Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-06 / 278. szám

1930. december 6. • ififtwaBan i wtpi it JNyíryidék. Mezőgazdaság Néhány szó a mesterséges istálló trágyáról Irta: Klár Dezső. Az agrochemia kutatásainak legújabb bizonyítéka szerint egy növény műtrágyázásánál nem elég az. ha a főtápanyagokat mint nitrogén, foszforsav, kálium és mész ' az illető föld tápanyagtartalmához és az illető növény tápanyagigényeihez mérten elegendő .mennyiségben adagoljuk, de okvetlen tekintetbe kell venni egyrészt a műtrágyák fiziológiai hatását, másrészt azt is

v nehogy az alkalmazott műtrágyák a termőföld fizikai, vegyi és biologiai tu'ajdonságaikban kárt okozzanak. Mindazonáltal a műtrágyázásnak, ha azt okszerűen, kellő időben és mődon hajtjuk végre, meg van a maga haszna, ugy a terméshozam fokozásában, mint abban is^ hogy a növényeket betegségekkel szemben e Iená lóvá teszi és hathatósan előmozdítja a

z állati kártevők ellen való védekezőt is, Sajnálatos jelenség, hogy a gazdák nagy része a műtrágyázást nem hajtja végre aminek oka •egyrészt a mai mostoha gazdasági viszonyokban, másrészt pedig abban keresendő, hogy talán még nem látják tisztán a műtrágyázás által elérő eredményeket s ama régi elvbőt kiindulva, hogy »csák azt hiszem, amit saját szememimet látok« nem biznak meg teléggé a kísérleti állomások eredményeiben sem. Ezért feltétlen kívánatos, hogy minden gazda saját gazdaságában kisebb-nagyobb mütrágyakisérleti telepeket állítson be s állandó kísérletezés utján saját maga győződjék meg arról, hogy az a bizonyos műtrágya saját földjén miképpen érvényesül. E tekintetben a műtrágyagyáraknak is főfeladatának kellene, hogy legyen, a gazdaságoknak minden uton-mófdon való hozzásegitése a trágya kísérletek beállításához. A műtrágyázás mellett azonban nem szabad elhanyagolnunk az istálló trágyázást sem, amelynek jelentőségét és fontosságát mondhatni nélkülözhetetlenségét nem kívánom ez alkalommal érinteni. Szólani kívánok azonban röviden a mesterséges istállótrágya helyes és okszerű készítéséről, végrehaj tásának módjáról. A mesterséges istállótrágya alkalmazásának nagy jelentősége főképen ott van, ahol nem áll természetes istállótrágya elég mennyiségben rendelkezésünkre, ami manapság sajnos, elég gyakran előfordul. A mesterséges istállótrágya készítésénél célunk mindég az, hogy ! a rendelkezésünkre áüó szalmát elkorhasztás révén trágyázóvá alakítsuk át. A korhasztási folyamatot baktériumok végzik, amelyek némely esetben magán a szalmán rajta vannak, máskor pedig a tr'ágyatelepet körülvevő légrétegből Kerülnek oda. A baktériumok életfeltéte'éhez és táplálkozásához elsősorban tápanyagokra, mégpedig nitrogénre, foszforsavra és mészre van szükség, ezenkívül elengedhetetlen kellék a kellő nedvesség is, ami a szalma-elkorhasztását is hathatósan előmozdítja. A készítési mód maga a következőképpen történik: gabonaszalmát, továbbá töreket^ polyvát, valamint a repceszalmát. hüvelyesek szalmáját a lehetőség szerint felaprózzuk, szecs kázva rétegezzük és a rétegekre a szalmamennyiséghez mérten mütrá gyát szórunk ki ugy, hogy mind a három fontos növényi tápanyag képviselve legyen. Pl. ioo métermázsa száraz szalmára 3 métermázsa mésznitrogént, 1.5 métermázsa rhenánia foszfátot, vagy ehelyett 2 métermázsa thomas salakot és 1.5 métermázsa finomra őrölt szénsavas, vagy égetett mész port szórunk ki. Ezután megöntözzük és tipratjuk a telepet. Majd ismét ilyen réteget rakunk ie, a melyre hasonló mütrágyakeveréket szórunk ki, ügyelve mindég arra, hogy ha több (rendszerint 6—7 réteg szokott egymásra kerülni) ilyen réteg egymásra került a megfelelő locsolás után kellőképen le legyen tipratva. Ha telepünket szabályszerűen kezeljük, akkor az néhány nap múlva bemelegszik, jeléül annak, hogy a baktériumok munkájukat már megkezdték. A telep hőmérsékletét szabályozni kell, ügyelve mindég arra, hogy 60 C.-nái a telep hőmérséklete magasabb ne legyen, mert ilyenkor már olyan baktériumok is léphetnek fel, amefye'k károsan befolyásolnák az erjedés folyamatát. A hőemelkedés kb. három hétig tart. A locsoláshoz ezen időközben iöo métermázsa szalmára átlag 3 hi. vizét szükséges elhasználni^ természetes azonban ha az erjedés folyamata alatt iftgy volt a Tégköri csa padék a locsoláshoz kevesebb vizet kell elhasználni. A helyesen kezelt mesterséges ístállótrágya ofyan, mint a középérett istállótrágya, szine barna, erősen amóniákszagu. Nyári időben mintegy 3 hónap szükséges a mesterséges istállótrágya teljes beéréséhez, amikons azt épp ugy fel lehet használni, mint a természetes istállótrágyát. — Ujabb időben a mesterséges istállótrágya készítésnek mindjobban gátat vet a műtrágyák nagy ára s |az a körülmény, hogy a mesterséges istállótrágya némely esetben nem fejtett ki olyan hatást, amilyet tőle reméltek. Ennek oka abban keresendő, hogy egyrészt vagy a trágya előállítása és kezelése nem történt szakszerűen, vagy pedig a trágya kihordása s alátakarása nem történt kellő gonddal. Semmi e'setre sem írható azonban az eredménytelenség a mesterséges istállótrágya rovására. Mai viszonyok között midőn a többtermelés divatos jelszava már | elavult, amikor csak hasznos befektetéséknek van létjogosultságok, minden olyan újítást, amely elméleti alapokon nyugszipc s a gyakorlatban is kitűnően bevált, a céltudatos gazdának végre kell hajtani. s_zem előtt tartva azt, hogy minden olyan befektetésnek, me!gr i meghozza a maga kamatját, manapság is meg van a létjogosultsága. A terméstöbblet által elért eredmények ilyen befektetésnek lát szanak a mesterséges istállótrágyát is igazolni. Kedvezményes áru lóheremag beszerzés. | r A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara a jövő évben is biztosítani kívánja azt, hogy a gazdaközönség jóminőségü lóhere és lucemamaggal kedvezményes áron láttassák el. Épen ezért felhívja az érdeklődő gazdákat, hogy igényüket kedvezményes áru lóhere- és lucernamagra már most jelentsék be, mert csak az igénylések összeírása után kezdhet ez ügyben érdemleges tárgyalásokat a Kamara. Az igénylések határideje december hó 20-ika. Az akció keretében kizárólag fehérbárcás ólomzárolt lóhere és lucerna fog kiosztatni s ára előreláthatólag 10—15 százalékkal lesz alacsonyabb a kereskedelmi árnál. xSÍNGER WIKÓGÉPSI héodA l.EO«JOHRA& (Regény.) Irta Péchy-Hofrváth Rezső. 42 Junius 28-án történt, éjjel. St.-Barbe elzászi határfalucska mellett, hogy egy részegfrancia katona, aki éppen letette a szolgálatát, átosont a határon, hogy a szeretőjéhez menjen, aki a st.-barbei vikáriusnál szolgáló leány volt. Ezt minden áldott éjjel megtette a jámbor piou-piou, ha nem volt szolgálat-] ban és a leányon kívül senki sem tudott a, titkáról. Ezen az estén azonban komor .sejtelmek bujdokoltak az országúti őrség pikkelhaubés koponyáiban, mert az aznapi újságok szerint vérvörös festékkel nyomtatták bele jaz emberek lelkébe a leszámolás szükségességét. I A pikkelhaubék alatt szilaj ul dolgozott a fantázia és amikor a francia gyalogos megjelent a határnál, hogy átosonjon egyes bokrok alatt, ez a fantázia hirtelen lobbot vetett. A magányos francia közkatonát, aki fegyver nélkül volt és kissé kapatos is, támadásra előlopakodó francia hadak előőrsének nézték... és egy buzgó porosz katona hevesen földobogó szívvel kapta vállhoz a

; fegyverét... Láng villant föl a sötét éjszakában, dördülő lövés csattant föl és a francia katona hörgő sikoltással, vért fröcskölve, előretárt karokkal — mint valami szomorú, égrekiáltó mártiri kereszt — bukott le halálos ölelésre a nedves, friss harmatban ázott földre... 1 Európa szívedobogása riadt ütemekkel hangosodott ki a zűrzavarból... Megdöbbenve, halálos zsibbadtsággal figyeltek mindenek ... Mi lesz, mi jön, mi jöhet még? ... Ugyanebben az időben, estefelé, egy arosai fasorban, termő gazdaságot hozó roskadozó gyümölcsfák alatt, nyugodtan, sőt kedélyesen sétálgatott Bimbala Edo gróf és Bercsényi Miklós. Győrffy Zsolt bizonyára sókat adott volua érte, ha hallhatja, amit ezek ketten beszélgettek. Mi csak egyetlen, jellemző paszszust iktatunk ide a társalgásukból: , — Ebben a határsértési afférban — mondta a gróf — fölismerem a maga kezét, kedves Bercsényi... Az imigyen aposztrofált egyén pedig hódolatteljes meghajlással mondotta, szerényen mosolyogva: Ö, kegyelmes uram, szót sem érdemel az egész!... Igen jelentéktelen, szegényes kis ötlet volt... Másnap egy igen tekintélyes magyar lap — nevén nevezve végre a gyermeket — igy kezdte vezérdkkét: A háború többé el nem kerülhető... 1 ' i ' 14. fejezet. Nobile par fratrum. Győrffy Zsolt a következő napok folyamán megkettőztetett szorgalommal látott hozzá adatai szaporításához. Mialatt Marili a bankár barátnőjével rendezett apró és intim kirándulásokat, azalatt ő sem pihent. Az a bizonyos magas hegycsúcs rajzolódott ki lelkének fényérzékeny lemezein, amelyről a kislány oly szépen és bátorítóan beszélt neki és egészen úgy tett, ahogyan Marili tanácsolta. Nem nézett a csúcsra, amely ^elérhetetlen távolságok végtelenjében látszott volna homályos sziluettnek, nem nézett a hegynek meredélyeire, kapaszkodóira, szakadékaira és sziklafal-monstrumaira. Nem nézett semmit és semerre. A kitűzött cél felé haladt bátran, határozottan és erőteljes inakkal. De ez a haladás komoly és megnyugtató haladás volt, buzgó törtetés és — ha csupán apró lépésekkel is — biztosan juttatta őt előbbreelobbre. I' « i Pl ! . í Szorgalmasan fotografált, ha újabb anyag mutatkozott előtte: valamilyen érdekes jelenet, bankárok, miniszterek és hadiiparosok együttléte, sétája és a friss anyagot elégedetten helyezte el immár tökéletes és teljes gyűjteményében. Kikutatta és megtudta, együtt van-e valamennyi »vad«, akinek a névsorát Zürichben oly rendkívüli módon megszerezte. Ott volt valamennyi. Megtudakolta a lakásaikat és napokig tartó izgalmas, hajszás leskelődés után sikeresen megismerte őket egytől-egyig és alakjuk, arcuk vonásai, hangjuk és öltözékük lassanként úgy nyomódott bele képzelete puha masszájába, mint valami örökre levakarhatatlan, művészi vésővel kőbefaragott relief-kép. Tudta már, hogy az a kövér, gömböcforma, szuszogó úr Mittelstedt Félix fegyvergyári főisten; az a cinegeformáju vörhenyeges, iskolamester-megjelenésű francia Desverques főmérnök; az a jóltáplált, jólápolt, asszonyosan puha, parfümillattól szédítő vidám fiatalember Bertandeau úr, a loirementi nehézipar képviselője. Tudta, hogy Karsch úr az az altiszt-nívójú szigorú német, aki oly hűségesen jellemezte a fegyelmezett, hipokrita poroszt; hogy Appleby az, aki a pókhasához mérten nevetségesen apró és vékony lábakon szaladgál, egy tizenhatesztendős kamasz fürgeségével, miközben a szemlélő nem tud megszabadúlni attól a gondolattól, hogy egyszer csak leugrik a sétábot-lábokról az a fölpukkadt dinnyehas és legurúl a Plessur lejtőjén; tudta azt is, hogy a patriarkális fekete szakállú, ünnepélyes tekintetű előkelő úr Désarmois párisi bankigazgató; hogy az a másik, pompás bőrben levő, rózsaszínű arcú férfi Münzesheiiner úr, a sziléziai hadfölszerelési ipar diktátora ... Tudta mindegyikről, kicsoda, micsoda és az alakjuk után azonnal föl is ösmerte őket. { (Folyt kdv.i ÍJ