Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-01-01 / 1. szám

Arn 16 ffilléi?. Nyíregyháza 1931 január 1. & Csütörtök fr. 62o IL IT évfolyam POLITIKAI NAPILAP Előfizetési 6rak helyben és vidéken : Efy hóra 2 P 50 í. — Negyedévre 7 P 50 f. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20°/« engedmény Egyes szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapította: JÓBA ELEK F elelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacheque 29555 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. W Bátorság, höicseség, bizalom Irta: Vitéz Gömbös Gyula m. kír. honvédelmi miniszter Nemzetünk ezeréves története folyamán gyakran ért válságos időket. Nincs nemzet, amelynek élniakarását többször tette volna próbára balsorsa és nincs nemzet, a ímelynek többször kellett volna bebizonyítania, hogy akar is és tud is élni ezen a földrészen, melyen őrt állania, ugylátszik, isteni rendelés alapján kell. Válságosabb napokat azonban még ez a sokat próbált nemzet sem ért, — imint a jelenkor napjai. Immár második évtizede küzd ez a nemzet hősies erőfeszítéssel, az etoulás ellen, amelyre ellenségei — sőt tájékozatlan barátai is — már megérettnek hitték. A köznyelv történeti napoknak nevezi azokat az időszakokat, a melyek egy nemzet sorsára, jövő életlehetőségeire messze kiható fontosságú eseményekből tevődnek össze. , Történelmi idők jelentőségeivel' eseményeinek horderejével a kortársak nagy többsége soha sincsen tisztában. Bizonyos távlatból keli visszatekinteni, bizonyos időnek keh elmúlnia, hogy egy következő nemzedék előtt tisztán állhasson valamely korszak jelentősége. Nagy események kortársai nem megértői, hanem csak szemlélői, szenvedő részesei koruknak. Ilyen idők, ami ő'et ma Í5éünk, egyénnel, nemzettel szemben, fokozott követelményekkel lépnek fel. Egyén és nemzet, természetszerűleg roskadozik azok alatt a terhek alatt, amelyeket ezek az idők vállára vetnek. Ezek az idők tenyésztik azucán ki mindig, minden nemzetnél, a kishitüeket, a tsűggedőket, akik nem éreznek elég erőt magukban megküzdeni a megnehezített életfeltételekkel. Bőségesen megtaláljuk ezt a fajtát a magunk portáján is, mert a magyar válság is kitenyésztette atoaga örökös csüggedöít. Ez a

z a fajta, amely minden dolognak csak az árnyoldalát látja, ez az a fajta, amelyik minden érzésével csak a keserves jelenhez tapad, nem látja a jövőt, amelynek előkészítésére neim érez magában erőt, s amelynek elkövetkezésében nem hisz.— Pedig egy nemzet célja csak a jövő előkészítése lehet. Nem látják ezek a gyászmagyarok azt a nagy utat, atmelyet ez a nemzet megásott sírja szélétől (már a mai napig is megtett. Nem a megtett utat látják> hanem azt, ami még hátra van, s aimeiynck megtételére önerejüket elégtelennek Ítélik. Ezek azok a kezek, melyek cselekedni gyengék, tenni nem mernek és csak arra elég erősek, hogy másoknak tettrekész kezeit is lefogják. Tenmészetes dolog, hogy válságos időkben itt-ott csüggedés üti fel a fejét' de még természetesebb, hogy az államnak minden erejével küzdenie kell az ellen, hogy ez a csüggedés elhatalmasodjék. A katonai szolgálati szabályzat a válságos időkben csüggedőket a legszigorúbb büntetéssel, az azonnali felkonco'ással büntetteti. Valami ilyesféle védekezésre, ha nem is ilyen szigorú formában, a polgári életben is szükség volna. Én nem állítom, hogy minden jói van ugy, ahogy van, de tárgyilagos birá'atot kérek, mert viszszatekmtve az elmu't évtizedre, meg kell állapítani, hogy nagy lépéssel haladtunk a szebb magyar jövő felé. Mögöttünk van egy egészségesen végrehajtott földreform, országunk ipari függetlenítése óriás lépéseket tett előre> kereskedelmi mérlegünk ijesztő passzivitása megszűnt, mind több és több uj baráttaf'sikerült megértetnünk a magyar igazságot, és ezek olyan eredmények, amelyek — Egy ember, aki eladta a csontjait Vám- és külpolitikai humoreszk Irta : Heves Ferenc. — A »Nyir\ idék« eredeti tárcája. — — »A Birodalmi Múzeum igazgatósága keres megvételre két méteren felüli férficsontvázat. Jelentkezés délelőtt 10—I2"Íg.« 1928 decemberében jelent meg ez a hirdetés a Berliner Tageblattban. Kétszer, háromszor

4 tízszer is elolvastam a párszavas szöveget és ugy érezt-jm, hogy a Birodalmi Muzeum igazgatósága nem más' mint maga a Gondviselés. Hosszú hetek multak el azóta, hogy anyai nagybátyám, Schellenberg Hugó végérvényesen kitagadott mérhetetlen vagyonából és ez idő alatt annyi pénzre sem tudtam szert tenni, hogy jegyet váltsak belőle a mégis biztosabb lehetőségeket nyújtó Budapestig. Érthető tehát az a lázas izgatottság, amit ez a hirdetés váltott ki belőlem. Esélyeimet latolgatva, mindjobban erőt vett rajtam áz a meggyőződés, — hogy a biztos siker reményében startolhatok. — Hány centiméter magas is vagy? — szólt közbe Jegenye. — Normá'is körülmények között 2 méter és 4 centiméter vagyok — válaszolt Karfiol. — Hogy mit értek normá is körülmények alatt, azt mingyárt megtudjátok. Tény az, hogy hasonló testmagasság aránylag ritka embernek jutott osztályrészül. Hirtelennövésü gyerek voltam, emlékszem

v szegény apám gyakran mondogatta is az édesanyámnak: — »Meglásd, Kornélia, ez a fiu olyan hosszú lesz, hogy megJ adóztatják rá...« A jelzett időben pontosan megjelentem a Birodalmi Muzeum impozáns épületében. Az igazgatósági iroda előszobájában már akkor egész csapat hosszabb-rövidebb ember várakozott. Hirtelen szemügyre vettem konkurrenseimet és arra a megállapításra jutottam' hogy mig 16 emberrel fölényesen felveszem a versenyt, a 17-ik, egy germán óriás legalább 3 centimé: terrel magasabb énnállam. j — Behozom — tettem fel magamban elszántan és a pénz égető j hiánya máris ötletet teremtett ? agyamban. | — A terem sarkában hatalmas ' vaskályha árasztotta a decemberi időjárás ellensúlyozására a mele' get. Utolsó pénzemet, 60 pfenninl get odaadtam a szolgának, amiért az hajlandó volt az egész fakészletet egyszerre a kályhába gyö möszölni. S mig a többiek riadtan és csodálkozva menekültek a fokozódó hőség elől a szoba ellentétes irányai felé, én hősiesen a kályha közvetlen-közeiébe húzódtam. Enyhe perzseltszag töltötte meg a levegőt, az ájulás környékezett már, de nem adtam fei a harcot. És győztem! ', — Nem értem — szólt Zrinyi. — Miért kellett a kályhához húzódnod ? ' | Karfiol végignézett rajta: — Látszik, hogy nem tanultál fizikát — mondta lenézéssel. — Jegyezd meg magadnak, hogy a meleg kiterjeszti a testek térfogatát, nemcsak széltében, de hosszában is! Amilyen mértékben emelkedett tehát a levegő hőfoka, — ugyanolyan arányban nőtt az én testmagasságom is. Körűibe'ül 30 fok Celsius hőemelkedés felel meg 1 centiméternyi növekedésnek, — képzeljétek tehát azt az irtózatos hőséget, amit el kellett viselnem a hiányzó centiméterek ideiglenes utánpótlása érdekében. I — Kissé bizonytalan érzéssel a lábamban álltam meg a Birodalmi Muzeum igazgatóságának 'szakértői szine előtt. De a lényegen ez nem változtatott semmit. Gyönyörködve néztek rajtam végig és lemérve a m

ag

asságoma,t egyhangúlag engem jelöltek a muzeum leendő főcsontvá'i állá-ára. Röntgenfelvételt készítettek csontvázamról, szigorúan kikötötték, hogy köteles va. \ gyok annak épségére vigyázni és halálom után 30 napon belül 'lehetőleg személyesen b ekeh szolgáltatnom azt az intézetnek. A szermég ha az általános gazdasági válságot figyelembe vesszük is — min denkit egy jobb jövő biztos reménységévei tölthetnek el. Nem szeretem a kishitüeket. Nem az a baj, ha valaki ellenzéki. Elvégre a kormány' valóban nem tett meg mindent. A kormány csak annyit tett, amennyit megtehetett. Lehet valaki ellenzéki, mert meg van gyóződve arról, hogy a maga erejével, a maga felfogásával, a maga küzdeni tudásával jobban szolgálja a magyar jövőt. Nem is ezek ellen szólok, de szólok az örö. kös kételkedők, a fejlógatók ellen, akiknek a tenni nem merő kezei folytonos akadály a cselekvő magyarok tettre kész kezei ügyében. Félre tehát ezekkei az akadályozó kezekkel! Mindig bizakodó voltam, s m

a is az vagyok. Törhetetlenüi hiszem, hogy az egészséges önbiza'om, erős akarattal párosulva, csodákra képes. Tudom, hogy mire képes egyetlen férfi akarata, s tisztában vagyok azzal, hogy nincs erő, — amely ellen tudna áilni millió férfi akaratának, ha ez az ákárát egyre tör. Nekünk magyaroknak pedig van egy közös akaratunk. Ezer pártviszály választhat el bennünket egymástól, ebben az egyetlen nagy akarásban mégis csak találkozunk. De ahoz, hogy ez az akarat diadaira jusson, férfiakra, önmagukban, társaikban, nemzetükben bízó ződés aláírása után 600 márkát nyomtak a kezembe és én boldogan távoztam. A germán óriás irigykedve nézett utánam. — Ez a lényegében egyszerű és bárkivet Ts megismétlődhető eset nem várt port vert fel a német sajtóban. Az ellenzéki lapok már másnap reggel terjedelmes vezércikkben hozták, hogy mig egész Németországban járványszerüen ter jed a munkanélküliség és százezrek vannak kenyér nélkül, addig a Birodalmi Muzeum egy idegen nemzetiségű ember csontvázát vá. sárolja meg közpénzen. Felhozták az amúgy is passziv külkereskedelmi mérlegüket, amelynek még csak az hiányzott, hogy a kormány magyar csontvázakat importáljon. Az egyik szélsőjobboldali újság élesen követelte, hogy az elégtelen röntgenvizsgálattal szemben operatív uton szerezzenek bizonyságot arról> nincs-e megtámadva a csontrenszerem valamely öröklött vagy szei zett betegségtől, mefy esetben az alkalmatlan volna muzeális célokra. Megvannak-e továbbá az összes csigolyáim? Ajánlotta végül a cikkíró, hogy negatív eredmény esetében mesterségesen törjék öszsze a. csontjaimat, különös tekintettei a bordákra, mert nézete szerint ez is elegendő lesz ahhoz, hogy a Birodalmi Muzeum elveszettnek tekinthesse a 600 márkáját és ujabb pályázatot hirdessen. S miután a fényképemet is megsze-