Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-06-03 / 123. szám

Ünnepélyes keretek között leplezték le Járossy Sándornak a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara első elnökének arcképét A nyiregyházi Ügyvédi JCamara vasárnap délelőtt n órakor a vá­rosháza dísztermében óriási ér­deklődés mellett tartotta pieg a Kamara első elnökének, dr. Járos­sy Sándor arcképének je'epíezésére rendezett díszközgyűlését. Az el­nöki emelvényen a Kamara veze­tőségén kívül ott láttuk Erdőhegyi Lajos dr.-t, Szabolcsvármegye fő­ispánját, Mikecz István alispánt' dr. Bencs Kálmán m. kir. kor­máayfőtanácsos polgármestert, dr­Illés Andort, a kir. törvényszék el­nökét, Salsmann Ottót, a kir­ügyészség elnökét, a bírói és ügyészi kart és a megye és város még számos reprezentatív egyéni­ségét. A díszközgyűlést Fráter Ernő dr. a Kamara elnöke a »Híszek­egy« imával nyitotta meg. Üdvözöl­Ite a Járossy család megjelent tag­jait és a vendégeket, majd rövi­den vázolta a díszközgyűlés célját és jelentőségét. Dr. 6chőn Viktor elnöktársam indítványára — úgy­mond — a Kamara elhatározta, hogy boldog emlékű elnökének, dr. Járossy Sándornak (arcképét há­lája és tisztelete jeléül megfesteti és örök emlékül a közgyűlési ter­mében helyezi el. Ezután az elnök férésére dr. Si­monyi István ügyvéd a pódiumon felállított és nemzetiszínű tírapé­riával letakart állványhoz lépett, leleplezte az arcképet, amelyről egy Sugárzó intelligenciájú, jóságos arc mosolygott a közönség felé. A leleplezés ünnepélyes percében a közönség felálássai áldozott Já­rossy Sándor maradandó emléké­nek és mély meghatódottsággal szemlélte a valóban mesteri alko­tást. Az elnök ezután a megboldo­gult produktív életének főbb moz­zanatait ismertette hitető erővel, a meggyőződés hangján. Az ügy­védi hivatás nehéz, de magasztos céljára mutatott s Járossy Sándor feledhetetlen érdemeit méltatta, aki mint eimber s punt ügyvéd az egy­szerű kötelességteljesitésnél jóval nagyobb mértékben, kartársat kö­zül mésszé kiválva teljesítette élet­hivatását — úgymond, •— és nem csak az ő emlékének áldozunk, de magunkat és hivatásunkat tisztel­jük meg, amikor ebben a siván az ügyvédségre válságos időkben az ő ügyvédi eszményképét állít­juk a jövő generáció elé példány­képül. Ennek a nagy ügyvédi jellemnek példája kell, hogy vezérelje az utá­nunk következő ügyvédi generáció­kat, ezért akartunk örök emléket állítani neki ezzel az arcképpel, a­melyet Kamaránk tanácskozó ter­mében helyezünk el, hogy a kriti­kus időkben az lő szelleme vezérelje elhatározásainkat. A lelkes éljennel fogadott elnöki enunciáció után feszült érdeklődés mellett emelkedett szólásra rz ün­nep illusztris szónoka, tír. Schön­pflug Jenő ügyvéd, aki Járossy Sándor nemes jelkének csodálatos gazdagságát, puritán jellemét va­rázsolta elénk a klasszikus mon­;datc{fc s a bölcs gondo'atok lenyű­göző szépségével. A beszéd teljes szövege a kö­vetkező: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Betelt Rajta az elmúlás­nak örök törvénye, mely el­len olyan emberileg, olyan haszta­lanu' lázadozunk. Eltemettük, meg­sirattuk. Teste már a földdé, lelke az örökkévalóságé — a mienk az (emléke, az ő kedves, szép emléke maradt. [ Az emlékezés az élők hálája a holtak iránt. E'z a hálaérzet gyűjtött itt egy­be bennünket, — ez állította elénk a képet, mely vonásait örökíti meg és képzeletbe ringat, — azt érez­teti, mintha visszatért volna kö­zénk, mintha megint itt időzne köztünk az, aki oly messzire költö­zött el tőlünk. Hogy emlékezésünk teljes lehes­sen, magunk elé kell még vará­zsolni lelkének képét, — le kell erről a képről »s fejteni a leplet, azt a finom fátylat, mellyel' éle­tében oly szerényen, Szinte szemér­metesen rejtegette sok kitűnő tu­lajdonságát, hogy azoknak szépsé­gét valóban meglátni és méltányol­ni csak a beavatottaknak jutott. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!! Az életet az Isten adja — deiaz embernek keli azt betölteni tarta­lommal. I Ezért olyan szép pz az élet és ezért éljük olyan gyarlón végig ezt a szép életet. Annyi ezer és ezer esztendők után az emberiség legnagyobb ré­szének élete ma som több, mint — jórészt öntudatlan lassú ut az egy­szerű kifejlődés és azután a meg­semmisülés felé — (egfellebb itt­ott tarkítva apró muló, önző örö­mökkel. Az értelem ugyan csodákat mü­vet — de n szivünk ma is ősálla­potban van. A csodálatos gépek felemelnek bennünket a levegő magaslataiba — de á fiz ivünk ma is a porban csúszik. Fülünk meghallja ma már tá­voli világrészek hangját, >— Szivünk nem hallja meg a közeli segélykiái­tásokat sem. Ma is ellensége az ember az em­bernek. Legtöbb gyötrelmet mais az ember okozza embertársának­Valakit támadni száz fegyver repül ki hüvelyébői — valakin segíteni,­fájást szüntetni, könnyet törölni egyetlen sziv nem dobban, egyetlen kéz nem emelkedik. Pedig a menyország kapuja len­ne ez a föld v ha megindulhatna vé^re a jóság kisarjadása az em­beri szivekben. Dehát az egyes ember botorul magát teszi meg a földkerekség centrumának — magamagát n bál­ványnak, melytől az emberáldoza­tokat sem sajnálja. Egyetlen célt ismer: eszközt szerezni minden áron — embertársainak bármi szenvedése árán is a nagyralátó igényekhez, a fényűzéshez, a Szen­vedélyhez. Beleveti magát ft min­dent habzsolni akaró vad hajszába, amiben aztán lassankint tönkre (tiegy a lelke, elvész a fogékonysá­ga a szép és jó iránt, elvesznek az energiák, mik visszasegíthetnék. Az olyan szépnek elképzelt célhoz már nem ember — csak emberroncs érkezik, aki koldus lett lelkében' és aki kiábrándulva, földresujtot­tan hasztalan keres megnyugvást rémült tekintettel — hasztalan te­kint vissza: nincsen emléke — hasztalan kémlel előre: nincsen re­ménye. És ekkor kétségbeesésében igazságtalanul" a Saját hibáját az élet hibájának mondja és vádolón kiáltja: nincsen ennek az életnek semmi célja — ninc sen ennek az életnek semmi értelme!! G pedig dehogy nincsen, dehogy nincsen. Csak az ilyen elhibázott eltékozolt, tönkretett életnek nin­csen. íme, akinek emlékét ünnepel­jük, az a férfiú: Járossy Sándor megfejtette az élet titkát, megta­lálta az életnek célját és értelmét — és megtöltötte életét nemes tartalommal. O megértette, hogy az élet célja és értelme a kötelességteljesítés és a segitő jóság. Hosszú évtizedeken át tanult, fá­radt, dolgozott, küzdött (önzetlenül hazájának javára és embertársai­nak javára. Saját megpróbáltatásai edzették akaratát, önfegyelmét >— a mások szenvedései megnyitották, érzővé és a segítség gazdag for­rásává avatták a Szívét. Lelkiismeretesen felkészült éle­tének munkájára. Tudós volt. Lelke befogadta a bölcs tanításokat és uj igazságo­kat termelt. Elvet meggyőződései voltak. P meggyőződést, a léleknek ezt a gyönyörű szabadságát nem vitte vásárra — mint kincset őrizte és fanatikus hűséggel kifejezésre jut­tatta. Mások meggyőződését vsem kényszeritette térdre. Érvekkel har­colt. £s mert piindig valóban az igazságért küzdött és sohasem az igazság köntösébe elbujtatott er­dekekért: ő maga Js készséggel hajolt meg érvek előtt. Embertársait nem a külsőségek, díszek, hivságok — pem előítéle­tek, — nem a ciim és rang Szerint, nem a vagyoni fokok szerint be­csülte —, ő a lényeget kereste, az igazi emberi értékeket yette szám­ba ennél a fémjelzésnél: a tudás, jellem, tisztesség, önzetlenség, jó­ság szerint becsülte Embertársait­Idegen volt tőle a gőg, a tudat­lanságnak és szivtelenségnek ez a vadhajtása — de jdegen volt a megalázkodás is, az önérzetnek pusztitó kórsága. Egyenesség volt szavaiban és cselekedeteiben. Megvetette ahi­zelgést, ezt a hamis pénzt, amivei az érdek vesztegeti a hiúságot. Nem maradt néma, ha szólni kellett, — nem maradt térlen, ha cselekedni kellett és nem hajlon­gott att, ahol egyenesen kellett állni. Á tőle távolabb állókat meg is tévesztette ezek miatt némi'eg ri­degnek tartott külseje. De hiszen a templom fala is hideg kő, — de a falak közt Isten lakozik. Az ő külseje is — valójában téli bori­tója a tavasznak, — melegen érző szivet takart, melyből emberszere­tet áradt. Ideáljai közt első volt a család, :— 1 a társadalomnak ez a vérközös­ségen alapuló, a szeretet kapcsai­val összeforrasztott termékeny szent egysége, melyet kíméletlenül tá­mad és hihetetlen könnyelműen akar megbontani a kötelességet, gondot, lemondást nem vállaló, a családot csak nyűgnek tekintő, az áldozatos szeretetet nem ismerő és az ebből fakadó magasabbrendü örömöket ennélfogva meg nem ér­tő egy uj irány. Ö hü papja volt a család kul­tuszának, Istennek tetsző áldozato­kat mutatott be ennek oltáránál. Nem áldotta meg gyermekekkel az Ég, — de ő talált magának szülői gondokat: féltő szeretet,el kisérte hozzátartozóinak sorsát. Élethivatása, az ügyvédség volt a másik ideál. A jog iránt érzett áhítatos tiszte­lettel — az igazságkeresés benső vágyával, — az etikai szempontok legkényesebb figyelemben tartásá­val dolgozott e pályán. Finom jogérzékkel, éles ítélőké­pességgel, kimagasló tudással és lelkiismeretes felelősségérzettel kép­viselte, gondozta a reábízott Sok­szor nagyfontosságú érdekeket. Munkája, mint minden igazi ügysédi munka a köznek is javára szolgált, mert tényezője, egyik biz­tositéka volt az igazság, a jogi és emberi igazság érvényesülésének. Tiszteletben tartotta, megőrizte és fejlesztette a magyar ügyvédi karnak régi nemes hagyományait. Egy életnek maradancKp becsű munkája tesz mellette tanúságot és a közbecsülés, amely körülvette. Csak természetes, hogy vezére lett az ügyvédi karnak és elnöke kamaránknak, melynek felállítása is jórészt az ő érdeme. Súllyal és dísszel képviselte ezt a hatóságot, minden irányban megőrizte ennek függetlenségét és önkormányzati jo­gait. Minden törekvésével azon volt a nyomorúságokkal és kísértésekkel tele nehéz időkben, hegy megment­se, aztán megőrizze és emelje az ügyvédi karnak erkölcsi és értelmi színvonalát. Elnöki tisztében bírája is volt kartársainak. ítéleteinek igazságát bearanyozta, szigorát enyhítette a megértő, belátó elnézés. A régi szép hagyományokat kö­vette akkor is, amikor a közügyek szolgálatát is vállalta. Lelkes oda­adással, hűséggel teljesítette itt is a magára vett kötelességeket. Meg­voltak a talentumai, amelyek ké­pesítették, sőt egyenesen elhívták, hogy ezen a téren is nem muló értékű szolgálatokat tegyen. Makulátlan jellem volt. Veleszü­letett és általa finomabbra csiszolt szépérzékkel irtózott minden erköl­csi csúnyaságtól. Puritán volt. Nem elismerésért dolgozott. Nem voltak cimei, mel­lén nem ragyogtak kitüntetések, de lelke díszben á'lott erenyeinek so­rozatával. Az ő jutalma <t lelki béke, az önmagával való teljes harmónia, a jogos önbecsülés, a mások részéről tapasztalt megbecsü­lés és a jól teljesített kötelesség­nek boldogító érzése voltak. Az ő címe a legszebb cim volt: a derék polgárnak, a jó embernek cime. Tekintély volt. Tekintélyének osz­—a—hh ftt nr ini irwr»itw-mw-»T«i-re ?i m'..>-. j F vételkényszer nélkül tekintse meg a vidék legnagyobb kárpitos és butor­HQllQTlQn Hl non fi áru csarnoká t> ho 1 Magyarország összes legszebb és legjobb tnárkájll lUlluMml Uluuljll bűtorárúi rendkivü l olosó árban kerülnek eladásra, u. m. hálók, wlWWWll ebédlők, uriszobák, szalon garnitúrák és mindennemű kárpitos áruk. Gyermekkocsi újdonságok nagy raktára, l-től 3, 6, 9 és 12 hónapig terjedő részletre is! VaS- és rézbutorok. I SUHANESZ kárpitos és bútorcsarnoka, Nyiregyháza. Főüzlet: Kállai-u. 1. KEggííá 8

Next

/
Thumbnails
Contents