politikai és gazdasági felfogásai okozták, hogy az egyes országokban a fogyasztó és vásárló képesség katasztrófális válságba jutott. Minket, magyarokat elsősorban a buzakrizis érdekel, mert agráráílam vagyunk és taert a tünetekből ítéive e

z a krízis ránehezedik, szinte i egyöntetű súllyal az egész világra. A londoni konferencia, amelynek hivatása lett volna egységes megoldást nyújtani, az északaimerikai Egyesült Államok magatartása foly tán meghiúsult. Ma az a helyzet, hogy a világ gabonaimport szükségletét kb. 225 millió métermázsára becsülik, ezzel" szemben a várható felesleg az idén 240—250 millió mázsa. Ez a 2o—25 millió métermázsa különbség a kereslet és kínálat között még nem Jenne veszélyes, hiszen ilyen mennyiséget el lehet raktározni egyik évről a másikra. Súlyosbítja azonban a helyzetet az, hogy az északamerikai Egyesült Államokban 150 millió mázsa felesleges gabona van elraktározva, ami a világ gabonafeleslegét már kb. 170 millió mázsára növeli. Ebbői a mennyiségbői Magyarország kb. az export szempontjából 6—9 millió mázsa erejéig van érdekelve. Arról van tehát szó, hogy ezt a feleslegünket elhelyezhessük. Egyelőre más utat találni nem tudtunk, mint a regionális szerződések formáját, amelyek közül Olaszországgal és Ausztriával már egyet-egyet megkötöttünk. Várható, hogy hasonló szerződéseket kötünk Németország gal és Csehszlovákiával is. Figyelmeztetett arra is a külügyminiszhogy nem szabad csak egyoldalúan a byzakivitelre alapoznunk, hanem racionális termelés változtatással , Szállok az úrnak. . Állok elébe... Irta: Révész János. — A »Nyirvidék« eredeti tárcája — Más volt az élet, más a magyar ember is félszázad előtt. Nem az a nap süt az égen, pem az a kedély ragyog a szemekben. Nóta. koccintgatás, pohárköszön tő járta'nemcsak a bortermő hegyek alján (Tokaj, Miskolc, Pozsony Badacsony, Szekszárd, Versec, feácska, Arad, Küküüőmente stb!), hanem a Felvidék nagyobb városaiban is. Nem törődtek azzal, hogy van-e a bornak ára, hanem itták a hegy levét odaadással versenyezve. Az avasi pincék előtt, no peg a Tetemváron is, Miskolcon, csak ugy Iesték a gazdák a vendéget vasár- és ünnepnapokon, hogy legyen kivel "koccintani, mert hát »Ökőr iszik magába!!« s örvendtek ha egy-egy eltévedt kirándulót vagy éppen idegen jövevényt sikerült elcsipniök s bevinni á pincetorkába

) ahol aztán nem volt irgalom úszni kellett az árral. tóikor pediglen egy-két veder bor után rákerült a sor a »Bortu. okosodik a szamár is« kezdetű nótára, akkor megeredt a tósztok árja s'borközi állásban valóban megcsodálta még a külföldi ís, hogy milyen szónok-nemzet ez a magyar!! Megtörtént Halléban, tehát külföldön, hogy a magában iddogáló magyar birtokos, éjfélfelé felállott a vendéglői asztalnál s önímiagának mondott köszöntőt, mert a magyarságot egyedül képviselte és mert ez már az ivászathoz tartozik. Nem tudott volna aludni nélküle. Részeimről nem szeretem a tósztokat, de azért életemben én is elmondtam néhány ezeret családi, egyházi, hazafias ünnepélyeken, mert ez volt a divat. Iszonyú nagy éltetéseket követtünk el, különösen a hazával szemben. Bár inkább tenni tudtunk volna érte. Lám a sok szónak csak nem; volt foganatja. Erre mifelénk ma már ritka madár a tószt és szinte ásatag-jelfege van annak a félszázados könyvnek, amely ma véletlenül a kezembe akadt. A mi néhai való, jó Thordai Imrénké volt, az egykori nagybányai h. polgármesteré, a ref. egyház, a társadalom, az egyesületek aranyos kedélyű, vigadni szerető leikéé. (A testvére: Thordai Gábor a "debreceni dalárdának tartott állandóan csapra vert bort Széchenyi utcabeli pincéjében.) Th. Imrének alig volt napja, hogy rövid, velős j ékesszólását ne ragyogtassa. Kivá- ; gott ő egymásután, ha kellett tíz köszöntőt is a fehér asztalnál a kabátja ujjából, de erre a bizonyos könyvre soha sem emlékeztetett, a melynek létéről eddig jó magam sem tudtam. Nem is 'a maga, hanem a mások számára vette ő azt meg ösztökélésül. »Magyar pohárköszöntők Az életben előforduló minden alkalomra. Irta Méhes András. Budapest. Méhner Vilmos kíadása.« Ez a címlap. Kívül, a fedélén szép, színes kép. Bajuszos férfi dikciózik a teritett asztalnál, gyoroki bor a pohárban, de a szállásban még petróleum lámpák égnek, tehát a könyv nem a villamos korból való, körülbelül ötven éves. Bár Méhes András kevésbbé ismert irodalmár, ám azért tudta, hogy ahol nálunk: összecseng a pohár, ott meg nem álljuk hogy a borhoz szót is ne adjunk. Olyan jónak tartotta könyvét, hogy a második oldalán ott ragyog a szokásos felírás: »Minden jog fenntartatik!!« Dömsödi kis kötet!! Nem hiába mondja, hogy kiterjed az minden alkalomra, mert nem kevesebb, — mint 377 tószt van benne. Gondoi az ünnepi lakomákra, nemzeti áldomásokra, közéletre, családra, választói mozgalmakra, (most különösen nagy hasznát lehetne venni!!) Ürít poharat a hölgyekért, vig cimborákért, hokeli alkamazkodnunlk a változott viszonyokhoz. Másik rendkívül fontos kérdés a nemzetközi pénzpiac kérdése. A külügyminiszter teljes joggai megállapította, hogy külföldi hitelünk nem ingott meg, sőt jobb, mint nálunk sokkal nagyobb országoké. Csak arról van szó, hogy bizonyos események, mint Ausztria és Németország válsága, a spanyoi átalakulás stb., a nemzetközi pénzpiacon kedvetlenséget okoztak 5 •ezáltal a tőke tartózkodóbb fettMagyarországnak tehát, ha igazán hasznos külföldi kölcsönt aka

r lelvenni, meg keíi várni, amíg ezt olyan feltételek mellett tehetik, amelyek minden tekintetben kielégítők. A külügyminiszter azzai. fejezte beszédét, hogy utalt azokra az adó és egyéb könnyítésekre, amelyeket a kormány a sulyos hefyzet ellenére is az adózó polgárság tehermentesítése érdekében végzett. Sürgette még az adminisztráció leegyszerűsítését, hogy az jobban megfeleljen a közönség érdekeinek. Egészbevéve józan, okos, megszívlelendő beszéd volt ez, s bizonyosak vagyunk abban, hogy azok akiK olvassák, éppen ugy nem

1 fognak tudni a hatása alól szabadulni, mint azok, akik Székesfehérvárott oly lelkesen megha'lgatták. gyan kell beszélni különféle társaságban, emlékezetes lakomákon, erre is ad mintát. Vannak alkalmi felköszöntések, verses dolgok, sőt bordalok és rigmusok is. Egy egész külön szaktudomány, amelyből vizsgázni Tehetne. Királyra, főhercegre, miniszterre, főpapra, költőre, festőművészre; az alkotmányért, a nép javáért, sajtóra, önkéntes tűzoltóra, agglegényre, újszülött gyermekre, (anyósra!!!!), bizalmi férfiakra, megyebizottsági tagra, bukott jelöltre, duzzogó hölgyre, matrónára> nevelőnőre, híres ivóra, papucshősre, arra aki fizet, póruljárt udvarlóra, pincérre hoz mintabeszédeket. Valóban kimentő beosztás. Ugy látom, gondolt a szerző az éjfélutáni órákra, mikor már minden áron tósztozni akar a magyar és nem talál alkalmas célpontot. Mikor gondterhes arcokat vág, szótalanná lesz, azt vélnéd, hogy vagy ímeghimlőzik, vagy verset rögtönöz, pedig csak az jár a "fejében, hogy kire is köszöntsön? És még ez a quodlibet mind semmi!! Minő gyöngéd figyelem, hogy a magyar ember talál a könyv ben fürdőigazgatóra, fogorvosra, gyógyszerészre, posztókereskedőre> betűszedőre, úszómesterre, órásra, • kefekötőre, vasúti kalauzra, szappanosra szakköszöntőt, s igy nem jön zavarba a legritkább esetekben