Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-10 / 280. szám

1930. december 10. JtrtrfRYiDéic. 7 ZsuföMsig megtöltötte a közönség a Eáivinenm tornatermét a iifenlás-esfeo Hangulatos, kedves Mikulás-estet rendezett szombaton d. u. 5 órakor a nyíregyházi Kálvineum leánynevelőintézet ifjúsága. A Kálvineum hatalmas tornatermiét már 5 óra előtt szorongásig megtöltötte a közönség, ugy, hogy 5 órakor le kellett zárni az intézet <jsszes kapuit, mert a rendezőség <egy talpalatnyi 'férőhelyet sem tudott már biztosítani á még egyre özönlő publikum számára. A műsorszámok megkezdése előtc Dobay Sándorné, a Kálvineum közszeretetben álló igazgatónője üdvözölte a megjelenteket. A szivjóság hangján emlékezett meg az ínségben szenvedő kunyhók éhe ző s didergő lakóiról és szeretettei kérte a szülőket, hogy hozzák meg gyermekeiknek azt az örömet, hogy apró szeretetadományaikkai ok maguk is hozzájárulhassanak a nap-nap után fokozódó nyomor enyhítéséhez. Az ötletesen összeállított programmot a »Mikulás a pokolban^ c. színjáték nyitotta meg. A színpadot igazi pokollá alakították az ügyes leánykezek, valódi tüzes katlannal £s szarvakkai felfegyverzett krampuszkákkal, akiktől azonban senki sem akart megijedni. Az est hősét, a hosszú szakállas Mikulás bácsit Ehrüch Etóka személyesítette meg. Bájos megjelenésévei "és közvetlen, kedves játékával igen nagy tetszést aratott. Nagyon jó volt Ignéczy Klári parasztaszszony alakítása is. De kitűnően megállták a helyüket a többi szereplők is, névszerinti Keresztessy S., Horváth J., Szabó E., Tarcsy I., Jakó K., Tárczi R., Nagy K. Komlóssy I., Bokros V. és Ferenczy L. A színjáték keretében olvasta fer"Keresztessy Sári Ignéczy Klá rinaic' és Demjén Ilonkának az internátus kedves intimitásait tartalmazó hosszú strófákba szedett versét is. A programm második pontja a »Megüzentem a rózsámnak« c. dal volt, amelyet a tanítónőképző válogatott énekkara adott elő. Az ének kar mégegyszer szerepelt a műsoron, mégpedig Szabó Gézának, az intézett zenetanárának a »Mikulásest« c. pompás szerzeményével. Mindkét darabot jól betanulta az énekkar. A dirigálást Lévay Aranka növendék ügyes kezekkel látta el. 1 Hangulatos volt Rakovszky Flóra szavalata, aki Petőfi: sVándorlegény« c. költeményét adta elő. Jól zongoráztak Baksy Lenke és Horváth Juci, akik a »Százemberes verbunkós« c. négykezest játszották el. Nagyon kedves volt a »Csillagjáró királykisasszony« c. mesejáték ís, amelyben Nagy K., Ráday E., Mihna É., Bartha M. és Kövy E. I. éves polgáristák szerepeltek. Baksy L-, Frits I., Kun Szabó K., Nóvák M., Ladányi L., Közlik I., Jánván S. és Éles M. bájos krampusztáncát a közönség megújrázta. Az egyes számokat Keéky Ilona konferálta be bájos közvetlenséggel. Az est szép sikeréért elsősorban Kovács Ida tanárnőé a főérdem, aki az egyes számokat betanította. Elismerés illeti továbbá Soós Lilit, a táncdarabok betanításáért, és Dobay Sárit, a kitűnő zenekíséret ellátásáért. ¥idám esetek A skótnak meghalt a felesége. Temetés után odajön hozzá a temető kertésze és megkérdi: — Mivel ültessük be a megboldogult sírját? A skót rövid gondolkodás után igy felel: I ' — Krumplival. 1 Egy angol és egy skót a szabadban fürödnek. A skótot, aki nem tud úszni, elkapja az ár és fuldokolni kezd. Az utolsó pillanatban egy szegényebb külsejü ember utána ugrik a partról s kimenti. Mikor már szárazon van, azt mondja neki az angol: —- Adjon ennek a szegény ördög nek legalább három schillinget, hiszen megmentette az (életét. — Másfél shilling is elég lesz feleü a skót —, hiszen még csak félhalott voltam. , Egy skót az orfeumban ül. Kijön egy frakkos ur s bejelenti, — hogy most következik Miss Arabella. aki egy felnőtt férfit kitart a két karján és a legnagyobb könynyedséggel órákig elsétál vele. Előadás után a skót megismerkedik a nővei és megkéri, hogy legyen a felesége. Miss Arabella igent mond, a skót pedig elégedetten dörgöli a kezét és azt mormogja magában: — Mennyi cipőtalpat fogok én egy ilyen nő mellett megkímélni... — Azután mondja csak fiatalember. el fogja tudni maga tartani az én lányomat? i. — Mi az hogy? A saját zsírjában fog a kedves leánya megfulladni. t 1 — Jónapot Kovács ur. Hogy van a kedves felesége? — Miféle kedves? Ha jót tudom, nekem csak egy feleségem van. Az uj kormányfőtanácsos először viszi be fiát^ a kis Móricot az újonnan vásárolt kastély lovagtermébe. hol tizenkét ős áll talpig páncélban. — Mondd csak tata — kérdi Mó ricka — ezek a mi őseink egész nap viselték ezt a nehéz vasruhát? — Dehogy is te buta — feleli a papája —csak amikor az üzletben voltak. A cirkusz bohóca éjnek idején kétségbeesve ront bq a cirkuszigazgató szobájába; — Igazgató ur! Igazgató ur! Ég a cirkusz! 1 , ! Az igazgató felébred s dühösen fordul a másik oldalára. — Mit ordítoz itt nekem?! Keltse fel a tűznyelőt! t 1 KOZPONTI SZÁLLODA HOTEL CENTRÁL Budapest, VII., Baross-tér 23, A Keleti pályaudvartól afigf2 percnyire. A nyíregyháziak kedvelt találkozó helye - Elsőrangú modern családi ház. Központi fűtés. Minden szobában hideg-meleg folyóvíz Egy ágyas szobák árai: 5, 6, 8, 9, 10 P Kétágyas szobák árai: 10," 12, 13, 14, 15, 19 P. Fürdőszobás szobák. Rádió Telefon a szobákban. 3425—13 Tulajdonos; PALLAI MIKSA (Regény.) Irta Péchy-Hofrváth Rezső. 44 »Pipogya kormány az, amely gyáva vénkisasszony módjára ül ölhetett kezekkek, mondotta ez az újság', »és sem arcátlan provokálás, sem durva sértés nem hozza ki a sodrából. Az ilyen tehetetlen népséget a hazafiúi önérzetnek szélvész gyanánt kell elsöpörnie és bátran és az igazságos ügy tudatában kell a sértegetők élé lépnie minden férfiúnak, aki nem akarja kiérdemelni a hazaáruló titulusát. Fegyverrel a kezünkben kell megmutatnunk acsarkodó szomszédainknak, hogy a mi türelmünknek is van határa és hogy a hitvány élet nem olyan becses előttünk, hogy akár annak árán meg ne szerezzük hazánknak a békét és a tiszteletet.« i Ilyenforma hangnem uralkodott a hosz-i szú cikken véges-végig. És Győrffy Zsolt a megszokott ádáz haraggal olvasta végig. Ugyanakkor azonban fölfigyelt. Már régens észrevett valamilyen szokatlan zsibongást a szálló halljában, valami ünnepélyes jövés-me-| nést- Figyelni kezdett. Most csoportosan jöt-i tek föl a lépcsőn az élénk társalgásba merült zsibongók. Komoly vonások redőzték be az arcokat és az újságíró megdöbbenve ismerte meg bennük az ő embereit. Áthaladtak a hall szőnyeges középútján és fürgén lépdeltek fölfelé a keskeny lépcsőkön. A társalgá? pillanatnyi szünet nélkül folyt tovább és amikor a lépcső fordulója benyelte a zajló társaság körvonalait, a lárma változatlan moraj lássál hangzott. Alighanem a végső puhítás folyt már. Egyesével is jöttek a bankárok és nehéz-) ipari kiküldöttek és ezeket is sietve eltüntette, szinte fölszippantotta a pirosszőnyeges lépcső. Furcsa volt, amint a gombóc-testek fürgén és szaporán gurultak fölfelé és minden pillanatban várni lehetett, hogy egyszer csak kezdenek visszafelé gurulni, lefelé a meredeken. Győrffy Zsolt, mialatt a szíve lázongva vert, összeesve ült a helyén. Mint valami rémületes vízió árnyképei, vagy egy ijesztő mozgófénykép jelenetei, haladtak el előtte az egyes alakok, akik az ő szemében sem kevésbé félelmetesebbek, sem kevésbé rémítőbbek nem voltak ama képeknél. Megtörten üldögélt a karosszéke mélyén, magábaroskadva és összeesve, mint valami petyhüdt aggastyán, akit keserves szomorúság lökött mellen. Szomorúság felhőzte körül és a szíve sokat szenvedett. Percek alatt kifosztott, vénre aszott, illuziótlan vénség lett belőle... És akkor lihegve, fáradtan megjelent Marili és szinte szédülve támolygott le a lépcsőkön. A francia leánytól jött. < Győrffy egész lényét annyira elfogva tartotta valami zsibbadt fásúltság, hogy ki sem kelt a székéből a támogatására. A leány szótlanúl állt meg előtte. A szemei bánatosak voltak és nedvességben úsztak. Az ajka meg-megvonaglott, az orrcimpái idegesen reszkettek és a melle szaporán zihált. Öriási indulat fűtötte át egész belsejét, amely miatt egyelőre még a kellő szavakat sem tudta megtalálni. De aztán előtört ajkán az indulat árja. Egy magyar szitkot mondott ki félig hangosan, amelyet Isten tudja hol és kitől hallott: — ístenípapardamente!... Marili, a csöndes boldogságban fürdő Marili, az örökvídám, örökifjú leány, akinek a lelke minden zuga dallal, vidámsággal volt tele,, haragudott!... Győrffy pedig jól tudta, hogy ez a furcsa, nyakatekert káromkodás egy évben egyszer, nagy-nagy fölindulások idején, robbant ki csak az ajkán... Tehát valami nagy esemény forró légáramlata söpört végig a szívén ... i — Mi történt? ; ' Marili arcán örök gyász fakósága homályosodott. Lihegve, elfulladva ejtette ki: — Háború lesz...! Győrffy csodálkozott, hogy ez a valósággá érett sejtelem, amely hetek óta lüktetett benne, hogy ne hagyjon neki egyetlen nyugodt pillanatot sem, milyen kevéssé hat reá. Most, hogy egyszerre bizonyosságá érve áll szemtől-szembe a gonosz lelkek által fölidézett valósággal és az nevén nevezve függeszti reája Medúza arcának tekintetét: már nem érezte annyira azt a szívszakajtó réI mületet, megdöbbenést és szilaj vadságot, | mint addig, amig csak találgatta a dolgot, i de éppen annyira volt az bizonyos, mint nem, S Addig kacérkodott, foglalkozott és babrálgatott a kérdésen, amig az indulatai lehiggadtak vele szemben, a fölháborodása meghigult és ami azelőtt csaknem az eszét vette,

1 most csaknem közömbössé lett előtte, de minden bizonnyal megszokottá. (Folyt, kőv.) » .g X w szükségletét Rlagy Kálmántól, Árpád-u. 4. (Telefon 40 ) LjjlXSE 65 5Z6X1 szerezze b

e» aki a telefonálás diját visszatéríti, — a tüzelőanyagot házhoz szállítja. 7656-20