Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-13 / 283. szám

1930. december 20. JKÍYÍRYIDÉK. 3 változásához képest a bofettának is változnia kellene. Hangsúlyozza az ipari v.ámok leszállításának szükségességét és rámutat az orosz dumping veszedelemre, amely ellen a kormányoknak védekezniük.kell. Vitéz Czeglédy Béla, a Tiszántúlt Mezőgazdasági -Kamara igazgatója azt hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági krizis világjelenség ugyan, de nálunk, mint par exceüence agrár országban a krizis jobban érezteti 'hatását. Itt a megnyugtató megoldás csak akként lehetséges, ha a válság egész komplexumát tekinti. Azt kell fgiyelembe venni, hogy a gazdasági élet harmóniája bomlott meg, tehát vissza keh állitani a harmóniát, a termelés és a fogyasztás egyensúlyát. Az iparcikkek árának mrésékléséve' olcsóbbá kell tennünk a termelést. Ma az a ^helyzet, hogy a támogatást élvező ipari vállalatok racionalizálás nélkül 'is megtalálják számításukat. Kényszeríteni kelt őket az ipari termelés oícsóbbátételére. Felajánlja a Kamara együttműködését a bérlők érdekeiért folyó küzdelemben. Az Omge képviselője olcsó pénzt 'követel a kisgazdák és kisbériek részére Az Omge nevében Rhédey Lajos gazdasági tanácsos szólat fel. aki kijelenti, hogy az Omge tagjai között számos bérlő Van, akik kedveit tagjai a gazdák egyesületének. Az elhangzott határozati javaslat legtöbb pontjával egyetért. Hangsúlyozza azonban, hogy mindent ei kell követni a pénz olcsóbbodása érdekében. Mire a pénz a kisemberekhez jut, megdráguí útjában. Kívánatos volna, hogy a -vidéki pénzintézetek közvetlenül 'kapják a pénzt, nehogy uzsorakamattal jusson a kölcsön a kisgazda vagy kisbérlő kezébe. Mint vérbeli gazda rámutat, hogy a bérlők nem gazdálkodnak jobban, csak észszerűbben, mint a birtokosok. Ma nem is a termelésen van a hangsúly, ma gazdának is, bérlőnek is elsősorban kereskedőnek kell lennie. A takarékosság hive és nem ért egyet azokkal, akik kölcsönt akarnatí szerezni minduntalan. Ez romlásba viszi a gazdákat, összetartásra van szükség,, amit nem tapasztal. Hiszen itt Szabolcsban is milyen kevés tagja van a Gazdasági Egyesületnek. A szabolcsi krnmpli szállításának olcsóbbá tétele érdekében táviratoznak Mayer és Bnd miniszterekhez A Földbárlők Országos Szövetségébe való belépés jslentőségét tényekkel igazolja Glaser Géza, a

z Armegállapitó Bizottság alelnöke, aki felsorolja a Szövetség akcióit, amelyek mind a bérlők és birtokosok létérdekeit szolgálják. Igy ismerteti az Országos Magyar Gazdasági Hitelvédő Egyesület megalakításának fontosságát. Az egyesület célja az, hogy a magán kényszeregyezségi eljárást terjeszszék ki a gazdákra és bérlőkre is. Ennek az a jelentősége, hogy fizetési zavarok esetén a gazda, illetve a bérlő éppen olyan védelmet és támogatást kap a jövőben mint ma a kereskedő. Ismerteti a Szövetség Armegállapitó Bizottságának tevékenységét a burgonyaexportnál. A Bizottság olyan árakat bizosit, amelyek kielégítik a termelő számitásait. Mélységes hálával mutat rá arra a támogatásra, amelyet a termelők érdekében megindított akciók Erdőhegyi LaI

jos dr főispántól nyernek és javasolja, hogy a szabolcsi burgoj nya elhelyezésének érdekében küldjön a nagygyűlés táviratot a földmiveiésügyi és kereskedelmi (minisz teriumokhoz, kérve a szabolcsi burgonya tarifájának kedvezményes megállapítását. A távirat, a melyhez a nagygyűlés egyhangúlag hozzájárult, a következő: »Erdőhegyi Lajos dr szabolcsi főispán őméltósága által előterjesztett, a burgonyaexport díjtételének 17/C osztályba leendő besorozását a tiszántúli j gazdák érdekében tisztelettel [ sürgősen kérjük, • j ir- 1 '' 1 A Magyar Földbérlők Or- . szágos Szövetségének Tt- \ szántuh Nagygyülése«. j Ezt a táviratot elküldötte a j nagygyűlés Bud János és Mayer- : János minisztereknek, Kállay Miklós dr, Tormay Géza dr és Prónay György dr államtitkároknak. Vonuljon fei az ország gazdanépe Budapestre! óriási lelkesedéssel fogadta a nagygyűlés egy temperamentumos dunántuli bárlőnek, Kovács Gyulának felszólalását, aki a határozati javaslat hangját ma, a

mikor a bérlők feje fölött ég a ház, túlságosan szelídnek találja. Azt követeli, hogy induljon meg a takarékosság ugy, hogy szállítsák le az ország költségvetését ötven százalékkal. Követeli a kartellek »grasszálás«-ának erélyes megszüntetését. Kirivó eseteket mond el a cukorkarteli "és más kartelek árairól és nyereségéről. Félhivja a gazdákat és a bérlőket, hogy egyesült erővel lépjenek fei és rendezzék meg a gazdák országos nagygyűlését Budapesten. Ma már a viceházmesterek is országos gyűlést tartanak, csak a gazdák maradnak tétlenül. Mangola Béla dr, az Export intézet igazgatója felhívta a nagygyűlés figyelmét az Export Intézettevékenységére. Az Intézet az elmúlt ávben is megfelelő árat biztosított a hozzáforduló termelőknek és az export kérdéseiben szívesen támogatja a gazda és Ijérlőtársadalmat. Japánnak is van bérlőtörvénye csak nekünk nincs még ! Altalános helyesléssel találkozott a nagygyűlésen dr Péchy Sándornak, a Bérlő Szövetség debreceni körzete elnökének javaslata, Péchy dr meggyőző érveléssel mutatott rá, hogy nálunk nincs bérlőtörvény és ezért mérhetetlen sérelem éri a bérlőket. A magánjogban 16 paragrafus szól a bérleti, ügyekről, de az a szük keret nem elégíti ki a bérlőket. Már Európa minden országában, sőt Japánbán is külön bérlőtörvény biztosítja a bérlők jogvédelmét, nálunk ma is a több mint száz esztendős régi joggyakorlat van érvényben. Kéri, egészítse ki a nagygyűlés a határozati javaslatot azzal", hogy kéri a bárlőtörvény sürgős megalkotását. A nagygyűlés a kiegészítő indítványt elfogadta, majd Eszenyi Jenő gazdasági főtanácsos lelkesítő, egységre buzdító szavai után véget ért a bérlők nagygyűlése. Kényelmes, nyugodt otthont talál, ha Bndape>tre utazik a KURIA-PENZIÓ-ban (a Parlament melleti) V, Honvéd u. 18. Telefen : 217-14. sz. Hideg-meleg folyóvíz, hall, társalgó, központi fűtés. — Elsőrendű teljes ellát&s. Diétikus konyha. Polgári Arak. 7992-« (Regény.) Irta Péchy-Hc/rváth Rezső. 45 Szégyenkezett is ezen az átváltozáson, de nem tudott az érzésein változtatni. Nem értett hozzá, hogyan lehet vezényszóra érezni, g

ond

olkozni. — Most tudtam meg mindent, — mesélte Marili és a hangja mögött felszívott könnycseppek árulkodtak. — Alison végr'e elszólta magát... Lélekzetet vett és mintha láthatatlan rémképek elől keresne bátorítást vagy menedéket, görcsösen kapaszkodott bele a Győrffy két kezébe... — Háború lesz!... — mondta borzadozva és merneven nézett maga elé, mint aki egy örökre eltűnt gondolatot akar megtalálni, — mintha várná, hogy az egyszerre csak élénken kirajzolódva megjelenik a puszta levegőben. — Alison elszólta magát... Csodálkozott, hogy nem tudom,_ miért jön-megy itt annyi idegen pénzember, miniszter és hadiszercsináló, éppen most, amikor olyan zavaros az európai államok viszonya.... Alison gúnyosan lemosolygott engem, mintha mucsai lennék!... Ó, nem tudom elfelejteni soha, mit ómondott! Hogy mit izgulok fel annyira ezen a dolgon? Hogy háború lesz? Hát lesz. Hadd legyen! Mi nem pusztulunk el benne. A háború a férfiak dolga. Es sok rosz ember, sok gonosztevő is elpusztul. Es utána jobb lesz, könnyebb és az élet szebb. A barátja például neki is megduplázza majd a járulékát, minthogy horribilis jövedelmei lesznek. Hát csak hadd legyen meg az a háború! Hadd legyen mgé több pénz, még több ékszer és még több élvezet. A szegények pedig nem baj, ha egy kicsit elpusztulnak, legalább nem rontják a levegőt a savanyú illatukkal és a folytonos jajgatásukkal... A szemei szögletében forró könnycsepp jelent meg, mint magányos ablak sötét keretében szomorú női fej... — Es azt is mondta, hogy szükség van egyes alkalmi vállalatok prosperálására, a jövedelmeknek időnkénti fokozására és még egy csomó ilyen aljasságot... Ó, milyen szörnyen cinikus leány .ez, soha többé szóba nem állok vele!... Es soha többé nem tesztem a bankba a lábamat!... Csendesen sírdogált és nem törődött vele, hogy néhánys arra cikázó pincér vagy szolga kíváncsian futtatja rajta végig a pillantását. Győrffy. Zsolt azonban villamos fény szemkápráztató élénk villanását látta a szemei előtt. Elfásúlt lelke minntha hírtelen felfrissült, megtisztúlt volna valami csodálatos égi lángban és az előbbi, csupán rövid percekig tartó közömbösség helyébe mintha ostorozó ösztökélések csapkodtak volna. Őrjöngő vihar zúgta be a lelkét és úgy érezte, hogy láthatatlan, jéghideg kéz nyúlt a szívéhez és markolássza irgalmatlanúl... Tomboló düh tört ki belőle hírtelen és felpattant, minntha fürge acélrugó lökte volna meg alulról. Elrohant... Még nem tudta, mit tesz, mit tehet? Es valóban, mit is tehetne? Berontson a konferenciára, háborút kotyvasztó silánylelkűek közé? Es megakadályozza őket a továbbiakban? Vagy lármát csapjon és az összeszaladó embereknek elmondja kutatásai eredményét, megmutassa a fényképeket? Ki *hisz neki? Mit ér el vele? Vagy rohanjon közéjük és verje ki őket? Volna-e ennek értelme? Es főképpen: megakadályozhatna-e vele valamit? Már vagy még? Hiszen valószínűleg régen elmentek már innen az összes utasítások. Es akkor mit érhet el az egész izgalmas afférrel? Legfeljebb — sőt egész biztosan — azt, hogy részegnek, bolondnak nézik. Azok lemosolyogják, kinevetik, fikuszt mutatnak neki, esetleg kilökik. A szállóból kitessékelik. A rendőrség érdeklődni kezd iránta. Es talán még nagy kellemetlenségei lehetnek. Ö húzza a rövidebbet, öt veszik elő, az előkelő külföldi vendégek bántalmazása miatt, holmi fantasztikus ostobaság, rögeszme hatása alatt. Es talán még ki is uutasitják az országból? Es végtére is: nem ért el semmit. Meghurcoltatásának semmi eredménye nem lett: a háborút föltartóztatnia nem sikerűit Don Quixote utánzata és kreatúrája lesz belőle, mindenek nevetségére... < 16. FEJEZET. I i Két deszkaszálon túl egy egész más világ. i \ Csak állt, állt a folyosón, mint az ágrólszakadt, akivel senki sem akar szóbaállni. Agyában, mint a buzogva bugyborékoló vízben, egymáson kavargott, kergetőzött a sokféle gondolat és mint a színes szappanbuborék, egy-egy pillanatra megcsillantak fantáziája napsütésében, hogy nyomban utána vigasztalanúl elpattanjanak. Győrffy alig tudta lebírni magát, hogy be ne rohanjon a gróf lakásába, amely erőszakossághoz, úgy érezte, az egész emberiség érdeke szempontjából joga van. Szeretett volna közöttük lenni, a lelkét belopni és alkalmas pillanatban dermedtséget, bénaságot zúdítani valamennyi boszorkánymester tagjára, elméjére, ő, mert nem ismert, nem hitt nagyobb, ördögibb és eszeveszettebb elvetemültséget, megbocsáthatatlanabb bűnt, lemoshatatlanabb fortéimét, mint háború borzalmasságába taszítani az emberiséget! (Folyt, köv.l