Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-13 / 283. szám

JKVíryidík. 1930. december 11. Árcsökkenésés nemzeti jövedelem Irta: Pisszer János. Az utóbbi idők igen tetszetős jelszava: »Le az árakkal!« Ha az egyensúly helyreállítható volna ezen az uton és a nemzeti jövedelem és általában a nemzet­gazdaság szemszögéből, — akkor ez ellen a jelszó ellen semmi ki­fogást tenni nem lehetne. De mert e sorok Írójának többször hangoz­tatott álláspontja az, hogy nem az árak leszállítása, mint inkább az oknélküt levert mezőgazdasági árak nak felemelése és ezzel a két év előtti állapot visszaállítása lenne a helyes eljárás a magyar nemzet­gazdaság szempontjából, igy néz« zük ezt a kérdést gyökerében meg. Talán nem szimpatikus ma jel­szavak nélkül számolni, de Fell­ner Frigyes egyet, tanárnak, a Tu­dományos Akadémiában tartott előadása és az azóta lefolyt ese­mények ismerete után mégis meg­engedhető ez. Fellner szerint, a csonkaország nemzeti jövedelme az 1928. évben, kereken 44 milliárd pengőt tett­Ennek a jövedelemnek 24.55 száza­léka állami közteher, a külföldi kölcsönök után fizetett kamat pe­dig kiteszi a jövedelem 4.38 száza­llékát. ami együtt 28.93 százalék­Ebben az összegben nem foglat­tatnak benn a törvényhatóságok, községek, városok közterhei sem aa egyházi terhek. Ha Csonkamagyarországot ter­melő üzemnek tekintenők, akkor azt mondhatnók, hogy a 4.4 "milli­árd értékű termeivényt, a fentiek szerint kereken 29 százalék regie terheli, csupán állami közterhek és kölcsönkamatokban. Nincsen ada­tom arra, hogy az itt számba nem vett egyéb közterhek mennyit tesz­nek.. de valószínűleg helyes nyo­mon járunk, ha ezeket legalább 16 százalékra tesszük, amelyekkel együtt, az emiitett üzemi regie, felemelkedik kereken 45 százalék­ra. Tudjuk nagyon jól, hogy nagy megerőltetések után is, az állami közterhek csökkentése alig éri el, az 5 százalékot, ami a nemzeti jö­vedelemre átszámítva, cca 1.2 szá­zalékot tesz, tehát igazán lényeg­telen. A külföldi kölcsönök kamat­terhe nem csökken, de az ujabb kölcsönfelvételekkei inkább nö­vekszik. Lerontja, sőt felülmúlja a megtakarítást. A közterhekben tehát apadást nem várhatunk, igy az üzemi regie változatlan marad. De változik az árleszállításokkal a termeivény érték! Amint alászáll a produktum ér­téke, emelkedik a regieszázalék. Ezekben fordított viszony van. 10 százalékos árcsökkenés, 11 száza­lékos regienövekedést, 20 százalé­kos árcsökkenés 25 százalék regie­növekedést, mig már 30 százalékos árredukció, 43 százalékos regienö­vekedést jelent. Igy a regieszám lenne: az árcsökkenés 10 százalék­nál: 50 százalék, 20 százaléknál: 56.3 százalék, 30 százaléknál: 64.4 százalék kb. Az 1928. évi gabonaárakhoz vi­szonyítva a mai gabonaár csökke­nés már a 30- százalékot jóval felül­haladta. Ha tehát az a jelszó, hogy az ipari cikkek árait redukáljuk alá arra a szintre, amelyen a mező­gazdasági kenyérmagárak vannak, érvényre jutna és akár erőszakkal, akár önként leszállana minden ár az előbbi szintre, akkor ebből ki­számithatatlan veszedelem szár­mazhatnék. Egyrészt az államgaz­daságra, másrészt pedig a nemzeti jövedelemre és ezek foíyamánya­ként az országcsonk külső és belső ; hiteléletére is egyaránt. Az a politika tehát, amelyet Né- ; metorsjág gyakorol, ahoi 15 száza- ' lékos árredukciót igyekeznek kivé­teles rendszabályokkal és erőszak­kai keresztülhajtani, a német ál­lamterhek kamatainál jelentkezik majd, mert az árredukciót nem­csak a portékáknál, hanem a mun­kabéreknél és a fixfizetéseknéi is ei akarja Németország érni. Ott tehát az előbb emiitett regiekölt­ség, csak a külföldi kamatok vi­szonylagos emelkedésénél jelentke­zik majd. És ha a belföldi kamat­láb nem csökken, hanem emuelke­dik, akkor az ingatlanok értéke csökkenvén, ezek hitelkamat terhe fog nőni. Az olasz árredukciónak hatása abban jelentkezett, hogy sok ke­reskedő megtagadta az árak le­szállítását. Okkal, mert igénybe­vett hitelének terhét növeli e ke­reskedőknek, de egyben vagyoni helyzetüket is alább szállítja, igy hitelét csökkenti a kereskedőknek, az árleszállítás. Károly román király egyik bi­zalmasa (talán Manoilescu) ak­ként nyilatkozott egy interjú kap­csán, hogy Románia igyekezete odairányul, hogy a lecsökkent ga­bonaárakat visszaállítsa eredeti mértékére. A keleti gabonatermő európai államok értekezlete is ilyen irányban foglalt állást. Amint látni, két különböző és egymással ellentett irányzat van Az egyik már akcióba is lépett ás töri le az árakat. A másik nem tesz semmit, de óhajtja a gabonaárak felemelését. Az általános árletörő irányzat mögött lehet, hogy spekulatív szándék van, mely a külkereskede­lem növekedését reméü, mert ol­csóbb termelés mellett, a világ­versenyben olcsóbb áruval "kíván talán megjelenni és ezzel export­ját, termelését, belső munkalehe­tőségeit növelni. Lész-é, vagy van-é piaca hozzá? Nem tudható. Az azonban kétségtelennek lát­szik, hogy meglevő terheinek ka­matjai, viszonylag jobban nyom­ják majd a termelést, mint ha a másik irányzat felé hajtana és a* követné. Az árletörő irányzat in­kább az ipari exporttal biró ál­lamokra lehet esetleg, de nem biz­tosan hatásos. Lerontani az agrár­államok ipari termelését. Ez le­het a rejtett cál. Kérdés, hogy a kölcsönteher differencia igy meg­térül-é? Az agrárállamok célja, a már meglevő terhek mellett, inkább abban az irányban látszik helyes­nek, amelyet fennebb jeleztünk. Ezzeí saját iparuknak is fenntart­hatják jövedelmezőségét. Ha azon­ban ezekben az agrár államokban is uralomra jut az árletörő cél, akkor veszteséges mezőgazdasági termelés mellé, veszteséges ipari termelés is léphet, és akkor a nem­zeti'jövedelem értéke csökkenvén, lehet, hogy az egész nemzetgazda­ság a csőd szélére jut. A felvett kölcsönök kamatait fi­zetni kell. De a tőketörlesztés is fenyeget. Csökkenő nemzeti jöve­delem, tehát romló üzleteredmény mellett, kisebb értékűvé válik a nemzeti vagyon. Kisebb értékű va­gyon mellett, a változatlan adós­ság, a hitelkeretet szükiti, esetleg meg is szünteti, ha a hitel, a csök­kenő vagyonértéket felül nem múl­ja. A magyar nemzeti vagyon ez utóbbitól még nagyon távol áll, hála Istennek, de a latitude mind­inkább csökken. A magángazdaságban azonban számtalan olyan eset lehet, ahol már a hitelkeret annyira reduká­lódott, hogy a magángazdaság ter­melő lehetősége megroppan és a vagyon dobra kerül. További ár­csökkentés és értékcsökkentés ezt az állapotot méginkább ronthatja. Dobrakerülő vagyontárgyak nem­csak az elkótyavetyélt tárgy érté­két, hanem a még stabilnak tekin­tet cnek' értékét is lerontják. Tehát még a magángazdaság szemszögéből sem közömbös, hogy a szomszédbirtok, a szomszédház, potom áron kél el, mert ez hatást gyakorol a másik birtokra és ház­ra is. De az ingóságokra is nem­különben. Csonkamagyarország nemzeti termelését tekintve, figyelemmel a már meglévő és nemcsak a külön­féle közületek, hanem a magáno­sok részéről is felvett kölcsönökre, inkább a keleteurópai agrárblock felfogasa a helyes, amely a mező­gazdasági árakat eredeti mérték­re felemelni tervezte. Bármennyiré is számító a német kormányzat és bármennyire is előnyösnek látszik számára az árletörés, nekünk őt ebben követnünk nem helyes. Az olasz módszer sem követhető. Mi speciálisan agrárius viszo­nyok közt lévén, számunkra a ma­gasabb agrárárak és még a magas ipari árak is inkább megfelelők, mint az árletörés. A gabonaárak emelése, az ipari — módfelett ki­lengett áraknak nivellálása mel­lett — árstabilizáció és a termelés rendjének igy egyszintbehozása az, amely hazai viszonyainkat rendez­ni lenne hivatott. Itt igazat kell adni Virány Egonnak, aki a Köz­gazdasági Társaságban tartott elő­adásában helyesen mutatott arra, hogy a belföldi fogyasztásnak, a termelésnél kisebb volta esetén, a megfelelő kiviteli premiumí alkal­mazása szükséges ahhoz, hogy az ország mezőgazdasága talpra áll­hasson. Minden irányban sakkban tar­! tolt ás sok tekintetben megtáma­dott voltunk mellett, nekünk ki kell használnunk a békeszerződés­j ben számunkra egyedül biztosított védelmet, a vámvédelmet. Nem ugyan az arra méltatlannak mu­tatkozó egyes kivételes és protek­ciós ipari produktumok számára, hanem ott, ahol nemzeti és gazda­sági létünk veszélyeztetett voltát látjuk. Ez ma, a mezőgazdasági­Ezen keresztül pedig, fei a nem­zeti jövedelem és vagyonig min­den. ; j | | j | i j Módját kell találni, gróf Ha­dik János reá is mutatott, mikép­pen lehetne és kell, a magas hitel­kamatot is a termelés érdekében leszállítani, a nemzeti "jövedelmet­és vagyont ezúton is növelni, nem csak a racionális termelés, hanem az országnak már igénybevett hi­tele szempontjából 'is. A nemzeti jövedelmet csökkentő külföldi köl­csönök felvételét végre már abban­hagyni kellene. Nem jövedelmez­nek ezek a magas kamatláb mel­lett. Az eddig felvett kölcsönök, a nemzeti jövedelemnek közül 5 szá­zalékát veszik el. A földbirtok pe­dig hoz átlagban 2 és egynegyed százalékot. E két viszonyszám bár nem ugyanaz, de meggondolva, mégsem állhat fenn sokáig. Ha azonban máginkább csökken a nemzeti jövedelem, akkor, almikor árletörések után kiált ma divatból mindenki, akkor a termelésnek csődje el kell, hogy következzék. A mezőgazdaságnak nálunk jö­vedelmezőnek kell lennie, bogy a mezőgazdaság', népesség fogyasz­tóvá lehessen. Ezt pedig az összes eddig kifejlődött körülmények kö­zött nem ugy érjük el, hogy az ipari életet is letört áron veszte­ségessé tesszük, hanem ugy, hogy a mezőgazdasági birtokjövedelmet visszaállítjuk, az árak emelésével. Az aránytalanul megnőtt ipari ára­kat igenis, le kell törni!! De a nor­málisakat meg kell hagyni. Stabili­zálni és nivellálni'kell! A jelszópolitikát pedig mellőzni! Karácsonyi adakozásra hívják fel a nyíregyházi iskoiák tanulóit á polgármester kérelme a szülőkhöz Megírta a Nyirvidék, hogy Bencs Kálmán dr. kir. kormányfőtaná­csos, polgármester tanácskozásra hivta össze a nyíregyházi'iskolák igazgatóit. Ennek az értekezlet­nek a nyíregyházi iskolák szociális akciójának előkészítése volt a cél­ja. A kétségtelenül mélyreható pe­dagógiai elgondolás az, hogy a mai nyomorúságban már a gyer­mek és az ifjú szivébe oltsuk bele a tettekben, az áldozatban meg­nyilatkozó jóság erényét. A terv szerint minden két iskolás gyer­mek szülei hozzájárulásával szere­tet csomagot ajáni'fei és oszt szét a szűkölködőknek a város által rendezendő ünnepség keretében. — Egy-egy karácsonyi, szeretet cso-* mag egy kiló lisztet és egy kiló cukrcít fog tartalmazni. A város polgármestere a szép terv reali­zálása érdekében szivreható felhí­vásban fordult a nyíregyházi isko­lák igazgatóihoz és külön felhí­vást küldött az iskolák utján a szü­lőkhöz is. Ez a gyermekeknek és ifjaknak átadott felhívás, illetve kérelem a következő: »Segiteni a szükséget szenve­dőn, megosztani azt, amit kisebb megtartóztatás árán nélkülözhe­tünk olyan megnyugvást ad az adakozónak, amit semmivel sem le­het pótolni. A tél kegyetlen megpróbáltatás­nak teszi ki azokat, kiknek nem volt lehetősége arra, hogy maguk­nak tartalékot gyűjtsenek. A szük­séget szenvedőkön segítenünk kell. ; j : ; 1 BPOJbLO mo^G Ma, szerdán utoljára Nyíregyházán az óriási sikert ért hangos film KI A TIGRIS? Csütörtökön csak 1 napig 5, 7 és 9 órakor Lukács Pál és Korda Mária együttes szereplésével SÁMSON és DELI LA A SZERELEM HATALMA Vajda László és Koída Sándor modern filmje nagyszerű ének és zeneszámokkal.

Next

/
Thumbnails
Contents