Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-06-09 / 127. szám

i 1931. junius 9. J/VíKYlDáK. 3 Még a nyáron rendezik a Kéményseprési díjak kér­dését is Még ezen a nyáron szándékozom > rendezni a kéményseprési dijak rég vajúdó kérdését is. (Lelkes él­jenzés a kisgazdák körében). Ez* lényegtelen kérdésnek tetszik pe­dig mélyen belevág a falu és ta­nya szegény embereinek az éle­tébe. Ezeknek az embereknek adója javarészt a kéményseprési dij összegéből áll. Sokhelyütt öt­szöröse a kéményseprési dij az. állami egyenes adónak s a 'ké­ményt nem seprik, csak felügyel­nek, valóságos kéménytanfelügye­lők járnak a falvakban (Derült­Túlságosan sokat költekez­tünk az elmuit tiz esz­tendő alatt: ezért nagy a pótadó. Küszöbön van í községek ház­tartásának rendezése is, amely igen fontos kormányfeladat. A községi pótadók magas összege a hallatlan alkotási vágy és költeke­zések eredménye. Ezt be kelt ma vallanunk. Az utóbbi tizeszten­dő alatt több községházát, isko­lát, szobrot, utat építettünk mint. az elmuit félszázad alatt. A háború után támadt vágy a jobb, a gzebb, a tökéletesebb élet után, vitt köl­tekezésbe és adósságba egyeseket és közületeket. Negyven pengős búzaár mellett kalkulálták a be­ruházást és jött a bevételek csök­kenése a nagy terhekkel szemben. Nincs más teendő: emelni á jö­vedelmeket és csökkenteni a ki­adásokat. Kongó frázis ,hogy a kor­mány nem akar munkát adni A közönségnek be kelf látnia ezt a helyzetet és meg kell eb­ből értenie, miért nem fehet ma építtetni. Hiszen ha a közsé­gek ma építtetnek az egyik zseb­be beleteszik a pénzt, de ugyan­akkor a más zsebéből kiveszik. Arról szónokolnak, hogy a kor­mány nem ad elég közmunkát. A mai helyzetben a gondolkodó em­ber könnyen belátja ,hogy ezek kongó frázisok. A gazda a magyar föld ura a rászorulttal szemben tud­ja kötelességét Beszélnem kelf még a nyugdija­sokról. Ezeknek a terhét et kell viselnünk. 'Idejöttek közülök sok ezren, eí kellett menekülniök. A magyar gazda soha nem sajnál­hatja a haza munkásaitól a nékik juttatott filléreket. A magyar gaz­dának urnák is kelf fennie. Amikor követeli jogait, meg kell tennie kötelességeit a magyar föld urá­nak más osztállyal szemben is. Az iparnak és a kereskedelemnek egy gyógyulási lehetősége van: a magyar gazda talpraállitása Ipari és kereskedelmi gyűlése­ken minden alkalommal" hirdetem, hogy a magyar iparnak is, a ke­reskedelemnek is egy gyógyulási lehetősége van és ez a magyar gaz da talpraállitása. (Ugy van. Él­jen!!) A gazda újra kereső lesz és újra vásárló is lesz, igényei Jesznek s az ipar is a kereskede­lem is uj lendületet kap. A kor­mánynak más politikája nincsen, mint a gazda talpraállitása. (Lel­kes 'éljenzés.) Azok, akik ezt a célt meg fog­ják valósítani, ott fenn jobban tud­ják mit kell, mit íehet tenni. Hi­tet "teszek rá, esküm teszem 1 rá> hogy szélesebb látókörreí, na­gyobb tudással, komolyabb, felki­ismeretesebb és fáradhatatlanabb munkával és kötelességtudással teljesíteni a kormányzati teendő­ket, mint aaniként Bethlen István gróf teljesíti kormánya élén, sen­kisem fogja, s enkísem teljesítheti. E hitben tartsanak ki önök 'is­(Lelkes éljenzés és taps.) Ha vezért választanának, akkor is itt feszek, hogy oly irányban ne vi­gyék önöket, amilyenbe önök nem akarják. Ha pedig a kifejtett munkásság méltatói lesznek, to­vábbra is a tiszta hit, a tiszta ha­zafius'ág, keresztény evangeliumi összefogó szerétet megbecsülését hozom és felajánlom magam eb­ben a Szellemben folyó munkának továbbra is. Ha támogatnak, há­lás és tisztes köszönetemet feje­zem ki. (Hosszantartó lelkes él­jenzés és taps.) Mikecz István alispán: El­sősorban vármegyénk és kerületünk javára fogunk össze Kálíay Miklós dr államtitkár Szavait hosszantartó ováció követi, majd Mikecz István alispán a gá­vaí kerület lélkes szeretettel körül­vett jellötjc szólat fel. "Rámutat aija a meleg barátságra, amelyet Kállay Mikiós dr államtitkárral az együtt töltött nyofc esztendő erősített meg s arra a szeretetre, amelyet ő a keanecsei' kerület iránt érez. Ha valaki akar és tud jezen a kerületen s egiteni, az Kál­lay Miklós dr államtitkár lesz. Azt, hogy annyi ut épült várme­gyénkben elsősorban neki kö­szönhetjük. Ha tizenkét éves al­ispánsága után most majd a gávai kerület képviselőségét vállalhatja, a kettőjük összefogásából első­sorban Szabolcsvármegye és an­nak két kerülete, a gávai és ke­mecsei várhat eredményeket. (Vi­haros éljenzés és taps.) Nyerges Ferenc pazonyi ref. lefkész Kállay Miklós dr és Er­dőhegyi Lajos dr-ról, mirit haj­dani osztálytársairól emlékezik „meg. Tudja, hogy amit monda­nak, azt lettekkel váltják be. — Szabolcsvármegye három erőssé-' gét Kállay Miklós dr-t, Erdőhe­gyi Lajos dr-t és Mikecz Istvánt köszönti nagy tapssal fogadott szép beszédében. Kiss "György nyirbogdányi réf. •lelkész a bogdányiak törhetetlen hűségéről és győzelmi hitéről tesz. ékes szavakban vallomást. Legyen a tőke irgalmasabb ezekben a nehéz időkben a kisemberekkel szemben Érdekes témát vétett fel ezek után Keresztessy Sándor orosi ref. lelkész, aki Kállay Miklós dr beszédének étikai szépségét mél­tatva azt a kérést terjesztette az államtitkár elé ,hogy fékezze a kormány a tőke kérlelhetetlensé­gét, különösen a kisgazdákkal szemben. Adjanak a gazdának időt fizetni. 'Ha összeroppan a józan gazda is, akkor jön a de­magógia uralma és ez elsősorban éppen a tőkét fogja fenyegetni­Meg kell értenie a tőkének "azt az alapvető erkölcsi 'tételt, a­melyre Kálíay Miklós dr helyez­kedett, amikor a nyugdijasokról *ólt: Egymásnak á terhét hor­doz;^... Irgalmasabbnak kefl len­ni a kisemberekkel, kivált a kis­gazdákkai szemben. A kormánynak gondja lesz rá Kállay Miklós dr álfamtitkár rendkívül mély figyefemmeí és nagy megnyugvással 'fogadott be­szédben válaszolt a felszólalásra. Előbbi beszédében nem tért ki minden kérdésre, igy a ima fel­tétlenül jelentős hitelkérdé sre sem, de hiszen ha mindenről akarna be­szélni akár áttehetné ide hivatalát. (Derültség.) Most már szaksze­rűen belemélyed a pénzügyi prob­lémába is. Valóban történtek szi­gorítások és vegzaturák is ,de a kormánynak sikerült a kisgazdák és kisbirtokosok terheinek szaná­lására elég tekintélyes összeget felvenni "és a végrehajtásokat fel is függesztik kellő bejelentés ese­tén. Itt is felhívja a gazdák fi­gyelmét arra, hogy a községi elöl­járóságoktól kellő felvilágosítást nyerhetnek a teherrendezés kérdé­sében és ezt a felvilágosítás ké­rést el ne mulassza senki. "Majd részletesen és meggyőzően magya­rázza^ hogy miért nincs ma hosz­szulejáratu kölcsön. A még ma is tartó világgazdasági válságban a külföld nem hajlandó hosszabb kölcsönt nyújtani és ha a külföldi tőke tartózkodó, nem adhatnak a magyarországi bankok sem hosszú kölcsönt. A rövidlejáratú kölcsön drága, az igaz, de meg kell gon­dolnunk, hogy pl. " Romániában, ahol az ország területe óriási kin­csekkel gazdagodott, amikor meg­kapta Kincses Erdélyt, Bánát bú­zatermő földjét bányáinkat, erdő­inket és amellett van petróleu­ma. És itt mégis 30—40 százalé­kos a kölcsön. A magyar élniaka­rás, erőfeszítés, zsenialitás, a ve­zetők energiája magyarázza meg ezt a csodát ebben a megcsonkí­tott, kifosztott kis országban. Ami a tőke megrendszabályozását il­Ietti._ itt óva'tosan kefl Eljárnunk­mert p tőke, mint sok példa, leg­utóbb Ausztria nagy pénzintézeté­nek összeomlása miitatja, a tőke nem türi a beavatkozást. Ahol ezt megérzi, onnan kihúzódik. Csak ott marad meg és melegszik meg a pénz, aRol feltétlen biztonságban van. Amikor ezt a konmány tudja, arra is lesz gondja, hogy a tő­, hogy a tőke betöltse hivatását kc mindenképen betöltse hiva­tását. Egyébként köszöni,' hogy ezt a kérdést is felvetették és e téren is rendelkezésére áll bármi­kor a polgároknak. (Lelkes éljen és taps.) Mit tanult Nyiregyháza Kál­lay Miklóstól Benes Kálmán kir. korimányfő­tanácsos, polgármester mond most mély hatást keltő köszöntőt Kállay Miklós dr államtitkárra. Színes szavakban idézi fel azt a multat, amikor a Sóstó ősi*-fái alatt Nyíregyháza ötös fogata Kálíay Andrást várta, hogy be­vigye a városba a főispáni instal­lációra. A Sóstóig kocsin érke­zett a nagy főispán, akinek utód­ját, szellemi örökösét miost a fiúban, Kállay Miklósban látja meghatottan. Kállay Miklós dr hosszú tőispánsága alatt Nyiregy­háza polgársága kettőt tanult meg tőle: rendithetetlenj mély hazafi­ságot és törhetetlen nagy munka­szeretetet, acélos akaratot és ki­tartást nagy célok önzetlen Szoí~­gálatában. ^Nyíregyháza sajnálat­tal vette tudomásul, hogy Kállay Miklós dr nem vállalta ei a város képviselőjelöltségét, de meghatot­ta annak a hűségnek ereje, amely öméltóságát régi kerületéhez fűzi­Arra kéri Kállay Miklós dr ál­lamtitkárt, fogadja szívesen Nyir­egyháza ragaszkodó Szeretetét to­vábbra is és amikor falai közé jön^" ne ugy jöjjön, mint idegen, Tianem mint alti hazajön s akit tisztelet­tel "köszöntenek, akinek alkotó munkásságát csodálattal és hálá­val figyelik. Márton Miklós pazonyi kisgaz­da szava is szeretetet sugározott. A nép szava zendül itt meg a szép magyaros fordulatokban, ősi szó­füzésekben: »Sikra szállunk Mél­tóságodért és áldást kívánunk erősnek Ígérkező munkájára.« És a magyar gazdának" ebben a mondatában ott van a magyar­ság millióinak rendithetetlen hű­sége az ország nagy ujraépitője a vezér: Bethlen István grót iránt. á nyíregyházi kir. törvényszék elnapolta a záhonyi mostoha bűnperét 1 'I 1 « • • . * a . - ­Szombaton délelőtt tárgyalta a kir. törvényszék Kosinszky tanácsa ifjú Szkála Istvánné záhonyi asszony bűnügyét. A kir. ügyészség haláltokozó el­hagyás büntette cimén emelt vádat a fiatal asszony ellen, mert a vád szerint 3 és fél éves mostohagyermekével olyan szivtelenül bánt, hogy a gyer­mek nem birta el a szenvedé­seket és nélkülözéseket és be­lepusztult. A szörnyű bűnnel vádolt asszony tagadta bűnösségét. Elmondotta, hogy 1929. novem­berben ment férjhez Szkála Istvánhoz, aki özvegy ember volt. Férje kis gyermekével nem bánt rosszul, de az nem volt soha egészséges. A szomszédok haragusznak reá s ezért vá­dolják ezekkel a szörnyű dol­gokkal. Nem igaz, hogy hideg v ;zben mosta meg télnek idején a gyermeket. Adott neki enni és inni rendesen, de az lehet, hogy a csirkék vájujából ivott, mig ő künn a mezőn dolgozott­A gyermeknek hasmenése volt, mindig tisztogatni kellett, emiatt bosszús volt, de nem a gyereket, hanem a maga sorsát átkozta. A szomszédok taná­csára egy este megtüzesített egy téglát, beletette egy fazékba és leöntötte vizzel, majd a forró gőz felé tartotta a szerencsét­len gyermek csupasz alsó testét. — Én ugy szerettem, mint a saját gyermekemet — mondotta a vádlott — nem tudtam, hogy a forró gőz össze fogja égetni. De olyan hasmenése volt, hogy tenni kellett valamit. — Miért nem vitte az orvos­hoz ? — kérdezte az elnök. — Mert nem volt pénzünk patikára. A tanúkihallgatások során dr. Gyüre Zoltán záhonyi körorvos elmondotta, hogy a gyermek édesanyja fehérvérüségben halt meg. A gyermek is sokat volt beteg. Táplálkozási zavarai vol­tak, angolkóros volt és a tüdő­gyulladáson is átesett. Azután, hogy Szkála újból megnősült, nem látta a gyermeket csak akkor, amikor már nem lehetett segiteni rajta. Csont és bőr volt, alsótestén tenyérnyi égési sebbel. Arra a kérdésre, hogy a gyer­mek, ha rendes orvosi kezelés­ben részesül, életben marad-e,

Next

/
Thumbnails
Contents